Soha nem rejtettem véka alá, hogy nagy rajongója vagyok a Martin Logan hangsugárzóknak...
High-End kalandozásaim során rengeteg teljes-sávú hibrid megfordult a füleim között, leginkább a cég felső házából. Tévesen, ami kicsi az egyben gagyi és érdektelen, hájgend alapkoncepció mentén masírozva!
Örömmel jelentem, hogy sok-sok év kihagyás után, ismét a Martin Logan tulajok táborát erősítem!
No, ne kezdjen el senki sem irigykedni és kínjában, valhallaákosra hajazó Woodoo babát szurkálni, mert a szóban forgó „doboz” nem egy CLX vagy Neolith...
A sztori, valahol ott kezdődött, hogy a harmadik rendszerembe kerestem egy olcsó(bb) dobozt, aminek képes vagyok örülni, illetve valamilyen formában kiemelkedő képességekkel rendelkezik.
Nem stresszelek senkit tovább, a szóban forgó hibrid a falra szerelhető, igen találó elnevezésű Fresco. (Köszönöm Gábor!)
Kiemelt szempont volt a falra szerelhetőség, mivel nem nagyon van helyem, így az eddigi közepes méretű, épített dinamikus dobozaim rengeteg értékes, másra hasznosítható teret elloptak.
Azt tudni kell, hogy nálam valamilyen formában mindig szól a zene...
Most is, miközben ezeket a sorokat gépelem, John és Steve Hackett: Sketches of Satie című, Erik Satie feldolgozásokat tartalmazó albuma szól. (Nagyszerű lemez!)
Szóval ML Fresco.:
Nem egy új dobozról beszélünk, így ha valaki kedvet kap soraim olvasása közben a vásárláshoz, hiába szalad, hogy megkaparintson egyet magának.
A doboz egészen pontosan 2003-ban került piacra, így mostanra nagykorú...
Egészen 2007-ig gyártották, amikor is a ráncfelvarrott Fresco i utódmodell váltotta.
Egyes külföldi ML felhasználói fórumok szerint az eredeti Fresco jobb minőségű, mert az i verziónál pár dolgot kispóroltak, mint például a doboz egységes árnyékolását.
Cserébe viszont a Fresco i lényegesen olcsóbban nyújtotta ugyan azt a hangminőséget.
Nekem személy szerint sokkal jobban tetszik az eredeti Fresco formavilága a lekerekítésekkel, pláne szürke színben, mint az i változat szögletes, fényes fekete előlapja, amely még képen nézve is egy ujjlenyomat mágnes.
Egyébként értem, hogy mi volt a Fresco-i fényes, talán akril vagy lexan felületénél a bázis koncepció. Szerették volna, hogy még jobban harmonizáljon egy nagy méretű televízió, kikapcsolt fekete kéjelzőjével és ne vonja magára a figyelmet. Szerintem ezt sikerült is elérni a megváltoztatott design és anyaghasználat segítségével.
Ami a ML-tól megszokott, minőségi kartonból és kiegészítő csomagolásból azonnal feltűnik, hogy jól megépített, meglehetősen vaskos, méretéhez képest nehéz hangsugárzóval van dolgunk.
Az élek finoman kerekítettek az ívek, illesztések tökéletesen együtt futnak, jó érzés a felületekhez érni és igazából nem is nagyon lehet kritikával illetni a kiviteli minőségét.
Jelenleg, három különböző minőségű rendszerem van, kezdve az írás tárgyát képező, alap setup-tól, egészen a fejlesztői minőségű, referencia láncig bezárólag.
A rendszer amibe került, lényegében audiophile belépő szint, de még így is képes volt élményt nyújtani... Kell ennél több?!
Masszív tévút, hogy kizárólag a mega, giga rendszerek képesek örömteli zenehallgatással töltött órákat nyújtani!
Aki csak vakarózik, vágyakozik, sóhajtozik alap kivitelű audiophile rendszer birtokában, zenehallgatás helyett, kizárólag magára vessen!
Sokan biztos felszisszennek, hogy de az alap nem egy ML, hanem a macskahúgyos garázsból előkotort, pozdorja Orion a vaterán... Nem igaz!
Használt árát figyelembe véve a korából származó értékvesztéssel kalkulálva, már mindenkinek elérhető, aki különlegességre vágyik és képes reális elvásásokból táplálkozó kompromisszumok megkötésére.
A netezős rendszerem valamivel kevesebb, mint 250ezer Ft-ba került összesen, mindenféle használt komponensekből építkezve a következő elemeket tartalmazza.:
Forrásom: ASUS Essence STX II audiophile hangkártya, erősítőm egy ebay-es KIT-ből épített, tenyérnyi méretű, filléres class-T végfok, hangsugárzó: ML Fresco, kábelezés: minden vacak ami volt.
Kicsit féltem, hogy a kis Class-T mit fog szólni egy ML-hez de tökéletesen meg tudja hajtani és képes kordában tartani magasabb hangerő szinteken is a teljes hangképet, szinte végig megtartva az arányokat.
(Igaz a specifikált adatok alapján nem volt mitől tartani, de a gyári adatok a legtöbb gyártónál mese habbal!)
Maga a doboz nem a ML-től megszokott elektrosztatikus technológiát alkalmaz, hanem a magas és közép sugárzó a doboz megjelenésekor bevezetett Advanced Thin Film(későbbiekben ATF) drivereket használ, kiegészítve kettő darab 4”-os alumínium membrános, hagyományos dinamikus hangszóróval, Vojtko(Tervező ürge neve.) keresztváltóval.
Aki azt gondolná, hogy ez a három utas doboz, egy amolyan kamu, nagy nevet apró pénzre váltó, semmitmondó térplasztika, „házimozi háttérsugárzónak bármi jó” alapon az nagyot téved!
Megszólalásának első pillanatában elárulja, hogy egy vérbeli ML hangsugárzó, ugyan abból az pedigréből, ahonnan az Ascent, Aerius, Monolith, Quest, Prodigy vagy CLS eredeztethető.
Megszólalása nagyon sok rokonságot mutat a nagyobb sztatikus modellekkel és a korabeli belépő szintű elektrosztatikus hibridek, pedig nagyságrendileg a Fresco szintjén mozognak, nem jobbak vagy felsőbb rendűek megszólalásukat tekintve.
Az ATF driverek hangzásának jellege valahol az elektrosztatikus és a dinamikus driverek megszólalása között egyensúlyoz, némileg az elektrosztatikus hangzás irányába tolódva.
Azért akadnak hiányosságok is...
Itt is tetten érhető a minőségi dinamikus driverekhez szokott fülnek az irányítottság. Nem annyira kritikus, mint a hatalmas méretű, nagy átalakítóval szerelt dipóloknál, de azért jól körvonalazhatóan jelen van.
Precízen be kell állítani a falon való elhelyezést a fülmagasság figyelembe vételével, és az ülés pozícióhoz mérten, enyhén beforgatni. (Legalábbis én így kaptam a legjobb eredményt, mivel gyakorlatilag közeltéri monitor szerepkörben használom vágáshoz és netezéshez.)
Természetesen letaglózó, hasfal püfölő mélyekre senki ne számítson a kávéscsésze alátét méretű 4”-os driverekből.
Aki ilyesmit akar, annak ki kell egészítenie valami combosabb subwooferrel.
Mivel vágás közben számomra nem zavaró az alsó frekvenciák hiánya, ebben a szerepkörben egyáltalán nem hiányoltam a szubot. Lehet majd egyszer meglepem az olcsó rendszeremet egy első generációs, dobókocka méretű Dynamo-val.
A pici Dynamo-ból négy darabot használtam egy korábbi rendszeremben egy Audiostatic DCM5-höz mankónak.
A lényeg, hogy ugyan a frekvenciatartomány korlátozott, de amit tud azt tisztán és erőlködéstől, felrakódásoktól mentesen, tisztán képes lesugározni. Ez már több, mint amire a legtöbb, olcsó, kis méretű dinamikus kétutas képes!
Kicsit úgy éreztem egy-két pillanat erejéig, hogy ismét haza érkeztem, hiszen mint említettem, számomra a ML hangsugárzók rendelkeznek egyféle kellemes nosztalgia faktorral.
Talán elmúlt fiatalságomat találom meg bennük időről időre, hasonlóan varázslatos tárgyak saját univerzumom határvidékén, mint a korábban taglalt Commodore Amiga.
https://www.martinlogan.com/en/product/fresco
youtu.be/moyylfF1a8Q
Helen Folasade Adu, másnéven SADE Adu 
