nekem/szerintem egyik értelemben az a "tisztességes", amelyikkel jó otthon zenét hallgatni, aminél kevésszer merül fel zenehallgatás közben az, hogy "hú, azért másik cucc" kellene. ...az más, ha hifis fórumot, fizetett marketinges cikket, bemutatót nézegetve merül fel, hogy ki kellene egy másikat is próbálni.chord írta: ↑2019.08.23., pén. 09:04Mekkora kelepce kérdés, de nagyon jó....
Mert ami benne van, az élében, az a nagy adag sértődöttség (nem füleleké nyilván, ő csak nevet szerintem), hogy van 'becsületes' hifi, szépen, technokrata módon megtervezve, jó esetben nagyon jó. Meg vannak a renitens szélhámosok, fittyet hányva minden koncepciónak, és a hang, megint csak, jó esetben nagyon jó. Ez utóbbi azért ritka, de mindegyikőtök tud példát sorolni....
másik értelemben pedig, hogy ne egy új dobozba tett olcsó termék legyen drágán eladva, az ár és a minöség ne szakadjon nagyon el egymástól
de lehet ez is ismérve a tisztességes rendszernek:
másik téma:
Félö, hogy nem a fentiek számítanak.
A kiadó kevéssé a zenekarral törödik, mint magával a kiadóval: mekkora haszon lesz azon a terméken, hányan veszik meg.
A kiadónál a pozíciót betöltö embernek nem jó zenei ízlésünek stb. kell lennie, hanem olyannak, aki jól érzi, hogy mire lesz kereslet.
Ha jó a zenei ízlése, de nincs rá kereslet, akkor a kiadó kárára végzi munkáját.
Ha zeneileg, hangzásilag esetleg/netán borzasztó; de rengetegen megveszik, a kiadó haszna nagy lesz, akkor a kiadó számára jól végezte munkáját.
Ezek nem "népmüvelési", nem jótékonysági, nem "emberiseg ízlését gazdagítani szándékozó intézmények".