Hifi mánia - hobbi tudatos kontrollja kényszerbetegség nélkül

[Aszpirin]

erösen hasonló nálam is (adnék, kiadhatnék X-szel többet is hifi cuccra, de mennyivel lenne nekem jobb ? ha valóban meggyözö lenne, kiadnám, de nem úgy néz ki)

Azt hiszem mindketten megfeledkeztek egy dologról: hacsak nem végtelen a rendelkezésre álló pénz, akkor a költések mértékét az anyagi lehetőségek és a prioritások határozzák meg (egy adott kiadás prioritása összefügghet azzal a kérdéseel is, hogy “mennyivel lenne nekem jobb”, de messze nem csak ez határozza meg). Ha egészségesen ki tudod alakítani a prioritásaidat, és ezeket az anyagi lehetőségekhez is igazítod, és annak megfelelően költesz egy adott hobbira, akkor mások számára mániásnak vagy betegesen kényszeresnek tűnő hobbikiadásaid sem ártanak önmagukban sem neked, sem családodnak, sem a társadalomnak.

Hogy némi konkrétum legyen a fentiekhez: az alapkiadások (kaja, ruházkodás, rezsi, stb.) mellett a hobbikiadásaim olyan dolgokkal versenyeznek az idén, mint pl. utcafronti kerítés- és kapuk cseréje (megtörtént, 7 számjegyű összeg), tetőfelújítás (folyamatban, szintén 7 számjegyű összeg), filagória-építés (csak részben van hozzá büdzsé rendelve), nyaralás (megtörtént, belföldön), egy 3 hetes USA-beli út (a járványhelyzet miatt elmaradt). Ezekkel szemben mind alulmaradtak a hifi-költések, ezért jószerivel idén szinte semmit nem költöttem hifire (azért csak “szinte”, mert még így is bejátszott egy komolyabb lineáris táp a DAC-omhoz, pár tartalék cső az erősítőmhöz, egy digitális kábel a kölcsönbe kapott helyett, illetve egy extra állványpolc, amit bagatell összegért árult egy fórumtárs, és nekem pont jól jött).

De ha a költési prioritásaim egészségesek és az anyagi lehetőségeimhez vannak igazítva (rizikómentesen), akkor pont lesz..om, ha valaki megkérdőjelezi, hogy miért kellett kiadnom X összeget egy lineáris tápra, USB teanszportra, vagy mondjuk egy drága kábelre. Ez van.

A hobbiról van még egy jó adag gondolatom, amiket később megfogalmazok majd, de egyvalamit még fontosnak látnék megemlíteni: a hobbiköltések túlnyomó része nem tűnik racionálisnak a kívülállók számára (és tegyük a kezünket a szívünkre: tényleg nem azok), de számomra az irracionális költés netovábbja tud lenni, ha valaki még hitelt is vesz fel (pl áruhitel vagy személyi kölcsön) egy hobbikiadásra. És sajnos ilyeneket is lehet látni. (mondjuk én amúgy is utálok hitelt felvenni...)

[phyton71]

Üdv sorstársak!
Éppen lejövőben vagyok a szerről, vagyis kigyógyulóban, fél éve nem vettem semmit és késztetést sem érzek, hogy újabb készüléket birtokoljak.
Nagyon nehéz fél évet úgy kibírni, hogy be sem kapcsoljam a rendszert, de belevetettem magam a lakás teljes felújításába, és inkább ide forgatok pénzt, paripát, fegyvert.

[Klaca]

Akinek meg baja van, az keresse szakember segítséget, ne a szexmániások terápiás csoportjába járjon egyéjszakás kalandokért.
SzVSz, persze.

Gondolom, inkább azt akartad írni, hogy az ne a kuplerájban akarjon szexterápiás csoportot nyitni ...,

[Luxor Audio]

... nyilván nem mindenki van így (nem mindenki hajlamos az addikcióra) nem is azoknak szól ez a topik, akiknél teljesen a helyén vannak a dolgok...

Aki a mókuskerékben bukfencezik, az nem fogja ezt a topikot olvasni. Jó, hogy leírtad a történeted, mert az én szememben Te voltál az egyik "függő" hobbitárs. Örülök, hogy kilábaltál belőle. Bár én is sok pénzt szórtam el (sokszor feleslegesen) HiFi-re, függőségi állapotba talán soha nem kerültem, mert a stúdiók realista világában mindig kijózanodtam. Nálam bevált módszer a költséghatár reális meghatározása és könyörtelen betartása, ez megkíméli az embert attól a reménytelen küzdelemtől, hogy a LEGJOBBAT hajkurássza. A hobbira szánt összeg felső határát sokáig fél évi keresetemhez kötöttem és ezt be is tartottam (ma már sokkal olcsóbb láncom van). Az eljárást csak az nehezítette, hogy több költséges hobbim is van, amik között a HiFi egyre inkább háttérbe szorult.

A privatizálás után leírok néhány történetet, amik szerintem jól példázzák a hifizés szélsőségeit.

Réges-régen egy sporttársammal örömmel fedeztük fel, hogy ugyanazt a hobbit űzzük, mindketten komoly lemezgyűjteménnyel rendelkezünk és ezt próbáljuk jó minőségben lejátszani. Párszor meg is látogattuk egymást, illetve ugyanabba a HiFi klubba jártunk. Neki már akkor az enyémnél sokkal komolyabb rendszere volt és már kábeleket is cserélgetett, amivel én a legtöbb hobbitárshoz hasonlóan akkoriban (a 80-as években) egyáltalán nem foglalkoztam. Kicsit csodálkoztam azon, hogy irodista fizetésből miként tudott olyan komoly készülékeket beszerezni, de zárkózottsága miatt nem firtattam a kérdést. Aztán évekig eltűnt a szemem elől, a klubba sem járt egy idő után, csak pletykákból tudtam, hogy elvált és az egészsége is megrendült. Utolsó találkozásunk egy HiFi áruházban történt, ahova akkoriban gyakran betértem beszélgetni, zenét hallgatni. Hősünk is megjelent a boltban, ám döbbenetes kinézetét látva nem szólítottam meg, ő is kerülte a pillantásomat. Szó szerint rongyos ruhában és levált talpú cipőben volt. Egy csomagot vett át a boltban, majd sietősen távozott. A kereskedőtől tudtam meg, hogy egy 170e forintos összekötő kábelt rendelt és a vételár egy részét aprópénzzel fizette ki. Történt ez valamikor a 90-es évek elején, mikor a havi átlagfizetés 10e Ft körül járt. Csak később tudtam meg, a felesége megelégelte, hogy hősünk a családi nyaralásra szánt pénzből vett egy új hangsugárzót és rendszeresen elköltötte a kajapénzt is. Pécsi hifisták talán még emlékeznek Jánosra. HiFi-s vásárlásaim előtt gyakran jutott eszembe az esete és volt, hogy erre hivatkozva beszéltem le magam egy készülék beszerzéséről.
---
Felhívott egy érdeklődő azzal, hogy USB kábelt szeretne és bár ő még egyetlen elfogadható példánnyal sem találkozott, de jókat hallott az enyémről. Érdeklődött, milyen anyagokat, megoldásokat alkalmazok, közben a miheztartás végett elárulta, hogy jelenleg három kábel van nála kipróbálás alatt és bár mindegyik több százezer forintba kerül, neki egyik sem tetszik. Itt már éreztem, hogy hősünk rossz embert hívott fel, de türelmesen elmeséltem neki a kért infókat. Pár mondatot végighallgatott, aztán közbevágott azzal, hogy csak nem valami olcsó csatlakozót használok. Felhívtam a figyelmét, hogy nálam egy USB kábel 12-15e Ft, amibe nem fér bele egzotikus csatlakozó, meg amúgy sem szeretnék olyasmit árulni, mert magamnak sem venném meg. Ennél a pontnál véget ért a párbeszédünk, mert magából kikelve utasított rendre, hogy micsoda átvágás, amit én művelek, hiszen 100e Ft alatt nem létezik használható kábel. Sajnálkozva letettem a telefont. Kimondottan fájt, hogy képes valaki ennyire ellehetetleníteni a saját örömét.
---
Fórumtárs megkeresett azzal, hogy építsek neki egy hangsugárzót. Valamennyire ismertem az illetőt, a lakásában is jártam korábban, de azért alaposan kifaggattam a szempontjairól, céljairól. Meglepetésemre közölte, hogy a pénz nem számít, mindenből legyen a legjobb benne. Nem kötöttem bele az erősen támadható kijelentésébe, de a biztonság kedvéért megállapodtunk egy 1 MFt-os költséghatárban. A doboz nehezen készült el, az asztalos csúnyán elúszott a határidővel, a megrendelő pedig türelmetlenül hívogatott másnaponként, konkrétan az agyamra ment. Bár a műszaki dolgokhoz érezhetően nem értett, minden részletről tudni akart és persze dőltek belőle a máshonnan kapott "okos" tanácsok. Végül elkészült életem egyik legjobban sikerült hangdoboza, de sok időm nem volt hallgatni, mert a megrendelő szinte azonnal elvitte, amint az utolsó csavarok is a helyükre kerültek. Volt bennem némi félsz, hogy mit szól majd hozzá, mert tudtam, milyen komoly cuccai voltak korábban, de a következő napokban boldogan számolt be róla, mennyire tetszik neki a doboz, barátai is csodájára járnak és hogy ez az a hang, amit mindig is keresett. Elégedetten zártam le a projectet. Aztán 2 hónappal később láttam egy hirdetésben, hogy árulja a dobozokat. Gyorsan el is vitték, valaki jól járt velük. Hősünk még abban az évben kétszer cserélt hangsugárzót, mindkét esetben több millió forintos példányokat vett és adott el. Nem tudom, végül sikerült-e megállapodnia.

[avl2]

....jó esetben az embernek jár/jut a "hobbi-time" meg a "hobbi-büdzsé"
...átléptük-e a határokat. Szerencsére nálam ez sosem merült fel
...Pl. veszek valamit 100 egységért, ha annak a piaci értéke amin egy hét alatt eladható csak 50 egység, akkor 50 egységet bizony elégettem, míg ha cserélgetős logikával az értéke 90 felett marad, akkor csak 10 egység ég el, ami a játék része.
....Tehát a kérdés, hogy mennyivel lesz nekem jobb zenét hallgatni vagy mozit nézni 200 ezer elégetésével? Szinte semmivel, ugyan az marad a hallgatott zene is és a nézett film is, sőt se filmt nézni se zenét hallgatni nem fogok többet. Szóval le is álltam :)
....szóval szerintem át kell váltani, hogy igazán érezze az ember a kérdést.

nagyon jó ! jó tartalom és jól megfogalmazva, szavakba öntve

erösen hasonló nálam is (adnék, kiadhatnék X-szel többet is hifi cuccra, de mennyivel lenne nekem jobb ? ha valóban meggyözö lenne, kiadnám, de nem úgy néz ki)

[Retrofuturista]

Kíváncsi vagyok minden olyan történetre, döntésre, gondolkodási vagy hifi építési technikára, ami a hobbit nálatok megfelelően egészségesnek gondolt mederben tartja, vagy ha valaki hasonló gondolatokkal küzd, akkor azt kibeszéljük, tapasztalatokkal segítsük a vívódókat békére lelni.

Amúgy most ""kezelünk"" valakit? Mert ha igen, akkor konkrétumokkal mindig könnyebb

Szerintem jó esetben az embernek jár/jut a "hobbi-time" meg a "hobbi-büdzsé". Lehetőségekhez és körülményekhez mérten persze ez más-más idő, energia és pénz. Az alapvető, hogy legyenek meg keretei, határai. Amíg a hobbira fordított erőforrások miatt nem sérül más, addig nincs nagy baj, csak magával kell elszámoljon az ember. Ha bármi sérül ott a legfontosabb észrevenni, hogy átléptük-e a határokat. Szerencsére nálam ez sosem merült fel Nagy segítség lehet a környezet reakciója, amíg csak a barát mondja nevetve, hogy "hülye vagy bélám" talán nincs nagy baj, de ha már az asszony is azzal jön, hogy "dögölj meg, a gyereknek meg nincs csizmája" - akkor ideje elgondolkodni

Ha már megvannak a keretek akkor jöhetnek a fórumtársi ötletek. Amit a fórumon látok, hogy nagyon sokan felülnek a marketing vonatra és csodát remélve ölnek pénzt kiegészítőkre, ahelyett, hogy a tényleges változást hozó alapvető komponens cserét lépnék meg. Persze lehet játszani rendszer érték arányaiban nem jelentős kiegészítőkkel, viszont ezekből sok az csak sok játék és sok pénz, de nem sok előrelépés. Én egy beruházás előtt amit mérlegelni szoktam, hogy ez elégetett pénz vagy megmarad-e az értéke. Pl. veszek valamit 100 egységért, ha annak a piaci értéke amin egy hét alatt eladható csak 50 egység, akkor 50 egységet bizony elégettem, míg ha cserélgetős logikával az értéke 90 felett marad, akkor csak 10 egység ég el, ami a játék része.
Egy másik megközelítési logika amit át szoktam gondolni, hogy a fentiek szerint "elégetett pénz" más hobbira vagy területre átváltva milyen érték. Nekem hifis viszonylatban nincs drága rendszerem ill. rendszereim (ha a mozit is nézem). Mégis ha egy fejlődést hozó főelem cserét nézek, akkor a következő lépcső olyan 4-500e beruházás, amiből ha csak nincs extra akciós vétel legalább 1-200e elégetett jelleg lenne. Tehát a kérdés, hogy mennyivel lesz nekem jobb zenét hallgatni vagy mozit nézni 200 ezer elégetésével? Szinte semmivel, ugyan az marad a hallgatott zene is és a nézett film is, sőt se filmt nézni se zenét hallgatni nem fogok többet. Szóval le is álltam :) Másik oldalról nézve pedig 200 ezer elég sok pénz. Be lehet vele szállni új hobbikba, vagy új élményekbe. Tényleg csak az én "kispolgári" helyzetemnél maradva ennyiért már lehet egy belépő de jó drónt venni, vagy 3 tandem ejtőernyős ugrás (voltam már, hatalmas feeling, mellé lehet tenni, hogy pl egy drágább kábel mekkora élményt ad), vagy letehetném a motoros jogsit, satöbbi Még érdekesebb hasonlat, ha nem csak az elégetett pénzt nézem, hanem a 4-500e beruházást. Hifis hobbiban nem jelentős, csak egy lépcső. Na és máshol elköltve? - szóval szerintem át kell váltani, hogy igazán érezze az ember a kérdést.

Ami az anyagiakkal és az egyéb lehetőségekkel kapcsolatos gondolataidat illeti, az igen pontos. A kiegészítőkkel kapcsolatos gondolatokat, ha azok alatt a kábeleket érted, egy másfajta nézőpontot mutatok. Nem célja ennek a topicnak a kábelek dilemmája terén rendet vágni, arra van másik topic.

Megfelelő kábelek ugyanakkor képesek a készülékeimből a számomra leginkább szórakoztató hangot kihozni. Így előfordult már velem az, hogy egy imádott erősítő vagy hangfal éppen egy kábel cseréjével nyerte el azt a hangot, amire azt mondtam, hogy “ez az!” Így az otthoni rendszerem, ha úgy tetszik, minőségi kábelekkel van “megtámasztva”, ami nagyon nagy szerepet játszik abban, hogy ez a rendszerem 9 hónapja stabil, és az alapokhoz nem nyúltam, mert őszinte elégedettséget értem el. Ha nem találom meg álmaim hangfalkábelét, lehet, hogy azóta már a harmadik erősítő van a helyén és gondolkozom az utódján.

[viri]

Én nagyon örülök ennek a topiknak! A téma így is mindig beszivárgott az általános topikokba (nem véletlenül) most így legalább egy gyűjtő helyen van sok információ azok számára, akik ide tévednek, és felkapják a fejüket egy egy gondolatra.
Köszönöm szépen NadFan fórumtárs hogy ilyen szépen összefoglaltad az egész téma lényegét! Én azért (is) tartom ezt fontosnak, mert igen komoly drogfüggésben voltam kb. 20-tól 30 éves koromig, mire sikerült önerőből kilábalnom belőle. Elnézést a nyers őszinteségért, de muszáj volt leírnom hogy hihető legyen hogy van valami tapasztalatom az addikció témában.
Szóval a hifiben jó pár év kellett hozzá, mire egyáltalán észrevettem, felfedeztem a párhuzamokat, hogy a szenvedély "betegség" (azért hifi esetében kicsit idézőjelbe teszem) hogyan szivárgott át ebben a hobbiban az életemben. Most rögtön hozzáteszem, hogy nyilván nem mindenki van így (nem mindenki hajlamos az addikcióra) nem is azoknak szól ez a topik, akiknél teljesen a helyén vannak a dolgok, de akiket megérint NadFan nagyon lényegre törő összefoglalója, és a tüneteket kicsit is felfedezi magán , az igenis gondolkozzon el az életén. Mert elég sok példát látok, hogy emberek totál benne vannak a hifis nyelven mókuskerékben, és nem ismerik be maguknak, mert az egészségre nem káros, meg az anyagiakba belefér, meg az időbe is, a családot nem zavarja, meg nem sokára kész az álomrendszer aztán vége a keresésnek, és hasonló önáltatások, amiket én is mindig mondtam magamnak (és még most sem vagyok teljesen gyógyult, de egy pár hónapja nyugi van :)) És ugyan úgy mint a drognál, vagy alkoholnál, ez még csak az első lépcső, a felismerés, innen még hosszú út vezet az egészséges egyensúlyig, de talán erre jó ez a topik, hogy gondolatokat ébresszen, hogy ez az első lépcső a felismerés megszülethessen, mert ismeretségi körben is látom itt ott hogy megy az önáltatás, és amikor finoman előhozom ezt a párhuzamot, akkor a teljes hárítás megy. Tényleg ez is totál ugyan az amikor a kezdő drogos gyerek állítja, hogy ő nem függő, csak alkalmilag élvezi, és akkor hagyja abba amikor csak akarja
Most vissza olvasva kicsit úgy tűnik mintha túl dramatizálnám a dolgot, pedig nem ez volt a szándékom, de eszembe jut, hogy nem egy elvált embert ismerek akinél a háttérben (nyilván más dolgok mellett, de) vastagon ott volt a hifivel töltött túl sok idő, és gondolat, és energia, amit
fontosabb helyről vont el, tehát mégsem olyan veszélytelen ez...

[ZolaBA]

Kíváncsi vagyok minden olyan történetre, döntésre, gondolkodási vagy hifi építési technikára, ami a hobbit nálatok megfelelően egészségesnek gondolt mederben tartja, vagy ha valaki hasonló gondolatokkal küzd, akkor azt kibeszéljük, tapasztalatokkal segítsük a vívódókat békére lelni.

Amúgy most ""kezelünk"" valakit? Mert ha igen, akkor konkrétumokkal mindig könnyebb

Szerintem jó esetben az embernek jár/jut a "hobbi-time" meg a "hobbi-büdzsé". Lehetőségekhez és körülményekhez mérten persze ez más-más idő, energia és pénz. Az alapvető, hogy legyenek meg keretei, határai. Amíg a hobbira fordított erőforrások miatt nem sérül más, addig nincs nagy baj, csak magával kell elszámoljon az ember. Ha bármi sérül ott a legfontosabb észrevenni, hogy átléptük-e a határokat. Szerencsére nálam ez sosem merült fel Nagy segítség lehet a környezet reakciója, amíg csak a barát mondja nevetve, hogy "hülye vagy bélám" talán nincs nagy baj, de ha már az asszony is azzal jön, hogy "dögölj meg, a gyereknek meg nincs csizmája" - akkor ideje elgondolkodni

Ha már megvannak a keretek akkor jöhetnek a fórumtársi ötletek. Amit a fórumon látok, hogy nagyon sokan felülnek a marketing vonatra és csodát remélve ölnek pénzt kiegészítőkre, ahelyett, hogy a tényleges változást hozó alapvető komponens cserét lépnék meg. Persze lehet játszani rendszer érték arányaiban nem jelentős kiegészítőkkel, viszont ezekből sok az csak sok játék és sok pénz, de nem sok előrelépés. Én egy beruházás előtt amit mérlegelni szoktam, hogy ez elégetett pénz vagy megmarad-e az értéke. Pl. veszek valamit 100 egységért, ha annak a piaci értéke amin egy hét alatt eladható csak 50 egység, akkor 50 egységet bizony elégettem, míg ha cserélgetős logikával az értéke 90 felett marad, akkor csak 10 egység ég el, ami a játék része.
Egy másik megközelítési logika amit át szoktam gondolni, hogy a fentiek szerint "elégetett pénz" más hobbira vagy területre átváltva milyen érték. Nekem hifis viszonylatban nincs drága rendszerem ill. rendszereim (ha a mozit is nézem). Mégis ha egy fejlődést hozó főelem cserét nézek, akkor a következő lépcső olyan 4-500e beruházás, amiből ha csak nincs extra akciós vétel legalább 1-200e elégetett jelleg lenne. Tehát a kérdés, hogy mennyivel lesz nekem jobb zenét hallgatni vagy mozit nézni 200 ezer elégetésével? Szinte semmivel, ugyan az marad a hallgatott zene is és a nézett film is, sőt se filmt nézni se zenét hallgatni nem fogok többet. Szóval le is álltam :) Másik oldalról nézve pedig 200 ezer elég sok pénz. Be lehet vele szállni új hobbikba, vagy új élményekbe. Tényleg csak az én "kispolgári" helyzetemnél maradva ennyiért már lehet egy belépő de jó drónt venni, vagy 3 tandem ejtőernyős ugrás (voltam már, hatalmas feeling, mellé lehet tenni, hogy pl egy drágább kábel mekkora élményt ad), vagy letehetném a motoros jogsit, satöbbi Még érdekesebb hasonlat, ha nem csak az elégetett pénzt nézem, hanem a 4-500e beruházást. Hifis hobbiban nem jelentős, csak egy lépcső. Na és máshol elköltve? - szóval szerintem át kell váltani, hogy igazán érezze az ember a kérdést.

[Retrofuturista]

Kíváncsi vagyok minden olyan történetre, döntésre, gondolkodási vagy hifi építési technikára, ami a hobbit nálatok megfelelően egészségesnek gondolt mederben tartja...

Nekem ezen kívül is van még szenvedélyem: játékfüggő vagyok (heti két este), kényszeres olvasó (tényleg (majdnem) minden utamba kerülő szöveget elolvasok, egy ideje itt a fórumon már nem), mániám a normalitás és az ésszerűség alapjaihoz való ragaszkodás, esténként rendmánia tör rám (lefekvés előtt szeretek elpakolni mindent a helyére, kényszeres szabálykövető vagyok (akkor is indexelek, ha senki nem látja, pl.), kényszeres és kérlelhetetlen őszinte vagyok, akár a saját káromra is, és még sorolhatnám. De valahogy jó ez így. A mániáink mi vagyunk. Akinek meg baja van, az keresse szakember segítséget, ne a szexmániások terápiás csoportjába járjon egyéjszakás kalandokért.
SzVSz, persze.

Én azt gondolom, hogy ha valaki összeszedi a gondolatait ebben a témában, vagy egy jót vitázik, az az előnyére válik, hiszen fejlődést okoz mások gondolatainak beengedése. Nem gondolom azt, hogy kényszerbetegek lennének a fórumlakók, akiknek terápia kell, de akadhat olyan is közöttük. Itt éppen arról van szó, hogy értelmes, felnőtt emberek felismerték, hogy ez a hobbi képes kényszerbetegségbe csapni, és időben megalkották maguknak azokat a gondolatokat, amelyek révén semmi ilyen veszély nem fenyeget. Nem anonim hifialkoholisták vagyunk. Viszont ha valaki találkozik egy olyan gondolattal valakinél, amit zseniálisnak tart, a maga életére úgy dönt, hogy alkalmazza, és ettől az életminősége javult, már megérte a topic.

[bitrograde]

Kíváncsi vagyok minden olyan történetre, döntésre, gondolkodási vagy hifi építési technikára, ami a hobbit nálatok megfelelően egészségesnek gondolt mederben tartja...

Nekem ezen kívül is van még szenvedélyem: játékfüggő vagyok (heti két este), kényszeres olvasó (tényleg (majdnem) minden utamba kerülő szöveget elolvasok, egy ideje itt a fórumon már nem), mániám a normalitás és az ésszerűség alapjaihoz való ragaszkodás, esténként rendmánia tör rám (lefekvés előtt szeretek elpakolni mindent a helyére, kényszeres szabálykövető vagyok (akkor is indexelek, ha senki nem látja, pl.), kényszeres és kérlelhetetlen őszinte vagyok, akár a saját káromra is, és még sorolhatnám. De valahogy jó ez így. A mániáink mi vagyunk. Akinek meg baja van, az keresse szakember segítséget, ne a szexmániások terápiás csoportjába járjon egyéjszakás kalandokért.
SzVSz, persze.

[Retrofuturista]

Üdv Mindenkinek!

Először is gratulálok ehhez a topikhoz!
Lehet már előbb is ki lehetett volna találni egy ilyet,
Itt nyugodtan meggyónhatja az ember ha másnak nem, akkor magának ha észreveszi a függőségét.
Én is észrevettem az itt leírtakban olvasott jeleket magamon,főleg korábbról. Emlékszem amikor még nem volt net csak a hagyományos havonta megjelenő házimozi,hifipiac és stb magazinok szinte mindet megvettem,faltam az oldalakat.
Hiába sikerült abban az időben szert tenni egy jó mozira,amit úgy vettem meg,hogy évekig nem fogok másra gondolni de "hála" a magazinoknak egy idő után csak arra gondoltam,hogy ha meg is vagyok elégedve az erősítővel később egy nagyobb kategóriásat jó volna beszerezni,ha pedig "ne adj isten" újabb dekódolási formátumot is tudott akkor már szűkölve vártam az esedékes cserére. Sokszor volt,hogy lebeszéltem magam ami nem volt egyszerű,hogy "csak ezt tudja és nem is igazán éri meg az újért annyival többet kiadni és egyébként is"...
Használt is a következő hónapban megvásárolt magazinig,aztán agyalás, lebeszélés...Kezdődött elölről az ismerős nóta.
Az utóbbi időben a mozit sztereóra váltottam és úgy érzem (révbe értem) megtaláltam azt a rendszert amit örömmel hallgatok akár többes számban is,nagy örömmel tölt el ha mások arcán is látom a mosolyt és ha hallom,hogy gágog a "libabőr"!
És azt hiszem ez a lényeg,hogy bármikor,bárkivel ha zenét hallgatunk az örömteli legyen!

...azért még egy hangfalra fáj a szívem...

Mit várok ettől a hobbitól?

Boldoggá egészen biztosan nem fog tenni, mert a boldogság számomra egy átmeneti eufórikus állapot minden olyan esetre, amikor az élet nehézségei és a képességeim egymásnak feszültek, és győztem. Ezt a hifivel kapcsoltban maximum azok élhetik át, akik egy bonyolult készüléket építenek és javítanak, és komoly eredményeket érnek el. Vagy éppen kereskednek és ügyes üzlettel hasznot realizáltak.

Élvezetet, komoly örömforrást viszont tud jelenteni egy feszes nap után, amikor kedvenc zenéim az általam rajongott rendszeren szólalnak meg, vagy éppen új zenéket fedezek fel.

Nyilvánvaló, hogy a két rendszerem (otthoni és munkahelyi) között tiszta hangminőségben komoly különbség van az otthoni javára, ami rendszer összértékben is megmutatkozik.

Ugyanakkor mind a két rendszeren ugyanúgy élvezem a zenét, úgy érzem, azonos fokú örömet okoznak. Imádom az otthoni rendszer libabőrös realizmusát, viszont imádom az irodai vintage receiver kicsit cukormázas színezettebb előadásmódját is.

Az élő hangot ugye elvesztettük, az csak egyszer szólalhat meg. Amint valaki megnyomta a “rec” gombot egy stúdió pulton, már sérült a valóság.

A valóságot kergetni olyan hifiben, mint a pénzt kergetni mindenáron. Soha nem elég belőle, mindig elégedetlenséget szül, hogy nincs belőle elég. Sem a pénznek, sem a realizmus kergetésének nincs felső határa, így az ultra high end véleményem szerint csak a durván vagyonos emberek számára értelmezhető józan ésszel.

Ha bevallom magamnak, hogy nem vagyok vagyonos, az, amit a high end felé próbálnék összehozni, számomra szánalmas erőlködés. Ennek ellenére tisztelem azokat, akik megpróbálnak a lehető legkisebb pénzből a high end felé törni, nekem ez a szándék nem adott örömet. Észrevettem, hogy túl hosszú a lábam, és kicsi ehhez a takaróm.

Így kb. egy éve született meg bennem az a döntés, hogy élvezetre építek rendszert, nem pedig a minél magasabb hangzásminőségre.

Ez azt eredményezte, hogy az otthoni rendszerem fő alapjai immár 9 hónapja stabilak és nem éreztem magamban a késztetést, hogy változtassak ezeken az alapokon, illetve már csak 3 olyan készülékem van, ami nincs rendszerbe kötve. A megelőző években ezek száma a 15-20-at is elérte.

[tonee73]

A topik átkerült egy megfelelőbb helyre.

[Lancer-2015]

Üdv Mindenkinek!

Először is gratulálok ehhez a topikhoz!
Lehet már előbb is ki lehetett volna találni egy ilyet,
Itt nyugodtan meggyónhatja az ember ha másnak nem, akkor magának ha észreveszi a függőségét.
Én is észrevettem az itt leírtakban olvasott jeleket magamon,főleg korábbról. Emlékszem amikor még nem volt net csak a hagyományos havonta megjelenő házimozi,hifipiac és stb magazinok szinte mindet megvettem,faltam az oldalakat.
Hiába sikerült abban az időben szert tenni egy jó mozira,amit úgy vettem meg,hogy évekig nem fogok másra gondolni de "hála" a magazinoknak egy idő után csak arra gondoltam,hogy ha meg is vagyok elégedve az erősítővel később egy nagyobb kategóriásat jó volna beszerezni,ha pedig "ne adj isten" újabb dekódolási formátumot is tudott akkor már szűkölve vártam az esedékes cserére. Sokszor volt,hogy lebeszéltem magam ami nem volt egyszerű,hogy "csak ezt tudja és nem is igazán éri meg az újért annyival többet kiadni és egyébként is"...
Használt is a következő hónapban megvásárolt magazinig,aztán agyalás, lebeszélés...Kezdődött elölről az ismerős nóta.
Az utóbbi időben a mozit sztereóra váltottam és úgy érzem (révbe értem) megtaláltam azt a rendszert amit örömmel hallgatok akár többes számban is,nagy örömmel tölt el ha mások arcán is látom a mosolyt és ha hallom,hogy gágog a "libabőr"!
És azt hiszem ez a lényeg,hogy bármikor,bárkivel ha zenét hallgatunk az örömteli legyen!

...azért még egy hangfalra fáj a szívem...

[kupecke]

Azt figyeltem meg, hogy a hifi mánia, ez a hobbi képes nagyon pozitív szummát produkálni, de képes negatívba is menni attól függően, hogy azt hogyan, milyen módon helyezzük be az életünkbe, ami a társaságot, fórumozást, zenehallgatást, készülékek adásvételét, tanulmányozását, szerelését illeti. Ha sikerül abszolút pozitív szummát kialakítani magunkra nézve belőle, akkor abszolút hozzájárul az életminőség javításához. Ha viszont negatívba csap át, akkor el kell kezdeni dolgozni azon, hogy pozitívat csináljuk belőle. A teljes abbahagyás szerintem hiba és nem a fejlődés útja.

Ez a hobbi valóban "többet hoz", közel azonos érdeklődésű körű új ismerősök, pozitív visszacsatolások stb., új zenék megismerése. Kicsit sznobok is vagyunk, valljuk be, ide el kell jutni, a zene, a művészet, költészet már az a szint, ami ha nem is tudatosul bennünk, de túlmutat a "bőrkabáton", amit viselünk.
Az abbahagyás valóban nem ajánlatos, sem itt, sem más hobbiban, csak akkor, ha teljesen uralod az elméd, az elfojtás nem visz előre, sőt.

[Retrofuturista]

Minden egyes vásárlás egy utolsó simítás a rendszeren, utána kész. Hány éve is?

[Retrofuturista]

Minden egyes cselekvésnek van egy "szummája" az életünkben, ami mindenkire nézve egyéni. Szumma annak az összege, amit az adott tevékenység hoz az életünkbe (+ pozitív hatás), és amit kivesz belőle (- negatív hatás) Ehhez hozok két extrém, de egyszerű példát.

Abszolút negatív szumma például az előző hsz-ben felhozott dohányzás.

Amit hoz, az esetleg egy jóleső kikapcsolódás, lelazulás, ameddig az égő rúd tart.

Amit visz, az egy durva nikotin függőség, havi 20-30-40e Ft értelmetlen veszteség, szorongás, elvonási tünetek abbahagyás esetén és különböző mértékű egészségkárosítás saját magunknál (aktív) és másoknál (passzív).

Ez nálam egy nagyon rossz üzlet, mert a negatív hatás sokkal erősebb, mint a pozitív hatás. Elképzelhető ugyanakkor, hogy valakinek ez egy jó deal, elfogadja a negatív következményeket és felelős módon űzi a szokását.

Abszolút pozitív szumma például egy szakma odaadó űzése, hivatástudat.

Amit hoz, elmélyült tevékenység, szakmai és emberi fejlődés, különböző mértékű anyagi bevétel, szerencsés esetben anyagi jólét.

Amit visz, azok esetleg azok a dolgok, amelyekre nem jut idő emiatt.

Ha sikerül az időnket rendesen menedzselni, akkor ez egy jó üzlet, abszolút pozitív a hatása aza életminőségünkre nézve.

Fontos, hogy másokra nézve soha ne ítélkezzünk, csak saját magunkra nézve.

Azt figyeltem meg, hogy a hifi mánia, ez a hobbi képes nagyon pozitív szummát produkálni, de képes negatívba is menni attól függően, hogy azt hogyan, milyen módon helyezzük be az életünkbe, ami a társaságot, fórumozást, zenehallgatást, készülékek adásvételét, tanulmányozását, szerelését illeti. Ha sikerül abszolút pozitív szummát kialakítani magunkra nézve belőle, akkor abszolút hozzájárul az életminőség javításához. Ha viszont negatívba csap át, akkor el kell kezdeni dolgozni azon, hogy pozitívat csináljuk belőle. A teljes abbahagyás szerintem hiba és nem a fejlődés útja.

[Retrofuturista]

Nagyon jó topic ndítás
eddig csak elszórtan merült fel ez a téma
első, hogy felismerd, baj van , ja és legalább magadnak ne hazudj
korábban sokkal többet olvastam (igazi könyvet) és a nagy fórumozás közben vettem észre, hogy nono, már olyan témába is betévedek, ami nem is érdekel, de mégis olvasom, aztán lefekvés
ez volt a vészcsengő, egyszer írtam is már itt erről, hogy fogadalom kellett, hogy átlag legalább napi egy órát olvassak egy héten, visszább a hifizéssel (fórumozással).
vintage

szerk.: az általános hifi részen véleményem szerint jobban szem előtt lenne e topic, véletlenül pillantottam meg

Egy fontos mozzanatot mondtál, ami a kényszerbetegség felismeréséhez kulcs lehet.

"Nem érdekel, de mégis"

Azaz nem okoz örömet, nem esik jól, de mégis csinálom, mert valamiféle cselekvési sprirálban vagyok, amiből nem tudok kilépni. Dohányosok gyakran mondják leszokás után, hogy nem a cigaretta íze, vagy a nikotin hiányzik nekik, hanem a konkrét szertartás, ami berögzült. Nincs baj szerintem semmilyen szertartással sem, ameddig az jólesik, és nem rontja felelősségi köreinkben való helytállásunkat.

Viszont ha nem esik se nem jól az adott szertartás, továbbá valami fontosabbtól veszi el az időt, akkor az rontja az életminőséget, nincsen rá szükség. Ezt hivatott segíteni felismerni ez a topic.

Én jelenleg bevallottam magamnak, hogy nincsen szükségem semmi új készülékre, nem esik jól a huszadik monster reveivert emelgetni. Két hónap vásárlási stopot vezettem be, hogy figyeljem saját reakcióimat. Ezalatt csak eladok, nem vásárolok.

Ha szorongok, ingerült vagyok, akkor is hifi variációkon gondolkozom, amikor nem akarok, jobb híján nézegetem a hirdetési oldalakat, akkor vélhetően kényszeres vagyok. Egyelőre nem érzem magamon semmi ilyesmit, de még nem olyan régen vásároltam az utolsó eszközt (ez volt a bizonyos szándékos visszalépés), aminek az örömét érzem, így még időre van szükségem, hogy megítéljem saját állapotomat. Ehhez kell egy kívülálló látásmód, amit nagyon sok idő és gyakorlás elsajátítani.

[kupecke]

Nagyon jó topic ndítás
eddig csak elszórtan merült fel ez a téma
első, hogy felismerd, baj van , ja és legalább magadnak ne hazudj
korábban sokkal többet olvastam (igazi könyvet) és a nagy fórumozás közben vettem észre, hogy nono, már olyan témába is betévedek, ami nem is érdekel, de mégis olvasom, aztán lefekvés
ez volt a vészcsengő, egyszer írtam is már itt erről, hogy fogadalom kellett, hogy átlag legalább napi egy órát olvassak egy héten, visszább a hifizéssel (fórumozással).
vintage

szerk.: az általános hifi részen véleményem szerint jobban szem előtt lenne e topic, véletlenül pillantottam meg

[Retrofuturista]

Én azt tapasztaltam, hogy ameddig a zenéről szól a hobbi, addig könnyű családtagokat is bevonni az élvezetébe és így a közös zenehallgatás révén mindenki egy kicsit jobban érezheti magát a neki kedves zenéktől. De nagyon sokan élnek együtt olyan emberekkel, akiknek tök mindegy, vagy huszadrangú kérdés min szólal meg a zene, míg ez nálunk központi helyet foglal el az életünkben, így igyekszünk a hozzánk hasonlók társaságát (is) keresni. Minél inkább a hangsúly áttevődik a zene élvezetéről a készülékek képességeire, annál inkább magányossá válhatunk egy családban ezzel a hobbival, így amit igazán élvezünk, és hallunk, nem tudjuk megosztani. Ilyenkor hatalmas öröm, ha pl. gyerekünk is érdeklődni kezd a hobbi iránt és együtt lehet “játszani”. Az egésszel csak arra akartam kilyukadni, hogy ha a hobbi társasági jellegét megpróbáljuk erősíteni, valamint tudatosan tudunk váltani a zene élvezete és a készüléken agyalás / berhelés között, az adhat egyfajta védelmet a szenvedélybetegség ellen.

[Retrofuturista]

Én az életem összes hobbiját megtartottam. De váltakozik az intenzitás, az érdeklődésem függvényében. Most épp nem fotózom, eladtam a cuccokat, mert ezeknek zuhan az ára. De megvan az akvárium, a kerékpárok, stb.
4, javarészt vintage rendszerem van. Csak a nappaliban 2. Még a műhelyemben is 4 hangfal van, nehogy hiányt szenvedjek zenéből. Minden egyes jól kinéző, ide illő hangfal hirdetésnél erőt kell vennem magamon, hogy ne menjek el meghallgatni, hiszen bőven elég ide a 20 ezres kommersz Canton is...

Egy nagyon jó gondolat szerintem a hobbi kordában tartására a gyűjtés korlátja. Azaz nyugodtan lehet venni egy új dolgot, de akkor valamelyik régebbi cuccot el kell engedni. Ha sikerült olyan cucchoz jutnod, amit már nem bírsz elengedni, akkor az a cucc egy végállomás számodra, így egy korlátot is képez a hobbi bizonyos gyógyszerének elgurulása ellen.

[-CB-]

Én az életem összes hobbiját megtartottam. De váltakozik az intenzitás, az érdeklődésem függvényében. Most épp nem fotózom, eladtam a cuccokat, mert ezeknek zuhan az ára. De megvan az akvárium, a kerékpárok, stb.
4, javarészt vintage rendszerem van. Csak a nappaliban 2. Még a műhelyemben is 4 hangfal van, nehogy hiányt szenvedjek zenéből. Minden egyes jól kinéző, ide illő hangfal hirdetésnél erőt kell vennem magamon, hogy ne menjek el meghallgatni, hiszen bőven elég ide a 20 ezres kommersz Canton is...

[Retrofuturista]

Semmi bajt nem látok abban, ha valaki online barátságokat teremt és tart fenn. Én a hobbi és a kényszeresség elhatárolására megalkottam magamnak a felelősségi körök gondolatát.

Képzeljünk el egy 40 éves embert, aki történetesen egyedül él. Tegyük fel, hogy rendelkezik akkora tőkevagyonnal, aminek hozama a szükségleteit fedezi és ez neki elég. Ez az ember teljesen szabad abban, hogy mikor kel fel, mit csinál, kivel találkozik, a nap 24 óráját hogyan osztja be a maga számára, hogyan tölti meg tartalommal. Ha akar dolgozik, ha akar szórakozik, ha akar eszik, ha akar olvas, ha akar, hifit épít és hallgatja.

Tegyük fel, hogy nem elég neki a tőkevagyona hozama, és anyagilag jobb életre vágyik. Így az idejének egy részét áruba kell, hogy bocsássa. Munkát vállal, így magára vett egy felelősségi kört, amiben más emberek, pl. egy céges struktúra szolgálatára van. Ebben a felelősségi körben, ha odateszi magát, maximálisan mások érdekében kell tevékenykednie, ellenben pénzt kap cserébe. Nyilvánvaló, hogy akkor őrzi meg az állását, ha nem tesz olyat, ami ezen felellősségi kör rovására megy. (illetve annak ellenére is elveszítheti, de ez más téma)

Csökken a szabadsága, ha valójában nem akarja ezt csinálni, viszont nem sérül a szabadsága, ha élvezi, amit csinál, és ezt akarja csinálni.

Tegyük fel, hogy emberünk társra, majd családra vágyik. Társat talál, így felelősségi kört vett magára, felelős lett azért az emberért, aki társául válaszotta őt. Így ideje egy részét közös célok érdekében tölti, hogy jobb minőségűvé tegye mindenki életét.

Csökken a szabadsága a párkapcsolattól? Csökken a szabadsága, ha becsapta magát, és valójában nem élvezi a másik ember társaságát. Nem csökken, ha szereti a másikat és vállalja a párkapcsolattal járó felelősséget.

Ugyanígy igaz ez a gyermekvállalásra. A legnagyobb felelősség, amikor gyermekeink lesznek.

Legtöbben felelősségi körökkel az életünkben élünk, amelyeket jobb esetben mi választottunk, rosszabb esetben csak megtörtént velünk az adott felelősségi kör.

Véleményem szerint a felelősségi körökben való helytállás tesz bennünket hasznos és építő emberekké. Akkor van tehát szerintem kordában egy hobbi, ha a felelősségi köreink sértetlenek, azokat elbírjuk, gondozzuk, ápoljuk és jut időnk a hobbira is. Nálam bejelzett egy vészcsengő, és úgy éreztem, hogy a hifi mániám megsértette valamelyik felelősségi körömet. Lépnem kellett tehát.

Két veterán rendszert építgetek kb. 10 éve, egy otthonit és egy munkahelyit. Az én utam a retro feeling, a szépség és a hangzás közötti valamiféle kényes egysensúly teremtése, amibe nem kevés időt és pénzt tettem. Az utóbbi hónapban először fordult velem elő, hogy tudatosan lefelé léptem a rendszerek szintjében, azaz komolyabb készüléket adtam el, és egy gyengébb, kompromisszumos (forrás)készüléket állítottam hadrendbe. Egész egyszerűen azért, mert azt vettem észre, hogy olyan felelősségi körtől vesz el időt a hobbi, amit fontosabbnak tartok a hobbinál. Ha tudatos korlátokat teszek a rendszerbe még olyan hang mellett, amit élvezek, az véleményem szerint a folyamatos agyalást kordában tarthatja. Ugyan rengeteg örömet képes szerezni ez a hobbi, de azt tapasztaltam, hogy időnként ki kell lépni belőle egy időre, hogy kontrollt nyerjünk felette és ne a hobbi kontrolláljon minket.

[-CB-]

A mai világban jellemző lett a társas magány. Ennek egyfajta ellensúlyozására "barátok, 2. család" megtalálására mutat alternatívát az ilyen fórumokon írogatás. Sajnos ennek velejárója a médiafüggőség, az ide-oda kattintgatás. A gyűjtőszenvedély mindenkiben él. Egy idő után -főleg az okosabbja- olyat gyűjt, aminek esetleg hasznát is veszi, ne adj isten az ára is konstans, vagy növekszik. Sokkal jobb, mintha újabb, és újabb ruhadarabokat vennél, amik fél év múlva rongyként végzik.
Az tény, hogy én is mindig megideologizálok egy 2., 3., 4. rendszert, de lassan újabb ház kellene hozzá :-)

[Retrofuturista]

Ezt a topicot azért hoztam létre, hogy a hifi mánia mentálhigénés kérdéseiről beszélgessünk. A variációk, a gyűjtőszenvedély, a kíváncsiság végtelensége és a hobbi kényszerbetegséggé válása ugyanis képes az arra hajlamos embert olyan szinten beszívni ebbe a világba, hogy extrém esetben egyéb fontos dolgok háttérbe szorulnak, családi, baráti, munkahelyi viszonyok sérülhetnek.

Kíváncsi vagyok minden olyan történetre, döntésre, gondolkodási vagy hifi építési technikára, ami a hobbit nálatok megfelelően egészségesnek gondolt mederben tartja, vagy ha valaki hasonló gondolatokkal küzd, akkor azt kibeszéljük, tapasztalatokkal segítsük a vívódókat békére lelni. Hamarosan megosztom az én alapvetéseimet is a témával kapcsolatban. A hifi, mint szenvedély lélektana van tehát a fókuszban.

Köszönök minden építő gondolatot és hozzászólást!