Nem akarom már a magam esetével terhelni a topikot, ráadásul kaptam miatta hideget s meleget, ami meglepő is, meg vicces is. Próbáltam a Mu-So-ról írt cikkemben leírni a lépésem hátterét, de aztán a felét kihúztam, mert nagyon hosszú lett a "rizsa" és a műszaki cikkek olvasói inkább a készülékekre kíváncsiak.
Aki nagyon benne van a HiFi-s pörgésben, annak az én lépésem megfutamodás, feladás, szappanopera és még jónéhány más jelző is felmerült, még az is elhangzott, hogy milyen béna vagyok, ha 40 év alatt nem tudtam építeni egy igazán jó rendszert. Tudjuk, hogy az számít jó hifistának, aki folyamatosan fejleszt, cserél, vásárol, sok pénzt költ. Ha sokáig nem veszel semmit, furán néznek rád, ha meg esetleg egyszerűsítesz a rendszereden, azzal ki is kerülsz a körből (ami persze nem feltétlenül baj).
Hajlamos vagyok a reflexeimet figyelni. Zenelejátszó eszközöket is egy ideje már az alapján ítélek meg (a kezdeti hibákból tanulva), mennyire szívesen hallgatok rajtuk muzsikát, mennyire vágyom rá, hogy hazaérve bekapcsoljam őket és mennyire vagyok nyitott használatuk közben új zenékre, vagy mennyire ragadok bele a sok évvel ezelőtti listáimba. Érdekes módon ez nem mindig vágott össze a hangzásukról alkotott tudatos, "tudományos" véleményemmel, amik a szokásos hifista szempontok alapján születtek. Előfordult velem, hogy technikailag nem éppen felsőpolcos berendezések is nagy örömet okoztak, mert lehet, hogy nem volt elég dögös basszusuk, nagy hangterük, vagy kegyetlenül részletező hangzásuk, de valamiért jó volt rajtuk zenét hallgatni. Nem tudom sajnos, ez műszaki nyelvre fordítva mit jelent, milyen magyarázatot lehetne rá adni, pedig micsoda sikersztorit lehetne építeni belőle... És beszélgetni sem lehet róla, még annyira sem, mint a hifista szempontokról, pedig ott is rengeteg félreértés, kommunikációs zavar van.
Szóval kedves Chord, annyi történt szerintem, hogy őszinte voltam magammal. Hifista szempontok szerint nyilván ért veszteség, zenehallgatási szempontok szerint viszont nem. Nekem most utóbbi volt a lényeges, ami kicsit számomra is meglepő, hiszen egész eddigi életem kütyük között zajlott. Ugyanakkor van bennem némi büszkeség is, mert kicsit úgy élem meg a helyzetet, hogy lejöttem a szerről.
Nem mondanám annak, hiszen saját döntések szülték a helyzetet, de ez már privát téma.