A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.
Tisztelt Fórumtársak!
Annak érdekében, hogy fenntartsuk ezt a szigetet, szükségünk van bevételre. Te is támogathatsz minket, ha azt szeretnéd, hogy sokáig és stabilan tudjunk működni. Amennyiben élsz ezzel a lehetőséggel, azt mi megköszönjük! viewtopic.php?f=100&t=199327
Végezetül, készítettem pár videót - lehet, hogy sokat -, mind digitális mind analóg forrásról játszva le zenét. Tudom ez nem helyettesítheti a személyes meghallgatást, de hátha okoz egy kis örömöt másnak is.
Egy rövidke, de számomra nagyon tanulságos történetet osztanék meg Veletek.
Külföldön élek, így bizonyos dolgokban korlátozottak a lehetőségeim...pl. barátokkal összejönni és egymás rendszerét meghallgatni, beszélgetni róla. De az élet szolgáltat más lehetőségeket és meglepetéseket. Amikor elkezdtem építeni a rendszeremet elsősorban digitális vonalon gondolkodtam, de tudtam, hogy egyszer szeretnék vásárolni egy lemezjátszót is. Végül tavaly ősszel sikerült egy Gold Note lemezjátszóhoz jutnom. Utoljára 89-ben volt lemezjátszóm, ezért elég nagy kihívás volt az összeszerelés, a hangszedő beállítása, stb. Beszéltem a céggel ahonnan vásároltam a lemezjátszót és kiderült, hogy a Gold Note UK disztribúciójának az igazgatója -akit jól ismernek - kb. 20 percre lakik tőlünk és fölajánlotta, hogy eljön és beállítja a kart és a hangszedőt. A beállítás után jött a meghallgatás. Itt megállnék egy mondat erejéig. Ahogy írtam az elején még nem járt nálam olyan barátom, ismerősöm és én sem voltam senkinél sem, akinek hasonló lenne a hobbija, így nem tudtam képet alkotni a saját rendszeremről sem, de a lehetőségeimhez mérten próbálom a maximumot kihozni.
Szóval a meghallgatás. Föltettem a Yello Toy c. albumot, majd kíváncsian vártam egy olyan ember reakcióját aki már több mint 30 éve ebben a szakmában dolgozik. Bizony az elmondása alapján olyan rendszereket volt alkalma meghallgatni, összeállítani ahol csak a hangszedő 8000 font volt - majd mutatott is egy 6000 fontos hangszedőt, ami a táskájában lapult. Leültünk a kanapéra, forgott a lemez. Kíváncsian vártam, hogy mit mond...de nem mondott semmit. Fölállt, majd lejjebb ereszkedett, leült, ismét fölállt, 1-2 "hmmm" hagyta el a száját. Körülbelül 2 perc után megszólalt és csak ennyit mondott: "Arthur, it is a very high-end system." Ezután fölpattant és elkezdte jobban szemügyre venni a komponenseket. Az Aurora N V2 tápkábeleken rögtön megakadt a szeme és kérdezte, hogy azok miféle kábelek, mert ilyet még nem látott Nekem sem kellett több és elkezdtem részletezni, hogy mi micsoda, ki és hogyan is készíti ezeket a fantasztikus kábeleket. Hogy van bizony Magyar földön egy olyan ember, aki ezeket kézzel, szívvel-lélekkel készíti - azt tudni kell, hogy Angliában nagyra becsülik a kézműves termékeket, pláne ha azok még jók is :) Majd "rátalált" a sarokban meghúzódó Ethosz tápregenerátorra, amiről szintén büszkén beszéltem Neki. Ezután fölkerült egy újabb lemez és csak ámulva hallgatta az előadást, majd ezek után kíváncsi lett a digitális forrásra is. Erről annyit mondott, hogy véleménye szerint nagyon szép analógos hangzású - ezt már egy másik kereskedő is megemlítette aki nálam járt és hozott egy Ayon Stratos DAC-ot meghallgatásra, ráadásul Ő csak LP-t hallgat. Telt-múlt az idő, majd este 9 óra körül szólt, hogy most már mennie kell, a feleségének azt mondta, hogy 6-ra otthon van
Végezetül, készítettem pár videót - lehet, hogy sokat -, mind digitális mind analóg forrásról játszva le zenét. Tudom ez nem helyettesítheti a személyes meghallgatást, de hátha okoz egy kis örömöt másnak is.
Nem egy emberkével beszéltem, akik a 70-es évek után nem bírták felvenni a ritmust a 80-as évek poposodásával. Haragudni természetesen nem tudok rájuk, max kicsit sajnálni, hogy ezeket a remek hangulatú zenéket nem tudják értékelni. Tetszik vagy sem, a 80-as években már kevésbé lehetett opponálni 13 perces remekművekkel, itt már slágerek kellettek.
És még mennyi olyan hasonlóképpen vélekedő van,akikkel nem is beszéltél. Peter Gabriel kiválása után a Trick Of The Tail volt az egyetlen amit még egy 60-70-es évek fan is elismert,a többi meg a részükről értékelhetetlen,és ezt meg is értem.
Na, akkor essünk neki. Szerencsére nagy fiúk vagyunk, és nem dőlünk attól a kardunkba, hogy kinek mi tetszik, és mi nem. Bár, vannak akik mégis ezt teszik, gondolok itt pl. az említett korosztályra. Amit nem bántásként írok, mert talán tőlem kevesebben tisztelik jobban azt a generációt. Jó pár éve járok lemez börzékre, és nem egy emberkével sikerült elég jó viszonyt kialakítani, akik apáim lehetnének, némelyik a nagyapám is. Teljesen meg tudom érteni azt a generációt, akinek akkor a zene volt a minden, mindene is, hogy a váltásokat nehezen akceptálják. Olyannal is beszéltem, aki 1973 utáni zenét nem hallgat. Volt egy pár lemez nálam, felkeltette az érdeklődését, teszem azt olasz prog rock, mondom 1975-ös, ja, akkor nem.
Nekem ezzel nincs gondom, inkább azzal, amikor a nekik nem tetszőt leszarozzák, vagy azt mondják, hallgathatatlan.
Szerencsére, az utóbbi mondjuk azt 10 évben sikerült jóval szélesebbre nyitnom azt a zenei palettát, amit meghallgatok - ebben a ezen topic gazdájának nem kis szerepe van - hogy ma már jóval óvatosabban fogalmazok, mi hallgathatatlan, és mi nem, számomra. És ugye zenei szempontból inkább a hozzám képest fél, vagy egy generációval idősebbekkel találom meg a szót.
Visszatérve a Genesisre, azért abból a korszakból a Wind and Wuthering is tartalmaz gyönyörű perceket, sőt, számomra az egész az. Olyan gyönyörű perceket adott a prog rock világnak az a pár Genesis album a 70-es években, hogy párját ritkítja. Viszont a "más füllel hallgatás" képessége olyan helyekre is el tudja vinni az egyszeri zenehallgatót, amiket az a generáció (tisztelet a kivételnek) már sajnos nem fog tudni megismerni, és értékelni.
Elnézést, ha nagyon sírós lett a bejegyzés.
És ha már említettem a prog rock-ot, íme egy alig 3 perces gyönyörűség, rövidebb zenébe nem tudnám bezsúfolni, mit jelent nekem ez a stílus. A gentle Giant 3. lemezének utolsó darabja. Itt köszönöm meg dörmögi fórumtársnak, hogy bevitt ebbe az erdőbe, és nem hogy nem találtam ki belőle, rendesen el is tévedtem, de nem is akarok kimozdulni innen.
Az új referencia kábelek, más ár és minőségi kategóriát alkotnak, ezért értelmetlen lenne a felsorolás.
Általában belépő szintű kábeleket sem kever senki RXF-el...
Természetesen lehet az Ultra Referencia vonal kábeleit vegyíteni az RXF-el, de kizárólag annak tudatában, hogy az RXF erősen limitálni fogja azok produkcióját.
Általánosságban elmondható, hogy a hasonló anyaghasználat miatt igen könnyen variálhatóak az egyes kábeleim, méghozzá információ veszteség nélkül.
Mindezek ellenére, (vagy pont ezért) az első generációs AgPt és utólsó generációs Aura Reference(V3.1) vagy Graphene-X(V2.0) elég nehezen találnák meg a közös "hangot".
"Bármely eléggé fejlett technológia megkülönböztethetetlen a mágiától." Arthur C. Clarke (1917-2008)
Nem egy emberkével beszéltem, akik a 70-es évek után nem bírták felvenni a ritmust a 80-as évek poposodásával. Haragudni természetesen nem tudok rájuk, max kicsit sajnálni, hogy ezeket a remek hangulatú zenéket nem tudják értékelni. Tetszik vagy sem, a 80-as években már kevésbé lehetett opponálni 13 perces remekművekkel, itt már slágerek kellettek.
És még mennyi olyan hasonlóképpen vélekedő van,akikkel nem is beszéltél. Peter Gabriel kiválása után a Trick Of The Tail volt az egyetlen amit még egy 60-70-es évek fan is elismert,a többi meg a részükről értékelhetetlen,és ezt meg is értem.
Ha mondjuk elkezdek átkábelezni egy rendszert és AgPt-RXF tápkábelek vannak, akkor ahoz melyik hangfalkábeleket lenne érdemes kipróbálni (ár alapján növekvő sorrendben)?
Igazából bármelyik régi: Ag, Ag Reference, AgPt, AgPt-R, AgPt-RX kábellel érdemes társítani.
És az újak?
"Más dolog ismerni az utat, és más dolog járni rajta." - Morpheus
Ha mondjuk elkezdek átkábelezni egy rendszert és AgPt-RXF tápkábelek vannak, akkor ahoz melyik hangfalkábeleket lenne érdemes kipróbálni (ár alapján növekvő sorrendben)?
Igazából bármelyik régi: Ag, Ag Reference, AgPt, AgPt-R, AgPt-RX kábellel érdemes társítani.
"Bármely eléggé fejlett technológia megkülönböztethetetlen a mágiától." Arthur C. Clarke (1917-2008)
Nem egy emberkével beszéltem, akik a 70-es évek után nem bírták felvenni a ritmust a 80-as évek poposodásával.
Kétség sem fér hozzá, hogy fantasztikus a Phil Collins életmű!
Példa nélküli a Genesis, Hackett és Gabriel kiválása utáni transzformációja, ahogyan pop trióvá alakultak.
Persze mindkét zenekarban + P.C Band-ben ott volt,(Van!) Daryl Stuermer, aki teljes értékű tag a kezdetektől!
Daryl olyan a Phil Collins Band-nek, illetve a Genesis-nek, mint Peter Gabriel-nek Tony Levin.
Phil-ből, kénytelen-kelletlen egy háttér emberből, addig szinte példa nélkül a 81-es Face Value megjelenését követően
pop ikon született!
Nem nagyon ismerek, ismertem olyan embert, aki nem szerette volna Phil Collins dalait, orgánumát, zenéjét valamilyen szinten... Valahogyan Őt mindenki elfogadta a tinitől a nagymamáig.
Hasonló jelenség lengi körül, mint George Duke-ot a Jazz világában.
Az egész 80-as évek Collins-ról szólt! Olyan sok helyen fordult meg pl. 85-ben, hogy abból forgatták a Take me Home klipet.
A Live Aid-en az időeltolódásnak és egy Concorde-nak köszönhetően egyszerre két helyen lépett fel!
Egyszerűen csak kevésbé kell fafejűnek lenni és oda kell figyelni a finomságokra.
Hihetetlen képességű zenészeket gyűjtött maga köré és olyan látványos és zenei értelemben is igényes, kortalan és komplex előadásokkal turnézta körbe a sárgolyót, hogy nehéz lenne megszámlálni...
Aki bármelyiket is megtapasztalta egy kivételes élménnyel gazdagodott!
"Bármely eléggé fejlett technológia megkülönböztethetetlen a mágiától." Arthur C. Clarke (1917-2008)
Happy birthday Phil Collins!
Ma 70 éves Phil Collins, Isten éltesse!
Úgy gondolom, az egyik legügyesebben manőverező zenészek egyike, aki a 70-es évek prog korszakából remekül állt át a 80-as évek pop/rock világába. Abból a szempontból (hangsúlyozva, hogy abból a szempontból :) ) örülök, hogy mindegyik korszakát később ismertem meg a korom miatt. Imádom az összes korai Genesis albumot, bennük természetesen Collins dobjátékát, aztán kikacsintgatását a fúzió felé (lásd Brand X), majd a 80-as, 90-es évek Genesis, és szól anyagait is.
Nem egy emberkével beszéltem, akik a 70-es évek után nem bírták felvenni a ritmust a 80-as évek poposodásával. Haragudni természetesen nem tudok rájuk, max kicsit sajnálni, hogy ezeket a remek hangulatú zenéket nem tudják értékelni. Tetszik vagy sem, a 80-as években már kevésbé lehetett opponálni 13 perces remekművekkel, itt már slágerek kellettek.
Soha rosszabb pop/pop rock zenéket, mint Collins 80-as, 90 -es évekbeli számai!
Jó egészséget kívánok neki innen is!
Kaptam pár fotót, egy teljes egészében ValhallA kábelezésű rendszerről, amit megosztanék veletek.
(A fotók nem a legjobb minőségűek de a lényeg talán így is jól látható.)
Gábor rendszere igazán letisztult és vegyesen építkezik, AgPt-RXF, AgPt-RX, Aura, Draco és Graphene kábelekből.
Ha mondjuk elkezdek átkábelezni egy rendszert és AgPt-RXF tápkábelek vannak, akkor ahoz melyik hangfalkábeleket lenne érdemes kipróbálni (ár alapján növekvő sorrendben)?
"Más dolog ismerni az utat, és más dolog járni rajta." - Morpheus
Kaptam pár fotót, egy teljes egészében ValhallA kábelezésű rendszerről, amit megosztanék veletek.
(A fotók nem a legjobb minőségűek de a lényeg talán így is jól látható.)
Gábor rendszere igazán letisztult és vegyesen építkezik, AgPt-RXF, AgPt-RX, Aura, Draco és Graphene kábelekből.
Csatolmányok
Gábor7.jpg (24.09 KiB) Megtekintve 3069 alkalommal
Gábor6.jpg (33.9 KiB) Megtekintve 3069 alkalommal
Gábor5.jpg (33.88 KiB) Megtekintve 3069 alkalommal
Gábor4.jpg (63.18 KiB) Megtekintve 3069 alkalommal
Gábor3.jpg (38.73 KiB) Megtekintve 3069 alkalommal
Gábor 2.jpg (61.73 KiB) Megtekintve 3069 alkalommal
Gábor 1.jpg (67.29 KiB) Megtekintve 3069 alkalommal
"Bármely eléggé fejlett technológia megkülönböztethetetlen a mágiától." Arthur C. Clarke (1917-2008)
Erik Satie, karantén freskója, avagy 2021 első valhallás agymenése...
Soha nem rejtettem véka alá, hogy nagy rajongója vagyok a Martin Logan hangsugárzóknak...
High-End kalandozásaim során rengeteg teljes-sávú hibrid megfordult a füleim között, leginkább a cég felső házából. Tévesen, ami kicsi az egyben gagyi és érdektelen, hájgend alapkoncepció mentén masírozva!
Örömmel jelentem, hogy sok-sok év kihagyás után, ismét a Martin Logan tulajok táborát erősítem!
No, ne kezdjen el senki sem irigykedni és kínjában, valhallaákosra hajazó Woodoo babát szurkálni, mert a szóban forgó „doboz” nem egy CLX vagy Neolith...
A sztori, valahol ott kezdődött, hogy a harmadik rendszerembe kerestem egy olcsó(bb) dobozt, aminek képes vagyok örülni, illetve valamilyen formában kiemelkedő képességekkel rendelkezik.
Nem stresszelek senkit tovább, a szóban forgó hibrid a falra szerelhető, igen találó elnevezésű Fresco. (Köszönöm Gábor!)
Kiemelt szempont volt a falra szerelhetőség, mivel nem nagyon van helyem, így az eddigi közepes méretű, épített dinamikus dobozaim rengeteg értékes, másra hasznosítható teret elloptak.
Azt tudni kell, hogy nálam valamilyen formában mindig szól a zene...
Most is, miközben ezeket a sorokat gépelem, John és Steve Hackett: Sketches of Satie című, Erik Satie feldolgozásokat tartalmazó albuma szól. (Nagyszerű lemez!)
Szóval ML Fresco.:
Nem egy új dobozról beszélünk, így ha valaki kedvet kap soraim olvasása közben a vásárláshoz, hiába szalad, hogy megkaparintson egyet magának.
A doboz egészen pontosan 2003-ban került piacra, így mostanra nagykorú...
Egészen 2007-ig gyártották, amikor is a ráncfelvarrott Fresco i utódmodell váltotta.
Egyes külföldi ML felhasználói fórumok szerint az eredeti Fresco jobb minőségű, mert az i verziónál pár dolgot kispóroltak, mint például a doboz egységes árnyékolását.
Cserébe viszont a Fresco i lényegesen olcsóbban nyújtotta ugyan azt a hangminőséget.
Nekem személy szerint sokkal jobban tetszik az eredeti Fresco formavilága a lekerekítésekkel, pláne szürke színben, mint az i változat szögletes, fényes fekete előlapja, amely még képen nézve is egy ujjlenyomat mágnes.
Egyébként értem, hogy mi volt a Fresco-i fényes, talán akril vagy lexan felületénél a bázis koncepció. Szerették volna, hogy még jobban harmonizáljon egy nagy méretű televízió, kikapcsolt fekete kéjelzőjével és ne vonja magára a figyelmet. Szerintem ezt sikerült is elérni a megváltoztatott design és anyaghasználat segítségével.
Ami a ML-tól megszokott, minőségi kartonból és kiegészítő csomagolásból azonnal feltűnik, hogy jól megépített, meglehetősen vaskos, méretéhez képest nehéz hangsugárzóval van dolgunk.
Az élek finoman kerekítettek az ívek, illesztések tökéletesen együtt futnak, jó érzés a felületekhez érni és igazából nem is nagyon lehet kritikával illetni a kiviteli minőségét.
Jelenleg, három különböző minőségű rendszerem van, kezdve az írás tárgyát képező, alap setup-tól, egészen a fejlesztői minőségű, referencia láncig bezárólag.
A rendszer amibe került, lényegében audiophile belépő szint, de még így is képes volt élményt nyújtani... Kell ennél több?!
Masszív tévút, hogy kizárólag a mega, giga rendszerek képesek örömteli zenehallgatással töltött órákat nyújtani!
Aki csak vakarózik, vágyakozik, sóhajtozik alap kivitelű audiophile rendszer birtokában, zenehallgatás helyett, kizárólag magára vessen!
Sokan biztos felszisszennek, hogy de az alap nem egy ML, hanem a macskahúgyos garázsból előkotort, pozdorja Orion a vaterán... Nem igaz!
Használt árát figyelembe véve a korából származó értékvesztéssel kalkulálva, már mindenkinek elérhető, aki különlegességre vágyik és képes reális elvásásokból táplálkozó kompromisszumok megkötésére.
A netezős rendszerem valamivel kevesebb, mint 250ezer Ft-ba került összesen, mindenféle használt komponensekből építkezve a következő elemeket tartalmazza.:
Forrásom: ASUS Essence STX II audiophile hangkártya, erősítőm egy ebay-es KIT-ből épített, tenyérnyi méretű, filléres class-T végfok, hangsugárzó: ML Fresco, kábelezés: minden vacak ami volt.
Kicsit féltem, hogy a kis Class-T mit fog szólni egy ML-hez de tökéletesen meg tudja hajtani és képes kordában tartani magasabb hangerő szinteken is a teljes hangképet, szinte végig megtartva az arányokat.
(Igaz a specifikált adatok alapján nem volt mitől tartani, de a gyári adatok a legtöbb gyártónál mese habbal!)
Maga a doboz nem a ML-től megszokott elektrosztatikus technológiát alkalmaz, hanem a magas és közép sugárzó a doboz megjelenésekor bevezetett Advanced Thin Film(későbbiekben ATF) drivereket használ, kiegészítve kettő darab 4”-os alumínium membrános, hagyományos dinamikus hangszóróval, Vojtko(Tervező ürge neve.) keresztváltóval.
Aki azt gondolná, hogy ez a három utas doboz, egy amolyan kamu, nagy nevet apró pénzre váltó, semmitmondó térplasztika, „házimozi háttérsugárzónak bármi jó” alapon az nagyot téved!
Megszólalásának első pillanatában elárulja, hogy egy vérbeli ML hangsugárzó, ugyan abból az pedigréből, ahonnan az Ascent, Aerius, Monolith, Quest, Prodigy vagy CLS eredeztethető.
Megszólalása nagyon sok rokonságot mutat a nagyobb sztatikus modellekkel és a korabeli belépő szintű elektrosztatikus hibridek, pedig nagyságrendileg a Fresco szintjén mozognak, nem jobbak vagy felsőbb rendűek megszólalásukat tekintve.
Az ATF driverek hangzásának jellege valahol az elektrosztatikus és a dinamikus driverek megszólalása között egyensúlyoz, némileg az elektrosztatikus hangzás irányába tolódva.
Azért akadnak hiányosságok is...
Itt is tetten érhető a minőségi dinamikus driverekhez szokott fülnek az irányítottság. Nem annyira kritikus, mint a hatalmas méretű, nagy átalakítóval szerelt dipóloknál, de azért jól körvonalazhatóan jelen van.
Precízen be kell állítani a falon való elhelyezést a fülmagasság figyelembe vételével, és az ülés pozícióhoz mérten, enyhén beforgatni. (Legalábbis én így kaptam a legjobb eredményt, mivel gyakorlatilag közeltéri monitor szerepkörben használom vágáshoz és netezéshez.)
Természetesen letaglózó, hasfal püfölő mélyekre senki ne számítson a kávéscsésze alátét méretű 4”-os driverekből.
Aki ilyesmit akar, annak ki kell egészítenie valami combosabb subwooferrel.
Mivel vágás közben számomra nem zavaró az alsó frekvenciák hiánya, ebben a szerepkörben egyáltalán nem hiányoltam a szubot. Lehet majd egyszer meglepem az olcsó rendszeremet egy első generációs, dobókocka méretű Dynamo-val.
A pici Dynamo-ból négy darabot használtam egy korábbi rendszeremben egy Audiostatic DCM5-höz mankónak.
A lényeg, hogy ugyan a frekvenciatartomány korlátozott, de amit tud azt tisztán és erőlködéstől, felrakódásoktól mentesen, tisztán képes lesugározni. Ez már több, mint amire a legtöbb, olcsó, kis méretű dinamikus kétutas képes!
Kicsit úgy éreztem egy-két pillanat erejéig, hogy ismét haza érkeztem, hiszen mint említettem, számomra a ML hangsugárzók rendelkeznek egyféle kellemes nosztalgia faktorral.
Talán elmúlt fiatalságomat találom meg bennük időről időre, hasonlóan varázslatos tárgyak saját univerzumom határvidékén, mint a korábban taglalt Commodore Amiga.
Az Amiga sokáig fantasztikusan hangulatos játékokkal büszkélkedhetett. Igaz némelyik PC-re is kijött.
Rengeteg nagyon jó demó is volt. Akkor olyan hangja volt, hogy lealázott mindent.
Csak pár játék, amik nagy kedvenceim voltak:
Állítólag az IBM miatt ment tönkre, mert az már 256 színt tudott.
Az Amiga gépcsaládot, első sorban a Commodore hibás üzletpolitikája tette tönkre, csakúgy, mint magát a céget!
Az 1992-ben megjelent, új generációs, AGA chipset-es gépek az Amiga 1200, Amiga 4000, képes volt 256szín megjelenítésére, továbbá HAM8 módban 262,144színt(18-bit) tudott kezelni,16,777,216színű(24-bit) palettáról.
Sajnos, 92-ben ez már kevésnek bizonyult.
Az előzetesen beígért 24bit-es grafika és 16bit-es hang helyett továbbra is az 1985-ben bemutatott 8bit-es 4csatornás hanggenerátort kaptuk, és (csak) a 18bit-es grafikát, relatíve magas árcédulával.
Az Amiga első generációs OCS hardvere gyakorlatilag 1985-ben olyan forradalminak számított, hogy a gép bemutatóján sokan nem hittek a szemüknek és fülüknek a konkurencia soraiból.
Gyakorlatilag az Amiga-hoz köthető a multimédia, multitaszking fogalmak meghonosodása a számítástechnikában.
Vicces, hogy egy úgynevezett „játékgépen” jelent meg először az összes profi render, VFX és pro minőségű(midi) hangszervezérlő program.
Érdekesség, hogy az Amiga1000 bemutatójára sikerült megnyerni Andy Warhol-t és Debbie Harry-t, hogy népszerűsítse a gépet. (12:00-tól)
A legnagyobb probléma abban rejlett, hogy ami az Amiga1000 megjelenésének évében 1985-ben forradalmi, beelőzhetetlen hardvernek számított, a 90-es évek derekán már kevés volt a felhőtlen boldoguláshoz.
Persze mit is várhattunk volna egy olyan cégtől aki a rég elavult C64-et is az utolsó pillanatig gyártásban tartotta…!?
A Commodore utolsó menedékként a konzolok piaca felé fordult és kiadta az Amiga CD32 konzolt. Természetesen ez sem volt más, mint egy csúnyácska házba, hardver változtatások nélkül betuszkolt, billentyűzetétől megszabadított Amiga 1200-as, kiegészítve egy CD-ROM olvasóval.
(Az Amiga CD32 volt az első 32bit-es játékkonzol, ebből ered a gép elnevezése.)
Mindezt tette akkor, amikor a Sega kijött a Saturn, majd a Sony a PlayStation konzolokkal.
Ezen gépek 3D és egyéb képességei lélegzetelállítóak voltak akkoriban, és az Amiga AGA hardveréhez képest jelentős előrelépést jelentettek...
A Sony egyébként a konzol megjelenése előtt, taktikusan és tervszerűen felvásárolta az összes kultikus Amiga fejlesztőcsapatot, belőlük alakult a SCEE magja, akik a mai napig ellátják őket jobbnál jobb játékokkal, dollármilliókat termelve számukra!
Egy valami viszont elvitathatatlan a Commodore Amiga-tól, méghozzá az, hogy a valaha létezett legfejlettebb architektúra marad a Home Computer-ek, színes, buktatókkal tarkított történelmében, most már örökre!
De az élet szolgáltat más lehetőségeket és meglepetéseket. Amikor elkezdtem építeni a rendszeremet elsősorban digitális vonalon gondolkodtam, de tudtam, hogy egyszer szeretnék vásárolni egy lemezjátszót is. Végül tavaly ősszel sikerült egy Gold Note lemezjátszóhoz jutnom. Utoljára 89-ben volt lemezjátszóm, ezért elég nagy kihívás volt az összeszerelés, a hangszedő beállítása, stb. Beszéltem a céggel ahonnan vásároltam a lemezjátszót és kiderült, hogy a Gold Note UK disztribúciójának az igazgatója -akit jól ismernek - kb. 20 percre lakik tőlünk és fölajánlotta, hogy eljön és beállítja a kart és a hangszedőt. A beállítás után jött a meghallgatás. Itt megállnék egy mondat erejéig. Ahogy írtam az elején még nem járt nálam olyan barátom, ismerősöm és én sem voltam senkinél sem, akinek hasonló lenne a hobbija, így nem tudtam képet alkotni a saját rendszeremről sem, de a lehetőségeimhez mérten próbálom a maximumot kihozni.
Szerencsére nagy fiúk vagyunk, és nem dőlünk attól a kardunkba, hogy kinek mi tetszik, és mi nem. Bár, vannak akik mégis ezt teszik, gondolok itt pl. az említett korosztályra. Amit nem bántásként írok, mert talán tőlem kevesebben tisztelik jobban azt a generációt. Jó pár éve járok lemez börzékre, és nem egy emberkével sikerült elég jó viszonyt kialakítani, akik apáim lehetnének, némelyik a nagyapám is. 
