Szóval picit visszatérnék ahhoz a gondolathoz, hogy a szélessávú RFT-nek egyesek szerint nem lesz soha olyan dinamikája, energiája, ütése, precizitása, mint mondjuk egy ATC-nek.
Tekintve, hogy ezt kivétel nélkül mindig olyan állítja, aki nem találkozott vele személyesen, így gondoltam leírom a technikai hátteret, hátha akkor egy kicsit átmegy valami.
Tehát, nem szabad figyelmen kívül azt a tényt, hogy ez eredetileg egy kifejezetten hangszer és mozigép hangosítására kitalált eszköz volt, ráadásul csöves technikához, ahol nem nagyon volt rendes damping factora a meghajtó elektronikának, ki kellett hát valamit találni. Mondjuk könnyebb helyzetben voltak, mert fel sem merült, hogy többszáz wattos/kilowattos erősítőhöz is lehetne tervezni, olyan akkor még nem volt. Három fontos dolgot is elkövettek annak érdekében, hogy mégis jól működjön, és relatíve nagy hangnyomást képes legyen előállítani.
-Az első, hogy ugye a nagy membrán problémás, hiszen anyagában képesek hullámok kialakulni és deformálódni. Ezt megelőzendő, elővették az építészetben akkorra már régóta ismert dolgot, a membrán nem egyenesen tart a mágneskörből a kosár felé, hanem exponenciális tölcsér szerűen. Ettől aztán lényegesen jobban tűri a terhelést, mintha egyenes oldalfalú lenne.
-A második dolog, hogy kategóriáján belül borzasztó könnyű a membrán, mindössze 22-25grammot ír mozgó tömegnek egy DATS mérés.
-És végül, hogy ne legyen csillapítatlanságból eredő összevissza lengés, brummogás, őrületes késleltetések, utóremegések, a membránszél is saját anyagából van préselve, de ami ennél fontosabb, hogy a pille is rohadtul merev. Szóval nem egy könnyen ki-be lengő membránról beszélünk, hanem ez magától betonstabilan áll és a keményített papír merev, mint az állat.
Az érzékenysége 98dB, az eredő maximális hangnyomása egy hangszórónak kb 110dB/1m.
Általában 2db-ot tettek egy ládába, így 113dB hangnyomást képes volt előállítani mindössze 30W teljesítményből. Ezt még simán megoldották csövekből is, ráadásul a könnyű membrán és a merev felfüggesztés miatt nem akartak saját életet élni a hangszórók, nem volt probléma, hogy a csöves technika alacsony damping factorral rendelkezik.
Ha megnézünk egy mostani, nem is olcsó SB 12” sugárzót, akkor azt látjuk, hogy annak érzékenysége csak 91dB, terhelhetősége 200W, de a mozgó tömege is majdnem annyi, mint 10deka párizsié. Végül az eredő maximális hangnyomása nem több neki sem 113dB-nél, a különbség annyi, hogy nagyonsokkal nehezebb meghajtani mind teljesítménnyel, a jóval nagyobb mozgó tömeg miatt pedig sokkal nagyobb damping factorra is szükség van.
https://sonopart.hu/sb34nrxl75-8-12-melysugarzo-5964
Lehet, hogy van jobb is, most hasraütés szerűen ezt találtam.
A másik érdekes aspektus annak a kérdése, hogy vajon tud-e olyan vehemensen, instant energiával megszólalni valami, mint mondjuk az említett ATC.
Leírtam már, de most akkor elismétlem: ez a jelenség nem másnak köszönhető, mint főleg annak, hogy az erősítő kapcsai és a hangszóró között nincsen semmi. Ezért szólnak sokkal jobban az aktív változatok, és ezért szeretik őket annyira, mert adnak egy olyan érzést, hogy közvetlenül sugározzák az energiát/lüktetést. Nincsenek szívókörök, szűrők, amik nyelik az energiát. Ami kijön az erősítőből, már megy is rá a mozgótekercsre és lesz belőle hangnyomás.
Ezt pedig tudja ez az őshangszóró is, pontosan ugyanannyira, mint az ATC-ben lévő szintén nem szerény méretű mély és középsugárzó.
Ezért van az, hogy nem vagyok hajlandó elé váltót tenni még akkor sem, ha az eredő frekvenciaválaszt segítené. Egyszerűen messze nem fontos annyira, mint az, hogy őrült energiával megbír szólalni.
Viszont az ismert hátrány mellett akad bőséges további előny is. Annyira képes önmagát csillapítani a cucc, hogy még egy 4-es damping factorú Single Ended csöves erősítővel is pont ugyanolyan energikus és precíz tud maradni a hangkép, mint egy félvezetőssel. (Sőt, még az általam épített 0, azaz nulla damping factorú, áramgenerátor üzemű erősítővel is kifogástalan hangot produkál a két mechanikai rezonanciapontján leszámítva - habár még ott sem zavaró)
Ugyanezen okok és irányelvek vezérelhették egyébként akkoriban a Tannoy mérnökeit is. Az akkoriban gyártott Monitor Silver és Monitor Black kísértetiesen hasonló megoldásokkal rendelkezik. Vékony, nagyon könnyű, de merev, tölcsérszerű membrán, kemény felfüggesztés, alacsony terhelhetőség. És ezzel nagyjából el is mondtam, hogy mi még az a hangsugárzó, ami potenciálisan nagyon érdekel. Enyhe hátráltató tényező, hogy egy megőrzött pár hangszóró ára mostanság úgy 4-6millió forint közt mozog. Már amikor van eladó belőle.