ValhallA világa

[ValhallA]

A nap képe!
(Eric Clapton, Phil Collins & Mark King in 1986)

[KisMarci]

Megkaptam, hogy túl sokat írok dipól témakörben...

Tényleg sok a betű egy modern, fiatalos, írni-olvasni nem tudó társadalmi elvárásoknak és a divatnak maximálisan megfelelni kényszerülő fiatalnak.
Legalább 10 perc volt, mire elolvastam...

Megtennéd, hogy inkább egy 20 perces podcast-ban elmondod, hogy ne kelljen ezeknek a szerencsétleneknek erre több időt áldozniuk?

[ValhallA]

Az Audiostatic sztori – 3. rész:

Megkaptam, hogy túl sokat írok dipól témakörben...
Emlékszem, azért kellett átneveznem a topikot anno, mert akkor az bökte a csőrét egyeseknek, hogy zenéről, zenészekről írtam, holott a topik címe ValhallA kábelek.
Igazából ez itt a ValhallA Világa és arról írok ami megfog, foglalkoztat, érdekel.
Amennyiben a Komatsu homlokrakodókról értekeznék hosszasan, akkor talán lenne ok a hisztire, de ez mégis hifi, még ha nem is kábel...
Annak a maréknyi embernek tetszik amiket firkálok, akik ide járnak az átutazó forgalom véleménye meg nem igazán érdekel.
Aki nem szereti a babfőzeléket paprikás rántással az ne egye!


No de térjünk vissza az eredeti témánkhoz, elérkeztünk az AudioStatic agymenés trilógia záró epizódjához.
Azt találtam ki, hogy az AudioStatic Wing-et a Martin Logan – Spire
hibridjéhez fogom hasonlítani, mert korban, árban közel azonos a két típus.
A másik és egyben legfontosabb dolog, hogy azonos
láncban, elektronikákkal, helyiségben tudtam egymáshoz hasonlítani őket.
A Spire 2008-ban jelent meg, ekkor 8500USD volt páronként, míg a Wing 2004ben
került piacra és 7000EUR körüli összeget kértek érte.
A szorító egyik sarkában a 150cm magas, USA illetőségű, 26.3Kg súlyú Martin Logan - Spire, míg fekete
"nadrágban", kihívója a Holland, 188cm magas, nyúlánk tes(z)talkatú, 28Kg-os AudioStatic - Wing.

Annyit elöljáróban tudni kell, hogy a Spire, megkímélt, gyári állapotú, míg a Wing a DIS Elektrostaten-nél, amely kifejezetten dipólok felújítására specializálódott, tökéletes állapotúra restaurált darab.
Gyárilag nem létező, lakk fekete festést kapott és az eredeti, 6 mikronos zöldes színű mylar-t, sokkal stabilabb. tartósabb bevonattal rendelkező, 5 mikronos, modern DuPont®-ra cserélték, illetve néhány passzív elemet is jobb minőségűre cseréltek. Ez talán ebben az állapotában még jobb kiviteli és hangminőséget kínál, mint gyári állapotában, ami miatt talán nem túl korrekt és némileg feltételekkel kezelendő az összevetés.
Sajnos, korrekt, gyári állapotban a Wing fellelhetetlen, mivel az eredeti halvány zöld membrán nem bír ki jelentős érzékenység vesztés nélkül 10+ esztendőt.
A FIN kiegészítőt nem használtam a teszt során, mert többet ront, mint használ.
Aki AudioStatic-ban, Apogee-ben, stb. gondolkodik, érdemes a DIS-hez hasonló, felújító cégektől vásárolni, mert a magánszemélyeknél zömében igen lerúgott, agyonhasznált, kétséges minőségű példányok találhatóak az eredeti, elöregedett, elkoszolódott membránokkal.
Igaz a cégektől relatíve drágán, 3000-4000EUR környékén lehet megvásárolni, viszont cserébe biztosított a korrekt műszaki, esztétikai állapot. Magyarán itt is nagyon igaz a klasszikus mondás, miszerint olcsó húsnak híg a leve!
(Kizárólag csak ezeket a típusokat vásárolnám meg: WING, DCM5, DCP a többitől érdemes tartózkodni.)

Kivitel, külső.:
A Spire az egyik
legszebb, legelegánsabb hibrid amit valaha birtokoltam!
Tökéletes, formatervezett arányok, alumínium keretes, második generációs X-stat panel, 320Hz-től lefelé pedig, zárt dobozban, korrekt minőségű, 25.4cm-es alumínium membrános hangszóró, amelyet egy ma már ipari standardnak számító 200W-os IcePower végfok hajt.
A woofer doboza talán ennek a konstrukciónak a leggyengébb pontja, amely 19mm-es MDF lap furnérozva.
Talpak tekintetében, gumi és állítható tüskés megoldást és menetes fém távtartókat kapunk, hogy a hibridet egyenes és hátrafelé döntött állásban is beüzemelhessük. Előbbi a koncentráltabb, míg a második felállítás, kevésbé direkt megszólalást eredményez. A kivitele tökéletes, leírása csomagolása, abszolút professzionális, tartozék alap hálózati kábelekkel a csomagolásban. Megemlíteném, hogy hatványozottan sokat lehet javítani minőségi kábelekkel ennél a típusnál, hiszen ebben egy D-osztályú erősítő is található, nem
csak a step-up trafók és az azt kiszolgáló alkatrészek halmaza, mint a régebbi generációs, teljesen passzív Logan-ekben.

A Wing egy nagyon elegáns 188cm magas 30cm széles és 7cm vastagságú, modern műalkotásra hajazó oszlop szerű képződmény.
Amennyire az csak lehetséges, fizikai dimenzióit meghazudtolva, szinte nincs is jelen a helyiségben, legalábbis hasonló teljesítményű, minőségű vonalsugárzókhoz viszonyítva. Vagyis igen tekintélyes a "feleség tűrő faktor", amely nem elhanyagolható szempont a legtöbb családban.
Külsőre a Wing a legszebb AudioStatic ami valaha gyártásba került. Sőt!
A legszebb teljes-sávú elektrosztatikus! Nem készült sem előtte, sem pedig utána ennyire jól eltalált, élhető dimenziókkal rendelkező, arányos típus. "Már már sexy", jegyezte meg az egyik ismerősöm, jelentsen ez hifisztikai, vagy egyéb más értelemben bármit is ez a számára...
Ismerve az AudioStatic negyven évét, maga a forma nem tudatosan tervezett design, hanem az évek során a fejlesztések, minimalizált anyaghasználat és gyakorlati tapasztalat metszéspontjából eredeztethető.
Az egyetlen számomra megmagyarázhatatlan dolog az állítható talp!
Egy nagy méretű, 62mm-es átmérővel rendelkező, eloxált alumínium, egyféle, magasság állító díszcsavart kapunk, ami egy m8-as metrikus, imbusz tőcsavarban végződik. Ennyi! Nem tudom, itt mire gondolhatott a költő-műfordító, mert ha ezekkel így mindenféle végződés(ek) nélkül próbálunk szintezni, akkor megsértjük a padlót! Ez így konkréten, nagy felbontású, szélesvásznú pancserség!
Ideiglenesen a turkálómból kiemeltem pár kerámia golyót és Blu Tack segítségével az imbusz
kulcsnyílásába rögzítettem. Tervezek majd ide valamit ha lesz kedvem, mert ez így nekem gyárilag nem kielégítő, hogy finom és nőies maradjak...
Csomagolása, korrekt kivitelű, masszív fa láda, leírása gyakorlatilag egy A4-es lap, amin egyféle IKEA jellegű grafikával szemléltetik, hogyan kell a talp részt a panel kereteként szolgáló alaphoz rögzíteni.

Meghajtás,érzékenység.:

Kiszolgálás szempontjából a Spire egyáltalán nem háklis és annak ellenére, hogy sztatikus, vagyis szokásosan, 20Khz-en 0.8Ohm-ra esik, szinte bármilyen erősítővel vidáman, kompromisszumok nélkül, igazán hangosan hallgatható.
Szinte nem is érezni különbséget egy átlagos dinamikus teljesítmény igénye és a Spire között.
Simán lehetséges, hogy egy érzéketlenebb hagyományos dinamikus elven működő , mondjuk átlagos Dynaudio doboz, teljesítmény éhesebb lesz, mint a Spire.
A beépített 200W-os erősítő, rengeteg terhet levesz a végfok válláról és így gyakorlatilag kijelenthető, hogy a main végfokkal karöltve a Spire egy haladó biamp rendszert alkot.
A Martin Logan-ben talán az a legjobb, hogy mostanra, mindenki számára elviselhetővé szelídítette az elektrosztatikus technológiát. A kompromisszumok nagyon el vannak ásva, illetve elviselhető szintre redukálva, míg az erényei USA gyártókra jellemző(Ma már Kanada!) módon a kirakatban, arcunkba tolva!

A Wing egy teljesen más megközelítés! A korabeli katalógusokban azt írják, minimálisan 30-40W-os erősítő szükségeltetik. Mondjuk lehet az AS-nál az egér óvatos cincogása a minimális, de én azért némileg hangosabban szeretek zenét hallgatni.
A teljes-sávú elektrosztatikusnál a mély basszust bizony nem adják ingyen!
Az Audistatic mindig is azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy igen tisztességes alsó tartománnyal rendelkezik a többi, akár lényegesen nagyobb felületű membránokkal rendelkező, hasonló felépítésű típusokhoz képest.
Azt kell első körben leszögezni, hogy nem mi választunk erősítőt, hanem az AudioStatic!
Minél potensebb, stabilabb egy végfok annál jobban fog vele az AS együttműködni.
Igazából, itt nem annyira hangsúlyos az erősítők közöti (hang)minőség különbség, mert az AS minden erősítőt a saját (hang)karakterére formál, legyen az A, AB, D osztály, vagy bármi egyéb betű az ABC-ből. Vagyis eltünteti egy minőségi dinamikus hangsugárzó alapú láncnál tapasztalható, tonális különbségek legjavát az egyes végfokok között.
Itt szinte minden az erőről, stabilitásról, meghajtásról szól!
Első sorban, legfontosabb a stabilitása az adott végfoknak, de én minimálisan watt számban is a 150-200W-ot jelölném meg a gyári, pofátlanul merész, 40W-os ajánlás helyett.
Bizonyos, kevesebb watt számú, Ultra High End csövesekkel az internet népe szerint jó eredményeket lehet elérni, de ezt nem állt módomban kipróbálni. Meg ki a fene hajtana egy 40000USD értékű végfokkal egy lány korában is 7000EUR értékű hangsugárzót..?
A Spire-hez képest azt figyelembe kell venni, hogy itt bizony teljes sávban hajt
egyetlen végfok egy szegmentálatlan, hosszú-löketű, energia éhes panelt. Szóval csodák nincsenek, ide kell a natív kakaó!

Hangminőség.:
Igazából mind a kettő hangsugárzó úgy szól, amire azokat a technikai specifikációik predesztinálják.
A Martin Logan, már-már dinamikus sugárzókat idéző hangerő, dinamizmus mellett egy nagyon kiváló felbontású hangzást biztosít a kiszolgáló elektronikák, igen széles skálájával.
Elhelyezés szempontjából nem igazán háklis, még épp megfelelő szórással, de azért nem szereti, ha rá van tolva a hátsó falra, illetve ha nagyon közelről hallgatják.
Ilyenkor nem igazán tud kinyílni és "csak" erős átlagos hangminőség nyerhető ki belőle. A hátsó fal közelségét a woofer sem igazán üdvözli, ilyenkor vissza kell venni a 35Hz-es szintszabályozót, mert ennél a hibridnél bizony ilyet is lehet!

Az AudioStatic Wing egy teljesen más story... Itt sokkal jobban oda kell figyelni az elhelyezésre. Gyakorlatilag pár milliméter mozgatás, beforgatás, dőtés is képes, jó vagy rossz irányba befolyásolni a megszólalást, vagyis igazi türelemjáték.
Amennyiben valaki szereti a hardcore hifiskedést, próbálgatást, tesztelgetést ez lesz az álom dipólja!
Abszolút honorálja a megfelelően pontos, részletekbe menő installációt.
Az AS igazi régi vágású elektrosztatikus és semmiben sem különbözik az összes egyéb gyártó termékétől, mint amilyen az Acoustat, JansZen, Beveridge, korai Quad, Soundlab és sorolhatnám.
Azért hangsúlyozom ezt, nehogy véletlenül valakinek az jöjjön le az írásomból, hogy az AS valami kezelhetetlen szemétre való totemoszlop a többi dipól, meg csúcsra járatott, csoda elixír. Nem! Szinte minden teljes sávú elektrosztatikus szenved ezen problémáktól, kisebb vagy nagyobb mértékben, akármit is állít a gyártó...
Kicsit leegyszerűsítve, mivel az sztatikusoknak nincsen doboza, ezért maga a helyiség funkcionál a panelek, jobb-rosszabb (hang)dobozaként.
Hibridnél ez annyira nem vészes mert a frekvenciasáv egy jelentős része dobozos, de teljes sávban küzdelmes tud lenni az élet.
Az AS-hoz megvásárolható volt az igen sokat emlegetett FIN "tuning" kiegészítő, amely a basszus kiterjesztést hivatott javítani, legalábbis a tervezője szerint.
Jelen tesztnél én nem használtam, mert a megdöbbentően nyílt AS középsáv egyértelműen maszatosabbá, ködösebbé vált a használatával.
A FIN egy passzív kiegészítő elem, amit a panel hátuljára lehet akasztani, mint kabátot a fogasra. A FIN brutálisan nehéz, annyira, hogy a hangsugárzó súlypontját teljesen eltolja, ezért a hátsó állítható lábait szinte teljesen ki kell tekerni, hogy egyenesen álljon. Igazából szerintem ami hatása van az nem is igazán akusztikai, hanem megnöveli a hangsugárzó súlyát és a keret hátuljához feszülve némileg merevíti azt, ezáltal(Csökkenti?) más frekvenciatartományba tolja a panel saját rezonanciáját. Szerintem sokkal jobb megoldás a témában a Soundlab - SALLIE nevezetű akusztikai eleme.
Nagyon könnyen megépíthető házilagosan, pozitív hatása is egyértelmű(bb), illetve nem ront egyéb paramétereken. Akit érdekel keressen rá a neten.

Hangminőség.:
Nettó hangminőség tekintetében az AudioStatic többet nyújt, mint a Spire. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen az 320Hz alatt el van kaszálva és onnantól hagyományos hangszóróra van bízva a sugárzás.
Kritikusan vizsgálva a Spire a Wing-hez képest produkál egy minimális zártságot, doboz hangzást, amely nagyobb hangerő szinteken tovább erősödik. Mondjuk mivel félig dobozos ezen nincsen mit csodálkozni. Az AudioStatic, nyíltabb, gyorsabb, koharensebb hangképet prezentál a teljes általa lesugárzott sávban, ezáltal hihetőbb, hangzást biztosít. Az alsó oktávok lesugárzása meglepő, nem hagyományos dinamikus hangszóró mértékkel persze, de tiszteletre méltó egy sztatikustól.
Kellő testtel jelenik meg a zongora, nagybőgő és a dob. A középsáv a DCI-nek köszönhetően éteri tisztaságú, nagy felbontású, kisebb szobákban, olyan mély energiákkal, hogy nem igazán éreztem szükségét szub(ok) használatának. Ami mindenképp negatívum, hogy dinamikusokhoz, de még a Spire hajlított paneljéhez mérten is nagyon irányított a hang, egy személyes a sweet spot.

"Te kit választanál?"
Nagyon nehéz döntés, pont ez miatt használok több hangsugárzót, hogy ilyen és hasonlóan, kellemetlen döntéseket ne kelljen meghoznom.
Talán az lett volna, sokkal korrektebb ha a régi CLS-t hasonlítottam volna a Wing-hez.
Mert az pontosan ugyan olyan energiavámpír, válogatós, tipikus full-sztatik hákligép mint a Wing!
Aki nem tudná a CLS még abból az időből származó, teljes-sávú elektrosztatikus, amikor még a Martin Logan sem szelídítette meg az elektrosztatikus technológiát és úgy nyersen, zabolázatlanul vásárolhattuk tőlük a dipólokat.
Na jó, nem kerülgetem tovább a végső ítéletet.:
Mindennapi használatban, idegrendszer megóvásban a Martin Logan-nél nehezen lehetne jobbat találni, legyen az bármilyen elvű hangsugárzó ebben az ársávban. Mára a legkevésbé elektrosztatikus hangsugárzók a Martin Logan hibridjei és ez most itt dícséret akar lenni!
Amennyiben kizárólag a hangminőséget nézem, akkor az AudioStatic a befutó, mert lényegesen több, itt valami igazán különös történik jellegű, "wow faktor-t" és bensőséges elektrosztatikus mágiát kapunk a pénzünkért.
A Spire a simulékony feleség, aki mindig meleg étellel vár, míg a Wing a modell alkatú barátnő, akivel lehet menőzni a haverok előtt, de feltételekhez köti a boldogságod.

[ValhallA]

A nap képe!

[KisMarci]

A marketing csúcsa: Birtokolnod kell két plafonig érő csúcs hangfalat, hogy ne használd semmire...
.

[ValhallA]

"Franco possessed the vision of an ascetic, the humility of a saint, and the wisdom of a sage."

[arthur3d]

Sziasztok,

Előző hét végén volt itt Angliában egy Audio Show. Az igazat megvallva nincsenek nagy elvárásaim az ilyen kiállításokkal kapcsolatban, de kikapcsolódásnak és egy kis kirándulásnak tökéletes. Az egyik üzlet ahonnan szoktam vásárolni, többek között részt vett a kiállítás szervezésében és küldtek VIP jegyeket. A kiállítás helyszíne ígéretesnek tűnt, a Silverstone pálya közvetlen közelében lévő szállodában kapott helyet, ahol több ereklyét is őriznek a versenyzőktől. Sajnos nem nagyon lehetett barangolni a szállodában, lévén a szállóvendégek nyugalma miatt, de azért készítettem pár fotót :) Az épületen belül elég sok alkalmazott "terelte" a látogatókat és csak a kijelölt helyekre lehetett ellátogatni, ettől függetlenül minden adott volt egy élménnyel teli naphoz.
Külön nem írnék minden egyes termékről amiket láttunk, hallottunk, de pár mondat azért megfogalmazódott bennem. Nyílván mindent a helyén kell kezelni, hiszen mégiscsak egy kiállításon voltak a rendszerek és nem egy arra kialakitott demo helyiségben. Továbbá, mint mindig, ez is csak az én - és a feleségem - szubjektív véleménye...ettől függetlenül mindkettőnkben szinte ugyanazok a vélemények fogalmazódtak meg.

Akkor néhány gondolat a teljesség igénye nélkül:

- Az első helyiségben Eggleston hangfalak voltak Hegel rendszeren. Nem tudom, hogy mi volt az, ami miatt úgy szólt ahogy, de teljesen élettelen és élvezhetetlen volt az előadás.
- A következő szobában az Aavik legújabb rendszere kapott helyet. Az Aavik az egyik személyes kedvencem, a phono előerősítőjüket nagy megelégedéssel használom. Szépen szólalt meg minden, de ha az árát is beleveszem a képletbe, akkor azért nem estem hanyatt a hallotaktól. Itt a listaára 67e font minden egyes darabnak, tehát a streamer és az erősítő is.
- A következő helyiségbe lépve egy komplett házimozi rendszer fogadott minket. A koncertfelvétel nem nyerte el a tetszésünket - nyílván ez a felvételtől nagyban függ, ellenben amikor később visszamentünk és egy filmet vetítettek, akkor bizony mondtam is a feleségemnek, hogy ezt így ahogy van vinném is haza :) Nagyon jól megépített rendszer volt, még nem hallottam korábban Primare termékeket, de itt nagyon meggyőzően tették a dolgukat és személyes véleményem szerint az áruk is egészen jók.
- Nagy öröm volt számomra, hogy a Linn cég is képviseltette magát, hiszen még sosem hallottam a termékeiket. Ez a komplett rendszer nagyon tetszett, itt is az volt az érzésem, hogy szívesen hallgatnám otthon is. A design az mindig személyes preferencia, van akinek tetszik és van akinek nem, én valahogy a kettő között vagyok, bár a monoblokkok nagyon tetszettek külsőre is. No de ez is ízlés dolga.
- A következő rendszer volt az egész kiállítás "csúcsa" ha szabad ezt így megfogalmazni. A Boyer Audio a teljes termékpalettáját elhozta: Sunyata Research, Kroma, Engström, Bassocontinuo. Alapértelmezetten "csöves" vagyok :) szóval akár részrehajlással is meg lehetne vádolni, de itt véleményem szerint minden a helyén volt.
- A KEF Muon, még ha külsőre nem is tetszik, de a megszólalásába nem nagyon lehetett belekötni. A Soulution trioval szépen együtt dolgoztak.

Talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy az árak manapság bizony nagyon elszálltak néhány gyártónál (vagy soknál). Senkit sem akarok támadni vagy védeni, mindenkinek van erről saját véleménye, de amikor megláttam a Raidho Acoustics árait, akkor azért elgondkoldtam, főleg a TD2.2 39,5e fontos árán és az itt hallott produkció okán...később erre még visszatérnék.
- Az Avalon PM2.2 hangszórók is nagyon meggyőzően szóltak és itt volt egy érdekes beszélgetésem a kiállítóval. Beszélt pár szót a termékekről és mondta, hogy 11 órától tart majd egy hosszabb demonstrációt, de elöljáróban azért tudatná velünk, hogy ez egy nagyon drága rendszer. Nem tudom, de lehet látta rajtunk, hogy "csóró magyarok" vagyunk, nem tudom Nyílván tisztában vagyok az 50e fontos árcédulájával, de akár lehettünk volna "kőgazdag magyarok" is, mondjuk arról biztosan fogalma sem volt, hogy Magyarok vagyunk...szóval nem mentünk vissza.
Egyébként minden kiállító 11 órára tette a saját demóját (már aki tartott), így választanunk kellett és szerintem jól döntöttünk.
- A Dali cég is képviseltette magát, a gyártó a saját embereit küldte el, hogy beszéljenek a cég fejlesztéseiről. Maga a Dali régi kedvencem, annak idején volt 104-es hangszóróm egy Pointe Sima erősítővel és nagyon szerettem. Szóval itt töltöttük el a 11 órás demót, ahol az Epikore 11 hangsugárzót mutatták be. És most itt térnék vissza egy pillanat erejéig a Raidho Acoustics TD2.2 -re... a Dali Epikore 11 ára Angliában, kereken 40e font. Nem csak a beszélgetés volt érdekes, de maga a hangszóró is nagyon meggyőző volt.

Itt Angliában már hagyomány, hogy mindig van élő előadás ahol világhírű előadóművészek szórakoztatják a látogatókat. Most sem volt ez másképp és Antonio Forcione tartott bemutatót gitár játékából, ami szintén felejthetetlen volt.

Végül néhány kép, az összes képet pedig megtaláljátok az alábbi linken a google drive-omon.
Köszönöm, hogy elolvastátok :)

https://drive.google.com/drive/folders/ ... sp=sharing

[Jozef76]

Ki marad egy fontos részlet!
Az hogy tudjon ilyet produkálni az Infinity kábel kellett a forrás előtt egy jó lan kábel is!
Együtt jött a 2 kábel

[Jozef76]

Üdvözlett mindenkinek.

Egy kis élménybeszámolót írnék Ákos legujabb kábelekről az Infinity xlr-ről.
Most már 2 hete van nálam és vadonatújonan érkezett, Gondoltam magamba hogy ugyan a graphene x kábel után mekkora változást tud hozni, meg a rendszerem nagyon nincs partiban a kábelel. Azért valamit biztos észre lehet majd venni gondoltam magamba. Miután bemelegedet a rendszer akkor a csere megtörtént. Vissza kapcsol minden azt had szóljon.
Megszólalt a zene és döbbenet hallgadtam meg a következőt meg pár órán keresztül, mert lefagytam a hallottaktól. A zene lelke megjelent a szobába! Másnap visszakötöttem a graphene x kábel azt újra ugyan az a pár szám mint az Infinityvel mikor kezdtem, azt ki is került a graphene a rendszerből azt ment az Infinity vissza.
Azt vissza tért a varázslat és a zene lelke a szobába. Az a közvetlenség, tisztaság, atmoszféra, részletesség meg a felharmonikusok megjelenek a zenébe, nem gondoltam volna hogy ilyet tud a rendszerem. A mély hangoknál is komoly felbontás lett amit tud közvetíteni. Minden zenei paraméter javult nem picit. Járatom folyamatosan a kábelt azóta is. Elérni a bajáratáshoz szükséges órákat mit tud még kihámozni a zenéből.

[ValhallA]

Az Audiostatic sztori – 2 rész:

Legutóbb lezártuk az ES korszakot és a DCI(Direct Coupled Interface) megjelenésénél fogytak ki a billentyűzetemből a karakterek...

A DCI, DCI+ típusok, továbbra is az ES szériánál megalkotott membránt használták, míg az elektronika változott és modernizált, szebb megjelenésű, karcsúbb MDF keretbe került.
Alapvetően az első generációs DCI egy ES100 módosított elektronikával.
Az ES szériához képest jelentőset javult a felbontás, érzékenység a DCI bevezetésével.

A következő fejlesztés a DCI LT, Wing(A).
A két típus párhuzamosan futott egymás mellett. A DCI LT a Holland változat, míg a Wing az akkori Német forgalmazó által kért, elektronikailag jelentősen módosított változat.
A megnevezésben az LT (LONG THROW) az új hosszú löketű panelre utal.
Az ES100nál, normál DCI-nél rendszeresített membrán, nagyságrendileg 5mm elmozdulással(+-2,5mm) rendelkezett, míg az új LT-nél ez 8mm-re(+-4mm) módosult.
Az LT panel új bevonatú mylar-t kapott, ami utólag kiderült, hogy kevésbé tartós, mint a korábbi szériákban rendszeresített típusok, amelyek legendásan hosszú élettartammal rendelkeztek, optimális körülmények között.
Az új típusú membránt a zöldes színéről nagyon könnyen föl lehet ismerni. Saját tapasztalatból mondom, hogy 5-6évnél többet ezek jelentős minőség és érzékenység vesztés nélkül nem bírtak!
Tehát ha zöld membránú Audiostatic-ot látsz, azt csak úgy érdemes megvásárolni, ha belekalkulálod a panelek azonnali cseréjét, mivel a legújabb gyártású típusok(DCM 5, DCP, DCA) is túl vannak a tíz esztendőn!

A Wing a DCI LT-hez képest tartalmazott védő áramkört, automatikus be/ki kapcsolót, státusz ledet, jobb minőségű PCB-t és WBT csatlakozókat. Ezért máig a Wing a legmodernebb, legtöbb szolgáltatással rendelkező, AS hangsugárzó!
Többen tévesen azt hiszik, hogy a Wing-et a Michael Geschka gyártotta licenc szerződés keretein belül, ami nem igaz.
Minden Wing Hollandiában készült, leszámítva a FIN módosítást és az egyedi (bele)tuningolgatásokat, amelyet valóban a Geschka végzett, zömében engedély nélkül, amely a gyümölcsöző üzleti kapcsolat ellenére, igen hamar kenyértöréshez vezetett.
A FIN a Wing hátára akasztható, nehéz, tömör MDF kiegészítő volt, ami a basszuskiterjesztését hivatott javítani és teljes egészében Geschka fejlesztés.
Megmondom őszintén, nem szerettem ezt a módosítást, mert ugyan a basszusnak segített de a középsávra negatív hatást gyakorolt. Valahol megértem, hogy a Ben Peters miért nem támogatta ezt az idegen módosítást.
Sajnos a későbbiekben már jelentős fejlesztés nem történik az AS-nál, csak átnevezgetések és egyszerű módosítások.

A sorban következő típus a DCM5(Direct Coupled Mirror), amely a DCI-LT-hez képest áttervezett, vaskosabb házat(keretet) kapott.
A módosított, fűrészfogazott hátlap a panel rezonanciát hivatott csökkenteni, gondolom ez akart volna lenni Ben Peters válasza a FIN-re.
Ebből az időből emlékszem még egy PHY nevezetű két utas hibridre, amelyből még senki sem látott, hallott működő példányt, de az egykori weblapon megtalálható volt, megvásárolható típusként.
Későbbiekben a DCM5-öt átnevezik DCP-re és megjelenik a DCP-nek egy aktív verziója DCA néven.
A DCA egy beépített 200W-os Icepower erősítőt kapott, így az AudioStatic lett az első aktív, teljes-sávú elektrosztatikus hangsugárzó.
Ezek egyike sem igazi, generációs lépést eredményező fejlesztés, hiszen semmilyen komoly újítást nem tartalmaztak a DCI-LT vagy Wing-hez képest...


Közvetlenül a cég megszűnése előtt készül el az MDI(Mirror Drive Interface), amely vitatható, hogy eljutott-e valaha a gyártási folyamatig, vagy csupán számítógépes grafika formában létezett.
Semmilyen képet nem találtam egyetlen létező példányról sem az egész interneten!
Egyébként ez a típus még megnézhető a weblapon, 2990EUR utolsó vételáron, ami nagyon kedvezőnek mondható volt, még tíz évvel ezelőtti árakkal számolva is.:
https://www.audiostatic.com/index.html
Az alumínium merevítőket karbonra cserélték és változtattak a klasszikus membrán méretein.
Nagyon úgy tűnik, hogy a cég haláltusájában próbált még egy költséghatékony modellel megjelenni a piacon, de valószínűleg túl későn...

Amit tudok az AS termékekről, annak egy része színtiszta gyakorlati
tapasztalat, míg másik részét a különböző szakemberektől és magától Ben Peters-től gereblyéztem össze.
Valamikor az ezredfordulón leveleztem, Ben Peters-el, de sok esetben
heteket-hónapokat vártam a válaszára, amelyeknek nagy része annyira nem volt kielégítő, hogy csak még több kérdést generált.
Talán ez a nyögvenyelős kommunikáció és szegényes marketing is közre játszhatott a cég hanyatlásában, majd megszűnésében.

Tagadhatatlan, hogy küzdelmes negyven esztendő volt, viszont határozottan hiányzik a piacról az AS megszűnése óta ez a típusú termék...
Ugyanis az AudioStatic volt az egyetlen élhető méretű, mérsékelt árú, teljes-sávú elektrosztatikus hangsugárzó!
Béke Step Up trafóira!

[supravox]

A nap képe!

Fú
Egyik kedvenc filmem.

[ValhallA]

A nap képe!

[ValhallA]

Az Audiostatic sztori – 1. rész:

A sztorinak annyi aktualitása van, hogy a másod láncomban ismét használok AudioStatic elektrosztatikust, ami közel 20év kihagyás után talált vissza hozzám.
Idő hiányában, három részre bontanám a a témát.
Jelen első rész a korabeli típusokat taglalja a második a modern DCI érát, míg a harmadik, reményeim szerint egy teszt jellegű írás lesz, ha marad hozzá még kedv és erő. Ebben arról írnék, hogyan teljesít a cég egykori csúcsmodellje, modern elektronikákkal, 2024-ben.

Az AudioStatic-ra, mindig is szerettem volna egy nagyobb lélegzetvételű írást szánni, mert audiophile életem egy jelentős részén elkísértek a cég ilyen-olyan hangsugárzói.
Talán nem is annyira a márka szeretete alakította így, hanem sokkal inkább abból fakadt, hogy egyedül ennek a márkának volt elég nagy értékvesztése akkoriban a használt piacon ahhoz, hogy össze tudja spórolni az árát egy a kábelfejlesztés területén szárnyait bontogató hifista.
Ár/teljesítmény tekintetében nagyon jó daraboknak számítottak, még az eredeti vételárukon is!
Nem bevallottan ugyan, de a ma piacon lévő sztatikus gyártók egy jelentős része az Audiostatic technikai megoldásaiból, finoman és árnyaltan fogalmazva, inspirálódott…
Manapság különböző gyártók, mindenféle AudioStatic jellegű termékekért szemrebbenés nélkül elkérnek 7millió Ft körüli összeget! Példának okáért.: https://wavelinear.ch/
Talán ez nem is akkora gond, mert az AS már jó egy évtizede megszűnt, így áttételesen, általuk tovább élhet Ben Peters egyik-másik fejlesztése, modernizált köntösben.
Az AudioStatic(Későbbiekben AS) a High End Audio egyik klasszikus, méltatlanul keveset emlegetett márkája, márpedig, ha a Quad ESL-re boldog-boldogtalan hivatkozik a fapapucsos márka is megérdemel pár karaktert.

Az Audiostatic-ot valamikor a hetvenes évek elején egy Ben Peters nevezetű, vállalkozó kedvű holland emberke alapította, aki egyben a tervezője is volt a hangsugárzóknak.
A pár fős manufaktúra, negyven esztendős fennállása alatt, internetes információk alapján, több mint ötvenezer pár hangsugárzót ontott ki magából.
Megsüvegelendő teljesítmény!
A Philips Classics is használta egy időben az ES szériás darabokat keverésre, masteringre, amire előszeretettel hivatkoztak a cég korabeli, igen szegényes marketing anyagaiban.

Az AS hangsugárzók, kialakításuk szerint három nagy csoportra bonthatóak.
Magát a csoportosítást és azonosítást tovább bonyolítja, hogy az Audiostatic, elismert gyártóhoz nem mindig illő, DIY módszereket alkalmazva üzemelt évtizedeken át!
Más részről, azért nehéz beazonosítani az egyes modellekben fellelhető technikát, mert az Audiostatic ezt soha, vagy nagyon rosszul dokumentálta, illetve kommunikálta a végfelhasználók felé.
Maguk a korabeli katalógusok is nagyon szegényesek és kizárólag az alapvető specifikációra szorítkoznak. 
Sok esetben a készülékek hátlapján található adattáblák sem egyértelműek, amelyeket a gyárban filctollal módosítottak. DCI-t, DCM-re, DCI2-őt, DCI 4-5-re, DCP-t, DCA-ra és sorolhatnám. Ez nem utólagos firkálmány ez így volt gyárilag! Sőt! A különböző keretek, más korból, generációból tartozó elektronikákat, paneleket is tartalmazhattak... Kész káosz!

Próbáljunk ebben a globális káoszban némi rendet vágni.:
A legrégebbi széria az ES széria, ide tartoznak az ES50, ES100, ES200, ES300, ES500, ES600, ES900, ES1000, ESH50, ESH100. Most nem foglalkoznék az ES széria előtti pár példányszámos eseti darabokkal, mint az ES240, mert ezekből is felbukkan néha egy példány. Annyi érdekesség, hogy az ES240még nem huzal sétatoros volt, hanem perforált fém lemezes, mint a Logan. (Gondolom, hogy a korábban már taglalt szigetelés problémák, esetleg a nagyobb fólia mozgás igénye miatt váltottak huzalosra.)
Gyakorlatilag a technológia az ES szérián belül azonos, egyedül a panel méretek térnek el, illetve az ES600, ES900 és ES1000 multi panel kialakítású volt. Vagyis a teljes-sávú panel mellett, egy vagy kettő pár elektrosztatikus szubwoofer dolgozik a nagyobb helyiségek igényelte hangerőszintek kielégítése végett. A felépítés logikája, a számozásuknak megfelelően könnyen kimatekozható.
Az ES600 kettő pár ES300-ból az ES900, három pár ES300-ból, mig az ES1000, kettő pár ES500-ból állt! (A szubokat nem minden esetben ES, hanem SW típus alatt futtatták, vastagabb fóliákat használva bennük.)
Ben Peters, gyakorlatilag a 90-es évektől kizárólag az ES100-as típust fejlesztette tovább. Tehát minden utána következő típus az ES100-as különböző változatai, módosításai voltak egészen a cég megszűnéséig.:
https://www.stereophile.com/content/aud ... oudspeaker
A panel méretek szinte kivétel nélkül azonosak, leszámítva az ES50, ES200 és ESH50-ben(kb. 90x20cm) található paneleket amelyek kisebbek, illetve az ES500-ban található panelt, amely az ES100as(kb. 140x20cm) megduplázott változata. Az ES500-ban(kb.140x40cm) található panel egyben a legnagyobb méretű is, amelyet valaha Audiostatic-ba építettek. (Az USA-ban Threshold ES-500 néven volt elérhető.) Viszont a nagyobb itt nem feltétlenül jelenti a legjobbat, mivel nem szegmentált panelről van szó, nagyobb hangerőn sok nemkívánatos rezonancia ébred.
Nekem pont ezért soha nem is volt a kedvencem ez a típus...

Az ESH 50 és ESH100 hibrid típusok voltak. Követve az örök konkurens Martin Logan hangsugárzóit az alsó oktávok lesugárzását dinamikus elven működő hagyományos hangszóróra bízták. Ez a két típusú hibrid bizonyos szempontból, egyszerre jobb és rosszabb is volt, mint az akkori, hasonló árazású ML hibridek. Jobb volt abból a szempontból, hogy a panel kialakítása jóval nagyobb fólia elmozdulást tett lehetővé, így 120Hz-en vághattak, szemben a hasonló árkategóriájú ML hibridek, jóval magasabb 450Hz-500Hz-es(Aerius i, Aerius) keresztezési értékeivel. Vagyis ménnél nagyobb sáv van elektrosztatikus átalakítókkal lefedve annál tisztább, gyorsabb és részletesebb a hangkép, ezért nem szabad túlságosan belelógatni a középsávba.
A negatív oldalon viszont ott volt, hogy a sík AS panel lényegesen irányítottabb a hajlított, CLS panelnél, illetve a beépített dinamikus hangszórók minősége(Tesla!), mérete a korabeli ML minősége alatt teljesített.
Valószínűleg nem hozta meg a két ESH szériás hangsugárzó a várt üzleti sikert, mert a későbbiekben ezek a típusok, már nem kerülnek továbbfejlesztésre.
A következő lépcsőfok az AS hangsugárzóknál a DCI(Direct Coupled Interface) elektronika megjelenése volt. No de erről majd bővebben a 2. részben.

A megosztott kép némi magyarázatra szorul.:
Nagyságrendileg egy 15-17 esztendős fotót láttok, amin az utoló AudioStatic hangsugárzóm látható az általam fejlesztet akusztikai illesztést szolgáló, állítható szárnyakat tartalmazó pilonokkal, amelyek egészen a mennyezetig nyújtóztak!
Maga a hangsugárzó egy DCM5 volt, fönt kiegészítve egy DECCA super tweeterrel, 40Hz alatt pedig kettő darab, zárt, Martin Logan Grotto-val volt megtámogatva.
Emlékeim szerint egy nagyon jó hangzású, kiváló felbontású, unikális megoldás volt!
Kérdezhetnétek, hogy akkor miért nincs már meg közel húsz éve…!?
Mert maga a hifis utazás a lényeg és nem az azt szegélyező eszközök!

[ValhallA]

A nap képe!
(Eric Clapton with his mom, 1964)

[ValhallA]

A nap képe!

[ValhallA]

Quincy Jones

"Happy 91st birthday to Quincy Delight Jones Jr. (born March 14, 1933). He is an American record producer, songwriter, composer, arranger, and film and television producer. His career spans over 70 years, with 28 Grammy Awards won out of 80 nominations, and a Grammy Legend Award in 1992."

[ValhallA]

A nap képe!

[ValhallA]

A nap képe!
(Mike Stern holding a copy of the album....
Kind of Blue, that turns 65 today. Still the best selling Jazz album of all time)

[ValhallA]

youtu.be/ONtWHK9_b3s

[ValhallA]

A nap képe!

[ValhallA]

Agymenés LIGHT
Sztatik vagy nem sztatik, ez itt a kérdésességesség…?
Igazából fogalmam nincs, hogy miért írom le mindezt, de hát a random agymenés az már csak ilyen...

Sokszor, sok helyen leírták, nálam sokkal mívesebb tollforgatók, hogy aki egyszer megtapasztalja az elektrosztatikus hangzást az utána nem, vagy nagyon nehezen fog tudni visszatérni a dinamikus hangsugárzáshoz.
Jómagam, többszörös visszaeső vagyok a témában...
Az utóbbi 15évben kizárólag két és három utas, többségében referencia minőségű, dinamikus elven működő dobozokat használtam munkára, hobbi célra egyaránt.
Pár éve a másod láncomba beköltözött egy Martin Logan – Spire, ez szinte olyan volt, mint egykori kemény narkósnak a partidrog.
Megint ugyan ott tartok, mint 15éve a problémákat mint üveggolyót a vásárlás pillanatától megkapod!

Az elektrosztatikus gyártók szeretik túlmisztifikálni a terméke(i)ket.
Persze némi fizika és alap elektromos ismeret segíthet eligazodni a témában...
Az elektrosztatikus elven működő hangsugárzók technikai értelemben bot egyszerűek! Kondenzátor elv!
Igazából semmi újdonság nem is nagyon történt az elektrosztatikus technológiában az utóbbi évtizedekben, hacsak nem annyi, hogy megjelentek időközben új, tartósabb mylar anyagok.
Otthoni körülmények között, sokkal nagyobb sikerrel lehet, ideig-óráig megfelelően működő elektrosztatikust építeni, mint egy komplex, jól méretezett, tökéletesen illesztett három utas dobozost.
A buktató a megfelelő kivitelezésben és a hosszútávú megbízható működésben rejlik!
Nem is igazán tudnék sok igazi elektrosztatikus gyártót felsorolni, aki nem DIY jellegű termékeket árul...
A legtöbb gyártó ugyanis képtelen, megfelelő szigeteléssel ellátott fém állórészt gyárta(t)ni. Szerintem a korrekt minőségű fém állórész eleve egy cég fokmérője is lehetne. A nem megfelelő, elöregedő szigetelés ennek a technológiának az egyik legnagyobb buktatója. A Final Audio gyakorlatilag abba bukott bele, hogy az állórészeik olyan megbízhatatlanok voltak, hogy minden második kuka volt... (Nemrégiben alakúlt újra a cég, új termékpalettával, remélem több sikerrel.)
Két gyártót emelnék ki, akik megbízható módon, tudatosan fejlesztették a saját sztátor technológiájukat évtizedeken keresztül. Ők a Martin Logan és a Quad!
Aztán vannak olyan, egész életükben DIY módszerekkel prosperáló gyártók, mint a holland AudioStatic vagy az USA SoundLab akik huzal sztátort alkalmaznak.

youtu.be/Ir8aHBTB8ek
A huzal sztátor a lehető legprimitívebb módja elektrosztatikus panel építésének, viszont a szigetelés problematikáját egy csapásra megoldja.
Hátrányuk, hogy nagyon könnyen bejuthat egy hajszál is a fólia és a sztator közé és ez hallható zajt generál. A por, pára is sokkal könnyebben megtelepszik ezeken a paneleken.
Az AudioStatic meglehetősen nagy feszültséget alkalmaz a relatív kis felületű panelen. A transzformátorok (1:130) után +/- 6500 volt! Hozzávetőlegesen egy CLS2Z-nél ez az érték 4500V, ami lényegesen alacsonyabb. így az AS egy igazi pormágnes, gyakran kell takarítani. A korai modellekben nem volt automatikus kikapcsolás, ami igen negatív a panel élettartamára nézve… A Soundlab is hasonló problémákkal küzd, hatalmas előfeszítés, ami nem tesz jót a fólia élettartamának, szegmentált huzal sztator, viszont ott volt egy rongy a panel előtt és ez relatíve megvédte a panelt portól, párától. Cserébe viszont baromi ronda!
Amikor Ben Peters még a SoloSound-nál dolgozott az AudioStatic megalapítása előtt, PCB alapú állórészt használtak, mindenféle plusz kisipari lakkozással. Nem volt a legelegánsabb megoldás, viszont kétségtelen, hogy ötletes…

youtu.be/SaOC8MWz-TA

A gyártók, restaurálók, hobbisták másik vesszőparipája a fólia vastagság. Vagyis legyen minél vékonyabb az emberi hajszál hajszálának a negyvenmilliomoda. Bullshit!
Ez is egy nagy félrevezetés.
Sok hobbista azt hiszi a fólia vastagsága majd ha a gyári 5-6mikronosat kicseréljük 3mikronosra az jobb lesz… Aztán megy a gőgicsélés, hogy nagyobb mechanikus terhelésnél elszakadt.
Vegyünk példának egy Audiostatic DCM5-öst amiben 6mikronos fólia van gyárilag az emlegetett magas előfeszítés, szegmentálatlan membrán, hatalmas, 8mm membránkitérés. Aki ide beszerel(tet) egy 3mikronos membránt az magára vessen.
Léteznek több utas elektrosztatikusok, itt bevett gyakorlat, hogy a közép-magas panel sokkal vékonyabb membránt alkalmaz. Nyilván a mély paneleknél nem alkalmaz egyetlen gyártó sem vékony mylar-okat, mivel nekik nem célja a minél több garanciális ügyintézés és javítás!

A másik nagy problémám az elektrosztatikus gyártók minden áron be akarják bizonyítani, hogy bizony az új teljes-sávú típusuk referencia a basszusban is, ide már nem kell dinamikus mélynyomó. Igazából ennek technikai problémai vannak, méghozzá elég nagyok!
Vagy magas feszültség és nagy membránkitérés vagy hatalmas felületek kellenek optimális basszus létrehozására. Viszont az elektrosztatikus basszus még ideális esetben sem az a basszus amit egy referencia minőségű REL szub képes produkálni a 40-es csúcsminőségű hangszóróikkal. Nincs meg az a kontroll és az a szinte detonációs erő amit a modern dinamikus driverek már tudnak. Szóval szerintem ezt ideje lenne elengedni, mert egy hajszál, hajszálánál vékonyabb fóliával soha nem lehet ezt kompromisszum mentesen kivitelezni. Ugye, hogy a hatalmas előny, hogyan lesz hatalmas hátrány?
Meg kellene már végre érteni, hogy nem a 70-es években járunk és bizony a dinamikus hangszóró technológia borzasztó sokat fejlődött!

youtu.be/3St0dS5E7BQ

Létezik a kompromisszum mentes elektrosztatikus? A válasz az egyértelmű nem! Sőt!
Az sem véletlen, hogy a világ legjobb hangsugárzói között miért van olyan nagyon kevés dipól elven működő.
Viszont ha nem a kompromisszum mentes hangzást keressük, rengeteg nagyon jó hibrid kapható, amelyek tényleg nagyon hülyebiztos megoldásokat alkalmaznak, méghozzá elérhető árakon.

A rengeteg buktató és technikai nyűg ellenére, van egy megfoghatatlan helyesség, varázslat a legkiválóbb elektrosztatikusok hangjában, ami könnyen függőséget okoz! Na megyek is függeni!

[ELEX]

The Beatles, a Help! című film forgatása közben. 1965. Obertauern, Ausztria.

2020 Obertauern. Beatles emlékmű.

[ValhallA]

A nap képe!

[Alex_Aston]

The Beatles, a Help! című film forgatása közben. 1965. Obertauern, Ausztria.

.

[ValhallA]

A nap képe!

"Sting, Bruce Springsteen és Hobo énekel az emberi jogokért rendezett, öt világrészt átfogó turné harmadik, budapesti koncertjén a Népstadionban 1988-ban.
MTI / Kleb Attila"