A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.
Tisztelt Fórumtársak!
Annak érdekében, hogy fenntartsuk ezt a szigetet, szükségünk van bevételre. Te is támogathatsz minket, ha azt szeretnéd, hogy sokáig és stabilan tudjunk működni. Amennyiben élsz ezzel a lehetőséggel, azt mi megköszönjük! viewtopic.php?f=100&t=199327
Kis ellenpont, most állt össze, mosolyogva dőlök hátra, hátsómat a földhöz vertem volna, ha ezt hallgathatom a '80-as évek végén. Hitachi HA M2 -Philips 360-HH Scott S17. 35 ft-ból hoztam össze. Ha belegondolok mennyi is pl csak egy Airpods
IMG_20190717_074608.jpg
Jaja, de A 80-as évek végén ezt nem hoztad volna össze ennyi pénzből (pontosabban: ennyi mai forintnak megfelelő akkori forintból). Attól tartok, akkor még nem csak meglehetősen drágák, de a vasfügghöny itteni oldalán igen nehezen beszerezhetők is voltam (ahol én nőttem föl, ott mindenképp igaz ez).
De értem, mit mondasz. Egy mai telefon árából össze lehet rakni egy elég jól szóló cuccot vintage elemekből (csakhogy a telefon akkor is a top prioritás a mai fiataloknál /és nem csak a fiataloknál/, rohadtul addiktív...)
De ez itt tényleg mind, összesen 35eFT volt?
All-in-one Hifi: NAD M33 → Audio Physic Classic 20
Az a fajta hifizés, ami itt folyik, egy átlag tinédzsernek ma is messze túlmutat az anyagi keretein. Zenét azt viszont most is hallgatnak, dögivel. Mások az eszközök, és sokkal könnyebben jutnak bármilyen zenéhez, de a lényeg nem változott, szerintem. Hogy nincs már igényük jó hangra? Honnan tudjuk? Majd meglátjuk, amikor ők is 40 fölötti tehetős középkorúak lesznek, és megengedhetik maguknak a többszázezres-többmilliós cuccokat.
Kis ellenpont, most állt össze, mosolyogva dőlök hátra, hátsómat a földhöz vertem volna, ha ezt hallgathatom a '80-as évek végén. Hitachi HA M2 -Philips 360-HH Scott S17. 35 ft-ból hoztam össze. Ha belegondolok mennyi is pl csak egy Airpods
IMG_20190717_074608.jpg (139.93 KiB) Megtekintve 2008 alkalommal
Nyafogás jön, bocs.
Már tegnap is akartam írni, aztán erőt vettem magamon..., de ma megint előjönnek az utalások, hogy az igényes és minőségi zene az csak a klasszikus zene lehet. De miért?
Rengeteg zenei műfaj van, amit rengeteg szempontból sorba lehetne tenni...
pl. hallgatottság, pár százalék a klasszikus zene, erre meg is kapja a többi (ma is megkapta), hogy igénytelen szart hallgat.
Aztán ott vannak az évszázadok, persze elsőre jól hangzik, hogy klasszikus zene több száz éve van, a csomó pop/rock/alternatív meg pár évtizedes dolog, viszont nem szabad elfelejteni a népzenét, ami mondhatni az ősember óta van.
Én nem bírom a komoly zene 99%-át. Ezt most nem büszkeségből mondom, hanem mint emberi jelenség, nem tanultam zenét, nem szajkózták belém mit kéne szeretnem ezért azt szeretem ami örömöt okoz. A klasszikusokban számomra fáj a töménytelen mennyiségű gyakorlatilag erőltetett magas hang. Cables szerint biztosan azok a természetes hangok, szerintem meg pont fordítva, az én hátamon fut a hideg az erőltetett magas hangoktól és sokkal inkább tartok természetesnek egy átlagos emberi éneklési hangszínt, mint a féktelen visító dolgokat. Persze ettől még bárki szeretheti és én ezt tisztelem is, csak akkor nézek furán, amikor csak az az igényes és minőségi. Kicsit több történelmi és zenei ismerettel lehetne párhuzamot vonni az arisztokrácia felsőbbségi törekvéseivel és az ehhez választott művészetekkel, zenével, de nem megyek bele... viszont van egy érzésem, hogy ez a jelenség a mai napig megvan, erőből, tudatosan választott művészet, arisztokrácia ill. ahhoz tartozni vágyás, sznobság, stb. De bocs, ne vegye senki magára!! Érdekes megnézni a gyerekek ízlését, az én lányom lassan 12, gyakorlatilag még senki nem mondta meg neki, hogy milyen zenét kell szeressen, azt hallgat ami jólesik, hozzáférni hozzáfér bármihez (Spotify, youtube, stb.). Nem meglepő módon nem hallgat klasszikus zenét. Miért? mert nem tanították meg neki, hogy azt kell szeretni. Hála az égnek. Inkább azt hallgatja, ami jólesik neki és én ennek nagyon örülök, mert a zene lényege inkább az, mint az arisztokratikus villantás. Érdekes egyébként a gyerekek zenei ízlése kapcsán, hogy voltunk Geszti féle zenés Pál utcai fiúk előadáson. Imádta az összes gyerek, utána unásig az ment :) Ez most akkor mi? illetve az a zene akkor mi? szemét lenne, vagy igénytelen és nem minőségi? csak mert nem klasszikus? na ne már. Ja és még egyszer bocs, senkit nem akarok bántani! csak bepötyögtem egy gondolatsort :)
A klasszikus zene a nem hozzáértők számára a nem megfelelő kereshetőség miatt nem elég vonzó a streaming szolgáltatások esetében - erről szól a cikk. Mivel sokkal nehezebb katalogizálni, alműfajokra szétbontani, különösen a fiatalabb zenehallgatók számára. A népszerű streaming szolgáltatások keresési algoritmusai, lehetőségei a könnyebb műfajok kedvelőire vannak optimalizálva. Ezért foglalkozik a cikk sokat a szűkebb rétegek és a klasszikus zenét is keresők számára is ajánlható, kevésbé ismert streaming lehetőségeket kínáló szolgáltatókkal is. Ezekből említ is párat.
Köszi, és tényleg bocs, hogy ezúttal nem olvastam el - egyszerűen kutyafuttában írtam meg a hozzászólásomat...
No mindegy, az összefoglalód alapján - és most már átfutva a cikket is, még mindig áll az a megjegyzésem, hogy ebből nem következik az, amit cables írt, hogy ugyanis az új generációk kevésbé igényesek már a hangzás minőségére.
A hifizés (a legjobb hangzás szent grálként keresése) korábban is rétegműfaj volt, amit a fiatalok nem tudtak maguknak megengedni. Tinédzser koromban (Erdélyben) volt egy - a bátyámtól örökölt - Kashtan tárcsás magnóm, AGFA meg BASF meg ORWO (utóbbi volt a legolcsóbb, ha jól emlékszem) szalagokra vettünk fel zenéket, nemritkán rádióból. Meg volt egy Tesla lemezjátszóm (olyan lemezekkel, amit a bolhapiacon és zeneboltokban akkor be lehetett szerezni, sok klasszikusat hallgattam akkor is), és amikor a nyolcvanas évek második felében külföldön élő ismerőseimtől kaptam ajándékba egy Walkmant, akkor madarat lehetett velem fogatni. A zene volt a lényeg, a hangzás másodlagos (nem teljesen elhanyagolt, de a lehetőségekhez mérten...). Na ezen az "igénytelen" hangon nőttem fel (miközben 8 évig hegedültem, majd egy ideig klasszikus gitárt is tanultam), mégis most itt diskurálunk egy hifis fórumban, és van igényem a jó hangra.
Az a fajta hifizés, ami itt folyik, egy átlag tinédzsernek ma is messze túlmutat az anyagi keretein. Zenét azt viszont most is hallgatnak, dögivel. Mások az eszközök, és sokkal könnyebben jutnak bármilyen zenéhez, de a lényeg nem változott, szerintem. Hogy nincs már igényük jó hangra? Honnan tudjuk? Majd meglátjuk, amikor ők is 40 fölötti tehetős középkorúak lesznek, és megengedhetik maguknak a többszázezres-többmilliós cuccokat.
Just my two cents, ismét cables felvetésére Egyébként én kedvelem, hogy hozza a társalgási témákat, még ha néha provokatívan is...
All-in-one Hifi: NAD M33 → Audio Physic Classic 20
ha megnézzük a témát, szembetűnő hogy a most odamozgatott hozzászólásokon kívül utoljára több mint 4 éve írtak oda...
Na pont ez a gond.Mi a francnak van akkor a pont a témához kapcsolódó topik? Ment itt már az általánosban minden-lemezmosás, ilyen lemezt ne vegyetek olyat ne, CD/PC/LP vita.Végül is igaz: ez az általános topik ide belefér minden-a többit törölhetnénk is-elég ha ide bedobja az aktuális gumicsontját Rudibá-aztán lehet megint rágni a gittet, ezért tényleg teljesen felesleges a tematikus topikokat tartani, nem?
Semmi kifogásom a témához kapcsolódó topik ellen. De akkor az már ne a kávéházba legyen, hanem itt. Kávéház számomra szocializálódó, csevegő funkciót lát el, szakmai topiknak szerintem ott nem kellene lennie.
cables írta: ↑
16 júl. 2019 21:26
... régi társadalmakban a döntéseket az öregek tanácsa hozta, ma a fiatalok oszták az észt a családokban is. Szerintem ez nagy hiba.
A világ felgyorsult. Manapság komoly mentálhigiénés problémát okoz az öregeknek (ez egy valós szociológiai gond), hogy míg régen az öregek voltak a bölcsek, életkorukból fakadóan összegyűjtöttek annyi információt, hogy mindent tudtak, mindenkit tanítottak, manapság úgy felgyorsult a világ, hogy csak pislognak körbe és egyre kevesebb dolgot értenek. Rossz lehet, valóban.
Mielőtt elkezdtem hifizni, a különböző stílusú és minőségű zenéimet élvezettel hallgattam rendszeremen, pusztán a zene kedvéért. Most 20 év hifizés és egy csomó pénz elégetése után végre eljutottam ugyanoda
Ez lenne a "big data". Abban - neked is - igazad van, hogy a hozzáférhetőség kiterjesztése révén megnőtt az esélye, hogy többen kerülhessenek a minőségi zenehallgatás közelébe. Ám a mennyiség önmagában semmire sem garancia, sőt.
Az én elméletem szerint "az idő strukturált eltöltésének", vagyis a boldogságnak a kulcsát nem az elérhető trackek száma jelenti.
Azért mégiscsak jobb, hogy ilyen-olyan minőségben meghallgatva, de ismerkedik a mai fiatalság a normálisabb zenékkel. A minőségre később is fektethet hangsúlyt, kérdés mekkora igénye van rá... Mi hifisek szűk réteg vagyunk.
Igen. A lényeg az érdeklődésen van. A minőségérzet viszont változik.
Az 1910-es években fonográf demókat tartottak olyan módon, hogy szinházakban, koncertermekben énekeltettek operaénekeseket élőben egy függöny mögött váltogatva egy gramofonnal lejátszott felvétellel a hangjukat és bizony a közönség nem tudott közöttük általában különbséget tenni. A mai agyunkkal ez ugye felfoghatatlan és bizony mégis ez történt. Ezek voltak a híres "Edison Tone Test" események. Ezek voltak az ős hifi demók, kicsit hasonlóképpen trükkösen elvégezve, mint a mostani hifi tesztek néha, néha.
"What were “tone tests”?
Tone tests were a series of recitals sponsored by the Thomas A. Edison Company to demonstrate the superior quality of Edison Diamond Disc recordings and machines. The recitals, held between 1915 and 1925, were formal, musical programs where singers or instrumentalists performed in partnership with Diamond Disc recordings of themselves. From time to time, the artists would cease their live performance and only the recording would continue to play. At the dramatic conclusion, the house lights would be lowered and the live performer would quietly leave the stage in the dark so that when the lights came up again, only the phonograph was playing. The audience was unaware of when the performer left the stage.
The object of the tone test was to demonstrate that Diamond Disc recordings were so faithful to the real voice of the performer that the audience could not distinguish between the live performance and the recording...
... According to Greg Milner in his book, Perfecting Sound Forever: An Aural History of Recorded Music ,the audience loved them! In Wilkes-Barre, Pennsylvania, at one of the earliest tone tests held outside of East Orange, NJ (site of Edison’s laboratories) a standing room only crowd of 1,400 people came to hear Christine Miller sing with herself on a Diamond Disc. A local newspaper described the concert as “perfect, it being almost an impossibility to decide the difference without watching the lips of the singer.” More and more people wanted to experience the test. In Johnstown, Pennsylvania, 1,800 people sat and 200 people stood (and 250 were turned away) in the Cambria Theatre. The next day the Johnstown Democrat reported, “but so splendid were many of the records which were played that spontaneous applause followed their rendition.” One of the most notable tone tests was held in Carnegie Hall on March 10, 1920, and featured soprano Anna Case. However, presenting a tone test in Carnegie Hall was the exception rather than the rule. Generally, the venues were much smaller.
The tone tests themselves became a popular form of entertainment. According to audio historian Emily Thompson in an article titled “Machines, Music, and the Quest for Fidelity: Marketing the Edison Phonograph in America, 1877-1925” (Musical Quarterly 79, Spring 1995, pp. 131-171), between 1915 and 1920 the Edison company sponsored over four thousand tone tests and twenty-five different sets of artists were scheduled to perform more than two thousand tone tests in 1920 alone. The test groups toured towns, large and small, all across America to tout the wonders of the Edison Diamond Disc. In many cases, this was the only live professional music performance that members of the audience in smaller towns and rural areas had ever had the opportunity to attend.
So, were the tests rigged? Maybe not rigged, but certainly contrived. In an interview conducted in New York City in September 19, 1972, Anna Case tells John Harviths about the Carnegie Hall recital, “I remember I stood right beside the machine. The audience was there, and there was nobody on stage with me. The machine played and I sang with it. Of course, if I had sung loud, it would have been louder than the machine, but I gave my voice the same quality as the machine so they couldn’t tell. And sometimes I would stop singing and let the machine play, and I’d come in again. Well, it seemed to make a tremendous success.” (Transcript from interview in Edison, Musicians, and the Phonograph by John Harviths, pp 43-45)
David Morton in his Off the Record: The Technology and Culture of Sound Recording in America, also notes that while the tests proved the validity of Edison’s claims about the superiority of the Diamond Disc, the participating singers, usually women, were carefully chosen by Edison because of their ability to imitate the sound of their own recordings. Edison also only allowed the use of only a limited group of instruments, such as strings and the flute, which recorded best for these demonstrations and also used recordings specially made for demonstrations. However, as Morton stresses, it was also true that the Edison hill-and-dale acoustic recording technology could provide remarkably realistic sounding records."
egyebkent: ki öreg, ki nem ?
a szélek jol erezhetök (10 eves vs. 90 eves), de gondolom itt jo sokan/szinte mindenki "közeptajt vagyunk" (35-70 eves: a 16 evesnek a 35 is öreg, a 86 evesnek a 70 eves is fiatal)
Off lesz, de erről ez jutott eszembe, (ha korábban már majdnem filozofáltatok is itt, belinkelem )
"Őszbe csavarodnak fürtjeim - de ki bánja azt: örök fiatal vagyok és örök öreg; nincs a faluban nálam se fiatalabb, se öregebb.
Van, aki mosolyog, s mosolya egyszerű és édes; és vannak sunyi mosolyok.
Van, akinek a könnye kicsordul a fényben, és van, aki elrejtőzik könnyeivel a sötétben.
De szüksége van rám mindenkinek, és nincs időm, hogy a túlvilági élet titkain tűnődjem.
Őszbe csavarodnak fürtjeim - de ki bánja azt: egyidős vagyok mindenkivel."
Ez lenne a "big data". Abban - neked is - igazad van, hogy a hozzáférhetőség kiterjesztése révén megnőtt az esélye, hogy többen kerülhessenek a minőségi zenehallgatás közelébe. Ám a mennyiség önmagában semmire sem garancia, sőt.
Az én elméletem szerint "az idő strukturált eltöltésének", vagyis a boldogságnak a kulcsát nem az elérhető trackek száma jelenti.
Azért mégiscsak jobb, hogy ilyen-olyan minőségben meghallgatva, de ismerkedik a mai fiatalság a normálisabb zenékkel. A minőségre később is fektethet hangsúlyt, kérdés mekkora igénye van rá... Mi hifisek szűk réteg vagyunk.
Csak halkan mondom, hogy az online szolgáltatásnak köszönhetően a klasszikus zene (komolyzene, kinek-kinek tetszése szerint) a 4. leghallgatottabb műfaj lett a világon (forrás Bartók Rádió, Bősze Ádám) ami azért egyáltalán nem azt mutatja, hogy az online (streaming) szolgáltatás elsekélyesítené a zenehallgatást!
Egy májusi cikk kissé más világításba helyezi, illetve megkérdőjelezi a fentieket.
"Worldwide, classical music makes up about 5 percent of the music industry market, but when it comes to streaming, that figure falls to about 1 percent. Why the discrepancy? Forty-six percent of classical music fans report dissatisfaction with major music streaming services, as compared to only 26 percent of pop music fans. Industry observers believe it has to do with the nature of classical music itself."
A lényeg: A klasszikus zene a zeneipar eladásainak 5%-a, ez az arány a streaming-ben mindössze 1%. Ráadásul a klasszikus zenét streamelve hallgatók 46%-a elégedetlen a szolgáltatással, mig a pop zene fogyasztóknál az elégedetlen streamelők aránya mindössze 26%.
Mindemellett senki - én legalább is nem - kérdőjelezi meg a streamelés, vagy a fájl alapú zenehallgatás fontosságát. Csak a attól félek, hogy csökkenni fog ezzel a lehetőséggel a hangzást tekintve igényes hallgatók száma. És most itt senki ne kezdje beírni, hogy ő igényes és streamel, mert nem erről van szó, hanem a jövő generációk zenei hangzás beli igényeiről.
Függetlenül attól, hogy amit írsz konklúzióként, az szerintem is valószínűsíthető, két dolog hiányzik itt még számomra, ami szükséges lenne az általad levont következetetés alátámasztására: egyik a z elégedetlenség oka (szerinted feltételezhetően a hangminőség), másik pedig az elégedetlenek korbéli demográfiai összetétele, kategóriánként.
Nem olvastam a cikket, tehát nem tudom, hogy kitér-e az elégedetlenség okára, de abból amit idéztél, önmagában még nem következik, hogy a streaming szolgáltatók által nyújtott hangminőséggel elégedetlenek a komolyzene-rajongók, amikor a streaming szolgáltatásokkal elégedetlenek (az idézett szöveg az utóbbit tartanmazza). Ha rákérdeztek az elégedetlenség okára is a felmérésben, akkor idézd be annak is az eredményét, légy szíves. Mert még lehet pár ok (pl. az is, hogy a streaming szolgáltatásoknál jelenleg a komolyzenei műfaj szerintem nagyon alulképviselt. A sokmillió megosztott zenei albumból rögtön nem lesz sokmillió, ha a komolyzenéről van szó.
A korbéli összetételről pedig annyit, hogy a jövő generációkra levont bármilyen következtetéshez tényleg az kell, hogy az elégedettek zömmel az újabb generációhoz tartozzanak, az elégedetlenek pedig zömmel az idősebb korosztályokhoz (vagy fordítva). Ha ez nincs benne a cikkben illetve a felmérésben, akkor a fenti következtetés egy második rejtett feltételezésen is alapul, ami vagy igaz, vagy hamis.
A klasszikus zene a nem hozzáértők számára a nem megfelelő kereshetőség miatt nem elég vonzó a streaming szolgáltatások esetében - erről szól a cikk. Mivel sokkal nehezebb katalogizálni, alműfajokra szétbontani, különösen a fiatalabb zenehallgatók számára. A népszerű streaming szolgáltatások keresési algoritmusai, lehetőségei a könnyebb műfajok kedvelőire vannak optimalizálva. Ezért foglalkozik a cikk sokat a szűkebb rétegek és a klasszikus zenét is keresők számára is ajánlható, kevésbé ismert streaming lehetőségeket kínáló szolgáltatókkal is. Ezekből említ is párat.
Csak halkan mondom, hogy az online szolgáltatásnak köszönhetően a klasszikus zene (komolyzene, kinek-kinek tetszése szerint) a 4. leghallgatottabb műfaj lett a világon (forrás Bartók Rádió, Bősze Ádám) ami azért egyáltalán nem azt mutatja, hogy az online (streaming) szolgáltatás elsekélyesítené a zenehallgatást!
Ez lenne a "big data". Abban - neked is - igazad van, hogy a hozzáférhetőség kiterjesztése révén megnőtt az esélye, hogy többen kerülhessenek a minőségi zenehallgatás közelébe. Ám a mennyiség önmagában semmire sem garancia, sőt.
Az én elméletem szerint "az idő strukturált eltöltésének", vagyis a boldogságnak a kulcsát nem az elérhető trackek száma jelenti.
Off:
Nem kell sajnálni a fiatalabbakat. Sokuk kisujjába több tehetség, vagy tudás szorult, mint némely károgó öregesedő úrba. (Ld. A hétvégi F1-en Lecrec, vagy Max) Lesajnálni sem feltétlen kell, miért hisszük azt, hogy a fiatalok nem tudnak szeletálni és nem tudják, hogy számukra mi az érték? Miért hisszük, hogy mi tudjuk, de ők biztos nem!?
On:
Rengeteg tehetséges zenész van a fiatalok között is, akik rendkívül élvezetes és igényes muzsikát játszanak, csak nem kellene idegből elutasítani!
Ráadásul nem hiszem, hogy ha a hálószobába este egy ipad és füles segítségével hallgatok zenét, nem pedig egy kiépített lp-csöves-szélessávú rendszeren, akkor igénytelen lennék a zenehallgatásra, vagy a zenére...
de ezt meg lehet forditani az öregekre is: nem kell sajnalni öket, rengeteg tehetseges van közöttük stb.
...Szerintem a döntéseket azoknak kell meghozni, akik jó döntést tudnak hozni - kortól függetlenül. ...
nyilvan van tapasztalat, ami az "öregek" esetében altalaban (de nem mindig) nagyobb, es van rugalmassag, uj iranti erdeklödes, felfogas, ismeret, ami meg a fiatalok (de nem minden fiatal) esetebn elöny.
egyebkent: ki öreg, ki nem ?
a szélek jol erezhetök (10 eves vs. 90 eves), de gondolom itt jo sokan/szinte mindenki "közeptajt vagyunk" (35-70 eves: a 16 evesnek a 35 is öreg, a 86 evesnek a 70 eves is fiatal)
...Akik ma maradandót alkotnak, ugyanolyan kevesen vannak, mint 50-60 évvel ezelőtt. Csak akkor azok mellett nagyságrendekkel kevesebb élősködő szemét termelte "kulturális" szennyet. Ezzel persze együtt kell élni. Van aki tud szelektálni, van aki nem. Sajnos a fiatal tömegeket ellepi a fekália. És egy idő után azt hiszik, ez a normális.
Nekem meg mindig benne van az orromban az uj 3M 1.44-es floppy illata kibontas utan.
Akkor te a 8"-os flppy-val nem találkoztál élesben?
Pedig a Pentagon atomhadászati indító kódjai egy részét még 8"-os floppy-kon tárolják.
Ma meg már az újabb MACpro laptopokon CD-DVD korong olvasó sincs. /én dolgoztam floppy drive-os laptoppal is/
És bizony, a MACpro nagyon is alkalmas zeneforrásnak ... nincs fizikai hordozó.
A fejlődés töretlen, egyre többfelé ágazik, egyre többek számára elérhető az, ami régebben elképzelhetetlen volt. Tudni kell eligazodni, ami az idősebb generációnak nem megy, fiatalok pedig már óvodáskortól benne élnek.
Az, hogy a világ hova tart az egy dolog. De nekünk, akik már idősebbek vagyunk kötelességünk az, hogy őrizzük a múlt kultúrális hagyatékát, nem kell ész nélkül rohannunk a világ után. Emlékszem a 60-as években dobáltuk ki szüleink bútorait, és vettük helyette az igénytelen lakkozott műbútorokat. Szóval érdemes észnél lenni az őrült rohanásban. A régi társadalmakban a döntéseket az öregek tanácsa hozta, ma a fiatalok oszták az észt a családokban is. Szerintem ez nagy hiba.
Szerencsére nem vagyunk egyformák.
Szerintem a döntéseket azoknak kell meghozni, akik jó döntést tudnak hozni - kortól függetlenül.
"nem kell ész nélkül rohannunk a világ után." - ??
Kevés dolog van, ami olyan izgalmas lenne, mint a folyamatok és az újdonságok, új technológiák megértésére törekvés - szerencsére ilyesmivel foglalkozhatom jelenleg is.
57. évesen talán már leirhatom, hogy akkor fogom igazán öregnek érezni magam, ha majd a múltba révedek.
Ha már nem érdekelnek az újdonságok.
Ki az aki alkalmas jó döntést hozni? Ezt mi alapján hozza meg? Kinek jó ez? Mennyire jó?
Mennyi embernek jó? Biztos, hogy jó? Ha most jó, jó lesz később is? A hatásai..... ?
Nem szeretnék filozófiai vitát nyitni a jó döntés mibenlétéről, megmagyarázásáról.
Aki akarja érti amit irtam. Aki meg nem az úgy járt.
Egy viszont biztos:
a jó döntések meghozatalában nem a döntéshozó kora az elsődleges. Különösen nem technológiai kérdésekben.
Én meg örülök, hogy egy olyan korban élhetek, ahol ezeket érzik nagy problémának az emberek ezek szerint, mert akkor tulajdonképpen minden rendben van.
Én örülök, hogy szabadon választhatok zenei anyagot, formátumot, készüléket. Kortól függetlenül voltak jó és rossz eszközök, felvételek, stb, de nem mindig juthattunk hozzájuk, pláne ilyen könnyen. Sose tudjuk értékelni, ami most van, soha semmi se jó, de ha mégis minden rendben van, keresünk valamit, amit lehet utálni, fikázni, szidni, kesergni rajta.
Ez talált!. “First world problem.”
Azt azért jegyezzük meg, hogy egy hifis fórumban bármilyen tárgyalt “ontopik” probléma ilyen.
All-in-one Hifi: NAD M33 → Audio Physic Classic 20
Volt életemnek olyan hifis korszaka, amikor igenis pont a hallgatni való zenék beszerzése jelentett gondot. Drága és nehéz volt a beszerzésük és én örülök annak, hogy havonta egy cédé áráért, jó minőségben jutok mindenféle zenéhez, megismerve új előadókat, felvételeket. Szerintem félig tele a pohár...
Csak halkan mondom, hogy az online szolgáltatásnak köszönhetően a klasszikus zene (komolyzene, kinek-kinek tetszése szerint) a 4. leghallgatottabb műfaj lett a világon (forrás Bartók Rádió, Bősze Ádám) ami azért egyáltalán nem azt mutatja, hogy az online (streaming) szolgáltatás elsekélyesítené a zenehallgatást!
Egy májusi cikk kissé más világításba helyezi, illetve megkérdőjelezi a fentieket.
"Worldwide, classical music makes up about 5 percent of the music industry market, but when it comes to streaming, that figure falls to about 1 percent. Why the discrepancy? Forty-six percent of classical music fans report dissatisfaction with major music streaming services, as compared to only 26 percent of pop music fans. Industry observers believe it has to do with the nature of classical music itself."
A lényeg: A klasszikus zene a zeneipar eladásainak 5%-a, ez az arány a streaming-ben mindössze 1%. Ráadásul a klasszikus zenét streamelve hallgatók 46%-a elégedetlen a szolgáltatással, mig a pop zene fogyasztóknál az elégedetlen streamelők aránya mindössze 26%.
Mindemellett senki - én legalább is nem - kérdőjelezi meg a streamelés, vagy a fájl alapú zenehallgatás fontosságát. Csak a attól félek, hogy csökkenni fog ezzel a lehetőséggel a hangzást tekintve igényes hallgatók száma. És most itt senki ne kezdje beírni, hogy ő igényes és streamel, mert nem erről van szó, hanem a jövő generációk zenei hangzás beli igényeiről.
Függetlenül attól, hogy amit írsz konklúzióként, az szerintem is valószínűsíthető, két dolog hiányzik itt még számomra, ami szükséges lenne az általad levont következetetés alátámasztására: egyik a z elégedetlenség oka (szerinted feltételezhetően a hangminőség), másik pedig az elégedetlenek korbéli demográfiai összetétele, kategóriánként.
Nem olvastam a cikket, tehát nem tudom, hogy kitér-e az elégedetlenség okára, de abból amit idéztél, önmagában még nem következik, hogy a streaming szolgáltatók által nyújtott hangminőséggel elégedetlenek a komolyzene-rajongók, amikor a streaming szolgáltatásokkal elégedetlenek (az idézett szöveg az utóbbit tartanmazza). Ha rákérdeztek az elégedetlenség okára is a felmérésben, akkor idézd be annak is az eredményét, légy szíves. Mert még lehet pár ok (pl. az is, hogy a streaming szolgáltatásoknál jelenleg a komolyzenei műfaj szerintem nagyon alulképviselt. A sokmillió megosztott zenei albumból rögtön nem lesz sokmillió, ha a komolyzenéről van szó.
A korbéli összetételről pedig annyit, hogy a jövő generációkra levont bármilyen következtetéshez tényleg az kell, hogy az elégedettek zömmel az újabb generációhoz tartozzanak, az elégedetlenek pedig zömmel az idősebb korosztályokhoz (vagy fordítva). Ha ez nincs benne a cikkben illetve a felmérésben, akkor a fenti következtetés egy második rejtett feltételezésen is alapul, ami vagy igaz, vagy hamis.
All-in-one Hifi: NAD M33 → Audio Physic Classic 20
Én meg örülök, hogy egy olyan korban élhetek, ahol ezeket érzik nagy problémának az emberek ezek szerint, mert akkor tulajdonképpen minden rendben van.
Én örülök, hogy szabadon választhatok zenei anyagot, formátumot, készüléket. Kortól függetlenül voltak jó és rossz eszközök, felvételek, stb, de nem mindig juthattunk hozzájuk, pláne ilyen könnyen. Sose tudjuk értékelni, ami most van, soha semmi se jó, de ha mégis minden rendben van, keresünk valamit, amit lehet utálni, fikázni, szidni, kesergni rajta.
Alces 6 | Mac Mini M1 | Audio-gd Reference 10.32 | Genelec 1031APM aktív monitorok | DIY Oyaide kábelezés
Off:
Nem kell sajnálni a fiatalabbakat. Sokuk kisujjába több tehetség, vagy tudás szorult, mint némely károgó öregesedő úrba. (Ld. A hétvégi F1-en Lecrec, vagy Max) Lesajnálni sem feltétlen kell, miért hisszük azt, hogy a fiatalok nem tudnak szeletálni és nem tudják, hogy számukra mi az érték? Miért hisszük, hogy mi tudjuk, de ők biztos nem!?
On:
Rengeteg tehetséges zenész van a fiatalok között is, akik rendkívül élvezetes és igényes muzsikát játszanak, csak nem kellene idegből elutasítani!
Ráadásul nem hiszem, hogy ha a hálószobába este egy ipad és füles segítségével hallgatok zenét, nem pedig egy kiépített lp-csöves-szélessávú rendszeren, akkor igénytelen lennék a zenehallgatásra, vagy a zenére...
Apple / Linn / Parasound / Diy Active ATC
Gyertyára sem vet rossz fényt az, hogy fogyton fogy, amíg világít. / Fodor Ákos
Csak halkan mondom, hogy az online szolgáltatásnak köszönhetően a klasszikus zene (komolyzene, kinek-kinek tetszése szerint) a 4. leghallgatottabb műfaj lett a világon (forrás Bartók Rádió, Bősze Ádám) ami azért egyáltalán nem azt mutatja, hogy az online (streaming) szolgáltatás elsekélyesítené a zenehallgatást!
Egy májusi cikk kissé más világításba helyezi, illetve megkérdőjelezi a fentieket.
"Worldwide, classical music makes up about 5 percent of the music industry market, but when it comes to streaming, that figure falls to about 1 percent. Why the discrepancy? Forty-six percent of classical music fans report dissatisfaction with major music streaming services, as compared to only 26 percent of pop music fans. Industry observers believe it has to do with the nature of classical music itself."
A lényeg: A klasszikus zene a zeneipar eladásainak 5%-a, ez az arány a streaming-ben mindössze 1%. Ráadásul a klasszikus zenét streamelve hallgatók 46%-a elégedetlen a szolgáltatással, mig a pop zene fogyasztóknál az elégedetlen streamelők aránya mindössze 26%.
Mindemellett senki - én legalább is nem - kérdőjelezi meg a streamelés, vagy a fájl alapú zenehallgatás fontosságát. Csak a attól félek, hogy csökkenni fog ezzel a lehetőséggel a hangzást tekintve igényes hallgatók száma. És most itt senki ne kezdje beírni, hogy ő igényes és streamel, mert nem erről van szó, hanem a jövő generációk zenei hangzás beli igényeiről.
Ugy latom sokan formatumhaborunak velik/gondoljak azt ami a vilagban vegbe megy, pedig “csupan” emberi szokasok valtoznak. Ezt lehet elkenyelmesedesnek nevezni, fotelhifizesnek, eretnek zenegyilkossagnak stb. Ettol meg a folyamatok korulottunk zajlanak, ugy, hogy kozben egyenenkent ennek mind mind magunk is formaloi vagyunk.
Nekem nincs bajom az LP-vel, sot! Nagyon is elismerem. Csak kezdetektol fogva lusta voltam hozza. Nem portalanitok, nem mosok, nem forditgatom 3 szamonkent, nem allitok tunyomast, arrol az albumrol azt a szamot jatszom le amelyiket akarom/szeretem stb. Hogy ezert cserebe veszitek-e valamit? Igen, szerintem 5-10 evvel ezelott sokat, manapsag meg mindig igen, de a merleg nyeve mar kozel sem billen annyira egyik v. masik iranyba. A CD egy fokkal jobb kenyelmi szempontok szerint (itt nem 3 szamonkent, hanem 13-ankent kell felallni a zenehallgato helyrol).
Ezekhez kepest egy medialejatszo, streamer, audioPC stb. maga a kanaan. Es ebbe az iranyba tart a vilag. Es az eddigi nagy LP/szalagos/DAT stb. minosegi elony a studiotechnika es metodika valtozasai nyoman is kezd csokkenni. Mar onmagaban az, hogy kereshetek 1-1 szamot, kedvenceket tehetek sorba, magam valogatom ossze melyik albumrol, melyik feldolgozasrol szeretnek valamit, vagy eppen ratalalok egy eddig “lappango” eloadora, aki kesobb nagy kedvencem lehet. Ezen kivul megvehetek 1db szamot is, nem kell egy egesz lemezt, amin van szamomra 8 total erdektelen, 2 soval-borssal elmegy es 3 jo szam.
Ugy vettem eszre, hogy a fiatalabb generacio is inkabb ebbe az iranyba tolodik el, szinte habzsolja a tartalmakat es mindent akar, kompromisszumok nelkul. Nekik nagy elerheto zenei bazis kell, belehallgat 15mp-et majd dobja (mintha Tinderezne) es lep a kovetkezo eloadora. A zsebeben akarja ezt magaval is vinni, majd otthon ha van tovabbra is vagya a jobb minoseg utan ezzel a szabadsaggal egy nagyobb rendszert felepit. De ebbol a szabadsagbol mar nem szeretne engedni. Kevesen kezdenek el bakelitgyujtemenyt, vagy CD gyujtemenyt, egyaltalan akarmilyen fizikai adathordozot felhalmozni... benne van, hogy koltozik, meghozza gyakran. Nem akarja az egesz motyojat mozgatni allandoan, hanem a kedvencei a felhoben el vannak mentve. Ezt sajnos egyik korabban elterjedt megoldas (CD, szalagos, LP, DAT stb) sem tudja nyujtani nekik. Mar az nagy szo, ha egy lejatszojuk van egy integralt erositovel + egy par doboz (es nem penzugyi kerdesrol beszelek, aki megtehetne, o sem fogja megtenni).
Egyetértek a fentiekkel. Sajnos a lustaság és a háború viszi előre az emberiséget. Ez a zenehallgatási szokásokra is igaz.
Én még talán azt is hozzátenném, hogy az online zenehallgatásnál nem kell legyártanunk (és sajnos előbb utóbb kidobni) újabb műanyag hegyeket. Környezet tudatosság. Bár nem tudom egy online szám meghallgatásának mekkora az össz energia felhasználása.
"A szépség nem maguknak a dolgoknak a tulajdonsága, hanem pusztán az azokat szemlélő elmében keletkezik."
Hogy maradjunk a témánál, részemről soha egyetlen negatív kritikát sem említettem a file alapú zenehallgatással kapcsolatban. Tudatában vagyok annak, hogy csakis ennek van jövője. Annak is tudatában vagyok, hogy a mai digitális technológiával jobb felvételeket lehet készíteni, mint bármilyen analóg technológiával. Rendelkezem olyan digitális lejátszóval, ami minőségben a legjobb analóg rendszerekhez mérhető. A zene hallgatás ezen olyan élvezetet jelent, mint az analóg rendszeremen.
Csak hát ez az olcsó és mindenki számára elérhető gyártástechnológia magával hozza kontárok, félművelt "hangmérnökök", előadók, szerzők hadát, akik megélhetési "hangi" bűnözők az emberi faj ellen. Csodás műveikre a kutya sem emlékszik a meghallgatásuk után két másodperccel.
Akik ma maradandót alkotnak, ugyanolyan kevesen vannak, mint 50-60 évvel ezelőtt. Csak akkor azok mellett nagyságrendekkel kevesebb élősködő szemét termelte "kulturális" szennyet. Ezzel persze együtt kell élni. Van aki tud szelektálni, van aki nem. Sajnos a fiatal tömegeket ellepi a fekália. És egy idő után azt hiszik, ez a normális.
Gratulálok Gábor ehhez a beíráshoz!
Sajnos a műveletlenség naponta tetten érhető az Internet újságírásban is, pl. a kritikákban. Régen a kritikusok a legműveltebb emberek voltak, a kritikáik sok kevésbé művelt ember számára világították meg egy zene, vagy egy előadás lényegét, szóval tanítottak, a legmagyasabb szinten. Mi van ma?
Tegnap egy beírásomban emlitettem Tiesto nevét, miután megírtam a posztot elém került egy zene "kritika", ami annyira felháborított, hogy link fomájában közzé tenném, mint elrettentő, figyelmeztető példát.
Egy szó szerinti idézet a kritikából "kedv csinálónak":
Idén is összegyűltek a szép és lelkes fiatalok, hogy a Balaton-parton egy zenés kreatív tábor keretei között átbeszéljék, hogy mi a kurva anyja, bátyja.
Ugy latom sokan formatumhaborunak velik/gondoljak azt ami a vilagban vegbe megy, pedig “csupan” emberi szokasok valtoznak. Ezt lehet elkenyelmesedesnek nevezni, fotelhifizesnek, eretnek zenegyilkossagnak stb. Ettol meg a folyamatok korulottunk zajlanak, ugy, hogy kozben egyenenkent ennek mind mind magunk is formalói vagyunk.
Az, hogy a világ hova tart az egy dolog. De nekünk, akik már idősebbek vagyunk kötelességünk az, hogy őrizzük a múlt kultúrális hagyatékát, nem kell ész nélkül rohannunk a világ után. Emlékszem a 60-as években dobáltuk ki szüleink bútorait, és vettük helyette az igénytelen lakkozott műbútorokat. Szóval érdemes észnél lenni az őrült rohanásban. A régi társadalmakban a döntéseket az öregek tanácsa hozta, ma a fiatalok oszták az észt a családokban is. Szerintem ez nagy hiba.
Szerencsére nem vagyunk egyformák.
Szerintem a döntéseket azoknak kell meghozni, akik jó döntést tudnak hozni - kortól függetlenül.
"nem kell ész nélkül rohannunk a világ után." - ??
Kevés dolog van, ami olyan izgalmas lenne, mint a folyamatok és az újdonságok, új technológiák megértésére törekvés - szerencsére ilyesmivel foglalkozhatom jelenleg is.
57. évesen talán már leirhatom, hogy akkor fogom igazán öregnek érezni magam, ha majd a múltba révedek.
Ha már nem érdekelnek az újdonságok.
Ki az aki alkalmas jó döntést hozni? Ezt mi alapján hozza meg? Kinek jó ez? Mennyire jó?
Mennyi embernek jó? Biztos, hogy jó? Ha most jó, jó lesz később is? A hatásai..... ?
Csak halkan mondom, hogy az online szolgáltatásnak köszönhetően a klasszikus zene (komolyzene, kinek-kinek tetszése szerint) a 4. leghallgatottabb műfaj lett a világon (forrás Bartók Rádió, Bősze Ádám) ami azért egyáltalán nem azt mutatja, hogy az online (streaming) szolgáltatás elsekélyesítené a zenehallgatást!
Bizony, bizony amióta sikerült egy hallgatható stream alapú rendszert összerakni én is egyre többet hallgatók komolyzenét és vannak nagyon jó felvételek, legalábbis én élvezettel hallgatom őket.
Egyébként én kedvelem, hogy hozza a társalgási témákat, még ha néha provokatívan is...
) 
