Szóval, hogy Edda Moser úgy összeénekelte ketchuppal a hallgatózóhelyiséget, hogy alig bírtam zenét cserélni, gondoltam, ne csak fedettpályás kultúrcsinnadratta legyen, hanem másféle sziporkaparádé is, átkalandoztam a könnyebb műfajokra.
Állandó tesztnóta, Yello-Takla Makan. Minden szól mindenhonnan, nem, mintha Edda Mosernek vagy Kissinnek fel szabadna róni az "irányítottságot", hangforrásuk fizikai lokalizálhatóságát, de itt, kérem, minden szól mindenhonnan egyszerre, sávszéltől sávszélig, teste, húsa van a szélnek is, testet ölt a sivatagi homokvihar. Korábbi kábeleim valszeg mindig is így szerettek volna szólni, de engem teljesen megmagyarázhatatlanul és hobbiidegen módon elkerült a késztetés, hogy vissza-visszapróbáljam a régiek valamelyikét is az új "ellen". Közhelyes, tudom, de egyszerűen annyival több tiszta élmény jött ebből a kábelből, nemcsak új információk, új részletek, hanem dinamikája és csendjei is új kontextust adtak az érzékelésnek, hogy nulla másodpercig jutott eszembe, hogy visszacsere kéne, hogy megbizonyodhassak arról, ami rég tényszerűen eldöntött volt. Biztos ebben a helyzetben túl autoriter vagyok, de sajnos a régi kábeleknek már az első tárgyalási nap utáni végzés maga volt a kész jogerős itélet...
A Takla Makan agykiürítő és fotelbe préselő forgószele után irány a seggrázás ének- és hangszerhangokra. Minden nóta új részleteket, új megközelítést hozott a korábbi élményeimhez képest, tessék, ez a szállós funky:
youtu.be/I-hKBmTAADo
Vagy ez a klasszikus:
youtu.be/rp2RnAXhY8g
Hihetetlen, de Bobby Caldwell fehér...
Vagy ez, ami a baráti körünkben qualified állvaqrós... (bocsánat, de ez a hivatalos szakkifejezés)
youtu.be/vLtmmFjxSoc
Ez a nóta, bevallom, úgy lett meg, hogy egy De La Soul nótában van belőle sample, (asszem a Me Myself and I-ban)
youtu.be/ZC7v2gFsCz0
Vagy Barry Manilow örök klasszikusa...
youtu.be/f_-_9GGl0_I
Biztos mindenki ismeri a Don't call me baby c. Madison Avenue ugrálóst, ihol az eredetije, hittük volna, hogy olasz hip hop 1981-ből?
youtu.be/hg9gvz5n614
Általánosságban azt lehet mondani, hogy hallgatható lett a jutyú, ha épp nincs ötletem, hogy éppen mi dobna fel, fül-resetként berántom a feka travikat az űrből... az ő eredetijükből lopta George Michael a Patience album egyik húzónótáját.
youtu.be/O_e5oYqNRSM
A végére ideírom, hogy nagyon köszönöm, hogy elolvastátok ezt a hsz-t, a nem mindig emészthető stílusomban és gyakran bukdácsoló verbalitásommal leírtakat, a kábel teljesítménye teljes mértékben alátámasztotta Valhalla hírnevét, igényességét és körültekintését mind az anyagválasztás, a gyakorlati hasznosság és a minőségellenőrzés terén. Elnézést, ha a zeneajánló túl bőségesre sikeredett, de egyszerűen nem tudok dönteni, hogy milyen zenét hallgassak, mintha (és valójában) egy kb 2 ortóval jobb hangú rendszerem lenne hirtelen.
Ákosnak köszönöm a lehetőséget, csak így tovább, és mindenkinek kívánom, hogy legyen akkora szerencséje, hogy ilyen kábelek kígyózzanak a rendszerében.
Herbie Hancock! 80! 
Nem, szerintem abszolút nem, Beth Hartnak olyan hangja van mint Beth Hartnak, attól még, hogy érces, erőteljes, nem lesz Janis Joplin, és nem is kell annak lennie. Akit érdekel, utána olvashat, neki az élete is olyan, mint ahogy a színpadon előadja, bár állítólag jócskán szelidült az évek alatt. 
) 
