ValhallA világa

[Bécó]

Tony Levin! (1946 June 6)

[ValhallA]

Steve Vai (June 6, 1960)


youtu.be/TEnzdp71U78


youtu.be/9IrWyZ0KZuk

[ValhallA]

Peter Erskine


youtu.be/0KQRDxq0F6Q


youtu.be/1yUcux6B5_A

[veba]

Kedves Ákos & topikolvasók!

Egy AgPt-RXF(ezüst/platina) tápkábelt sikerült a turkálóból megszerezzek, és úgy gondolom örökre a rendszerem része fog maradni. Az első pár nap tapasztalata alapján nagyon örülök az eredménynek, amit a hangzásban hozott.
A hang javulását nehezen fogalmazom meg, de majd arra is kísérletet teszek. Esetleg érdekes az lehet, hogyan döntöttem a ValhallA AgPt-RXF mellett, hiszen a kábelekre költött összeg nekem mindig egy kicsit zsákbamacska. Akkora a választék, sok gyártó, sok modell, sok árkategória, hogy normál halandónak nincs is esélye végigpróbálni magánál mi az ami neki még megéri.

Story: A rendszerem az aláírásomban. Már korábbi készülékeknél is minőségibbre cseréltem a tápkábeleket és az elosztó is egy olyan darab ami a tulajdonságaival a hangminőség érdekében lett a rendszerbe illesztve. A rendszer sok évig megelégedésemre zenélt az Oppo/Onkyo/Triangle összeállításben, de úgy gondoltam sztereóban komoly fejlődést hozhat egy sztereó erősítő vagy végfok. Sok keresgélés után a Marantz PM-KI Ruby egyik utolsó darabját szereztem be, ami többcsatornás hangnál a frontok végfoka, de sztereó zenehallgatáskor közvetlenül az Oppoból kapja az analóg jelet. A Marantz rendszerbe illesztéskor meg kellett szüntessem a kettős erősítést, de így is sokat javult a hang. Azon gondolkoztam ezután, hogy a Marantz gyári kábele is elég vastag, meg a Furutech elosztóból kapja a 220-at, kell-e itt beavatkozni? A többi készülékem mind kapott korábban használt/akciós ajánlatokról 50-60e Ft értékű tápkábelt, így ez a Marantz erősítőnek is jár gondoltam.

Milyen tápkábelt válasszak? Használt az AVX Forumról egyértelműen költséghatékonyabb. Néhány hét böngészés az ajánlatok között, amikor valaki hirdetett egy AgPt-RXF tápkábelt. Az erősítő értékének 10-15%-át gondoltam beruházni a tápkábelbe így a keretbe passzolt, de nem tudtam semmit róla. Ekkor találtam ValhallA világa részre. Mire végig olvastam a keresett tápkábel típusokról a vonatkozó részeket el is határoztam, hogy ilyen kell nekem. Persze addigra lemaradtam hirdetett példányról. Akkor most költsek többet egy márkázott dobozos valami másra? Nem jött szembe olyasmi, ami addigra elképzelt Ag alapú eredményt ígérte volna. Szerencsémre a turkálóban felbukkant újra pont az, amit szerettem volna: AgPt-RXF(ezüst/platina) tápkábel. Lecsaptam az egyik darabra.

Pár nap várakozás, majd az új jövevény leváltotta a gyári kábelt.

OMG ez, 150 cm, tényleg ennyit számít? A hangzás javulása mintha akkora lenne, mint amikor az Onkyo helyett a Marantz kezdte hajtani a Triangle Lyrr frontokat. Csak most ez hozzáadódott a korábbi javuláshoz. Nehéz elhinni milyen és mekkora hatást hozott. Dinamikusabb, tisztább, nagyobb tér. Fő műsoridőben csak zenét kezdtem hallgatni újra.

Persze új kérdések formálódtak ismét: Létezik "megfizethető" (nekem) AgPt anyagú RCA IC ami ilyen tisztán hallható előrelépést hozna OFC aranyozott réz IC-im helyett? Az Oppo és az Onkyo is AgPt-RXF(ezüst/platina) tápkábelt kellene kapjon/érdemelne? A hangfalkábelemet, ami Fapaci Luxor arany/réz vezetékei, is túlteljesítené egy AgPt vezeték? Ákos Aura, Auróra meg Ribbon modelljei az AgPt-RXF-et is képesek túllépni a megfelelő rendszerben? (a mostani tapasztalatom szerint biztos)

Az eredmény 1 szóban: Varázslat !
Köszönöm!

[ValhallA]

Trianon 100!

[gyuszmo]

Még mindig gyönyörű...

https://www.youtube.com/watch?v=TOWwa7wjWZU

[Bécó]

R.I.P

[KisMarci]

Egy érdekes cikk a kábelek alátámasztása és a kapacitás összefüggéséről.
(Érdemes a rövid videót megnézni!!)

http://longkft.hu/audioblog/megmertek-a-placebot/

[ValhallA]

Sajnos már jobb csapat van fönt mint idelent!

[Bécó]

R.I.P

Jimmy Cobb 1929-2020

Sajnos már jobb csapat van fönt mint idelent!

[K P]

Sziasztok!

Egy ideje már fontolgattam, hogy kipróbálnék más kábeleket is a rendszeremben. Elsősorban az USB - illetve betápvonalon szerettem volna javítani, mivel valami azt súgta, hogy ott vannak a leginkább kiaknázatlan lehetőségek amivel előre tudnék lépni a megszólalást illetően.

Régóta szemeztem Ákos kábeleivel, gondoltam próbát tennék velük. Végigolvastam a topikot, így nagyjából képbe kerültem avval, hogy melyik kábeltől kb mi várható.
Persze erre a hobbira még inkább igaz a puding próbája az evés “effektus”. Nem feltétlenül fog “működni” nálam az a kábel, ami másnál igen, bár ez gyakorlatilag az összes hifi komponensre igaz.

A turkálóban egyszer csak megjelent egy CUAG X hálózati, gondoltam pont jó lenne az elosztó elé. Kiderült, hogy próbán van, viszont Ákos visszaszámol egy USB AGPT RX8 mk3.- at, amit pár nap múlva meg is kaptam.
Lehoako fórumtárs már megénekelt egy nagyon hasonló kábelt, (tán egy verzióval korábbi), szóval valami fogalmam volt, hogy kb mire számítsak. Azonban az mégis csak más mikor az ember direktben tapasztal a saját audio körülményei között.
Nem szoktam spec zenékkel tesztelni, kicseréltem a kábelt, és a radioswissjazz.ch (nagyon ajánlott stream, kiváló minőség, remek zenék) adót füleltem.
Elhúzták a függönyt, de nem a fehér csipkét, annál sokkal vastagabbat.
Puffogtathatnék mindenféle hifis jelzőt a megnövekedett felbontástól a jobb dinamikáig, azonban számomra legszembetűnőbb, akarom írni fülbetűnőbb változás a ZENEISÉG megnyilvánulása volt. Kiderült, hogy Richter nem gép, és még érzelmei is vannak. Nem hittem volna, hogy egy 120 centis “drót” komponens cserével felérő javulást tud hozni.

Közben a CUAG X hálózati is felszabadult, én meg éltem a lepattanóval....
Még nagyobb csend, nagyobb energia, több megfogott basszus, mintha bekerült volna egy sub a láncba.

Szerintem ebben a hobbiban ahhoz hogy a készülékeinkből kihozzuk a maximumot nagyon lényeges a megfelelő kábelezés.

Köszönöm Ákos rugalmasságát, mindenkinek ajánlom, akinek kábel gondjai lennének.


Viva la musica!
Peti

[ValhallA]

Ott hagytuk abba, hogy a PULL album érdektelenségbe fulladása után feloszlott a Winger zenekar.
A feloszlás és a This Conversation Seems Like A Dream megjelenése közötti időszakban, felesége, Beatrice Winger egy tragikus autóbalesetben életét veszíti.
A tragédia, hatványozottan fájdalmasan érinti, amennyiben lehet egyáltalán így fogalmazni, hiszen a totális sikertelenség éveiben végig mellette állt, illetve a 96-ban még félkész lemez munkálataiból is kivette a részét.
Beatrice tervezte a lemez borítóját, illetve háttér vokalistaként is szerepel az album több tételében.

youtu.be/c9pao6rUAsk
A lemez egyéb közreműködői között található: Chris Botti, Jordan Rudess, Alan Pasqua, Andy Timmons és régi harcostársa Rod Morgenstein.
Szerintem jó választás volt saját magán kívül, Andy Timmons(ATB) szerepeltetése, mert jobban illeszkedik a stílusa a melankolikus, szomorkás tételekhez, mint Reb Beach-é, aki ugyan nagyon technikás játékos, de itt most nem erre volt szükség.

youtu.be/9eu_rmPxFCc
A lemezen több helyen feltűnik vonós kíséret, amit eddig egyáltalán nem hallhattunk tőle, mint például a How Far Will We Go-ban.:

youtu.be/CR_RX9wO8CQ
Pár évvel később, több évtizedes zeneszerzői múlttal ismét az iskolapadba ül klasszikus komponálást tanulni.
Egyébként pályatársa a szintén kivételes tehetségű, Hard Rock-Heavy Metal gitáros, Alex Skolnick(Savatage, Testament,TSO) is hasonlóan tett a kétezres évek elején, hogy tovább kepézze magát Jazz gitár szakon.
Szerintem ez a típusú mentalitás nagyon hiányzik a hazai csúcs zenészekből.
Az igazi klasszis zenész ismérve, hogy a cél érdekében soha nem rest alázatot tanúsítva fejlődni.

Tanulmányai elvégzése után a klasszikus zeneszerzés felé fordul, amelynek elismeréseként
2016-ban megjelent a San Francisco Ballet Orchestra-val rögzített közös, Conversations With Nijinsky lemezét Grammy díjra jelölik.

youtu.be/L81u2K2d3To
A mű címe egyértelmű, egyféle személyiségkalauz jellegű visszautalás az évtizedekkel korábbi első szólólemezre.
Biztosan nagy elégtétel lehetett számára annyi mellőzöttség és elismerés mentes év után egy jelentősen komolyabb műfajban Grammy jelölést begyűjteni.

A végére hagytam egy érdekességet. Nem különösebben szeretem a karantén projektes virtuális együtt zenéléseket, ráadásul az utolsó Winger lemez címadó dala a Better Days Comin' elég impotensre sikerült.

youtu.be/8irrJIYyPqQ
Audiophileknek külön érdekesség lehet, hogy Alice Cooper, Klaus Meine és Richie Kotzen mellett feltűnik a legendás hangmérnök, komponista, énekes, mindenes zseni Alan Parsons.

[ValhallA]

A dalszerző, basszusgitáros, helyből zseni Kip Winger-ről már esett szó az alulértékelt, „hajmetál”, Winger zenekar kapcsán.
Most a Winger 93-as PULL lemezéről és Kip első szólóalbumáról a This Conversation Seems Like A Dream-ről(1997) szeretnék pár gondolatot megosztani.
Mindkettő album értékes, dallamos, minden tekintetben igényes, kiforrott Rock zenét tartalmaz!
A Pull inkább a megszokott, Winger -re jellemző Hard Rock-ot emelte egy magasabb szintre, míg a 97-es This Conversation Seems Like A Dram-en Kip Winger gondolatisága még inkább kiteljesedhetett.

Kip-et többször igen keményen megrágta majd kiköpte az élet.
Talán ezért képes olyan kivételes hatású rock balladák írására, hiszen elég a személyes tapasztalataiból merítenie.
Szóval a Winger 1993-ban karrierjének számomra máig legjobb albumával jelentkezett.
Az album maga nagyszerű, de a zenei világban teljesen más trendek ütik fel a fejüket, aminek következtében a lemezmegjelenést követő koncertturné totális érdektelenségbe fullad. Ekkoriban már új szelek fújdogáltak az ék egyszerű grunge zenekarok(Nirvana és társai.) töltik meg az arénákat és egyértelműen lesöprik a zenei színtérről a minőségi old scool, Hard Rock előadókat.
Ma már tudjuk, hogy kizárólag egy időre, hiszen mostanára helyére kerültek, klasszikussá, mondhatni legendává nemesedtek a nyolcvanas, kilencvenes évek, kiemelkedő szerzői.

A Pull lemezről számomra kiemelkedik három tétel a Down Incognito a Spell I’m Under és a Who's The One.

youtu.be/-o9eFj4dhZc
a Down Incognito és a Spell I’m Under másik érdekessége, hogy a szenzációs Alex Acuña perkázik ezekben a számokban! Acuña talán leginkább a megismételhetetlen supergroup-ból a Weather Report-ból lehet ismerős, de ezen kívül sokkal könnyebb lenne felsorolni a legnagyobb sztárok közül azokat, akikkel még nem játszott…

youtu.be/oJdTlTUtteI
Valószínűleg Kip és Reb is így vélekedett a három tételről, mert mindből klip nóta lett és a lemez promótálását is ezekre bízták.
Érdekes, hogy a sokkal gagyibb, minden tekintetben sutább, üresebb, Nothing Else Matters(Metallica) micsoda sikereket ért el 1991-ben, míg a Winger semmire nem ment 93-ban a Spell I’m Under-el vagy a Who's The One-al.
A Pull album egyetlen problémája, hogy rosszul időzítették a megjelenését, ezért nem időben foglalhatta el méltó helyét a Rock rajongók gyűjteményében.

youtu.be/1jPsU4DkjSs
Végül annyira mérsékelt sikereket ért el az album és az azt követő turné, hogy 1994-ben a zenekar feloszlásához vezetett és csak 2001-ben álltak össze ismét.


folyt köv.

[ValhallA]

Volt pár önjelölt posztfakír, akik már egyenesen számon kérték rajtam, hogy mikor várható már megint egy amolyan igazi, féktelen valhallás agymenés...
Nos tessék.:
Anyahajó, oposszum, Jacko és Hakapeszi Maki varázslatos DAC vásárlási tanácsai.:

Jó dolgomnak és még inkább évtizedes szerteágazó nemzetközi kapcsolataimnak köszönhetően, egész sor olyan minőségű DAC-ot sikerült meghallgatnom az évek során, méghozzá otthoni körülmények között, amivel egy átlag hifista leginkább a mértékadó külföldi bloggerek írásaiban, vagy kiállításokon találkozik.
Érdekes, hogy soha nem kerestem ezeket a kontaktokat de valahogy mégis megtaláltak.
Nagyon passzív vagyok ami a hifis közéletben való szereplésemet illeti.
Kapcsolatom a külvilággal, Audio tekintetében a ValhallA Facebook oldalára és egyféle sajátos szócső jelleggel jelen topikra korlátozódik.
Nagyon ritkán lehet összefutni velem bármi nemű audió tematikájú eseményen és a hifi turizmus pedig egyáltalán nem az én világom.
Nem megyek senkihez kábelt „beállítani, „tesztelni”, „szakérteni”, Jelentsenek ezek bármit is egyesek szótárában.
Tukmálással egybekötött országos ValhallA kábeles Roadshow sem került még egyetlen alkalommal sem megrendezésre.
Az otthoni rendszerem képességeibe is csupán egy maréknyi barát és legközelebbi ismerőseim számára engedek betekintést.
Valahogy ez az egész, nevezzük dolog-nak, nekem sokkal személyesebb, egyszerű, céltalan „naugyehogyszól” sportszerű, potméter tekergető mutatványnál.

Szóval a lényeg, hogy sikerült meghallgatni otthon a világot teljesen kizárva, TotalDac-Seven, Rockna-Wavedream Signature, LampizatOr-Golden Gate 2, Big7, Calyx-Femto, emm labs-DAC2X V2, Bricasti M1SE, Chord-DAVE-M-Scaler, MSB-Analog DAC, DACV Signature, dcs-Debussy, Bartók, Audio GD-R7HE, Aqua-Formula, stb. készülékeket. Egyik-másik típust magaménak is tudhattam, hosszabb-rövidebb ideig. Összegezve elmondhatom, hogy mindegyik rászolgált a hírnevére és hozta az árkategóriától elvárható produkciót!

Sokszor hallom, hogy hobbisták, feltörekvő gyártók, konkurens forgalmazók, teli tüdőből sz@rozzák a felsorolásban szereplő, vagy hasonló minőségi kategóriába tartozó készülékeket.
Tényleg ennyire egyszerű lenne...?
Ebben a kategóriában már igencsak az ízlések dominálnak, hiszen mindegyik kiváló készülék, szinte minden (ki)értékelhető területen és technikai módon.
Itthon valamilyen okból kifolyólag a hifis közbeszédben a Rockna- Wavedream DAC-ról olyan általános vélemény alakult ki, hogy "digitálisan, hallgathatatlanul forszírozottan szól". Ki merem jelenteni, hogy ez nem igaz! Sőt! Tessék meghallgatni emberek és nem az aktuális megmondó szövegét átvenni és azt sajátunkként tálalni!

A szubjektivitáson túl, talán még installálni sem sikerül tökéletesen a „mindent is tudó” ítészeknek, hiszen egy felületes tesztnél az ember nem is tudja, hogy melyik bemeneten keresztül, milyen lejátszó programmal, futóművel, op rendszerrel érhető el a legjobb hangminőség adott készülékekkel. Szerintem már az sem korrekt teszt ha többen vannak a szobában. Az számomra sokkal inkább bandázás, egyféle szociális tevékenység, esetleg bélyeggyűjtő szakkör de nem korrekt teszt! Gyakorlatilag a ma olyan divatos Audio-PC biznisz arra épül, hogy az inkompetens audiophil-ek számára a gyártók összeépítenek gépeket, szabvány PC alkatrészekből, természetesen High End páncél kötésben, custom made táppal és pár apró trükkel, beállítással, finom hangolva azokat hülyebiztos, Audiophile Linux környezetben szervírozzák. Természetesen a világ egyéb más területe is így működik, vagyis aki nem ért hozzá az fizesse meg a szaktudást!
A rendszer szintű szinergiát meg fel sem merem hozni, mert sokan azt hinnék, hogy nagyzolok vagy káromkodom...
Bizonyos készülékek kifejezetten DSD-re vannak kihegyezve, míg mások PCM anyagokkal nyújtják teljesítményük legjavát.
Például a LampizatOr - Golden Gate, (Big7 dettó) varázslatosan jó DSD-vel, míg PCM anyagokat hallgatva meg igazán semmi különleges...
Tehát nem árt ha mélyebben ismerjük adott DAC felépítését ha ki akarjuk aknázni tudása legjavát.
A lejátszó programok és azok beállításai pedig a végtelenbe nyúló tesztek, próbák után szabhatók igazán személyre. Magyarán elmondható, hogy egy DAC hangképét olyan drámai szinten befolyásolja a lejátszó szoftver/hardver(digit szűrő profilok) beállítása, hogy azok módosításaival még egy nekünk nem tetsző DAC hangját is a számunkra megfelelő hangzásideál irányába tudunk pofozni.
Kíváncsi lennék az öt perc után agyonverte, lealázta, típusú duhaj zsigeri sz@rozók mennyi időt és milyen minőségben töltöttek el adott készülék beállításával, tesztelésével, mielőtt pálcát törtek!?
DAC vásárlása előtt érdemes magunkkal, igényeinkkel és a file gyűjteményünkkel is tökéletesen képben lenni, hiszen alapvetően DSD core alapú DAC-ot ne válasszunk ha alapjaiban 70Terabyte PCM gyűjteményünk van...
Sokszor a felhasználók nem megfelelő felkészültsége miatt nem a megfelelő DAC-ot vásárolják drága pénzen és akkor kezdődik a csalódottság által vezérelt sértődöttségből elkövetett készülék fikázás.
Íme egy kiváló példa.:

youtu.be/BXrqQ-qmXG8

Nálam a sarokkő a hangminőségen kívül, hogy a drága készülék valóban gyártmány legyen!
Valahogy hiába kiválóan szól egy Golden Gate vagy TotalDAC a házilagos megoldások engem elidegenítenek egy drága terméktől.
Magam részéről a precíz megmunkálású, Chord, dCS, MSB irányban vagyok elkötelezett, még annak ellenére is, hogy nem minden esetben, nem minden felvételen ezeknek a készülékeknek a megszólalására voksolnék.
Az össze vissza kábelkötegelt, erősen prototípus nyákhalmaz, konyhaasztal gyártmányok nagy mellénnyel marketingelt, termékként való tálalásától faridegzsábával kombinált random rángást tudok kapni.
Ezt úgy kell képzelni, mint a klasszikus Thriller klipben a zombi Michael Jackson kiválóan koreografált vállemelgetését, némi lábsöpréssel kiegészült lopakodását...

youtu.be/u9RKwlF_MXE

Ebből az aspektusból vizsgálva a gyártók weblapjai is igen árulkodók tudnak lenni... Érdemes megnézni, hogy a komolyabb gyártóknál a weblap is professzionális, míg a Lampi, TotalDAC, Audio-GD erősen bazári, zsibvásár jelleget ölt.
Viszont ha már egy vagon pénzt kifizet az ember valamiért az legyen olyan, amit nem otthon a konyhaasztalon, fa lapra szereltek és több-kevesebb sikerrel szakkörös pontossággal dobozoltak. A TotalDAC tucat gagyi, olcsó Philips távirányítója több mint nevetséges! Egy 19000EUR vételárú DAC esetén ez szerintem több mint sértés!
Azt sem szeretem amikor az internetes képeken teljesen más passzív alkatrészek köszönnek vissza egy adott készülékben, mint amit én rendeltem. (Ugye kedves Csájníz, világverő kollégák!)
Erre is akad bőven példa sajnálatos módon… Attól, hogy a hangminőség kiváló szintet képvisel, még nem minden esetben beszélhetünk gyártóról és gyártmányról!
A másik dolog, hogy egy referencia DAC legyen időtálló, életciklusa minimálisan 4-5év és ne hetente jöjjenek a világmegváltó "fejlesztések", mert akkor a vásárló aki egy szakajtó pénzt kifizetett adott készülékért, joggal érezheti becsapva magát.
Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy egy héttel ezelőtt a vásárlásom időpontjában még nem tudott a gyártó a csodaként tálalt, mindent (is) megreformáló fejlesztésről?
Nem beszélve arról, hogy ez az ormótlan, ostoba húzás, pillanatok alatt elértékteleníti a frissen vásárolt csúcs(nak gondolt) készülékünk.
Egy gyártónak kötelessége a végfelhasználó igényeit szem előtt tartva, azok szemével vizsgálni a piacot!
Nyilván a High End audio a végfelhasználók számára nem igazán jó befektetés, de ha megnézzük, bizonyos készülékek ma már kiállták az idő próbáját és még befektetésnek, gyűjteménybe is bátran ajánlhatók.
Magyarán jogos elvárás a zökkenőmentes gyártói támogatás, ízléses marketing kommunikáció(Nem a hazai fikázós gangnam style!) és az alkalmazott technológia is azonos szintet képviseljen a hangminőséggel!
Amennyiben bármelyik tényező hiányzik, egyáltalán nem beszélhetünk gyártóról sem pedig gyártmányról!

Attól, hogy egy DIY készülék a gondos tervezés, összeszerelés következtében eléri, bizonyos esetekben meghaladja egy sorozat gyártott termék minőségét, még nem kerülünk egy ligába annak gyártóival, ahogyan azt sokan tévesen tudni vélik.
Se szeri se száma München-ben az ilyen, nevezzük feltörekvő, koca gyártónak, akikkel ha váltasz pár szót azonnal „világlegjobbja” irányba kezd kisiklani a beszélgetés fonala némi kötelező smúzolás után.
A Lampizator atyja Lukas Fikus, maga is a DIY közösség oszlopos tagjából avanzsált gyártóvá és most egy másfél évtized gyártói tapasztalat birtokában képes egyáltalán elszakadni a gyökereitől…
Gondolok itt a fa lapra szerelt 10ezer EUR értékű DAC-ra, mint gyártmány. Számomra az első termék ami már gyártmány jelleget öltött és nem ordít róla a kisipari jelleg az új Pacific DAC és az azt kiegészítő referencia vonulat.

Másod rendszeremen hallgatva ezeket a drága átalakítókat a korlátozott felbontású rendszer miatt nem igazán indokolható az iszonyatos árkülönbség egy ma már klasszikusnak számító Audio Alchemy vagy Theta DAC-hoz képest.
Ez nem azt jelenti, hogy nincsen, hanem azt jelenti, hogy ott nincs!
Talán ilyen aspektus mentén születik a rengeteg negatív vélemény pár drága készülékről, termékről. Mivel pár méterrel arrébb a másik szobában található láncon ég és föld a különbség egy sokak által „hallgathatatlan” Rockna és a régi „besztbáj” Audio Alchemy DDE V3.0 között, amit egyféle vész DAC-ként tartok arra az esetre ha hirtelen DAC nélkül maradnék.
Igazából nem érné meg eladni ezeket a klasszikus gépeket, mert nem fizetnének érte annyit mint a használati értéke. Maradva a Rockna fiók cégénél az Audiobyte-nál, szerintem olcsóbb rendszerben, lehet olyan jó az ésszerűen árazott Black Dragon DAC, mint a Wavedream és a hasonló kvalitású készülékek.

Zárszóként talán annyit, hogy ma már annyira PC(píszí) világban élünk, hogy bárki vallhatja magát négy mellű, hat ivarú szakállas, kan oposszumnak és szexuális kapcsolatot létesíthet egy Nimitz osztályú repülőgép-hordozóval…
Egyeseknek például mára olyan szuper képessége alakult ki, ami lehetővé teszi, hogy youtube-os videók alapján ítéljen és szakértsen meg láncokat, készülékeket, lehallgató helyiség akusztikát! Vicc!!!
Attól, hogy a világ totálisan megbolondult, mi még maradjunk józanok és meghallgatás nélkül ne csapódjunk különböző nagy dumás, ortodox szekták képviselői mellé, mindig igyekezzünk saját tapasztalaton alapuló értékrendet kialakítani! Inkább a saját hibáinkon gazdagítsuk tapasztalatunk, mintsem mások tévedéseit a mi pénztárcánk bánja!

[ValhallA]

Robert Fripp


youtu.be/Vnui9lzrLDg


youtu.be/dBct6eCS1OE

[ValhallA]

William C. „Billy” Cobham


youtu.be/-N_SqtFerjg


youtu.be/y2ikhatPxNE

[ValhallA]

Pár Dark Side érdekesség az alkotóktól.


youtu.be/5C6I6nAh_Ok


youtu.be/dj4_-kh-Kpg

[ValhallA]

Dennis Milton Chambers


youtu.be/oh5WU_sK96g


youtu.be/JY15louxniU

[KisMarci]

Egy jó kis sztori Keith Jarrett kölni koncertjéről:
(http://hangzasvilag.hu/keith-jarrett-a-koln-koncert/)

"A koncertet az akkori Németország legfiatalabb, részmunkaidős promoterére bízták, a koncert szervezője, a mindössze 17 éves Vera Brandes. Jarrett kérésére Brandes kiválasztott egy Bösendorfer 290 Imperial koncert zongorát az előadáshoz. Az Operaház munkatársai zavarukban (talán nem álltak a helyzet magaslatán?) ehelyett egy másik Bösendorfer zongorát toltak a színpadra a kulisszák mögül. Sajnos a hibát túl későn fedezték fel ahhoz, hogy az eredetileg kiválasztott zongorát a megfelelő időben eljuttassák az esti koncertre. A színpadra felvitt zongora, amelyet csak próbákhoz használtak, rossz állapotban volt, több órányi hangolást és beállítást igényelt ahhoz, hogy „játszható” legyen. A hangszer a felső regiszterekben vékony hangú volt és gyenge basszusban, a pedálok nem működtek megfelelően.
A helyzet, nemsokkal a kezdés előtt, az előadás hangmérnökének is feltűnt: …”a színpadra mentem és rájöttem, hogy itt van a Bösendorfer zongora, de ez nem a megfelelő méretű és úgy hangzik, mint egy módosított elektromos csembaló. Aztán rájöttünk, hogy nem kapták meg a megfelelő zongorát – annak ellenére, hogy létezett – mert a bérelt teherautójuk eltűnt”…
Keith Jarrett késő délután, öt órás kimerítő, 350 mérföldes útról érkezett az operaházba. Néhány nappal korábban Zürichben lépett fel, több éjszaka nem aludt jól, hátfájdalmaktól szenvedett. Miután kipróbálta az alacsony színvonalú zongorát, majdnem megtagadta a szereplést. Brandes vacsora asztalt foglalt egy helyi olasz étteremben Jarrett számára, de a személyzet megvárakoztatta, késlekedett az étel felszolgálással, ezért csak néhány falatot tudott enni.
A koncertre szokatlanul későn, 23.30-kor került sor, egy korábbi opera előadás után. Ez a késő esti idő volt az egyetlen, amelyet az adminisztráció rendelkezésre bocsátott Brandes számára. Ez volt az első jazz-koncert a Kölni Operaházban. Minden jegy elkelt a több mint 1400 fő befogadására képes operaházban.
Nem volt mit tenni, Keith Jarrett zsenialitása következett. Az ECM Records producere, Manfred Eicher későbbi nyilatkozatában elmondta:…„Jarrett valószínűleg úgy játszott, ahogy legjobb tudása szerint egy nem jó zongorán kell. Mivel nem tudott beleszeretni annak hangjába, talált egy másik módszert, hogy a legtöbbet hozza ki az előadásból”…
Jarrett az előadásában gyakran használt ostinato-kat és balkezes ritmus-figurákat, hogy gördülő, erősebb basszus futamokat hozzon létre, valamint a játékot a billentyűzet középső részére koncentrálta. Akik nem rendelkeznek tökéletes ismeretekkel a hangmagasságok tekintetében, vagy nem zongora ínyencek, azokat nem befolyásolja a hangszer a virtuóz előadás élvezetében. Az akadályokról mit sem sejtve Jarrett-et a közönség lelkesen fogadta, a későbbi felvételt a kritikusok is elismerték."

[Bécó]

Sziasztok! Remélem Ákos megenged egy fotót! MÜPA 2016.07.03 Felejthetetlen koncert volt!

[ValhallA]

Keith Jarrett 75!

http://projazz.net/keith-jarrett-the-koln-concert/

[ValhallA]

R.I.P. Florian Schneider


youtu.be/h_jkpUNKhXE

[gyuszmo]

Bár az év egyéb napjain is szívesen hallgatja az ember ezt a gyöngyszemet, azért csak ma a legaktuálisabb!
https://youtu.be/vmDDOFXSgAs

[ValhallA]

A hangzásról tudnám írni, hogy letisztult, kiteljesedett, lerakódásaitól megszabadult, igazán zenei lett, a dallamok belső logikáját, vonulatait, a szólamok dinamikáit külön-külön is értelmező lett.

Pontosan fogalmaztál. Az én kábeleim valóban nem képesek reprodukálni azt, ami nincs a lemezen, hiába mutatkozik erre fizetőképes kereslet.
Magyarán ne várjon senki sem kiemeléseket, megszépített, kozmetikázott hangzást azt nem tudják a rég kifutott 10-15éves kábeleim sem.
Egyeseknek a kiemelésekkel tarkított kábelek után bekötve, puritán, szokatlan lehet a megszólalás, mert elszoktak a készülékeik, rendszerük valós hangképétől.
Bár egy jó 7-8éve nem létező kábelt jellemeztél de a kezdetektől és ma is ugyan ezt az irányvonalat követve járom az utam és a színezetlen hangzás elkötelezett híve vagyok!

Ez a sztori jól jellemzi a dolgot amiről írunk.:
Van egy kedves, idős barátom, akit körülbelül 30éve ismerek. Sok mindent tőle tanultam, illetve általa ismertem meg a High-End gyártók legjavát.
Nem egy készülék és kábel cserélgető csélcsap, hanem a zenét mélyen megélő, magáénak tudó, ma már nyugdíjas, tanár ember.
Nem is tudta, hogy én mint egykori padawanja, kábelek fejlesztése terén milyen jelentős korszakokon estem át ami idő alatt rengeteg tapasztalatra tettem szert.
Aki ismer az tudja, hogy én nem tukmálom, erőszakolom rá másokra a kábeleimet, ezért szóba sem került, csak érintőlegesen, mindössze említés szinten a kábelezés.
Minden esetben a zenére, zenehallgatásra, előadókra szorítkoztunk, hiszen egy ilyen kvalitású rendszer már képes feledtetni a hifizés kütyüzős (árny)oldalát!

A rendszer elemei: LINN Sondek LP12, Jadis JD2-JS2, Electrocompaniet AW400, Martin Logan CLSIIZ Anniversary Edition.
A kábelezés egységes, még a kilencvenes évekből származó „made in usa”, abszolút csúcs, fém kofferes, monster kábelek, amelyeket egyenesen a gyártótól vásárolt és még a neve is rá van gravírozva. :)
A hangsugárzó kábel csukló vastagságú nagy tisztaságú réz, még az is duplán bekötve!
Aki ismeri a régi CLS puritán hangsugárzó termináljait az tudja, hogy kisebb csoda, hogy sikerült ezeket a valóban "monster" kábeleket csatlakoztatni...
A monster egy kellemes szemüvegen keresztül mutatja a zenét és irgalmatlanul megtolja a középsáv felétől a CLS alját ami feledteti némileg a teljes sávú sztatikus limitált basszus teljesítményét. (Más jellegű problémák generálása mellett!)
Bár szerintem a full sztatikok pont azért szerethetőek, mert felrakódásoktól mentes, légies megszólalásúak, így a nem megfelelő kábelezéssel azt érjük el, hogy bár sztatikus hangsugárzónk van de belecsempészünk egyféle több utas dinamikus dobozra jellemző, váltó anomália jellegű kiemelést, egyféle hamisságot.
Egy alkalommal volt visszaszámolt rendszer szintű Aura V1 és V2 szett vegyesen és ott hagytam neki, hogy majd hallgassa meg ha lesz kedve. (Magamban előre mosolyogtam a bajuszom alatt, mert tudtam, hogy kb. mi fog következni...)
Egy pár nap elteltével felhívott és szó szerint így fogalmazott.: „Olyan érzésem van, mintha húsz éve, olcsó, cukrozott üdítőn éltem volna és teljesen elfelejtettem, hogy milyen is egy tiszta vízű forrásából jó nagyokat kortyolni!”

Beteszem ide a youtube-linkjét, mindenkinek ajánlom, HD felvétel, és, noha az egész lemez a műfaj és az érzés gyémánt-sztenderdje, egyetlen nóta most elég lesz, nem szeretném terhelni Ákos topikját a túl sok zenével.

Itt egyáltalán nem „terhelés” a zene!
Azért is változtattam ValhallA Világára a topik nevet, mert egyeseknek zavaró volt a túl sok zenei youtube link, koncert beszámoló és adomázás a hangszerekről.
Számomra a zene a cél és nem egy mellékes eszköz a hifista kütyüdémon dagadtra etetéséhez!
Szóval ösztönöznék mindenkit arra, hogy nyugodtan írjon zenéről, mert itt ugyan olyan helye van Roy Ayers-nek, mint egy kábelemről írt véleménynek.
Mivel egy átlag kábelfejlesztés nálam 3-5év is lehet, ezért nincs is miről beszámolnom a köztes időben.
A máshol hetenként kötelezően megtartott világmegváltás ebben az évben is elmarad!

[lehoako]

Barátaim!

Elnézést, hogy magam után lövök, de új hírről számolok be.

A május elsejét egy korábban, kb 8 évig pihentetett erősítő bemelegítésével töltöttem, melybe egy a fiókban pihenő, korábban megszerzett és kicsit el is feledett Cu AgV tápkábel került. Még sohasem volt a rendszeremben egyszerre 2 Valhalla-kábel... A hangzásról tudnám írni, hogy letisztult, kiteljesedett, lerakódásaitól megszabadult, igazán zenei lett, a dallamok belső logikáját, vonulatait, a szólamok dinamikáit külön-külön is értelmező lett. Ismét előkerültek régi kedvencek, ahogy az lenni szokott, ismét megújult kedvvel láttam neki egy 2 TB-os adattárolón tárolt zenéim újrahallgatásának, és minden nóta többet adott. Úgy érzem, ezek a kábelek elvezetnek oda, hogy a zene nemcsak tőlem független, audio-műsor lesz, hanem szerencsés esetben megmozdítja a lelkemet.

Köztük egy, ami most, ezzel a két kábellel úgy érzem, elérte az alkotójának célját, teljességében tudom befogadni üzenetét. E két kábel együtt nem szimpla hallgatóvá tett, hanem átélővé. Ritkán fordul elő, hogy leloopolok egy nótát, de ezalkalommal az első akkordok felhangzásakor magától értetődő lett, hogy sokszor, minél többször és többször van szükségem erre az érzésre, amivel a zene befogad engem.

Roy Ayers, a már sokszor dicsért klasszikus, a soul királya szólt hozzám, üzent nekem, gondolkodtatott el és szabadított fel.

Beteszem ide a youtube-linkjét, mindenkinek ajánlom, HD felvétel, és, noha az egész lemez a műfaj és az érzés gyémánt-sztenderdje, egyetlen nóta most elég lesz, nem szeretném terhelni Ákos topikját a túl sok zenével. Még ezekben a halálos pandémia által sötéten beárnyékolt időkben is elhozta a békét, a nyugalmat, az örömöt, az emberséget, a boldogságot. Már sokszor hallottam, de úgy érzem, most talált rám igazán.

"Knowledge, peace, happiness and prosperity will
be placed at your feet. Let’s, let’s create. Solve.
Love. Accomplish. And unify. As-Salaam-Alaikum."


youtu.be/f2ZLKfxqjVg

Loopoljátok le, egyedül vagy a szeretteitekkel, pakolászás, főzés, szakdolgozat-írás közben, akárcsak a gyengéd pillanatokban.

Köszönöm, Roy, köszönöm, Ákos, azt hiszem, megérkeztem.