Hifi mánia - hobbi tudatos kontrollja kényszerbetegség nélkül

[fererencz]

Mai történés:

Én: Nagyon jól néz ki az új hangfal.
Felem: Tényleg nagyon szép.............. De a régi jobban szól.
Én:........... Jobban?
Felem: Igen.
Én: De, hogy, miben jobb? Tegnap oda-vissza hallgattam őket, nagyon jó az új.
Felem: Sokkal jobban térben szól.
Én: Ez nem lehet, hallgassuk meg!
Én:

3rqdto.png (35.26 KiB) Megtekintve 1196 alkalommal

Nem hiszem el!!!

[Alex_Aston]

Főleg, ha nem egy egész album, hanem csak egy-egy szám, ami érdekel.

Na én így nem tudnék a zenébe belemerülni.Az elejétől a végéig,nekem ez működik.
Az egy két jó zene + a többi töltelék cd lemez nálam nem tud hosszú életű lenni,és azt vallom hogy ha egy zenekar nem tud egy az elejétől a végéig élvezhető produktummal kijönni,az valamit nem jól csinál.A válogatás albumokat sem tudom értékelni,nincs egy db ilyen lemezem sem,és nem is lesz.

Rengeteg olyan zeneszám van, amit csak önmagában hallgatok. Ezeket összeraktam playlistekbe stílus szerint, és sokszor ezekből válogatok.
Van amikor meg egy album szól.
Hangulat kérdése.

[Snipi]

Főleg, ha nem egy egész album, hanem csak egy-egy szám, ami érdekel.

Na én így nem tudnék a zenébe belemerülni.Az elejétől a végéig,nekem ez működik.
Az egy két jó zene + a többi töltelék cd lemez nálam nem tud hosszú életű lenni,és azt vallom hogy ha egy zenekar nem tud egy az elejétől a végéig élvezhető produktummal kijönni,az valamit nem jól csinál.A válogatás albumokat sem tudom értékelni,nincs egy db ilyen lemezem sem,és nem is lesz.

A válogatás albumra a legjobb a kazetta. Nem kevés válogatás kazettát csináltam. Már úgy hogy nem egy előadótól hanem több előadótól. Nemrég is egyet. (Egy-két hete?)
Nincs is jobb mint ilyen kazettákat hallgatni amikor jó hangulatba kerül az ember némi szeszes ital elfogyasztása után ...

[Shimano]

Főleg, ha nem egy egész album, hanem csak egy-egy szám, ami érdekel.

Na én így nem tudnék a zenébe belemerülni.Az elejétől a végéig,nekem ez működik.
Az egy két jó zene + a többi töltelék cd lemez nálam nem tud hosszú életű lenni,és azt vallom hogy ha egy zenekar nem tud egy az elejétől a végéig élvezhető produktummal kijönni,az valamit nem jól csinál.A válogatás albumokat sem tudom értékelni,nincs egy db ilyen lemezem sem,és nem is lesz.

[Alex_Aston]

Szerintem nem csak én vagyok ezzel így.

Nem bizony.
Nekem is hasonlóan vannak albumok, amiket bármikor, bárhányszor meghallgatok.
De ennek ellenére örülök, ha új, és valóban madadandóan jó zenéket találok, vagy ajánlások alapján megismerek. És ebben szerintem csak a stream az, ami megoldás. Főleg, ha nem egy egész album, hanem csak egy-egy szám, ami érdekel.

[pali923]

Nekem anno volt vagy 800 lemezem, abból max az egyharmadát hallgattam szívesen.

Hát ez az. Én is szívesen vadászgatok új zenékre és előadókra mindenféle ajánlások, meg más információk alapján. Itt is azért szoktam ránézni a "Milyen zenét hallgatsz?" c. topicba, mert hátha találok valamilyen új kedvencet. A streamer világban meg ez sokkal könnyebben is megy.

Aztán mégis azt veszem észre, hogy vannak ősidők óta kedvenc előadóim vagy lemezeim, amiket gyakran előveszek (vagy betöltöm a streamerbe), és élvezettel hallgatom újra meg újra. Nagyobb élvezettel, mint valamilyen új, ismeretlen előadót, még ha tetszik az is.

Szerintem nem csak én vagyok ezzel így.

[Shimano]

Amúgy ez is egy érdekes felvetés, Ki-Ki a lemezgyűjteménye mekkora hányadát hallgatja érdemben, és mennyi a polctöltelék, ami ilyen-olyan okok miatt, sosem kerül elő, de eladásra sem kerül.

Nálam ez úgy van,hogy csak azokat az albumokat tartom meg,amiket az elejétől a végéig élvezem.Rengeteg cd lemezt vettem már,de ennek jóformán csak a töredéke élte meg az idő próbáját.Ma már hogy van streaming,könnyebb tutira menni,de régebben sok mellényúlásom volt.Én őszintén szólva még elviselni sem tudom ha olyan cd lemez kerül hozzám ami nem jön be,és ezért vagy eladom,vagy kidobom ezeket.Lehet hülyeség ez, de ami nem esik jól,az nálam a szemét kategória.
De mással is így vagyok,ha nem használom,vagy nem jön be elajándékozom,vagy egy laza mozdulattal a kukába dobom,mert szinte idegesít ezek látványa is.
Szóval egyben gyűjtő is vagyok zenei fronton,meg nem is.Valszeg több ezres gyűjteményem ezen okok miatt sosem lesz,de nem is vágyom rá.A lényeg hogy élvezzem azt ami van.

[Luxor Audio]

Van olyan ismerősöm, aki szintén már csak fájl alapú zenét hallgat, és ez a könnyen jön elv alapján, már szinte megalomániaba esett. Százezres mennyiségben állnak nála az albumok SSD meghajtókon, de kérdem én minek? Csak hogy elmondhassa magáról, hogy van? Mert ennyi zenei album, kihasználhatatlan, végighallgathatatlan, erre egy emberöltő sem elég.

Valamelyik FB csoportban feltűnt egy emberke merevlemezen tárolt 56 ezer albummal. Panaszolta, hogy mennyire gagyi a Roon, mert kifekszik a gyűjteményétől. Csak hogy el tudjam helyezni az általa emlegetett számot az univerzumban, megnéztem, nálam hány album van lementve: 2200. Nem sok, de ha megszűnne mindenféle online szolgáltatás, akkor is lenne mit hallgatnom életem végéig.

Gyűjteni bármit lehet. Gyerekkoromban valaki szalvétákat, más meg sportcipőket gyűjtött. Értelme egyiknek sincs sok, de élvezetüket találták benne. Az 56 ezres emberkével szerintem nem lennénk jó barátok, talán leginkább villogni akart a számmal. Napi 8 órás folyamatos zenehallgatást feltételezve gyűjteményének meghallgatása pont 20 évig tartana. No de a HiFi-ben nem ez az egyetlen túlkapás.

[zoli73]

"Olvastam a közelmúltban egy Japán úriemberről, akinek tőbb 10e darabból álló Lp gyűjteménye van. Szép teljesítmény ennyit lemezt összegyűjteni, nem beszélve az anyagi áldozatról, de én nem látom magam előtt azt az embert aki annyi szabadidővel rendelkezik, hogy egy ekkora lemezgyűjteményt, belátható időn belül végig tudna hallgatni. Pláne úgy, hogy még élvezi is, befogadja, értelmezi, stb.
Mire kell valakinek már ekkora lemezgyűjtemény? Befektetés, státusszimbólum, megalománia?
Tényleg soha nem elég?"

Egyszerű az ok: rengeteg gyenge felvétel, rossz nyomás van, és nem foglalkozik ezek eladásával. Meghallgat 1-2 számot, nem tetszik, annyi. Nekem anno volt vagy 800 lemezem, abból max az egyharmadát hallgattam szívesen.
Kb. 15 éve végleg elengedtem az analóg lemez hobbit, eladtam/elajándékoztam az összes lemezemet, és cédéket sem halmozok, a fájl alapú lejátszás megfelelő minőséget nyújt nekem, a streamelés meg sok eddig ismeretlen zenére, előadóra hívja fel figyelmemet. Év vége felé át szoktam nézni az utolsó évben betárolt zenéket, és gyomlálok rendesen

Mivel fájl alapú zene lejátszással nem foglalkozom, így nem tudom megítélni, hogy a fájlok letöltése mennyire számít gyüjtésnek. Ezek beszerzése nem jelent kihívást, nincs keresgélés, vadászás, válogatás. Az én értékrendem szerint, mivel nem fizikai formátumról van szó, így szerintem nem is valósul meg annyira a birtoklás esete. A fájl alapú lejatszásnál, ahogy Te is írod, megvalósúl, a "könnyen jött, könnyen megy" esete. Szinte semmi ragaszkodás, kötődés nem alakul ki. Egy gombnyomás a letöltés, a tőle való megszabadulás is csak ennyi.
Van olyan ismerősöm, aki szintén már csak fájl alapú zenét hallgat, és ez a könnyen jön elv alapján, már szinte megalomániaba esett. Százezres mennyiségben állnak nála az albumok SSD meghajtókon, de kérdem én minek? Csak hogy elmondhassa magáról, hogy van? Mert ennyi zenei album, kihasználhatatlan, végighallgathatatlan, erre egy emberöltő sem elég.
Ennél sokkal józanabbnak gondolok egy stream szolgáltatást, hallgatok amit akarok, de a tárolásával nem kell foglakoznom.
Azért a lemezek cserélgetése ennél sokkal körülményesebb, ezért is van nálunk, lemezgyűjtőknél sok "beragadt", silány nyomású, nem tetsző lemez.
Amúgy ez is egy érdekes felvetés, Ki-Ki a lemezgyűjteménye mekkora hányadát hallgatja érdemben, és mennyi a polctöltelék, ami ilyen-olyan okok miatt, sosem kerül elő, de eladásra sem kerül.

[Klaca]

Egyszerű az ok: rengeteg gyenge felvétel, rossz nyomás van, és nem foglalkozik ezek eladásával. Meghallgat 1-2 számot, nem tetszik, annyi. Nekem anno volt vagy 800 lemezem, abból max az egyharmadát hallgattam szívesen.
Kb. 15 éve végleg elengedtem az analóg lemez hobbit, eladtam/elajándékoztam az összes lemezemet, és cédéket sem halmozok.

Ennyire nem egyszerű. Simán rá lehet csúszni bármire. Olvasmány: Máté Gábor: A sóvárgás démona. (Ő például pont azt írja le, hogy vált függővé a zenegyűjtéstől.) Te már túl vagy ezen, örülj neki, de attól még lehetséges.

[fülelek]

"Olvastam a közelmúltban egy Japán úriemberről, akinek tőbb 10e darabból álló Lp gyűjteménye van. Szép teljesítmény ennyit lemezt összegyűjteni, nem beszélve az anyagi áldozatról, de én nem látom magam előtt azt az embert aki annyi szabadidővel rendelkezik, hogy egy ekkora lemezgyűjteményt, belátható időn belül végig tudna hallgatni. Pláne úgy, hogy még élvezi is, befogadja, értelmezi, stb.
Mire kell valakinek már ekkora lemezgyűjtemény? Befektetés, státusszimbólum, megalománia?
Tényleg soha nem elég?"

Egyszerű az ok: rengeteg gyenge felvétel, rossz nyomás van, és nem foglalkozik ezek eladásával. Meghallgat 1-2 számot, nem tetszik, annyi. Nekem anno volt vagy 800 lemezem, abból max az egyharmadát hallgattam szívesen.
Kb. 15 éve végleg elengedtem az analóg lemez hobbit, eladtam/elajándékoztam az összes lemezemet, és cédéket sem halmozok, a fájl alapú lejátszás megfelelő minőséget nyújt nekem, a streamelés meg sok eddig ismeretlen zenére, előadóra hívja fel figyelmemet. Év vége felé át szoktam nézni az utolsó évben betárolt zenéket, és gyomlálok rendesen

[Retrofuturista]

Szép estét mindenkinek!
Ha úgy gondoljuk, ahogy ez a topik címe is sugallja, hogy a túlzásba vitt készülék halmozás, csere-bere akár kényszerbetegséghez is vezethet, akkor mi a helyzet a lemezgyűjteménnyel? Tudom, ott az valóban gyűjtés, de kinek mikor elég? Azt nem kell tudatosan kontrollálni?
A napokban merűlt fel bennem e gondolat, mikor megint hazaállítottam egy szatyor cd-vel, és betellett a nekik fentartott hely. Újabbat kell(ene) felszabadítani nekik, de nem lesz még elég?
Objektíven nézve de, elég, mert figyelembe véve a zenehallgatásra szánható időmet, van már bőven annyi lemezem, hogy ha nem vennék már egyet sem, akkor is évekre elég lenne a hallgatni való a nélkül, hogy újra kellene valamelyiket hallgatni.
Szubjektíven nézve, dehogy elég! Ebből sosem elég!
Ez akkor ez most szenvedélybetegség, vagy egészséges gyűjtőszenvedély?
Tényleg, mikor elég? Soha nem elég? Hol a határ? Ebben van egyáltalán határ? A lezgyűjtésnek kell határt szabni?
Olvastam a közelmúltban egy Japán úriemberről, akinek tőbb 10e darabból álló Lp gyűjteménye van. Szép teljesítmény ennyit lemezt összegyűjteni, nem beszélve az anyagi áldozatról, de én nem látom magam előtt azt az embert aki annyi szabadidővel rendelkezik, hogy egy ekkora lemezgyűjteményt, belátható időn belül végig tudna hallgatni. Pláne úgy, hogy még élvezi is, befogadja, értelmezi, stb.
Mire kell valakinek már ekkora lemezgyűjtemény? Befektetés, státusszimbólum, megalománia?
Tényleg soha nem elég?

Ezen én is rengeteget gondolkoztam, végül az egyik első posztomban a "határ" meghatározására két elméletet alkottam meg.

Bizonyos cselekvésektől való függőség önmagában még nem fetétlenül roncsolja az egészséget.

Az első a felelősségi körök elmélete. Elvileg bizonyos felelősségi körökben helyt kell állnunk, ettől vagyunk hasznosak mások számára és ez biztosít nekünk erőforrást a minőségi élethez.

Az a kérdés, hogy a hobbi sérti-e valamelyik felelősségi körünket? (Munka, család) Ha ezek közül valamelyik sérül, elértük a határt vissza kell venni. (Vagy szomorú esetben valamelyik felelősségi kört veszítjük el, de az tragédia)

Ebből a nézőpontból bizony több hifizés, gyűjtögetés egészséges 60 évesen, mint 30 évesen.

A második pedig az, amikor bennünk valamilyen disszonancia, harc van, azaz emocionálisan csinálnánk az adott hobbit, de a magas racionális gondolkodásunk nem engedi azt. Okés, hogy féken tartjuk a dolgot, de ha nem békítjük ki a racionális és az emocionális gondolkodásunkat, szenvedni fogunk. A szenvedés pedig nagyon egészségtelen. Egészségtelenebb, mint egy kordában tartott hobbi. Legtöbbször akkor kerülünk ilyen harcba önmagunkkal, amikor túlléptük a határt.

A szenvedést úgy tudjuk legyőzni, ha az emocionális gondolkodásunkat nem sanyargatjuk, hanem ésszel, érzéssel jutalmazzuk. Ez a hobbi tudatos kontrollja.

[zoli73]

Szép estét mindenkinek!
Ha úgy gondoljuk, ahogy ez a topik címe is sugallja, hogy a túlzásba vitt készülék halmozás, csere-bere akár kényszerbetegséghez is vezethet, akkor mi a helyzet a lemezgyűjteménnyel? Tudom, ott az valóban gyűjtés, de kinek mikor elég? Azt nem kell tudatosan kontrollálni?
A napokban merűlt fel bennem e gondolat, mikor megint hazaállítottam egy szatyor cd-vel, és betellett a nekik fentartott hely. Újabbat kell(ene) felszabadítani nekik, de nem lesz még elég?
Objektíven nézve de, elég, mert figyelembe véve a zenehallgatásra szánható időmet, van már bőven annyi lemezem, hogy ha nem vennék már egyet sem, akkor is évekre elég lenne a hallgatni való a nélkül, hogy újra kellene valamelyiket hallgatni.
Szubjektíven nézve, dehogy elég! Ebből sosem elég!
Ez akkor ez most szenvedélybetegség, vagy egészséges gyűjtőszenvedély?
Tényleg, mikor elég? Soha nem elég? Hol a határ? Ebben van egyáltalán határ? A lezgyűjtésnek kell határt szabni?
Olvastam a közelmúltban egy Japán úriemberről, akinek tőbb 10e darabból álló Lp gyűjteménye van. Szép teljesítmény ennyit lemezt összegyűjteni, nem beszélve az anyagi áldozatról, de én nem látom magam előtt azt az embert aki annyi szabadidővel rendelkezik, hogy egy ekkora lemezgyűjteményt, belátható időn belül végig tudna hallgatni. Pláne úgy, hogy még élvezi is, befogadja, értelmezi, stb.
Mire kell valakinek már ekkora lemezgyűjtemény? Befektetés, státusszimbólum, megalománia?
Tényleg soha nem elég?

[Retrofuturista]

Örök kérdés, itt is előkerült sokszor, hogy mi a hifizés célja? Zenét akarunk hallgatni, vagy minél jobb rendszert építeni? Aki nem a zene, hanem a rendszer miatt hifizik, sosem lel nyugalomra. Aki meg zenét hallgatna, annak van esélye, hogy az a hifibogár csak néha-néha kezd el dolgozni, a köztes időkben meg lehet "öröm és bódottá".
Szerencsére én ebbe a zenés csoportba tartozom.

A célt mindenkinek egyedileg kell meghatároznia. A cél tudatos kialakítása és követése lényegében a hobbi tudatos kontrollja. (lásd cím)

Bennem nemrég megszületett egy felismerés, amelynek lényege, hogy túl sokat várunk a rendszerektől. Van bennünk egy ideális mennyiségű és tartósságú örömérzet terve, amit egy készüléktől várunk. Amikor aztán a készülékek rendre nem hozzák azt az érzést, amit reméltünk, tovább megyünk és variálunk újra, meg újra.

Mielőtt egy vásárlásra adom a fejem, megpróbálom megfogalmazni, hogy mit is várok az adott dologtól. Például én az otthoni vintage vonalat modern rendszerre cseréltem, mivel meguntam a szerelőkhöz járkálást. Nem vártam jobb hangot, de vártam egy olyan megbízhatóságot, ami a járkálástól évekig megkímél.

Továbbra is ajánlom mindenkinek a lefelé kerekítést. Ez azt jelenti, hogy szándékosan nem az elérhető legdrágább dolgok kerülnek a rendszerbe, hanem annál valamivel lejjebb. Az upgrade folyamatos és őszinte elengedése képes észrevétlenné varázsolni a rendszert. Meg kell próbálni oda eljutni, hogy a lemezeken legyen a hangsúly. A streaming óta ez még egy kicsit nehezebb, mivel nincsen meg a szerzés élménye. Én jelenleg playlistek készítésével szoktam magam szórakoztatni és barátaimmal ezeket cserélgetjük.

[pali923]

Kezd már elcsépelt mondás lenni, miszerint "Az út a cél" - de annyira találóan ráillik sokmindenre, talán a hifizés is ilyen.

Örök kérdés, itt is előkerült sokszor, hogy mi a hifizés célja? Zenét akarunk hallgatni, vagy minél jobb rendszert építeni? Aki nem a zene, hanem a rendszer miatt hifizik, sosem lel nyugalomra. Aki meg zenét hallgatna, annak van esélye, hogy az a hifibogár csak néha-néha kezd el dolgozni, a köztes időkben meg lehet "öröm és bódottá".
Szerencsére én ebbe a zenés csoportba tartozom.

[Tctronic]

..... Másik beismerésem az volt, hogy a készülékcserékre és az általuk elérhető, de általában csak néhány napig tartó örömre költendő összeget másra áldozva nagyobb élményt tudok szerezni magamnak. Itt most elsősorban olyan kiadásokra gondolok, mint a koncertjegy, streaming előfizetés, kotta vásárlás, zenei oktatás, stb., szándékosan nem sorolom ide a többi hobbimat, de az is igaz, hogy a HiFi már jó ideje nincs a listám élén, fotózásra, utazásra sokkal szívesebben és többet költök, de ez már egy másik történet, nem keverném ide.
....

Egyik barátom találóan erre azt mondta "mindegy mit veszel a pénzedért, a lényeg hogy örömödet leld benne". Ez szerintem még hifis berkekben is egy mindenki számára vállalható mondat. Ami azért nagy ritkaság.

[ZolaBA]

Kicsit csalódott vagyok, hogy már nem tudok úgy vágyakozni, mert már nem is tudnám megindokolni magamnak, hogy miért vennék valami jobbat, ha azt fel sem vagyok képes fogni.

Kezd már elcsépelt mondás lenni, miszerint "Az út a cél" - de annyira találóan ráillik sokmindenre, talán a hifizés is ilyen.
Kell keresni másik utat

Én most pl. a lábtartós, dönthető tv-foteleket nézegetem. Kapásból kéne 3 (400+/db), meg hozzá illő kanapé (500+), meg akkor kis átrendezés, meg ez, meg az,stb. bőven leköti a vágyakozó kapacitást... és maximálisan hidegen hagy, hogy én is "csak" malacot hallgatok

[Luxor Audio]

Amiért ezt ide írom az, hogy most egy világ kezd (vagyis már hamarabb kezdett, de most durvul igazán) összeomlani bennem. Találtam egy hobbit, amiben örömemet lelem, leköt. Nem csak a zene élvezete a hifim által, hanem a készülékek keresése, célok kitűzése és elérése (szintlépés) is. Ezekkel a felismerésekkel, hogy mire érdemes költenem, alapvetően jót teszek magamnak, de valahogy mégsem teljesen. Kicsit csalódott vagyok, hogy már nem tudok úgy vágyakozni, mert már nem is tudnám megindokolni magamnak, hogy miért vennék valami jobbat, ha azt fel sem vagyok képes fogni.

Elnézést, ha másban is romboltam most egy kicsit...

Ha ez rombolás, akkor én is vétkes vagyok, hiszen egy ideje a hozzászólásaimmal a különbségek hajszolásáról próbálom lebeszélni embereket, nem kevés haragos hobbitársat és ellenszenvet szerezve magamnak. (Érdekes módon 3-4 másik fórumtársnál is érzékelem ezt a váltást, akik egykor harcos véleményvezérek voltak, de mostanában inkább ők is a visszafogottság, realitás irányába próbálják terelni a többieket.) De hát ez van, sok év után erre jutottam, hogy irreálisan apró különbségeken lovaglunk néha és tesszük közzé gyerekesen eltúlzott állításainkat.

Az aktuálisan divatos vitatéma jelenleg a streaming szolgáltatások hangzása, szokás szerint itt is szélsőségesen ellentétes véleményekkel találkozhatunk, miközben a valóban tetten érhető eltérés minimális, ha van egyáltalán. Mivel átmenetileg több előfizetéssel is rendelkezem, rászántam némi időt az életemből (feleslegesen) az összevetésre és ... nem jutottam semmire, vakon biztosan nem tudnám megmondani, mikor melyik szolgáltató műsorát hallgatom. Mikor egymás után hallgatva érzékeltem is némi különbséget, az a következő alkalommal már nem volt ott, vagy irányt váltott, tehát hibahatáron belül van, ilyenekkel pedig nem érdemes foglalkozni.

Hozzád hasonlóan én is végig gondoltam már párszor a hifizés hátterét, szintjeit, céljait és ahányszor őszinte voltam magammal, mindig be kellett vallanom magamnak, nem ilyen nüanszokért kezdtem el ezt a hobbit űzni évtizedekkel ezelőtt. Másik beismerésem az volt, hogy a készülékcserékre és az általuk elérhető, de általában csak néhány napig tartó örömre költendő összeget másra áldozva nagyobb élményt tudok szerezni magamnak. Itt most elsősorban olyan kiadásokra gondolok, mint a koncertjegy, streaming előfizetés, kotta vásárlás, zenei oktatás, stb., szándékosan nem sorolom ide a többi hobbimat, de az is igaz, hogy a HiFi már jó ideje nincs a listám élén, fotózásra, utazásra sokkal szívesebben és többet költök, de ez már egy másik történet, nem keverném ide.

A lényeg annyi, hogy szerintem is van egy beteges szintje a hobbinak (bármennyire is nyugtatjuk magunkat), ahol már aprócska örömökre áldozunk irreálisan sokat. A határvonal nyilván mindenkinél máshova esik, de mindenkinél létezik. Illetve szerintem hasznos átgondolni, mi történt velünk, milyen stációkon mentünk át a kiinduló pont (szeretném a kedvenc zenéimet normális minőségben hallgatni) és a végpont (rajtam kívül senki által nem hallható különbségekre élvezek) között.

[fererencz]

Az utóbbi bő egy évben már nem csak a hobbim technikai hátterének megismerésével, készülékekkel, cserékkel foglalkoztam, hanem gyakran tartottam önismeretet is. Egyre inkább rájövök arra, hogy az élmény, amit kapok, ~50-50%-ban a technika (+ a helyiség!), és én magam, vagyis ahogyan befogadom a zenét. Kiváncsiságból már többször is próbára tettem a hallásomat, néha nem is szándékosan, pl streamer szolgáltatókat hasonlítottam össze, és akkor is fogalmaztam meg magamban a két lejátszás között különbséget, amikor egy véletlen hiba okán nem is váltottam szolgáltatót...

Utóbb egy Malac-téma érintett meg. Nem túl jó a közvélemény (talán poénból?) egy olyan vasról, aminek én még közelében sem vagyok technikailag/anyagilag (megtehetném, de nem vitt még rá a lélek). Én ekkor utánaolvastam a témának, hogy vajon emberi érzékelés szintjén mekkora különbség lehet erősítők között. Erre, több írás is szembejött, ami arról szólt, hogy hiába az egyértelmű, mérhető különbség, saját korlátaink, illetve a hallgatást befolyásoló egyéb zavarok miatt aligha vagyunk képesek különbséget tenni két készülék hangja között, amik árának különbsége akár (több) nagyságrendű is lehet.

Eddig én is hallás alapján döntöttem, milyen készülékkel lépek tovább/feljebb. Többször egyértelműen hallottam a különbséget, néha kevésbé, de feleségem is "segített". Most, a tegnapi nap összehallgató-elemzései után ott tartok, hogy talán nem is... Biztos van különbség, de azt láttam be, hogy nincs értelme kergetni.

Amiért ezt ide írom az, hogy most egy világ kezd (vagyis már hamarabb kezdett, de most durvul igazán) összeomlani bennem. Találtam egy hobbit, amiben örömemet lelem, leköt. Nem csak a zene élvezete a hifim által, hanem a készülékek keresése, célok kitűzése és elérése (szintlépés) is. Ezekkel a felismerésekkel, hogy mire érdemes költenem, alapvetően jót teszek magamnak, de valahogy mégsem teljesen. Kicsit csalódott vagyok, hogy már nem tudok úgy vágyakozni, mert már nem is tudnám megindokolni magamnak, hogy miért vennék valami jobbat, ha azt fel sem vagyok képes fogni.

Elnézést, ha másban is romboltam most egy kicsit...

[viri]

"többről szól ez mint hinnénk" erről most azonnal az ugrott be, amikor a múltkor eljött hozzám egy teljesen szűz fül, életében nem hallott komolyabb hifit, de egyébként meg hivatásos zenész, és zenetanár. Elkezdtünk főleg jazz zenéket hallgatni, átszellemülten csukott szemmel hallgatta, és egy idő után csak annyit mondott: ez meditáció!

Utána csak mutogattuk egymásnak a kedvenceinket, voltak átfedések is, de jó volt vele zenét hallgatni, semmit nem elemezgetett, csak elmerültünk az élményben. Kicsit irigyeltem is, hogy miért nem tudom megtartani ezt a hozzáállást hosszú távon, de hát pont erről szól ez a topik... :)

Milyen igazat szólt!
Mondjuk nálad nem nehéz, megvan hozzá minden. ( valahol talán a nálad hallottakból indult, hogy én is magnetosztatikus hs-t hallgatok éppen )

Azóta ugyan elkanyarodtam más irányba, ő már a JBL 250Ti-ket hallgatta, (mást nem kellett változtatni a rendszerben szerencsére) de mindegy is, mert szerencsére nem csak egy út vezet a nirvánába

[Retrofuturista]

Nem véletlenül tettem be a topic címébe a kényszerbetegséget. Amikor egy hobbi gyógyszere elgurul, az leginkább erre hasonlít:

"A KÉNYSZERBETEGSÉG JELLEMZŐI

Az OCD krónikus, az életet jelentősen megnehezítő betegség, melyet visszatérő, a tudatba tolakodó, akaratlan gondolatok (obszessziók) jellemeznek. Ezek szorongást és/vagy ésszerűtlen (irracionális), szertartásos (rituális) ismétlődő cselekvéseket okozhatnak. A rettegő beteg úgy érzi, hogy kötelező módon, kényszercselekvésként végre kell hajtania azokat (kompulzió)."

(forrás: stresszdoktor.hu)

Amikor valaki benne van, belülről piszok nehéz felismerni. Alattomos jellegét erősíti, hogy ez egy folyamatos skála, ami a normálistól a beteg szintekig tart. Ha valaki kompulziós szorításúnak érzi a bogarát, pszichiátriai (orvos) segítséget érdemes kérni.

A legtöbb itt leírt bogár azonban ettől messze van. A legtöbben tudatos kontroll alatt tartják, hogy időben visszaforduljon a dolog még egészséges szintre.

Magamon azt veszem észre, hogy ha egy jól beállított, akár évekig békén hagyott rendszer egyik eleme meghibásodik és újra keresni kezdek egy utódot, azonnal esnék vissza súlyos szintre. Ilyenkor szimplán megtiltom magamnak a vásárlást, a bogaramat kifárasztom. Amikor beismerte, hogy veszített a magas racionális gondolkodásommal szemben, utána kezdek el a megoldáson gondolkodni.

[kupecke]

"többről szól ez mint hinnénk" erről most azonnal az ugrott be, amikor a múltkor eljött hozzám egy teljesen szűz fül, életében nem hallott komolyabb hifit, de egyébként meg hivatásos zenész, és zenetanár. Elkezdtünk főleg jazz zenéket hallgatni, átszellemülten csukott szemmel hallgatta, és egy idő után csak annyit mondott: ez meditáció!

Utána csak mutogattuk egymásnak a kedvenceinket, voltak átfedések is, de jó volt vele zenét hallgatni, semmit nem elemezgetett, csak elmerültünk az élményben. Kicsit irigyeltem is, hogy miért nem tudom megtartani ezt a hozzáállást hosszú távon, de hát pont erről szól ez a topik... :)

Milyen igazat szólt!
Mondjuk nálad nem nehéz, megvan hozzá minden. ( valahol talán a nálad hallottakból indult, hogy én is magnetosztatikus hs-t hallgatok éppen )

[Alex_Aston]

múltkor eljött hozzám egy teljesen szűz fül, életében nem hallott komolyabb hifit,

És mikor fog végre szegény...?

Bocs, csak viccnek szántam természetesen.

És igen, ezt írtam én is, hogy hallgatni /élvezni érdemes a zenéket, nem pedig elemezni azt, hogy ez, vagy az milyen. Persze ehhez talán ajanlott a telefonról játszott 128kbps mp3+BT doboznál vamivel jobb lejátszó rendszer.

[Alex_Aston]

A lényeg: ne akarjuk idegenekre ráerőltetni ia zenehallgatasról alkotott elképzeléseinket, beidegződéseinket. Családtagjainkra, gyerekeinkre is csak óvatosan. Szerintem.

Nálunk ez teljesen magától jött/jön.
Gyerkőceim alig 2 hónapja múltak 6 évesek, és falják a zenéket.
Kb. másfél éve kezdődött, hogy maguktól kezdték kérni, hogy ezt, vagy azt a zenét rakjam be nekik. Nagy nehezen megértettem, hogy melyik számra gondolnak, vagy csak sokadjára :)
Aztán pár hónapja kitaláltam, hogy készítek nekik a Deezeren belül egy saját playlistet.
Most már úgy működik, hogy ha hallanak valamit (rádióban, vagy ha én hallgatom) ami tetszik nekik, akkor mondják, hogy "apa, ezt is tedd be a könyvtárunkba"

Teljesen maguktól alakult ez ki, semmit sem nyomtam nekik. Most már egész szép listájuk van, és igen vegyes felhozatal. Van benne Bagossy Brozhers - Olyan ö, vagy Ray Parker- Ghostbusters, de Mike Oldfield - Moonlight shadowson át a Billy Idol - money moneyig mindenféle.

Majd ha nagyobbak lesznek, kezdésnek a BT doboz helyett valami rendesebb hifit kapnak, hogy maradjon a normálisabb minőség megszokásuk is.

[viri]

Egy szó, mint száz, azt javaslom, hogy fejben mindenki rakja össze, mi az, amit kapni szeretne, tapasztaljon meg minél többet és tudatosan épitkezzen anyagi lehetőségeihez képest, akkor nem lesz baj.
Mindenkinek kellemes zenehallgatást kívánok!

Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy gondoljon hozzá mindenki még egy kicsit, csak egy olyan komponenst, amiről azt gondolja "előrelépés" lenne, de úgysem lesz meg, mert lehetőségen túli. Ezután engedje el, és lám, megérkezik
Érzékszerveink közül a hallás az, amit legutolsóként tudunk visszavonni. Ne hidd, hogy csak a füleddel hallod a hangokat. Néhány topicban már utaltak erre. Mondhatni ezért is oly nagy a "kardcsörtettés" a hifis fórumokon, többről szól ez, mint hinnénk. Nem baj, ha nem értjük, de legalább jó úton haladunk, ne legyen szégyenérzet a mellékvágányok miatt.

"többről szól ez mint hinnénk" erről most azonnal az ugrott be, amikor a múltkor eljött hozzám egy teljesen szűz fül, életében nem hallott komolyabb hifit, de egyébként meg hivatásos zenész, és zenetanár. Elkezdtünk főleg jazz zenéket hallgatni, átszellemülten csukott szemmel hallgatta, és egy idő után csak annyit mondott: ez meditáció!

Utána csak mutogattuk egymásnak a kedvenceinket, voltak átfedések is, de jó volt vele zenét hallgatni, semmit nem elemezgetett, csak elmerültünk az élményben. Kicsit irigyeltem is, hogy miért nem tudom megtartani ezt a hozzáállást hosszú távon, de hát pont erről szól ez a topik... :)