Elkapott a nosztalgia, olvasva a hét posztjait a mágneses hangrögzítők valaha volt szeretetéről.
Nálam ez sosem múló szerelem, mai napig használom őket, teljes megelégedésemre.
Ezen felvételek hangélménye, számomra , felülmúlja a méltán elismert digitális technika vívmányait, nem vitatéma indításának szánva.
Én már csak így szocializálódtam
A képeken látható Akai GX 266 D , számomra nem is létezett 1981- ben, amikor a wr 150 7 szalagot vásároltam.
Mai szemmel horror összegért a Skála áruházban, Székesfehérváron.
Nem is tudom, honnan kapartam össze a rávalót.
Ezen gyenge 40 éves felvétel van, Akai gx 4000D felvétellel.
Még mindig szuper a minősége. Már ahhoz képest.
Akkor, itthon , falusi körülmények között, ezt lehetett elérni. Lehet fanyalogni , de tegye mindenki a szívére a kezét, ha csak nem a Magyar Rádióban dolgozott, vagy a papa nem volt attasé valamely nyugati országban,
ennél jobb minőséget nem igazán érhetett el.
Nem is ez a lényeg, hallgattam a felvételt, és élveztem.
Nem steril, van némi szalagzaj, dinamika sem a digitálisé, mégis élvezhetőbb, hosszú távon hallgathatóbb, legalább is számomra.
A képek saját felvételek, saját tollaimmmal ékeskedem.
Nem biztos, hogy mindenki így gondolná, de ez így van jól a hifiben. Szerintem beleszólhat a hangba, érdemes próbálgatni.
. Gyárilag rajta van az erősítő lábain.
