Naim készülékek

...valamelyik 5-ös integrált egy táppal, meg egy régebbi elő/végfok is. ...nekem az újabb készülék frissebb hangja jobban tetszett, a régi készülék hangját kellemesnek, de olyan fáradtnak éreztem mellette, és önmagában megítélve is. ... rockon csak szenvedett, legalábbis az én elvárásaimhoz képest.
...

Nem árt tehát tisztába tenni ezeket, hogy egyes korszakok készülékeinek mik voltak a jellegzetességei, milyen a karakterük, melyikhez milyen hangfalak ajánlottak, hogy nézne ki házon belül, korszakonként egy-egy szinergikus rendszer. Ez a folyamat elindult, amit örömmel üdvözlök, pont ezek fogalmazták meg bennem, hogy tisztába kellene tenni a dolgokat. Jó lenne kicsit összefoglalni ezeket valakinek egy hozzászólásban, amit aztán vissza lehetne idézni, ha valaki most ismerkedne a márkával. Pont azért, mert sajnos itt sem elég elolvasni a feliratot a készülékházon, hogy Naim, aztán várni a boldogságot...

erdekes, mint korabban irtam 97 tajan Becsben hallgattam Naim-on at zenet, nekem meg epp a kemeny rock-on tetszett, mason kevesbe - masok az elkepzelesek, ez egy ilyen hobby.

viszont tenyleg erdekel komoly Naim-es tapasztalatuak velemenye a fenti kapcsan is: melyik Naim erösitö, CD mennyire jo rock-on, melyik az igazan jo ra, es altalanosabban amit kimber is irt: " egyes korszakok készülékeinek mik voltak a jellegzetességei, milyen a karakterük" .."Jó lenne kicsit összefoglalni ezeket valakinek egy hozzászólásban, amit aztán vissza lehetne idézni, ha valaki most ismerkedne a márkával" ..engem erdekelne, inkabb a belepö aru keszülekek tajan egy ilyen.

Csak félve kérdezem meg, milyen hangot reprodukálnak "a Stradivari-Guarnieri-Steinway-Yamaha stb. csillagok"?
Szerintem ezek mind hangszerek, amiknek a feladata a hangkeltés, nem a reprodukálás.
Egy hangreprodukáló eszköz/rendszer pedig ne próbáljon meg hangszer lenni. Nem az ő feladata. Ne ő nyomja rá a saját bélyegét a hangzásra.
Vonuljon a lehető legmesszebbre a háttérbe. Legyen a lehető legalázatosabb a forráshoz.
Számomra a legelfogadhatatlanabb az, ha egy rendszer rám erőszakolja a "saját hangját".
Nem vagyok kíváncsi rá! Csakis az előadókra, hangszerekre, zenekarra. A rendszer "saját hangjára" nem. Az mind csal, hazudik. Lehet kellemes egy ideig, de hosszú távon rettenetesen egysíkúvá és unalmassá tud válni a mindig ugyanolyan jól szóló hangzás.

Az az érdekes a hozzászólásaidban, hogy szerintem a gondolataiddal alapvetően egyetértek, a megválasztott szavaiddal azonban nem mindig.

Ahogy azt már írtam, a rendszerek a büdzsé függvényében eltérő mértékű kompromisszumot jelentenek, vagyis a gyártónak legtöbbször prioritásokat kell meghatároznia abban a tekintetben, hogy mit tart elsődlegesnek, illetve mit kevésbé lényegesnek a lejátszó rendszer zeneiségének - nyilván erősen szubjektív szemszögből történő - maximalizálásában.

Ne felejtsük el, a limitált keret mindenképp kompromisszumra kényszerít! Ha egy gyártó a megszokottnál következetesebben ragaszkodik bizonyos jellemzőkhöz, akkor óhatatlanul elkezdhetnek "saját hangról" beszélni. Ezt még mindig jobbnak tartom, mint következetlenül, ahogy esik, úgy puffan módon kitolni újabb és újabb termékeket a piacra (Tévedés ne essék, itt nem az Általad piedesztálra emelt Mark Levinson, meg Krell eszközökre céloztam, ezek a játékosok a piac olyan szegmenseiben játszanak, ahol a büdzsé jóval kevesebb kompromisszumra kényszerít!)

És ha egy picit olvasnál a sorok között, itt senki sem a "Naim hangot" szereti önmagáért, hanem azt a zenei élményt, amelyet ezek az eszközök nyújtanak. És mikor vagy maguknak vagy más érdeklődőknek próbálják elmagyarázni, miért is szeretnek Naim eszközökön zenét hallgatni, azt a nyelv suta eszközeivel próbálják megtenni, aztán kikötnek olyan fogalmaknál, mint a PRaT, amit én közel sem érzek elég kifinomultnak egy olyan komplex élmény jellemzésére, mint a zene élvezete.

És valóban, pl. egy használt 200 -as kb annyi, mint egy Olive 250; az utóbbi más kategória, minden nyűgjével-recap/nem-recap -jével együtt.

És hogy mennyire szubjektív ez a játék, nekem pont az Olive 250-es volt sűrűbb, tömörebb hangzás, jobban tetszik a NAP-200-as "könnyebb lépte", ezért is döntöttem mellette, holott árban nagyjából ugyanúgy jöttem volna ki!

Vendég

A "sajáthang" meg bazi érdekes dolog. Szerintem pont a hangreprodukció saját hangja az, ami érdekessé teszi és különbözővé. Kezdve a Stradivari-Guarnieri-Steinway-Yamaha stb. csillagoktól, folytatva pl. a Naimmal. Ha mindig minden ugyanúgy szólna, engem az lepne meg nagyon, és persze még picit untatna is. :-)))
Csak félve kérdezem meg, milyen hangot reprodukálnak "a Stradivari-Guarnieri-Steinway-Yamaha stb. csillagok"?
Szerintem ezek mind hangszerek, amiknek a feladata a hangkeltés, nem a reprodukálás.
Egy hangreprodukáló eszköz/rendszer pedig ne próbáljon meg hangszer lenni. Nem az ő feladata. Ne ő nyomja rá a saját bélyegét a hangzásra.
Vonuljon a lehető legmesszebbre a háttérbe. Legyen a lehető legalázatosabb a forráshoz.
Számomra a legelfogadhatatlanabb az, ha egy rendszer rám erőszakolja a "saját hangját".
Nem vagyok kíváncsi rá! Csakis az előadókra, hangszerekre, zenekarra. A rendszer "saját hangjára" nem. Az mind csal, hazudik. Lehet kellemes egy ideig, de hosszú távon rettenetesen egysíkúvá és unalmassá tud válni a mindig ugyanolyan jól szóló hangzás.

Egy kis nosztalgia, mi? Kell egy topik ami legalább annyi ellenszenvet és ambivalens érzést kelt mint anno a dyno, hm?

A Naim-téma számomra is nagyon érdekes. Öröm olyan hozzáértő (mind a zenében, mind a reprodukcióban), rutinos és választékos stílusú témavezetővel körbejárni a témát, akit ebben a helyzetben nem vezérel önös üzleti érdek. Ez garancia a leírtak őszinte voltára. A Dynoban is voltak, akik segítettek a kérdezőknek, és persze feljöttek szintén "sajáthangra" kihegyezett "beszólások", amik, mint itt is, jócskán túlléptek a "hozzászólás" műfaji határain.

A "sajáthang" meg bazi érdekes dolog. Szerintem pont a hangreprodukció saját hangja az, ami érdekessé teszi és különbözővé. Kezdve a Stradivari-Guarnieri-Steinway-Yamaha stb. csillagoktól, folytatva pl. a Naimmal. Ha mindig minden ugyanúgy szólna, engem az lepne meg nagyon, és persze még picit untatna is. :-)))

chord

Nézelődni, fülelni, érdekes ízlésekkel találkozni én is szeretek; a lenti különbözőségek szövegen át nem tuti, hogy helyesen észleltek; a meghallgatást pótolni nehéz.
Hosszabb távon sok dolog kijön, de elsőre is megkedvelhet az ember dolgokat, vagy 'pipát' rak, hogy ez a hang mondjuk kb. nem érdekel, bármit is hazudoznak itt.
Pennáék, ha komoly a dolog, újat általában odaadnak meghallgatni, de kevés dolguk van 'raktáron', meg teljesen érthetően nem fognak a régi dolgokra rábeszélni. Ők kereskedők - amúgy nagyon korrektek.

És valóban, pl. egy használt 200 -as kb annyi, mint egy Olive 250; az utóbbi más kategória, minden nyűgjével-recap/nem-recap -jével együtt.

Talán úgy tudnám magam számára összefoglalni ezeket a gondolatokat, hogy ezeknek a készülékeknek (Naim, Exposure, Linn, Rega, stb.) van egyfajta jó ritmikájuk, megfelelő időzítésük, gyorsaságuk, dinamikájuk, a dallam és a harmónia egysége, amit a PRaT különféle értelmezésével foglalnak össze. Ez megvan mindegyik készülékben, amik talán tonalitásukban térnek el egymástól.

Ezek a fentebb felsorolt paraméterek számomra is nagyon fontosak. Fontosabbak mint a térbeliség, a felbontás és a tonalitás, de azok is fontosak persze, ki mit helyez előtérbe. Nálam ez úgy néz ki, hogy ha megvan a PRaT (nevezzük most így egyszerűen), akkor a rendszer be tud vonni a zenébe, maradéktalanabbul át tudom adni magam a zenehallgatás örömeinek. Korábban jobban a térre, felbontásra és a tonalitásra helyeztem a hangsúlyt, és sokszor éreztem, hogy valami nem kerek. Ha azonban a ritmus, időzítés, stb... megvan, akkor az esetleges többi kisebb hiba felett könnyebben átsiklom. Magyarul nem hifizek, hanem zenét hallgatok.

Azt gondolom, hogy a különféle korszakok készülékeiben lehet mind megvan ez a PRaT-nak nevezett Naim (Exposure, Linn, Rega, stb.) sajátosság, a készülékek között pedig tonális különbségek vannak/lehetnek, ezekről írhattatok itt a korábbiakban. Ez alapján azonban ki lehet választani, hogy kinek melyik tetszik jobban.

Magam is rágódom a régi vs. új készülék dolgon, de gyanítom ezt nem fogom tudni eldönteni csak ha hosszabb távon élnék együtt régivel és újjal.....kicsit körülményes lenne.
Az ár (ami még mindig magas persze) mindenképp a régi szériák mellett szól, itt belekóstólhat az ember egy magasabb szintű hangreprodukcióba, míg a feketénél lehet, hogy a belépőszintre kényszerül.

Ok. Tudom elég nehéz ezeket írásban kitárgyalni, szóban sokkal gyorsabban megvan, félreértések sem adódhatnak de most erre van csak lehetőség. Nem akarom ennyire túlmisztifikálni ezt az egészet.
Misztifikáld csak túl légy szíves, mert ez a téma engem is foglalkoztat

Annak át kell jönnie, hogy tetszik-e, vagy sem. Elég nehéz lehet valamit eladni, ha azzal hitegetnek, hogy vedd meg, vidd haza, aztán várj vele pár napot, egy-két hetet, vagy hónapot, meglátod majd, tetszeni fog. Az Exposure-Royd pl. rögtön megfogott, és azóta is örömmel hallgatom. Tehát el tudnám szerintem dönteni mi tetszik, és mi nem, miért tetszik valami és miért nem. Nyilván más egy rövid, 1-2-3 órás zenehallgatás valahol, mint egy hosszútávú együttélés egy készülékkel, de az alapvető karakter kérdésére biztos választ kapnék.
Felvetődhet egyesekben miért foglalkoztat a téma, ha eszemben sincs lecserélni egy Naim készülékre az erősítőm. Mert csak, miért ne érdekeljen, annyi minden érdekelheti az embert, egyszerűen kíváncsi vagyok, mert szeretem ezt a hobbit (is). De azért tudok még nyugodtan aludni anélkül is, hogy kapok-e választ a bennem felmerült kérdésekre, vagy sem.

Kicsit muris, amit boncolgatsz, főként, hogy tul. képpen egy "Naim" erősítőt hallgatsz most is.
Volt már róla szó, ezek testvérek, csak a panel tervezésben térnek el , és a dobozukban, de a kapcsolás, az elv , az alkatrészek .......

Annak át kell jönnie, hogy tetszik-e, vagy sem. Elég nehéz lehet valamit eladni, ha azzal hitegetnek, hogy vedd meg, vidd haza, aztán várj vele pár napot, egy-két hetet, vagy hónapot, meglátod majd, tetszeni fog. Az Exposure-Royd pl. rögtön megfogott, és azóta is örömmel hallgatom. Tehát el tudnám szerintem dönteni mi tetszik, és mi nem, miért tetszik valami és miért nem. Nyilván más egy rövid, 1-2-3 órás zenehallgatás valahol, mint egy hosszútávú együttélés egy készülékkel, de az alapvető karakter kérdésére biztos választ kapnék.
Felvetődhet egyesekben miért foglalkoztat a téma, ha eszemben sincs lecserélni egy Naim készülékre az erősítőm. Mert csak, miért ne érdekeljen, annyi minden érdekelheti az embert, egyszerűen kíváncsi vagyok, mert szeretem ezt a hobbit (is). De azért tudok még nyugodtan aludni anélkül is, hogy kapok-e választ a bennem felmerült kérdésekre, vagy sem.

Nem erről beszéltem.

Mielőtt valaki félreértené, nekem semmi bajom a Naimmal, vagy azokkal, akik valamilyen szinten is elkötelezettei, vagy csak használói ezeknek a készülékeknek.

Mindössze a márkával kapcsolatos rövid kis tapasztalatom alapján feltettem azt a kérdést, hogy ha az általam hallott két korszakba tartozó erősítő karaktere között lényegi különbséget hallottam, akkor most melyik, ill. mi is a sokak által emlegetett Naim hangzás.
Ez az egész azért fogalmazódott meg bennem, mert többetektől is elég nagy különbségeket olvastam itt az elmúlt napokban a különféle korszakos készülékek (erősítők, cd lejátszók, gyári kábelek) hangját illetően. Persze lehet, hogy ezek csak a szürke árnyalatai és nem külön színek, de úgy éreztem, hogy alaposabb márkaismeret nélkül félrevihetnek embereket, akik azt a bizonyos bűvös Naim karaktert keresik.

Mostanra a lényeget talán megértettem a válaszaitokból -amit újfent köszönök mindenkinek-, már csak az van hátra, hogy valamikor meghallgassak egy olyan jól összerakott rendszert, ahol igazán átjön mit is szerettek olyan sokan ezeken a készülékeken.

Egy meghallgatás alkalmával NEM fog átmenni. Egy barátomnak 1 év múlva esett le, hogy amit anno hallott, az tulképp neki tetszett. Egy másikat 1 hónap alatt rántott be, szép fokozatosan, úgy hogy szinte észre sem vette, csak azt, hogy minden este ott ül a cucc előtt és zenét hallgat.

Te vagy maga A megtestesült gonosz

Tuti!

Hozzászólás Szerző: **-KP-** » 2014.02.16., vas. 10:26

Akkor én mit mondjak? Mindkettőben érdekelt vagyok.

Te vagy maga A megtestesült gonosz

Egy kis nosztalgia, mi? Kell egy topik ami legalább annyi ellenszenvet és ambivalens érzést kelt mint anno a dyno, hm?

Akkor én mit mondjak? Mindkettőben érdekelt vagyok.

Voltam itt is, ott is, de a Pride-topikot nem lehet kihagyni.

Egy kis nosztalgia, mi? Kell egy topik ami legalább annyi ellenszenvet és ambivalens érzést kelt mint anno a dyno, hm?

Hát merre jártál báránykám?

Voltam itt is, ott is, de a Pride-topikot nem lehet kihagyni.

chord

A kultikus jelenségeket lehet tagadni és kimaradni belőlük.
De nem veszed észre, hogy létező dolgok? Működnek, az audiokultúra részei; teszik a dolgukat, néha idejétmúlt oldtimer-dolgok, néha megszorongatják vagy felülmúlják a kategóriatársakat, néha meg nem, de vagy egyéniségük, eredetiségük, óriási (régi vagy új) hang-innovációjuk, kicsit több ragyogással, mint az átlag.

Kérdezd meg bármelyik hifist, és kapásból hármat-ötöt felsorolnak, és a Naim benne sem lesz.
De itt benne lesz; erősen, ez ne fájjon, meg a legendagyártás sem, mert emeld a szemed fölfelé, böngészőtől függően, szöveg, keret, világos csík, sötétkék csík, oldalak sor, 'replay' gomb, és baloldalt, egy nagyobb betűvel szedett valami, mint régen egy zászló, csak most már mindenki tud olvasni, ez alatt gyűlünk szűk körben tapasztalatcserére, mert 9 féle Naim ötvenféle-módon tud szólni, sok balf@sz vásárlást nyomtunk így is, ne félj, a Naim egy elenyésző kisebbség fog maradni, ide gyűlünk, mert Béla úriember, pénzeli a szövegeléseinket, de senkit sem kényszerítünk ide, a tapasztalt/nagy tudásúakat meghallgatjuk, érdekes dolgok elhangzottak, akinek ez nem tetszik, az még nézzen fel, egészen fel, a képernyő jobb szélén van egy piros X....miért van ide olvasási kényszered a baromságainkban/együtt bégetéseinkben/nem-szimpatikus-dolgainkban gyönyörködni...?
(pl. van a Linn -nek topikja, tudtad?)

Vendég

Az igazi művészet, ami tényleg mintha kiveszőben lenne, az, hogy a sokkal kisebb kategóriában megalkotni valamit, aminek kultusza lesz.

Pont ezzel van a gondom, a kultusszal. Ez egy mesterségesen gerjesztett hisztéria.
Rengeteg más alacsonyabb költségvetésű rendszeren emberek pont olyan boldogan hallgatnak zenét, mint a NAIM tulajok a sajátjukon.
Csak őket nem lengi át a rendszerük szellemisége. Egyszerűen csak zenét hallgatnak szépen, csendben, boldogan. És számomra ez sokkal szimpatikusabb, mint az állandó bizonygatása a saját kedvenc rendszerünk mindenek felett állóságának.
(Nem térnék vissza a Budapest Pride-ra. Mások is élnek az ott felvonulókon kívül boldog nemi életet, csak nem hivalkodnak vele irritálva másokat, ami számomra sokkal szimpatikusabb.)

chord

A bajok itt kezdődnek, hogy jelentősen rányomja a bélyegét a zenére a készülék/rendszer "saját hangja".
Ezzel valaki azonosul, a többiek pedig nem.

Bizonyos büdzsé alatt ez akkor is kikerülhetetlen, ha nem azonosulsz vele.
Van sok rendszernél, hogy nem tudod megmondani, hogy mi nyomja rá a bélyegét a hangra és hogyan, csak azt, hogy gyenge vagy nem tetszik vagy egyenesen sz@r; pedig valami igenis, hogy lerontja a saját hang-ízével. A fölfelé lépcsőkön is így alakul, sokáig (végig?) valami belenyúl a hangba.

Az igazi művészet, ami tényleg mintha kiveszőben lenne, az, hogy a sokkal kisebb kategóriában megalkotni valamit, aminek kultusza lesz. Mert csodák nincsenek, de a kompromisszumhalmazt valahogy úgy tekerni, hogy a hang, igen, itt pl. Naim-hang lesz, de ez sok embernél szinonimája valamiféle varázslatnak, ahol a hang valami nyakon nem csíphető paraméterek miatt (ezek egy része a PRaT) totál belevon a zenébe, belehúz, mint egy fekete lyuk, állandóan a lemezeid körül kavarsz, annyira tetszik, hogy elfeledkezel a hifizésről/drótozásról/kavarásról, komoly pénzeket kezdesz lemezekbe pumpálni, stb....Igazából nem Naim-hang, hanem a hang, ami a technikai megoldásokhoz képest meg a többi általad ismert/hallott rendszernél aránytalanul jobban tetszik.

Van ilyen még a hifiben, pl. a csöves kedvelők erről kiselőadásokat tudnának tartani; lehet, hogy egyfajta 'audiofil pszichózis', ahol vannak veszélyeztetettek és rezisztensek, de a dolog létezik, itt is láthatod.

,, A CD-játszóm például a dán Densen masinája, garantálom, legalább olyan PRaT-ikus, mint a Naim kategóriatársai."

A dán Naim, így nevezte anno a HIFI CHOICE.

A bajok itt kezdődnek, hogy jelentősen rányomja a bélyegét a zenére a készülék/rendszer "saját hangja".
Ezzel valaki azonosul, a többiek pedig nem.

Engem személy szerint egy csöppet sem érdekel, hogy a készülékeknek milyen a saját hangjuk. Számomra az a jobb, aminek kisebb a beleszólása a zenébe.

Van itt egy alapvető értelmezésbeli probléma. Úgy gondolom, aki előítéletektől mentesen próbálja megközelíteni a "saját hang" vagy "Naim hang" problematikáját, annak világos, hogy nem konkrétan a hangról beszélünk, némi allegóriával élve mintha egy szoprán hangra írt darabot alt adna elő, hanem a hangzás finom jellemzőinek összhangjáról, arról a konstrukciós kompromisszumról, amelyet a véges erőforrásokból gazdálkodó tervezőnek/gyártónak vállalnia kell.

Nyilván minél nagyobb büdzséből gazdálkodhatnak, annál közelebb kerülhetnek a reprodukció tökéletességéhez, de ha szélesebb rétegek számára elérhető berendezést alkotnak, annál több kompromisszumra kényszerülnek.

A Naim hangzásért felelős tervezők a zenei kommunikáció aspektusai közül a már unalomig tárgyalt PRaT-tal jellemzett tulajdonsághalmazt részesítik előnyben, hozzá kell tennem közel sem egyedülálló módon. A CD-játszóm például a dán Densen masinája, garantálom, legalább olyan PRaT-ikus, mint a Naim kategóriatársai.

Vendég

Külsősöknek, azért nem árt tudni, hogy az itt boncolgatott eltérések egy közös vonalról hajlanak el, amit úgy definiál néhány ember, hogy 'Naim hang'.
A bajok itt kezdődnek, hogy jelentősen rányomja a bélyegét a zenére a készülék/rendszer "saját hangja".
Ezzel valaki azonosul, a többiek pedig nem.

Engem személy szerint egy csöppet sem érdekel, hogy a készülékeknek milyen a saját hangjuk. Számomra az a jobb, aminek kisebb a beleszólása a zenébe.
Azokat a rendszereket valahogy nem nagyon tudom értékelni, amelyiken nem tudom megkülönböztetni Zorán hangját Koncz Zsuzsától, mert mindegyik úgy szól rajta, mint Presser, mert a tulaja azt imádja.

A beírásokból pedig arra a következtetésre jutottam, ahogy lépkedünk felfelé a NAIM létrán, azért egyre inkább veszít a sajátosságából a "NAIM hang" és kezd egyre inkább semlegessé válni, ami kevésbé nyomja rá a bélyegét a zenére. A legutóbbi NAIM élményem is ezt igazolja, amikor egy 500-as láncon én semmiféle "saját hangot" nem éreztem. És ez bizony számomra is nagyon kellemes élmény volt.

Csini kis stílusgyakorlat, és még igaz is :-)))))
Hát merre jártál báránykám?

Külsősöknek, azért nem árt tudni, hogy az itt boncolgatott eltérések egy közös vonalról hajlanak el, amit úgy definiál néhány ember, hogy 'Naim hang'.
Ehhez képest a vegyes berendezéseitek a vegyes kábelezéssel meg a vegyes alátétekkel meg a vegyes elosztókkal meg az ötmillió féle végfokcsővel meg előcsővel meg kimenőtrafóval meg csatival, az az igazi sötétben bolyongás.
Jó páran itt csináltuk, nem kevés ideig.
Megváltoztattunk egy IC kábelt, ami esetleg tényleg jobb?, na de a CD játszó alátétén akkor változtatni kéne; akkor meg nem borul szét a hang, csak kicsit, toljuk picit hátrébb a dobozokat meg széjjelebb; b@ssza meg, lefúrtuk a parkettán át a tüskéket....a hangfalkábel vajon szereti ezt az egészet, lehet, hogy váltani kéne, de előbb töltsük fel homokkal a hálózati drótot meg tegyünk bele kicsi vanádiumot meg klórt, mert úgy tényleg jobb; most majdnem jó, de a kínaiak kijöttek egy 300B -vel, amiről mindenki azt suttogja, hogy jobb, mint a WE vagy a KR, nem mesh-plate, hanem kis ellipszisek vannak az anódon, a lábak meg igazi fából vannak, gőzölt kerámiabevonattal, ami amúgy vezet, és pont itt hirdetnek egy digitkábelt, ami az enyémet fossá verné, OK, de akkor az a másik előfok csak jobb lenne, az a tápkábel mégis csak átverés volt,......stb......stb.....stb.....

Jó játék, én is szerettem; hallottam így 'összesejtett' zseniális hangokat, de most jobban esik az egyszínű legó...

Aki valaha drótozott komolyan, és most Naim -es, az tudja, milyen lejönni a szerről.

Csini kis stílusgyakorlat, és még igaz is :-)))))

Nem tervezem lecserélni a jó kis Exposure erősítőm, nem hiszem, hogy ennyiért, vagy kicsivel többért találnék jobbat a Naim kínálatából, ami ilyen szinten kielégíti az igényeim. Pusztán érdeklődésből kérdeztem, na meg amiatt, hogy helyre tudjam magamban tenni ezt a Naim kérdést, mert igazán jó Naim rendszert még nem hallottam sajnos. Köszönöm a válaszokat.
Érdekes, hogy az alábbi és ezekhez hasonló eszmecserék végére szinte mindig ugyan ahhoz az alapvető igazsághoz lyukadunk ki, miszerint a HiFi-ben a "JÓ" fogalma meglehetősen szubjektív.
Ami bejön némelyeknek, az nem biztos, hogy üdvözülés lesz másoknak. Persze ettől még bárki leírhatja "Nirvána" élményeit a mosolygó arccal birtokolt készülékeiről - ami egy a márkának szánt topicban különösen megengedhető. Ám nem volna bölcs ezek alapján készülékeket vásárolni, hacsak nem előtte saját fülével ízleli meg az ember az olvasottak ténylegességét. És akkor még mindig ott van "az otthoni környezetben/akusztikában vajon jó lesz e" kérdőjele...Nem egyszerű dolog ez, de megéri saját tapasztalatokat gyűjteni.

A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.