juliush írta: ↑2019.10.08., kedd 14:25
wittao írta: ↑2019.10.08., kedd 12:36
Idén mi Varsóba megyünk.
"WarSHOW must go on..."
Tényleg, nem lenne időszerű átnevezni "My Stream Club"-ra???
A My Reel Club egyáltalán nem véletlenül kapta ezt a nevet. Komoly történet van mögötte.
Tinédzser koromban szerintem nem voltam egyedül, aki rádióból műsorokat, kölcsön LP-ket másolgattam szalagra (Akai GX4000D) és kazettára (Dual C914 - ez egyike volt a kevés kazettás magnóknak, ami tudott dupla, vagyis 9,5 cm/s sebességgel is felvenni). Emlékeimben úgy él az az időszak azóta is, hogy személyesebben kötődtem az így átmásolt zenékhez. Középiskolás koromban a másik nagy élmény volt, hogy rendszeresen eljárhattam a megyei könyvtárban mindenféle kortárs zenei, fúziós, vagyis kísérletező zenei koncertekre, ahol sokszor egy-két tucat ember volt csak. Ezek az élményeim is sokkal személyesebbek, mint a normál koncert élmények voltak.
A streamelés, miközben nagyon praktikus és egyre jobb minőségű, teljességgel személytelenné teszi a zenehallgatást. Így annyi közünk sincs többé a zenék "megszerzéséhez", mint anno a valós idejű másolással, felvételi szintek beállításával és most már a hordozót sem tulajdonoljuk. Akkor a gondosan és türelemmel elkészített felvétel jobban hozzánk kötötte a zenét, mintha csak részesei lettünk volna a folyamatnak.
Nekem pedig a személyesség, az aktiv közreműködés élménye azóta is hiányzik.
Anno már a Pennában is kitaláltam a High-End Pro elnevezést és ennek keretében készítettünk pár felvételt, amennyire csak tőlünk tellett igényesen: Sebestyén Ernővel, Szabadi Vilmossal, a Perényi vonósokkal, és még sok más előadóval, nagyon komoly minőségben, ám egyszerű felvételi technikával, kábelezéssel. Akkor még többnyire közönség nélkül. A HIgh-End Pro folyamat része volt a Danley és Mc2 Audio eszközök, Gotham kébelek használata a hangosításban és valahogy sikerült elfogadtatni a profikkal, hogy a hangosítás nem kell, hogy a hangerőről szóljon. Ennek köszönhetjük a Wynton Marsalis koncert hangosításának (és meghallgatásának) az életre szóló élményét is, sok hasonló élmény mellett.
A stúdió koncert felvételén jelen lenni, sőt lábatlankodni a munkájukat végzők között, a koncert végén megbeszélni a hallottakat a művészekkel, szervezőkkel és aztán megkapni a felvételt vagy digitálisan vagy szalagon, visszahozza a személyesség és az aktív részvétel élményét.
Számomra legalábbis.
Ezzel az egész "mozgalommal" (üzletnek nem nevezném semmiképpen), vagy projekttel ezeket az élményeket szeretném elhozni másoknak is, ha már abban a szerencsében lehetett részem, hogy átélhettem őket. Az átlag igényes zenehallgatónak. Járulékos tapasztalatként, aki figyel megértheti, hogy milyen sok kompromisszummal és milyen technológiák használatával jár egy hangfelvétel elkészítése.
Közel másfél évem van az elindításban.
Eredetileg még kevesebb emberrel szerettem volna megosztani a felvételkészítést, nem többel, mint 10-12 egyszerre, de úgy nem lehetett volna megúszni fejenként 50e Ft alatt. Egy ilyen felvétel elkészítésének kb 4-500e Ft-nál indul a költsége, stúdió bérlettel, a fellépők díjával és mindennel együtt. Szponzort, hirdetőt nem szerettem volna bevonni, segítségükkel persze lehetett volna csökkenteni a részvétel díját, de sokkal kereskedelmibb lett volna a jellege. Aztán kiderült, hogy a Super Size Stúdióban elfér kb 30 ember is és az ott felvételeket készítő Hunnia Records portfoliójában sok olyan művész van, aki szívesen fellép ilyen szokatlan körülmények között is és nem bánja, ha a sokszori ismétlés lehetősége nélkül kell a felvételt megcsinálni.
A 20e Ft-os részvételi díj már alkalmas arra, hogy ha legalább 22-25 fizető vendégünk van, és nem egy big band lép fel, akkor mindenki ki legyen fizetve, legyen ropi, pogi és üdítő is.
Kétségtelen, hogy 20e Ft sok pénz egy pár órás szórakozásért, lehet ettől olcsóbban is elmenni egy sok száz vagy több ezer nézős koncertre, akár nemzetközi sztár fellépővel is, élmény lesz az is, de nem lesz meg az embernek az alkotás és a személyes közreműködés élménye.
A 20e Ft szerintem nem sok a tanulásért, a fellépőkkel és a felvételkészítőkkel való beszélgetésért és bizonyosan nem sok a referencia felvételek megszerzéséért.
Biztosan sok százan vannak az AVX-en akiknek van legalább egy kábele, ami többe került 20e Ft-nál. Innen nézve, talán már nem olyan sok a részvételi díj. A következő eseményen ennyiért még szalagmásolatot is tud majd az érdeklődő magnó tulajdonos kapni (az elsőn sajnos nem, két hiba is el lett követve, ami a következőn már biztosan ki lesz javítva), biztosan az autentikus, nem csak az annak mondott analóg mesterszalagról. a hasonlóan igazi szalagokért azok a cégek, akik több tucatnyian manapság ezzel foglalkoznak, 400 és 700 dollár közötti összegeket kérnek, igaz a szalag árával együtt. Ez kb 130e-230e Ft. Egy darab szalagért...
A jövő évi terveinkben 10-12 felvétel biztosan benne van. Talán még több is lehetne. Persze nem baj, ha nem lesz mindennapos a felvételkészítés ezen módja és ahhoz már tényleg sok a 20e Ft, hogy 2-3 hetente ennyit kiadjon 20-30 ember a részvételért, hacsak ki nem terjesztjük az országhatáron túlra is. Meg fogjuk próbálni. Első lépésként a nativedsd.com-on keresztül, ahol majd meg lehet vásárolni a felvételeket és talán még az eseményeinket is közzé tudjuk tenni rajtuk keresztül
). Ráadásul egészen a közelmúltig áthatotta a gondolkodásomat, a zenehallgatáshoz való hozzáállásomat a fizikai birtoklás vágya is, többezer CD és SACD sorakozik a polcokon, ha egy ...khmm...letöltött produkció megtetszett, meg kellett vennem fizikai hordozón is.
