Hifi mánia - hobbi tudatos kontrollja kényszerbetegség nélkül

[Retrofuturista]

Tanulhattál volna Te akármennyit, az életed attól sem lett volna semmivel se jobb, ha nem hullik le a vöröscsillag az égről.

Ezt nem is vitatom. Sokat gondolunk a történelmi szerencsétlenségeinkre, de hogy itt mekkora szerencsénk volt (sok más hasonló országgal együtt), hogy esélyt kaptunk másképpen élni, az felfoghatatlan.

[LIMAR]

Furamód mégis hozzájárult az életem jobbá tételéhez, mert motivált a tanulásra.

Tanulhattál volna Te akármennyit, az életed attól sem lett volna semmivel se jobb, ha nem hullik le a vöröscsillag az égről. Itt nem osztrákokról és magyarokról szólt az életszínvonal közötti különbség, hanem két eltérő társadalmi rendszerről, ami ezt a szakadékot okozta.
Az akkori idők után nosztalgiázóknak meg csak azt kívánom, hogy egy évig éljenek ugyanolyan körülmények között, mint mi akkor.

[Retrofuturista]

Születtek itt értékadó írások. Vicces viszont, hogy új topik nyílott erre, más szavakkal címezve ugyanazt. De hát ez a hifizés. :)

Van mód arra, hogy behivatkozzuk ide a témába vágó, más topicban született zseniális hozzászólásokat.

[Retrofuturista]

Biztos, hogy helyreált a "belső békéd"? A bosszú, és bizonyítási vágy nem két jó mentor éppen, és bizony hamis belső békét vetítenek tudatunknak.

Meghaladtam ezt a dolgot, mert ahogy fejlődött a gondolkodásom, úgy nyertem rálátást a nagyobb összefüggésekre ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, amikben voltam. Olyan miatt éreztem dühöt és bosszút, amiért sem az egyszerű magyar, sem az egyszerű osztrák nem volt felelős. Ma már tudom, hogy a düh és a bosszú folyamatos múltba révedés. Furamód mégis hozzájárult az életem jobbá tételéhez, mert motivált a tanulásra. De próbáld ezt megmagyarázni egy kisgyereknek. Sok szerencsét!

[venomer]

Születtek itt értékadó írások. Vicces viszont, hogy új topik nyílott erre, más szavakkal címezve ugyanazt. De hát ez a hifizés. :)

[Lancer-2015]

Minél több pénzen nem megvehető vágyunk van, annál inkább valószínű, hogy azokat időről időre teljesítjük, így elégedettebbek vagyunk.

Ugye nem kell mondani, hogy egy életével általában elégedett ember milyen védettséget élvez egy hobbi gyógyszerének elgurulásával szemben.
[/quote]

Ezzel teljesen egyetértek,az utóbbi időben sokkal nagyobb élményeket gyűjtök ha van időm párommal elutazni valahova,mintha egy sokáig kuporgatott dolgot vennék meg. Nem nagy külföldi utakra gondolok hanem kis hazánkat felfedezni
apránként, hiszen annyi csodálatos,szép hely ,természeti képződmény és látnivaló van ami még (számomra) felfedezésre vár,hogy egyelőre nem is vágyom külföldre. Mivel vezetni szeretek így kettő legyet is ütök egy csapásra,illetve hármat mert együtt töltünk értékes időt,felfedezünk valami újat és az élményhez vezető út is kellemes. Bármikor szívesen emlékezünk vissza arra a kirándulásra szemben egy zeneszámra amit otthon hallgattunk max annyi,hogy jól szólt és kész...
Egy ilyen kiruccanás is pénzbe kerül de közel sem annyiba mint egy új komponens beszerzése a rendszerben és az élmény megfizethetetlen,ezt nem veszi el semmi...esetleg az Alzheimer-kór...
Azért az e fajta hobbinak is meg van a veszélye a függőségre legalábbis nálam, ugyanis ahol megfordulok ott általában keresem a 200 ft-al működő 5 ft-ra emlékérmet préselő gépeket ,de szerintem ennyi belefér!

[phyton71]

Biztos, hogy helyreált a "belső békéd"? A bosszú, és bizonyítási vágy nem két jó mentor éppen, és bizony hamis belső békét vetítenek tudatunknak.

[Retrofuturista]

A félresiklott értékrend miatt a fiatalokat kárhoztatni: az a saját csődünk beismerése.

Ez az egy mondatod olyan erős volt, hogy libabőrös lettem tőle.

Én pont a Te korosztályod és az általad leírt fiatalság között vagyok, két világ között satuban. 1984-ben születtem, így engem 5-6 éves gyerekként durván traumatizáltak szüleim Ausztriai kirándulásai. 6 éves koromban magamra mertek hagyni a Shopping City Süd-ben. Nem csak a Nintendot nyomtam, mint a többi gyerek, hanem a műszaki boltok hifi részlegén tátottam a számat a korabeli Sony, Pioneer, Yamaha, Philips, Marantz hifikre, amelyekkel kapcsolatban tudatomba égtek édesapám szavai, hogy ezeket az osztrákoknak árulják, nem nekünk, magyaroknak. Azt a gyermeki fájdalmat mai napig érzem, annyira fájtak ezek a szavak.

Ilyen élmények után egy gyerek teljesen természetes, hogy egy hibás, ránk erőltetett társadalomszervezési modell miatt éppen kivérzett saját országát nem jó helynek érzi. Édesapám látta szomorúságomat és mutatta könyvekben, hogy léteznek a világon a miénknél szegényebb országok is. Persze ahogy nyitott a piac, beérkezett hozzánk is sok “nyugati” dolog, de rengeteg inkább használtan.

Első egyetemi ösztöndíjamból egy Orion hifit vettem, és ahogy elkezdtem dolgozni, úgy lépkedtem felfelé lassan. A zene szeretete és imádata mellett tudatalattimban ott munkáltak a gyerekkori ausztriai élményeim és iszonyatosan motivàltak a tanulásra és a munkára. A bosszú, irigység félelmetes motivátor. Szüleimnek alig kellett tanulásra ösztönözni. Meg akartam mutatni, hogy magyarként érek annyit, mint egy osztrák.

Volt bennem egy bosszúvágy. Az, hogy nekem nem lehet olyan életem, mert magyarnak születtem. Végül mára saját erőből elértem egy átlagos osztrák életszínvonalat Magyarországon és két olyan hifim van, ami gyerekkoromban csak jómódú külföldieknek lehetett, azaz beteljesült a “bosszúm” itthon, Magyarországon. Megmutattam, hogy képes vagyok rá. Így eltűnt az a bosszúvágy, ami ifjúságomat hajtotta. Nyugalom van a helyén. 5-6 éves kisfiam ezt már nem értheti, mert ugyanolyan autókkal járunk és ugyanolyan életünk van, mint nekik, esetleg egy kicsit gyengébben síelünk, mint ők. De jól van ez így, a mai gyerekeknek új motivátorok kellenek.

[phyton71]

Nálunk 6 gyerek van, de azért tudnék néhány ellenpéldát felhozni, ahány gyerek annyi karakter , csodálatos a káosz ami uralkodik hétvégente, de élünk és virulunk, szerintem az egyik legfurcsább és vegyesebb család a miénk.
Viszont a hifivel egyik sem foglalkozik, mozizni azt szeretnek.

[pärt]

A mai fiatalokok kapcsán felmerül a tegnapi és holnapi fiatalok kérdése. A gyerekek általában jobb szülőket érdemelnének, de a szülők -szintén általában- nem érdemelnek jobb gyereket, mint akiket felneveltek. A félresiklott értékrend miatt a fiatalokat kárhoztatni: az a saját csődünk beismerése.

Az én korosztályomba tartozóak, ill. a nálam idősebbek számára (50+ év) egy készülék többet jelentett, mint egy néhány heti, havi keresetből megvehető használati tárgy. Gyakran több éves tervezgetés, ábrándozás, nyálcsorgatás előzte meg a megszerzését, és amikor odakerült a polcra, nem ritkán űrt hagyott maga után a borzongató vágyakozás megszűnése. Persze újra lehetetett élni egy újabb ábránd útraindításával. Szerintem sokan azt az érzést hajkurásszuk még most is. Fiatalabb generációknál ebből a képletből hiányzik a hozzájutás nehézsége (hiánygazdaság).
Amit gyermekeimnél látok, az nekem tetszik; tudják mire van szükségük, felmérik, hogy megengedhetik-e maguknak, ill. hol van az a racionális határ, amit már nem lépnének át, mert nem ér nekik annyit a kapott plusz, vagy éppen szükségük sincs rá. Az eszközeik nem fétisek, hanem használati tárgyak, saját, valós igényeikre szabva. Szerintem ők sokkal nehezebben billennének át függő állapotba.

[Retrofuturista]

Szerintem a HiFi mánia nem veszélyes. Ami veszélyes az AVX függőség mánia, amikor valaki itt tölti napjait és úgy érzi mindenhez hozzá kell szólnia. Akár van tartalmas mondanivalója, akár nincs.

Bármi veszélyes, ami átlép az egyénre vetítve egy egészséges szintet. Valaki írta, hogy látott házasságot tönkremenni több dolog, közötte hifi mánia miatt. Lásd továbbá egyik első kommentemet a felelősségi körök témájában.

Egyébként mindezektől függetlenül felismertem, hogy a túlzott fórumozás is rejthet veszélyeket. Ezt egy kicsit a híroldal függéshez hasonlítom azzal a különbséggel, hogy itt az interakció, ami egy természetes emberi igény addiktív. Ma éppen vasárnap van, de hétköznap kizárólag munkaidőn kívül fogok fórumozni, mert úgy ítéltem meg, hogy képes a munkától elvenni a figyelmet, ezért a helyére kell tenni, mit ahogy higgyük el, hogy a többi fórumtárs is felelős felnőtt ember és a fórumot felelősen használja.

Az addikció viszont önmagában nem ördögtől való. Evolúciós funkciója van annak, hogy késztetést érzünk arra, hogy egy kellemes érzéssel járó cselekményt megismételjünk. Ne feledjük, a technológia sokkal gyorsabban fejlődik, mint az agy. Agyunk lényegében ősi környezethez van még idomulva. Az agy jutalmazó mechanizmusai alapvetően a bennünket életben tartó és szaporító sikerélményeket jutalmazták kellemes érzéssel, na meg a játékot, amely révén ügyesedünk. Nem tudnak mit kezdeni az agyunk alap mechanizmusai a modern élet millió lehetőségével, így a magas racionalitást kell aktivizálni, hogy vágjon rendet a káoszban, amit a mai élet zúdít ránk.

[zoli73]

Végre, kezdünk már visszatérni, ne csak az anyagiakról legyen szó...
Az utódoknak szemléletet adjunk, ne (csak és főleg) anyagi alapot, ha ez pl. egy ingatlant jelent. A nagy nyitásban kicsit kinyaltuk itt a fiatal nemzedék valagát. Én is így gondolkodtam néhány éve, gyűjteni a gyermeknek.Igen, de akkor ő miért küzd majd? Mindent megkap. Biztosítsuk a jelenlegi helyzetben a feltételeket a fejlődésükhöz.
(ez már kissé off volt, avl2 fórumtárs bejegyzése kapcsán jutott eszembe)

Egyet értünk! Én is úgy érzem, nekem mint szülőnek, nem az a feladatom, hogy mindent megadjak a gyermekemnek, hogy még a kezét se kelljen semmiért kinyújtania, mert ez az érték ítéletét teszi csak tönkre.
Nekem szülőként az a feladatom, hogy a lehetőséget megteremtsem számára, hogy elérje amit csak szeretne.
A másik, amit nehéz elérni a mai fiataloknál, az az, hogy megbecsüljenek, értékeljenek bármilyen segítséget amit kapnak, és ez nem könnyű.
Nagyon azt látom, a mai fiatalok zöme, a "könnyen jött, könnyen megy" elvet vallja.
De, hogy ne legyen teljesen off, és a témához is szóljak, én úgy látom nem vagyunk egyformák. Van aki csak eszközként tekint a készülékekre, amik segítségével zenét hallgat, és van aki eszközként a zenére, amivel a rendszerét eteti.
Hogy ne legyünk szenvedélybetegek(mert bele lehet sodródni), elsősorban önkontrollra, és józan, objektív gondolkodásra van szükség. Véleményem szerint egy hobbi sohasem lehet, elsőszámú prioritás.
Volna két ellentétes történetem.
A közelmúltig volt(elköltöztem) egy szomszédom, akivel a kora ellenére(kb.80), igen jó barátságban voltunk, leginkább a zene miatt.
Óriási, ránézésre 15-20e darabból álló lemezgyűjteménnyel(cd,lp) büszkélkedhet, classikus és jazz vonalon mozog, a feje egy kész zenei lexikon. Viszont a rendszere, mindössze egy 80' évek végéről származó alap Technics "torony", a részei típusát sem tudta felsorolni.
Mindketten, a feleségével, nyugdíjas létükre, jómódú emberek, komoly rendszert is megengedhetne magának, de egyszer, mikor nálam járt, nagyon tetszett neki a hangzás amit nálam hallott, de egyáltalán nem érdekelték a készülékek, rá sem kérdezett egyikre sem.
Mikor kezdtem volna ecsetelni technikai részleteket, csak annyit mondott, hogy Ő ehhez a részéhez nem ért, és igazából nem is érdekli.

A másik eset, nem személyes élmény, csak közvetett.
Bő tíz éve, a L'auditeur-nél jártam, az akkori Thorens lemezjátszómhoz szíjért, és egy hangszedőért.
Nagy László fogadott, beszélgettünk, zenét hallgattunk, és magátó elkezdett mesélni egy friss, az nap délelőtti sztorit.
Ahogy mondta, pályafutása alatt sok, őrültebbnél őrültebb emberrel találkozott, de a mainak még mindíg a hatása alatt volt, annyira, hogy el kell mesélje.
Egy ügyfél, hosszas meghallgatás után, rendelt náluk egy pár Wilson Benesch Bisop hangsugárzót. Több hét várakozás után megjött a két sugárzó, Ők, mint segítőkész kereskedők, kiszállították majd installálták a tulajdonosnak. Elmondása szerint, amit ott látott attól elképedt. Kertvárosi, elhanyagolt ház, az udvarban egy öreg Lada Samara, bent hasonló állapotok, viszont hifi, high-end készülékekkel úgy kitömve, hogy sok kereskedőnek a bemutatóterme megirigyelhette volna.
Beállították a sugárzókat, a tulaj fizetett, eljöttek, de azon beszélgettek a társával a visszaúton, hogy alig láttak nála lemezeket, mindössze pár tucat hevert a dohányzóasztalon, és a kanapén...

[istvan01]

Szerintem a HiFi mánia nem veszélyes. Ami veszélyes az AVX függőség mánia, amikor valaki itt tölti napjait és úgy érzi mindenhez hozzá kell szólnia. Akár van tartalmas mondanivalója, akár nincs.

Egyértelmű, mint ahogy a posztod is?

Hogy én is.. minden addikció egyéntől függően egy szint felett ön és környezetére veszélyes. Az már a durvább eset, amikor ehhez az addikcióhoz kiépül a díler hálózat, és ettől már nehéz szabadulni. Ebben, hifiben nem szoktak segítséget kérni addiktológustól, legalább is nem tudok róla.

[kupecke]

Másként éltük, éljük meg ezeket a dolgokat, gyermekként saját emlékeimből ez nem mindig volt kellemes, én korábban adtam meg neki mindent, most, hogy már felcseperedett, mondom hajrá, éljen vele. A jelenlegi laptopja, amit munkára használ használtan is többe van, mint a rendszerem, de a felét már ő fizette a keresetéből. Lakás, autó már az ő dolga, drukkolok
szerk. ezt ismét avl2 fórumtárs hozzászólás kapcsán írtam, nem a mesterére

[cables]

Szerintem a HiFi mánia nem veszélyes. Ami veszélyes az AVX függőség mánia, amikor valaki itt tölti napjait és úgy érzi mindenhez hozzá kell szólnia. Akár van tartalmas mondanivalója, akár nincs.

[avl2]

Végre, kezdünk már visszatérni, ne csak az anyagiakról legyen szó...
Az utódoknak szemléletet adjunk, ne (csak és főleg) anyagi alapot, ha ez pl. egy ingatlant jelent. A nagy nyitásban kicsit kinyaltuk itt a fiatal nemzedék valagát. Én is így gondolkodtam néhány éve, gyűjteni a gyermeknek.Igen, de akkor ő miért küzd majd? Mindent megkap. Biztosítsuk a jelenlegi helyzetben a feltételeket a fejlődésükhöz.
(ez már kissé off volt, avl2 fórumtárs bejegyzése kapcsán jutott eszembe)

OFF ez, de érdekes kérdés, a fentit en nagyon sarkitottan fogalmazottnak érzem

- gyüjtök Neki, igen. Édesanyám is gyüjtött nekem, segítette elsö lakashoz jutast. jol is jött, igy tudtam tanarsegedkent egyetemen maradni, akkori nem tul sok penzert
- miert küzd majd ? hát nem annyira a pénzért (munkat, "hivatást", stb.-t nem emiatti kenyszer miatt választ annyira, igy boldogabb lehet, mintha "muszajbol penzert dolgozik"), hanem a sajat dicsösegeert
- nem, mindent nem kap meg. ...söt, aki látja, szegénynek tartja/tart minket, mert épp a pénzes dolgokat nem kapja (ma még, de ez beérik saját igény felé is) meg pl. ugy, mint kor- es osztalytarsai. de "apjának"=én van ideje Ne nevess koránt, pókert, általa kitalált kárytajátékot különbözö taktikák mellett jatszani vele, tollasozni, túrázni, törteneteket fejböl meselni, együtt élni - ezt kapja meg. a divatos ruhákat, cipöket meg sokkkal kevesbe, mint tarsai.
- fejlödeshez biztositani feltételt: ha ebben igen jo iskolak vagy ki tudja mi is szerepel, lehet, hogy ahhoz komolyan kell gyüjteni; legalabb, hogy elindulhasson, aztan majd bizonyit ott, ha tud (nekem csak egyetem elsö feleve alatt kellett otthonrol penztamogatas, utana "önellato" lettem)

ahogy Warren Buffet mondta: “You should leave your children enough so they can do anything, but not enough so they can do nothing.”

[kupecke]

Egy filozófus hifista

[Retrofuturista]

Nagyon jó, hogy az egészséges hobbi művelés témája során feljött az anyagias vs. pénzen nem megvehető vágyak szembenállása.

A hobbi egészséges szinten tartása megkíván egyfajta elégedettséget nem csak a hobbival, hanem az életünk minden területével szemben.

Elégdettség mértéke = vágyaink-lehetőségeink

Ha a vágyainkból kivont lehetőségeink túl sok beteljesületlen vágyat hagynak, egy nagyon szomorú emberről beszélünk.

Akinek vágyai nagyrészt beteljesültek, beteljesületlen vágyai pedig belátható időn belül teljesülhetnek, egy nagyon elégedett emberről beszélünk.

Minél több anyagi természetű vágyunk van, és ezeket minél inkább kifelé toljuk (Mivel a pénz határa korlátlan), annál valószínűbb az elégedetlenség.

Minél több pénzen nem megvehető vágyunk van, annál inkább valószínű, hogy azokat időről időre teljesítjük, így elégedettebbek vagyunk.

Ugye nem kell mondani, hogy egy életével általában elégedett ember milyen védettséget élvez egy hobbi gyógyszerének elgurulásával szemben.

[kupecke]

Végre, kezdünk már visszatérni, ne csak az anyagiakról legyen szó...
Az utódoknak szemléletet adjunk, ne (csak és főleg) anyagi alapot, ha ez pl. egy ingatlant jelent. A nagy nyitásban kicsit kinyaltuk itt a fiatal nemzedék valagát. Én is így gondolkodtam néhány éve, gyűjteni a gyermeknek.Igen, de akkor ő miért küzd majd? Mindent megkap. Biztosítsuk a jelenlegi helyzetben a feltételeket a fejlődésükhöz.
(ez már kissé off volt, avl2 fórumtárs bejegyzése kapcsán jutott eszembe)

[phyton71]

Én szeretem a tárgyakat, na nem a pénzért drága tárgyakra gondolok. Szeretek ránézni egy emlék lenyomatára tárgy vagy fotó formájában, nálam nincsenek pénzért megvehető tárgyak, de mindnek van története, mindbe energia lakozik ha ránézek vagy ha megérintem.
Nálam a hifi is teljesen másként néz ki mint a szokványos hifisnél, kizárólag ritka, egyedi darabok találhatóak a rendszerben ,hangsugárzók OB falak, de csak azért mert öröm ránézni és emlékeztet a valódi hang okozta élményhez. Viszont az utóbbi időben elveszett a hifiből a zene számomra, nem nyújtott a lelkemnek semmit, csak a birtoklási vágyamat csillapítottam a készülékekkel, pont olyan, mikor hallgatod a ritmust, de nem arra táncolsz.
Kiveszett valahogy az a láng amit régen éreztem mikor meghallottam a kedvenc zenéimet, nem érdekelt, hogy miről ment, vezetett a zene, na ezt kell visszahoznom.
Attól függetlenül magát a hobbit szeretem és természetesen művelem, de már másként tekintek rá, és csak a zenére figyelek.

[avl2]

erösen hasonló nálam is (adnék, kiadhatnék X-szel többet is hifi cuccra, de mennyivel lenne nekem jobb ? ha valóban meggyözö lenne, kiadnám, de nem úgy néz ki)

Azt hiszem mindketten megfeledkeztek egy dologról: hacsak nem végtelen a rendelkezésre álló pénz, akkor a költések mértékét az anyagi lehetőségek és a prioritások határozzák meg (egy adott kiadás prioritása összefügghet azzal a kérdéseel is, hogy “mennyivel lenne nekem jobb”, de messze nem csak ez határozza meg). Ha egészségesen ki tudod alakítani a prioritásaidat, és ezeket az anyagi lehetőségekhez is igazítod, és annak megfelelően költesz egy adott hobbira, akkor mások számára mániásnak vagy betegesen kényszeresnek tűnő hobbikiadásaid sem ártanak önmagukban sem neked, sem családodnak, sem a társadalomnak....

óó en nagyon gondolok erre.
nem akarom feltetlenül nyilvanosan megadni, de hobbira is igen keveset költök (mondjuk fizuhoz, lehetösegekhez, össz forrashoz képest); pont mert sok más sokkal fontosabb (pl. jövö generaciok szamara is anyagi alap megteremtese, tovabbadasa)

tölem rendkívül idegen, ha valakinek el kell adnia cuccot anyagi ok miatt, vagy anyagi miatt nem tud valamit megvenni - persze ebben benne van a puritán szemléletem is illetve, hogy nem erdekelnek nagyon a penzert megvehetö dolgok (ha durvan fogalmazhatok: sajnalom azokat, akiknek az az érték, akik "rá vannak szorulva" a sok pénzért megvehetö tárgyakra, és nem belül keletkeznek az élmények ...nekem biztosan ha fel kellene sorolnom mondjuk életem 5-10 legnagyobb élményét, nem pénzért megvehetöek / tárgyak általi lennének benne ...esetleg ezen más is elgondolkodhat, hátha - reményeim szerint - nekik sem, akkor meg minek annyit dobni rá ???)

sehol sem érezném anyagilag, ha a mostani cuccot mondjuk 10x-es árúra lecserélném ...de gyanúm van (eddig 30+ év hallgatózása alapján), hogy hangzásban sem lennék sokkal elörébb (az én fülem, agyi rendszerem számára)

[Retrofuturista]

Hobbi szinten gityózok én is, baromi nagy örömet okoz a zenélés is.

Amikor az élő fa és fémhúros hangszert hallod pengeni, csengeni, hallod, hogy milyen messze van a valaha hallott legkomolyabb hangfal pengése, csengése is ettől. Van itt egy komoly szakadék, ami az elő és a rögzített hang között van, nagyobb, mint egy jó rendszert hallgatva elsőre gondolnánk.

Nekem ez a gondolat sokat segített lenyugodni.

[viri]

A 14:53-as bejegyzéshez szántam:
Ismét jó meglátás
Én pl. arra a sportra találtam rá, amit kamaszként versenyszerűen űztem, az asztaliteniszt nyomom teljes elánnal, csapat és egyéni versenyek, sok edzés, jó társaság, jó eredmények, sikerek, szerintem a családra figyelés mellett ez nekem sokat segített abban, hogy a méltó helyére kerüljön a zenehallgatás, és ne mindenek elé. Itt aztán kiélhetem a szenvedélyességem, és a többiek még örülnék is neki, hogy minden poénért teljes erőbedobással harcolok
Hobbi szinten gityózok én is, baromi nagy örömet okoz a zenélés is.

[Retrofuturista]

De ha a költési prioritásaim egészségesek és az anyagi lehetőségeimhez vannak igazítva (rizikómentesen), akkor pont lesz..om, ha valaki megkérdőjelezi, hogy miért kellett kiadnom X összeget egy lineáris tápra, USB teanszportra, vagy mondjuk egy drága kábelre. Ez van.

Az egyetlen, aki ezt megkérdőjelezheti, az te magad vagy, vagy a párod, ha közös kasszán vagytok. Senki más nincs feljogosítva hozzá.

[Retrofuturista]

Azt hiszem, ki lehet mondani, hogy akik egyszerre több, ha lehet társas hobbit tartanak fenn a hifi mellett, jobban védve vannak a kényszerbetegség ellen.

Én hobbiból gitáros vagyok és van egy bandám. Az élőzene egyrészt segít elengedni a rögzített zenék nem hallott részének a kergetését, másrészt társas élmény.

A magány és az egyetlen hobbi a legnagyobb veszély a bekattanást illetően.