chord írta: ↑2019.08.19., hétf. 23:59
Ear-nak igaza van, nem kicsit.
Fel nem foghatom, hogy nem tűnik az fel, hogy a nézőtéren a 'tér' az nem hallható.
Vagy egy zongorakoncert? Miféle teret hall ott a közönség? Hogy hány méterre van tőlem? De honnan? Melyik sortól? Előre-hátra-fel-le, vagy tényleg, hol az a tér?
Ami meg nem tisztán akusztikus zene, amit itt rengeteget hallgattok, hifisek, ott meg értelmetlen mindenféle 'tér' létezéséről beszélni a valóságban.
A valódi hangszerhang? Biztos?
Hallottatok már élőben egy csembalót? Aztán meg egy Alpha lemezről?
Biztosíthatok mindenkit, hogy lemezről több jön le. Mert közelmikrofonozottak. És ez nem baj. Sőt, zseniális felvételek. Élőben, én vettem a fáradságot, odaültem, csembalóhoz, lenyomtam pár akkordot, hogy ne az 5. sorban legyek, ne az elsőnél, hanem ott, a billentyűknél. Akkor ez a referencia? Vagy az 5. sor közepe? De a lemezen miért van több? Akkor csalnak? Vagy sz@r az egész?
Tényleg vicces ez a vita, de asszem ez a netes/fórumos "oda sem figyelek csak írom gyorsan, ami eszembe jut egy-egy szóról" típusú kommunikáció rovására írható. Ezen persze nem valószínű, hogy lehet segíteni, valszeg én is csak ez csinálom, mert nemi a kommunikálókról szól, hanem inkább a közegről. De azért pedagógiai kihívásnak is felfogható, így hát megpróbálom röviden azt, amit itt egy-ketten, már csak ennek a vitának a során is, vagy háromszor leírtunk.
1) Világos, hogy az élő zene/egy hangszer is szólhat végtelen sokféleképpen, teremtől, közelségtől, adott hangszergyártótól vagy akár példánytól függően. DE EZ NEM JELENTI AZT, hogy akkor nincs olyan, hogy élő zene vagy olyan, hogy egy adott hangszer hangja. Más példa, így talán könnyebb lesz: a saját íróasztalomat is láthatom végtelen sokféleképpen, talán még soha nem láttam kétszer ugyanúgy, és a lapját pl. talán még soha nem láttam téglalap alakúnak, DE EZ MÉGSEM JELENTI AZT, hogy akkor nincs olyan, hogy az én íróasztalom, vagy azt, hogy a lapja ne lenne téglalap alakú. (Akárhányszor írjátok is le, hogy milyen sokféleképpen szólalhat meg egy hangszer attól függően, hogy honnan hallgatod, milyen maga a hangszer stb, ezt a másik oldal (mi) is leírtuk már az elején, de ez nem változtat a dolgotn, sőt valójában ez a valóság lényegéhez tartozik. OLyan dolog, aminek nincsenek ilyen "aspektusai" valójában nem reális, de ezt hagyjuk most). Ez egy "viszonylag egyszerű" filozófiai probléma (az ismeretelmélet ún. "alapproblémája"), már Platón (sőt már az un. eleai filozófusok) is adott rá egy magyarázatot, igaz, még Kant is ezen rágódott, meg még utána is mindenki), de a dolgot, nevezetesen, hogy ennek ellenére van olyan, hogy valóság, csak kevesen tagadták (és azok sem csak úgy minden indok nélkül).
2) Azt, hogy a fenti valóságot a hifis reprodukció soha nem tudja elérni, megint csak nem tagadta senki (akárhányszor írjátok is ezt le), DE EZ NEM JELENTI AZT, hogy ez a valóság ne lehetne két hifi összehasonlításakor a 'referencia". Mivel van ilyen valóság (ld. 1-es pont), ez legalább egy értelmes álláspont, míg ezzel szemben egyetlen értelmes alternatíva sem hangzott el ezen hosszú vita során. Ha nem az élő zeneéhez, akkor mi a franchoz mérjük, hogy melyik hifi a jobb. (Azt az álláspontot, hogy a hifi művészi kvalitásai döntenek, amit kinek kinek az ízlése, misztikus megérzései döntenek el, nem tekintem ilyen álláspontnak, mert maga chord és ear is folyamatos ellentmondásban van önmagával, akár már a fenti idézetben is. De bármelyik másik bejegyzésüket olvassátok, amelyben egy hifit értékelnek, mindig az élő zenéhez mérten nevezik azt jobbnak vagy rosszabbnak. Chord pl. fent is kifejti, hogy az alfás kiadás azért olyan jó, mert a közelmikrofon által összeszedett infot is tartalmazza. Az az info nem a csemballóból jön? Ha nem, akkor honnan szedi össze a közelmikrofon? A mikrofon gyártó művészi elképzeléseiből? Chord maga is azt írja, hogy ha oda ülnél közel, akkor te is AZT hallanád, és azért szereti az alfás felvételt jobban, mint a többit, ami csak az 5. sorban ülve hallhatót adja vissza (Ez mind az un. élő zene része, még akkor is, ha az nagyon komplex. Vagyis mindkét felvétel a csemballó hangját adja vissza, csak egyik a közelit a másik a távolit, i.e. egyik sem a befogadó művészi intuícióira apellál. Egy hifi rendszer, ha a közelit jól adja vissza, akkor a távolit is jól fogja visszaadni, így ez a különbség nem igazán szól a hfiről, hanem csak arról, hogy Chrod milyen felvételeket szeret, illetve hova szeret(ne) ülni egy koncerten. Ear meg maga is leírta valahol, hogy azért nem szereti az un. hifis teret, meg az un. hifis részleteket, mert az élő zenének nincs olyan mesterséges tere, meg olyan mesterséges felbontása, ésolyan hifit szeret, ami ebben az értelemben nem "hifis". Akkor most miért, miről vitatkozunk? Persze lehet mindent mindennel keverni, főleg a netes kommunikációban...
2.5) A fentiek után nem meglepő, hogy sajnos Schiff András egyetlen leütés alapján megmondaná, hogy egy Bösendorfer szólalt meg, és nem egy Steinway, akárki is üti azt le, és akármilyen általa még nem hallott Bösendorferről van szó. HIába van miilóféle árnyalata egy Bösendorfernek, aki sokat hallott ilyet, és sokat játszott rajta, az tudja hogyan szól "A" Bösendorfer. Ezen nem változtat semmit, hogy X vagy Y meg nem tudja ezeket megkülönböztetni. Az számít, hogy van olyan, aki meg tudja. És ugyanígy van ez az élő/reprodukált zenével: az, aki sok ilyet hallott meg tudja különböztetni. És egy valamirevaló hifigyártónak (jobb híjján) ez lebeg a szeme előtt, mint referencia, azzal együtt, hogy nyilván tudja: ez a referencia teljesen nyilvánvaló és racionális okokból elérhetetlen (i.e. egy Ideál). Nem is próbálja meg elérni, de ezzel a kezében (fülében) "alkot".
3) A bitograde által behozott egyensúly, ami az egész vitát kavarta, na az pl. sztem nem feltétlenül az élő/nem élővel van összefüggésben. Talán a cikk sem mondja ezt, hiszen, a realitás faktor (vagy talán accuracy-nak hívja) az egy külön dolog a cikkíró szerint is. Talán egy élő koncerten is eltolódhat ez az egyensúly, ha rossz helyen ülünk, és akkor azt mondjuk, hogy szar az akusztika, de a cikk lényege talán inkkbb az, hogy ez a faktor nagyon (kiemelkedően) zavaró, akár az élő zenében tolódik el, akár a hifis reprodukcióban. I.e: ha ez eltolódik, akkor lehet akármennyire a többi faktor reális, az egész felvétel vagy akár az élő zenei élmény nem lesz jó. Sztem ebben van valami, de ez független az itt hevesen vitatott problémától (reprodukál-e a hifi?)
4) Ez a pont is egy a vitától független dolog lesz , de sztem jól mutatja, hogy a hifi gyártás nem művészet (bár persze tág értelemben szoktuk mondani egy nagyon jó hifi gyárosról (asztalosról, szakácsról stb), hogy már "művészi szinten" űzi a mesterségét, de ez a képletes beszéd nem változtat azon, hogy a hifi gyártás nem művészet. (meg kéne kérdezni egy jó gyártót, hogy művésznek tartja e magát. Persze nyilván van olyan, aki igen, és abban nem fogunk tudni megegyezni, hogy ki a "jó". Ez nyilván cirkuláris dolog.)
Ezt a művészet dolgot sztem elég világosan mutatja az, hogy minden olyan írás, amelyik valamiféle műalkotáshoz hasonlítja a hifis reprodukciót (van néhány ilyen) alapvetően téves, és bornírt félreértéseket tartalmaz. (Hadd ne hozzak példákat, mindenki olvasott már ilyet.) Ehhez persze meg kellene tudnunk egyezni abban, hogy mi a művészet, és ez nyilván nemfog menni, de mégis: a művészet alapvetően "poiészisz" (ez eredetileg tágabb értelmű, mint a költészet), valamit teremt, és nem csupán "techné" (ebből jön a technika). A hifi gyártás meg alapvetően technika. Ezen megint nem változtat semmit, hogy nincs éles határvonal a kettő között. (A fekete és a fehér között sincs, végtelen számú szürke árnyalaton keresztül egymásba árnyalódnak, de mégis van olyan, hogy fehér, meg olyan is hogy fekete.)
Persze, nem lett rövid a dolog, meg lehet, hogy ezek a neten olvasáshoz tényleg túl "szofisztikált" megkülönböztetések. Asszem, így van, de most már mindegy....( Többet, ígérem, nem írom ezeket le, nem is lesz egyhamar ennyi időm.)