Ehhez a megváltozott zenefogyasztáshoz és piaci helyzethet szeretnék pár gondolatot hozzátenni.
Igen! Valóban kicsit csodabogárnak tünik az ember ha egy kicsit mélyebben érdekli a zenehallgatás. A munkahelyemen ahol többszázan dolgozunk rajtam kívül még egy értékesítő foglalkozik ezzel. Amikor viszont beszélgetésbe elegyettem vele kiderült,hogy a 'hifiklubben'-től (ez olyan mint a MediaMarkt de csak audio és tv) vásárolt középkategóriás Dali hangfalain Spotifyt meg Tidalt hallgat egy olcsóbb Nad erősítővel. Ez rendben is volna,mindenki úgy fogyaszt ahogy akar/tud,de ezt azért távolról sem nevezném audiofilnek. (nem szeretem ezeket a kifejezéseket,szerintem nem feltétlenül az eszköz milyensége mutatja meg kinek mi az audiofil vagy hájend).
Emlékszem 15-18 évvel ezelőtt még volt,hogy kölcsönkértek tőlem cd-t vagy kazettát, és én is tudtam kitől kölcsönkérni újdonságokat. Ma nem tudok ilyen hifis,stabilan zenehallgatóról a szűk környezetemben. Volt az egésznek egyfajta bimbózó kultúrája,volt kihez menni és féléjszakákat ülni egy rumlis szobában és hallgatózni.
Manapság szinte mindenki hallgat mindent de olyan kevesen hallanak vallamit.
Hányszor hallottam már ezt a mondatot: "letöltöttem a B&W (vagy McIntosh,vagy Marantz,vagy bánomisénmelyik...) tesztcd-t,fúúúú te olyan mélyek vannak benne..."
Aha.Ok.
A másik a piac.
Nagyon kinyílt a világ mindenfelé,és mindenből lehet profitot termelni.
Mindíg van egy jobb eszköz aminek jobb valami-egyébként jelentéktelen-tulajdonsága.
A készülékek variálhatósága nem ismer határokat és sajnos már az árcédulák is az abszurditás felé kacsingatnak.
Évről-évre kimegyek az itteni kiállításra de többnyire csalódottan jövök haza. Majdnem minden évben valamelyik nagyokos feltalálja a spanyolviaszt amit persze egy vagy két év múlva megint levált egy újabb forradalmi újítás.
Senki nem akar lemaradni a versenyben és a sok bába közt elvész a gyerek.
Tavaly ha jól emlékszem akkor csak három szobában volt zene ami élvezhető volt,a többi csak parasztvakítás.
Ha bemegyek egy boltba akkor egy nagyon felkészült eladóval találom szembe magam aki nem zeneileg van kiokosítva hanem marketing és viselkedéspszichológia szinten. Pontosan tudja mit akar eladni nekem anélkül,hogy engem érdekel-e a dolog.
Hol vannak már azok az idők amikor Békéscsabán a sétálóutcán elment az ember az 'Origo' előtt ahonnan mindíg szólt valami zene és szinte mágnesként vonzott be a boltba.
Mondják régen minden jobb volt. Nem,nem volt jobb csak más. Ehhez a mai rohanó,üzleti alapú világhoz nekünk őskövületeknek nehéz hozzászokni. Talán nem is akarunk...