Elérkeztünk az új esztendő első (n)agymenéséhez!
A Statement után egy másik hatalmas méretű elektrosztatikus hangsugárzó a kilencvenes évek első feléből.
Minden bizonnyal én vagyok az ország legnagyobb elektrosztatikus hangsugárzó fanatikusa, akinek nincsen és talán már soha nem is lesz elektrosztatikus elven működő hangsugárzója.
Ne csodálkozzon senki, hiszen nem mindenki tud működőképes, élhető kompromisszumot kialakítani élete szerelmével.
A valaha épített, egyik legnagyobb elektrosztatikus hangsugárzó, az AHL Tolteque. (250cm X 140cm X 80cm)
Egyedül a Soundlab Majestic 945PX hasonlóan döbbenetes méretű de teljesen más panel konstrukciót használ...
A gyártó Aceiries du Haute Languedoq(AHL) Francia cég, amely egy acélgyár leányvállalataként funkcionált a nyolcvanas évektől és teljes sávú hideg plazma panelekkel szerelt hangsugárzóikkal keltettek kisebb feltűnést. (HiFi magazin heted7határ rovat, aki esetleg emlékszik még, Nelson Pass is próbálkozott ilyesmivel, akkor még Threshold alkalmazottként.)
A fő konstruktőr Jean-Clade Fourrière, aki nukleáris mérnök múlttal rendelkezik és a legenda szerint, titkos katonai projektek levezénylésében is szerepet vállalt a hidegháborús időkben.
Amennyiben pedig hidegháború a Tolteque külsőre pontosan annyira szép és felhasználó barát, mint egy korabeli szovjet radarállomásba oltott, kettéfeszített kenyérpirító.
A cég valamikor a kilencvenes évek derekán adta be végérvényesen a kulcsot.
Mindig megmosolyogtat, mikor bárminemű kábelek, elektronikák minőségét alátámasztandó, nesze semmi fogd meg jól jellegű marketing rizsával nyit egy gyártói weblap...
A fő konstruktőr a megfoghatatlan hablaty megkoronázásaként a NASA-tól érkezett, atomkutató, esetleg haditechnikában jártas okkultista agysebész, Werner von Braun másod-unokatestvérének a dédunokája, akinek először sikerült dimenzió kaput nyitni, mielőtt High End Audio eszközök tervezésre adta volna fejét.
A ritka fémek ötvözéséhez szükséges kísérleti technológiákról, hangra gyakorolt pozitív/negatív hatásairól mostanra többet tudok, egyszerű talpas parasztként, mint azok a kohászati mérnökök, anyagspecialisták, akikkel munkakapcsolatot ápolok.
Egyszerűen azért, mert többségük nem képes továbblépni, elvonatkoztatni a dohos szakkönyvekben leírtaktól vagy egyszerűen nem hajlandó frissíteni tudását.
Legnagyobb eredményem talán, hogy az egyik hasonló beállítottságú, korelnök, ortodox mérnök, megkövesedett szemléletét sikerült teljesen lerombolni egyetlen óra leforgása alatt az egyes ötvözetek füllel való visszaellenőrzésének köszönhetően.
Ma már együtt osztjuk a kollégáit!
A szemellenző alól kikukkantva egy élénk, folyamatosan formálódó, színes világ tárul elénk, egyáltalán nem olyan, mint amit az avitt szakkönyvek rajzoltak fekete tintával.
Visszatérve az AHL Tolteque hangsugárzóra, hideg plazma panelként kezdte életét, ám annyira érzéketlen és nehezen hajtható volt a prototípus, hogy szinte minden akkori végfoknak beletört a bicskája.
Pár alkalmazott és a szaksajtóból néhányan akik hallották a plazma prototípust el voltak ájulva a hangminőségétől.
A tények ennek némileg ellent mondanak, hiszen
az 92-es WCES-en egy 750W-os mcIntosh monoblokk is képtelen volt élvezhető a technológia megítéléséhez szükséges hangerőszintet kicsiholni belőle.
A kudarc után hagyták az egész cold plasma projektet és Fourrière szerint a "második legjobb hangminőséget garantáló technológiára" az elektrosztatikus elven történő lesugárzásra esett a választásuk.
Az elektrosztatikus projektekbe mentették át a hideg plazmához kifejlesztett technológiák zömét, különös tekintettel a transzformátorokra és speciális izolálásra.
Netes oldalak szerint, összesen olyan húsz sztatikus Tolteque rendszert gyártottak és mára ezeknek töredéke ha működőképes állapotban fellelhető.
Hihetetlenül szerencsésnek érzem magam, hogy sikerült egy ilyen nagyvadat fülügyre venni, ráadásul a legnagyobb méretű, európai változatot!
Az USA verzió valamivel alacsonyabb(220cm) volt a Japán változatot pedig az ottani lakóterek adottságaihoz igazodva kevesebb átalakítóval szerelték.
Nem hímezek-hámozok tovább, életem egyik legjobb hangja, különleges, varázslatos!
Az a típusú megszólalás, amikor még sokat tapasztalt, józan hifista létedre is elkezdesz számolgatni a hallgatása közben, hogy az otthoni cuccból, mit, mennyiért, kiknek és hogyan lehetne értékesíteni, mert a KELL érzés azonnal befészkeli magát a bőröd alá, nem múló viszketést kiváltva.
A méretei nagyobb dipólokhoz mérten is nehezen befogadhatók.
Mindezt úgy írom, hogy birtokoltam Soundlab A1 paneleket, amelyek egyáltalán nem tartoznak a kis méretű elektrosztatikusok közé és azokat évekig kerülgetve, többé-kevésbé megbarátkozhattam a méreteivel.
Az AHL-eket hallgatva teljesen más értelmezést nyer a felbontás, természetesség, levegősség fogalma...
Írhatnám ide az elkoptatott „mintha függönyt húznának el” hifisztikai lózungot.
Ebben az a megdöbbentő, hogy a függönyt nem egy gombócos, maszatos hangú, átlagos három utas dinamikus doboz viszonylatában húzzák el, hanem referencia minőségű, modern dipólokhoz képest.
Ráadásul, képzeletbeli függönyünk még csak nem is egy vékonyka csipke, hanem egy jó vastag sötétítő!
Természetesen, ahogyan az életben mindig, minden egyes pozitívum mellé társul több negatívum.
Példának okáért a tulaj folyamatosan feszültség alatt tartja, mert állítólag akár több óráig is tart, mire elérik a fóliák a teljesen töltött állapotot, amihez a csodálatra méltó dinamikai kontrasztok ábrázolásához szükség is van.
Mivel folyamatosan feszültség alatt van a fólia, így az élettartam redukálódik, gyártói támogatás pedig már évtizedek óta nincs.
A csere különösen bonyolult és trükkös, mert az egyes átalakítókhoz, különböző vastagságú fóliák tartoznak. Ennél a darabnál két éve végeztek fóliacserét. Vadi új fejlesztésű, előírás szerinti vastagságú, DuPont Mylar® fóliákat kapott a teljes átalakító rendszer a belső kábelezést a gyári, elöregedett szigetelésű, sodrott rézről, platina ribbonra cserélték és az elektronika is teljes modernizáción esett át. Drasztikusan javult a felbontás és az érzékenység is valamennyit a modernizálás eredményeként.
A Tolteque még ennek ellenére is nehezen hajtható, relatíve érzéketlen, nagy teret igényel, rengeteg levegővel maga körül.
A tulaj demonstrálta is nekem két nagyobb méretű cserepes növénnyel, hogy mennyire fontos a szabad terek megléte a hangsugárzó körül.
Jelentősen fejhallgatósabb jellegű hangot kapunk ha nem megfelelő a felállítás. Az igazi varázslat eléréséhez a megfelelő elhelyezés, hangár magasságú, közepes lovarda alapterületű helyiség elengedhetetlen!
Leginkább úgy lehetne leírni az AHL-t, mintha a Mark Levinson HQD rendszer megduplázott Quad-jait a sokszorosára nagyítanánk.
Hangzását tekintve is valami hasonlót kell elképzelni, mint amit az öreg Quad-ok produkálnak de mindenből sokkal több, még jobban kimunkált, még kézzel foghatóbb, megfelelő meghajtást feltételezve szinte limitáció mentesen.
A basszus reprodukció egészen más jellegű, mint amit megszoktunk a nagyobb méretű gyomrozós dinamikus elvű tányéroktól, vagy akár egyéb típusú teljes sávú, egyetlen átalakítóval rendelkező sztatikoktól.
Nem szokásosan a végén erősen gyengülő, vagy itt-ott kiemeléssel trükközött basszuspaplant előállító panelhangot kapunk.
A legalján is precíz, cizellált a középsávval egyenértékű, árnyalt bontású, tiszta, egységes hangmatériát állít elő, amit egyáltalán nem zavar meg a sok hangszer együttes jelenléte.
Ezt azzal a trükkel oldották meg, hogy ügyesen átgondolt, egymáshoz hangolt rendszert alkot az átalakítók összessége. (Modern, teljes tartományú sztatikusokban is rendre jobban teljesítenek ebben a versenyszámban a többutas verziók.)
Ezek az alsó oktávok annyira hitelesek, valóságosak, hogy még a Soundlab A1-et is felrakódásokkal és kiemelésekkel tarkított, hömpölygő, lassú folyásúnak jellemezném mellette.
Az amcsik szeretik kicsit kiemelni az alsó oktávokat nem csak a dinamikus dobozaiknál, hanem a sztatikoknál is. (A Soundlab védelmében mondanám, hogy ízlés szerint szabályozható a hátlapon a kiemelés mértéke. Illetve nekem egy régi generációs A1 volt a PX és az új panelek sokkal jobbak ebben a tekintetben.)
Általánosságban véve az USA gyártók dobozai, elektronikái szeretik az embert azonnal megnyerni, letaglózni, földbe döngölni. Kicsit olyanok, mint egy gyors, erős, de kifinomulatlan, laprugós muscle car egy európai high-tech sportkocsi ellenében.
Ugyan elképesztően gyorsul de a pálya technikásabb részeit már nem biztos, hogy képes maradéktalanul abszolválni...
A Tolteque nem képes olyan hangnyomásra, mint egy 15”-os hangszórókkal kabátgomb módjára telepakolt hagyományos elven működő, hangszórónként aktívban hajtott hangsugárzó.
Akiknek a féktelenül, vasökölként kalapáló, dupla mágneses hangszórók által előállított hangorkán a jó hang alappillére azoknak nem ez lesz élete hangsugárzója.
Itt minden a kifinomultságról, eleganciáról, torzítatlan hangszerhangokról szól, mindezt emberi hangerőszinteken prezentálva.
Bár akkora térben ahol hallgattam, dinamikus doboz legyen a talpán ami azt bírja tüdővel, meghajtással és a hang is megtartja arányait, árnyaltságát és nem szemcsésedik el.
Mindent összevetve ez a leginkább kedvemre való hangsugárzó, amiben valaha elektromosan töltött fóliát használtak hangkeltésre!
Leküzdve a hallottak által generált vágyat, talán még akkor sem kellene ha megfelelő anyagiak és környezet birtokában lennék...
Viszont képzeletbeli gyűjteményemben a halhatatlan Góliátok csarnokában a Martin Logan Statement és az Infinity IRS mellett kapna helyet egy hangulatosan megvilágított forgó színpadon.
Ugyanis a mindennapokban, normál(vagy nagyobb) lakókörnyezetben élhetetlen egy ilyen grandiózus elektrosztatikus panelsugárzó.
Sokkal inkább a józan észhez szóló, praktikus méretekkel rendelkező modern hibriddel bútoroznék össze, annak ellenére, hogy az közel sincs az AHL hangminőségéhez.
Kicsit olyan a Tolteque, mint egy végletekig kihegyezett klasszikus versenyautó, amivel az ember nem akar bevásárolni járni, egyszerűen csak a vezetési élmény megtapasztalása a cél a kanyarokból kigyorsítva tövig nyomva a gázpedált.
Természetesen a klasszikus versenyautóhoz jár egy profi szerviz csapat, akik folyamatosan karban tartják az öreg technikát, hogy az teljesítménye legjavát nyújtsa minden körülmények között.
Titkon azt vizionálom, valahol, valaki(k) még egyszer felkészítik számomra egy dedikált környezetben az AHL Tolteque-t én pedig betoppanok a hónom alatt kedvenc lemezeimmel és élvezem a különleges hangzását.
A meghallgatás végeztével feltápászkodom a hatalmas monolitok árnyékából, elköszönök vendéglátómtól, majd komótosan kisétálok a szakadó hóesésbe, gondolataimba temetkezve egy különleges zenei élmény kiváltságos birtokosaként...
Ui.
Miközben írtam az agymenést, rákerestem a technikai paramétereire és találtam egy eladó USA verziót a Tolteque S-ből. (€ 29.000.-)
Pedig annyira ritka, hogy minden példányra jut, megközelítüleg tíz-húsz darab eladó ML Statement evo 2!
Ez a típus némileg kisebb méretű mint a fenti írás tárgyát képező de még így is eszméletlen nagy.
A kereskedő szintre pontról pontra azt írja, mint amit tapasztaltam, szóval legalább most nem sántít a tukmáló duma, mint a hirdetések zöménél.
https://www.audioantiquary.com/en-us/ahl-tolteque-s/
https://www.youtube.com/watch?v=sIr24FzrmVU
https://www.youtube.com/watch?v=veuNKjeoeTw
"Bármely eléggé fejlett technológia megkülönböztethetetlen a mágiától." Arthur C. Clarke (1917-2008)