Az Audiostatic sztori – 1. rész:
A sztorinak annyi aktualitása van, hogy a másod láncomban ismét használok AudioStatic elektrosztatikust, ami közel 20év kihagyás után talált vissza hozzám.
Idő hiányában, három részre bontanám a a témát.
Jelen első rész a korabeli típusokat taglalja a második a modern DCI érát, míg a harmadik, reményeim szerint egy teszt jellegű írás lesz, ha marad hozzá még kedv és erő. Ebben arról írnék, hogyan teljesít a cég egykori csúcsmodellje, modern elektronikákkal, 2024-ben.
Az AudioStatic-ra, mindig is szerettem volna egy nagyobb lélegzetvételű írást szánni, mert audiophile életem egy jelentős részén elkísértek a cég ilyen-olyan hangsugárzói.
Talán nem is annyira a márka szeretete alakította így, hanem sokkal inkább abból fakadt, hogy egyedül ennek a márkának volt elég nagy értékvesztése akkoriban a használt piacon ahhoz, hogy össze tudja spórolni az árát egy a kábelfejlesztés területén szárnyait bontogató hifista.
Ár/teljesítmény tekintetében nagyon jó daraboknak számítottak, még az eredeti vételárukon is!
Nem bevallottan ugyan, de a ma piacon lévő sztatikus gyártók egy jelentős része az Audiostatic technikai megoldásaiból, finoman és árnyaltan fogalmazva, inspirálódott…
Manapság különböző gyártók, mindenféle AudioStatic jellegű termékekért szemrebbenés nélkül elkérnek 7millió Ft körüli összeget! Példának okáért.:
https://wavelinear.ch/
Talán ez nem is akkora gond, mert az AS már jó egy évtizede megszűnt, így áttételesen, általuk tovább élhet Ben Peters egyik-másik fejlesztése, modernizált köntösben.
Az AudioStatic(Későbbiekben AS) a High End Audio egyik klasszikus, méltatlanul keveset emlegetett márkája, márpedig, ha a Quad ESL-re boldog-boldogtalan hivatkozik a fapapucsos márka is megérdemel pár karaktert.
Az Audiostatic-ot valamikor a hetvenes évek elején egy Ben Peters nevezetű, vállalkozó kedvű holland emberke alapította, aki egyben a tervezője is volt a hangsugárzóknak.
A pár fős manufaktúra, negyven esztendős fennállása alatt, internetes információk alapján, több mint ötvenezer pár hangsugárzót ontott ki magából.
Megsüvegelendő teljesítmény!
A Philips Classics is használta egy időben az ES szériás darabokat keverésre, masteringre, amire előszeretettel hivatkoztak a cég korabeli, igen szegényes marketing anyagaiban.
Az AS hangsugárzók, kialakításuk szerint három nagy csoportra bonthatóak.
Magát a csoportosítást és azonosítást tovább bonyolítja, hogy az Audiostatic, elismert gyártóhoz nem mindig illő, DIY módszereket alkalmazva üzemelt évtizedeken át!
Más részről, azért nehéz beazonosítani az egyes modellekben fellelhető technikát, mert az Audiostatic ezt soha, vagy nagyon rosszul dokumentálta, illetve kommunikálta a végfelhasználók felé.
Maguk a korabeli katalógusok is nagyon szegényesek és kizárólag az alapvető specifikációra szorítkoznak.
Sok esetben a készülékek hátlapján található adattáblák sem egyértelműek, amelyeket a gyárban filctollal módosítottak. DCI-t, DCM-re, DCI2-őt, DCI 4-5-re, DCP-t, DCA-ra és sorolhatnám. Ez nem utólagos firkálmány ez így volt gyárilag! Sőt! A különböző keretek, más korból, generációból tartozó elektronikákat, paneleket is tartalmazhattak... Kész káosz!
Próbáljunk ebben a globális káoszban némi rendet vágni.:
A legrégebbi széria az ES széria, ide tartoznak az ES50, ES100, ES200, ES300, ES500, ES600, ES900, ES1000, ESH50, ESH100. Most nem foglalkoznék az ES széria előtti pár példányszámos eseti darabokkal, mint az ES240, mert ezekből is felbukkan néha egy példány. Annyi érdekesség, hogy az ES240még nem huzal sétatoros volt, hanem perforált fém lemezes, mint a Logan. (Gondolom, hogy a korábban már taglalt szigetelés problémák, esetleg a nagyobb fólia mozgás igénye miatt váltottak huzalosra.)
Gyakorlatilag a technológia az ES szérián belül azonos, egyedül a panel méretek térnek el, illetve az ES600, ES900 és ES1000 multi panel kialakítású volt. Vagyis a teljes-sávú panel mellett, egy vagy kettő pár elektrosztatikus szubwoofer dolgozik a nagyobb helyiségek igényelte hangerőszintek kielégítése végett. A felépítés logikája, a számozásuknak megfelelően könnyen kimatekozható.
Az ES600 kettő pár ES300-ból az ES900, három pár ES300-ból, mig az ES1000, kettő pár ES500-ból állt! (A szubokat nem minden esetben ES, hanem SW típus alatt futtatták, vastagabb fóliákat használva bennük.)
Ben Peters, gyakorlatilag a 90-es évektől kizárólag az ES100-as típust fejlesztette tovább. Tehát minden utána következő típus az ES100-as különböző változatai, módosításai voltak egészen a cég megszűnéséig.:
https://www.stereophile.com/content/aud ... oudspeaker
A panel méretek szinte kivétel nélkül azonosak, leszámítva az ES50, ES200 és ESH50-ben(kb. 90x20cm) található paneleket amelyek kisebbek, illetve az ES500-ban található panelt, amely az ES100as(kb. 140x20cm) megduplázott változata. Az ES500-ban(kb.140x40cm) található panel egyben a legnagyobb méretű is, amelyet valaha Audiostatic-ba építettek. (Az USA-ban Threshold ES-500 néven volt elérhető.) Viszont a nagyobb itt nem feltétlenül jelenti a legjobbat, mivel nem szegmentált panelről van szó, nagyobb hangerőn sok nemkívánatos rezonancia ébred.
Nekem pont ezért soha nem is volt a kedvencem ez a típus...
Az ESH 50 és ESH100 hibrid típusok voltak. Követve az örök konkurens Martin Logan hangsugárzóit az alsó oktávok lesugárzását dinamikus elven működő hagyományos hangszóróra bízták. Ez a két típusú hibrid bizonyos szempontból, egyszerre jobb és rosszabb is volt, mint az akkori, hasonló árazású ML hibridek. Jobb volt abból a szempontból, hogy a panel kialakítása jóval nagyobb fólia elmozdulást tett lehetővé, így 120Hz-en vághattak, szemben a hasonló árkategóriájú ML hibridek, jóval magasabb 450Hz-500Hz-es(Aerius i, Aerius) keresztezési értékeivel. Vagyis ménnél nagyobb sáv van elektrosztatikus átalakítókkal lefedve annál tisztább, gyorsabb és részletesebb a hangkép, ezért nem szabad túlságosan belelógatni a középsávba.
A negatív oldalon viszont ott volt, hogy a sík AS panel lényegesen irányítottabb a hajlított, CLS panelnél, illetve a beépített dinamikus hangszórók minősége(Tesla!), mérete a korabeli ML minősége alatt teljesített.
Valószínűleg nem hozta meg a két ESH szériás hangsugárzó a várt üzleti sikert, mert a későbbiekben ezek a típusok, már nem kerülnek továbbfejlesztésre.
A következő lépcsőfok az AS hangsugárzóknál a DCI(Direct Coupled Interface) elektronika megjelenése volt. No de erről majd bővebben a 2. részben.
A megosztott kép némi magyarázatra szorul.:
Nagyságrendileg egy 15-17 esztendős fotót láttok, amin az utoló AudioStatic hangsugárzóm látható az általam fejlesztet akusztikai illesztést szolgáló, állítható szárnyakat tartalmazó pilonokkal, amelyek egészen a mennyezetig nyújtóztak!
Maga a hangsugárzó egy DCM5 volt, fönt kiegészítve egy DECCA super tweeterrel, 40Hz alatt pedig kettő darab, zárt, Martin Logan Grotto-val volt megtámogatva.
Emlékeim szerint egy nagyon jó hangzású, kiváló felbontású, unikális megoldás volt!
Kérdezhetnétek, hogy akkor miért nincs már meg közel húsz éve…!?
Mert maga a hifis utazás a lényeg és nem az azt szegélyező eszközök!