------
Búcsú a kocsmák hercegétől – In memoriam Shane MacGowan
A kocsmák zsivaja, a csataklepte járdák,
az estben levelük hullató, korcs platánfák,
a sár- és ócskavasvihar, a lóvasút,
amely négy meglazult kerekén nyögve fut,
s közben lassan forog zöld-piros szeme párja,
a Körbe ballagó munkások, kik pipázva
mennek s füstölnek a zsaruk orra előtt,
az izzadó falak, csepegő háztetők,
síkos úttest, repedt aszfalt, mocskos csatornák,
íme ez az utam – és célom a mennyország
Verlaine remek verse ez, nem Shane írta, ez inkább az Ő ars poeticája lehetett. És hogy ki volt, miért is lett az egyik legnagyobb hatással a világban az ír hagyományok és életérzés általános elterjedésére és megismertetésére. Na ez az amire nem könnyű válaszolni. Az igazán nagyok sosem a menedzsereik által a médiákra erőltetett lejátszási listákon másznak be a köztudatba és nem is tudják őket kiverni onnan kényük-kedvük szerint. Mert azért a zeneileg jóra és eredetire fogékony és nem az, amit kapsz azt eszed zenerajongók mindig tudták és tudni fogják, kik azok akik hitelesek és tényleges, maradandó értékeket közvetítenek, bármelyik műfajban is tegyék. Mert az kétségtelen Shane MacGowan ilyen volt. És persze mindenek előtt ember, esendő, az életben inkább-csetlő botló, de a színpadon és a mikrofon mögött igazi ikon. Mert mi más lenne, ki az, akit olyan sztárok vallottak a barátjuknak, mint Nick Cave, Johnny Depp vagy Bono. Persze a felsorolást lehetne még folytatni de már csak azért sincs értelme, mert Shane-nek ugyanannyit jelentettek a noname cimborái, mint a nevesek és talán igazi varázsa az volt, hogy magasan tojt minden konvencionális elvárásra. Azt is lehet mondani, hogy ezt könnyen tette úgy, hogy gyakorlatilag 25-30 évig nem látta senki tiszta tudatállapotban, de aki volt már igazán másnapos az lelke mélyén tudja, nem is olyan könnyű ezt rendszerszinten csinálni. Ahogy Depp mondta, egy interjúban, senki ne próbálja Shane tempóját tartani, mert amikor egyszer megpróbálta, élete másnaposságával szembesült és hát Depp sem éppen egy kezdő tudatmódosító fogyasztó. És igen biztosan nem volt könnyű Vele dolgozni, talán azért mert Ő valószínűleg nem munkának tartotta ezt az egészet, hanem az életének, Ő így élt és ez az élet valahogy tudat alatt passzolt abba a talán akaratlan elvárás rendszerbe, amelyikkel az ír kocsmakultúrát próbálta meg azonosítani a világ. És ott abban a légkörben nem számít ha valaki nem tökéletesen énekel ki egy hangot vagy nem hibátlan a külseje, ott nem az elme, hanem a szív és a lélek számít és ebben a két dologban nem lehet álszentnek, hazugnak lenni, mert rögtön lebuknak a csalók. Persze lehetett ezer más oka is sikereinek, de abban biztos vagyok, hogy senki nem lesz képes úgy elénekelni milyen Sziámban a nyár vagy milyen az éjszakai vonaton Lorca felé. ifj.RR
- Shane.png (165.47 KiB) Megtekintve 538 alkalommal