Vinkler írta: ↑2024.02.17., szomb. 08:05
Igen, de azt próbáltam leírni, hogy ez szerintem egy téves irányzat. Egy autót csak a súlya és motorjának teljesítménye alapján nem lehet reálisan megítélni olyan szempontból, hogy milyen gyors egy pályán, vagy melyen vezetési élményt ad, sok mindenre lehet következtetni, de koránt sem ad komplex képet! Bele kell ülni, menni kell vele!
Sajnos máshol is kezd elterjedni ez a fajta számok alapján való véleményezés, úgy látszik a mostani generációk adatokban hisznek, amiket készpénznek vesznek, pedig önmagukban nem adnak komplex képet. Köszönhető ez annak talán, hogy egy időben folyt a snake oil mindenhol, homályos magyarázatok és esetleges tévhitek, realitásokat nélkülöző magyarázkodásaitól volt tele a hifi. Tapasztaltam ezt én is még hifis pályafutásom elején. Nem csodálom, ha páran átestek a ló túloldalára.
Beleülnek, mennek vele, aztán mindenki mást ír róla. Ebből ugyanúgy lehet hitvitát generálni, mint a technikai adatok alapján, a végeredményért itt sem az eszköz a felelős, a felhasználó dönti el, miként és mire használja.
A
"számok alapján való véleményezés" nem új dolog, a 70-80-as években legalább annyira menő volt, mint manapság, a néhai HiFi Magazin is közölt mérési eredményeket, hogy elkerüljék a szubjektivitás csapdáját. Csak aztán a gyártók leszoktak a részletes adatok publikálásáról, mikor látták, hogy a felhasználók nagy része mennyire félreértelmezi őket (lásd az említett autóskártyás versenyt!). A snake oil mozgalom akkor szabadult el igazán, ám az emberek többsége realista, kevésbé akar ezoteriával foglalkozni, ezért az objektív vizsgálatra mindig is erős maradt az igény. Néha túlságosan is, lásd pl. a damping faktor pár évvel ezelőtti esetét, amikor néhányan ebben a paraméterben láttak mindent, vagy hangsugárzóknál a határfrekvenciák rendszeres félreértelmezését! De a felhasználók többségének szüksége van valamilyen objektív információra, ami alapján tájékozódni, dönteni tud. Amirm sikere is ebben rejlik.
Egyszer rászántam néhány órát és elolvastam némelyik beszámolóját, mert látni akartam, mire ez a nagy tiltakozás. Írásaiban közöl olyan objektív műszaki adatokat, amik néha sehol máshol nem lelhetők fel, meg mér is pár dolgot, ami alapján elhelyezi a cuccokat egy szerinte korrekt véleményezési rendszerben (kb. mint mindenki). Lehet ezt támadni, főleg ha számunkra ellenszenves, vagy legalábbis kétséges minőséget képviselő cuccokat pontoz fel. Ám mindenképpen pozitívum nála, hogy írásai mentesek a magasztos hifista jelzőktől és megfogalmazásoktól, nem is nagyon szokott véleményezni, pár soros ajánlást ír a cikkek végén. És mivel durván népszerű, nyilván sokaknak nem tetszik, amit csinál. Amikor a HiFi magazinoknak volt komoly olvasótábora, azokat is érte sok bírálat. Mindet. Most, hogy kevésbé olvassák őket, elcsendesedtek a bírálatok is.
Nem tudom, valaha is a helyére kerül a HiFi-ben a műszaki adatok, mérések értelmezése. Nagyon ritkán látok/hallok komoly embertől hangminőségre vonatkozó olyan véleményezést, ami néhány mérési görbe alapján születik meg, szóval ezek ellen tiltakozni vaklármának tűnik. Ha valakit maga alá temet néhány adat és téves következtetéseket von le belőlük, az nem a mérések és paraméterek hibája, de nem is a méréstechnika fogyatéka. A számok hasznosak, ha tudunk velük bánni. Pl. van olyan weboldal, ahol sokszáz hangszóró mért (!) adatai érhetők el és ezek alapján lehet mindenféle listákat generálni, ami igen hasznos, ha valaki éppen hangsugárzót tervez és tudja, mit keres, mit akar.
Meggyőződésem, hogy a mérések nem váltják ki a meghallgatást, de nagyon fel tudják gyorsítani a munkát, a hibakeresést és a fejlesztést. Cipővásárlásnál is nagy segítség, ha tudod a méreted és így nem kell félszáz cipőt felpróbálnod, csak amelyik illik a lábadra és azok közül már gyorsan választhatsz. Reggeli készülődésnél is hasznos, ha vetsz egy pillantást az aznapi (méréseken alapuló) előrejelzésre és nem kell percekig ácsorognod a teraszon és kitalálni, milyen idő lesz ma.
Egy elektronikai alkatrész értékét megpróbálhatod fülre is megállapítani, ha van rá pár órád, vagy előveszel egy műszert és megméred két másodperc alatt. Egy gyors mérés kimutathat olyan problémákat, amiket az ember csak nagyon odafigyelve, több órás meghallgatással tud detektálni (és még akkor sem tudja feltétlenül beazonosítani az okát). Egy hangsugárzó hangolása, erősítő beállítása, akusztika feltérképezése méréssel néhány perc, füllel több hét is lehet és a végeredmény akkor is messze lesz a magabiztostól. Láttunk itt már sok, meghallgatáson alapuló lelkes beszámolót, harsány ódát, szintugrást zongorázni, amiket néhány hónappal később csendes eladás követett.
Pár napja jártam egy házimozi szobában, ahol a tulajdonos hónapokig szenvedett a szubsugárzó elhelyezésével, tucatnyi helyen, tucatnyi zenével, filmmel próbálta, hallgatta, végül szépen belezavarodott. Műszerrel fél óra alatt találtuk meg a hangdoboz ideális elhelyezését és beállítását, ami mérve és hallgatva is megfelelő eredményt adott, a tulaj szavaival élve "mégsosevoltilyenjó". Tipikus eset, rengeteg ilyen van, volt, lesz. A mérés számomra erről szól és nem arról, amit sokan próbálnak belemagyarázni, hogy néhány számból próbáljuk megmondani, mi a JÓ. Én nem próbálom, a fülem/agyam megmondja, mennyire tetszik, de a ROSSZ-at a mérés azonnal kiszúrja, nem kell vele magamat kínoznom. Meglepődnél, milyen sokan hallgatnak rosszul telepített, beállított rendszereket úgy, hogy nem tudják megmondani, mi a baj, inkább cserélgetik a komponenseket, hátha...
A mérés egy dolgot nem igazán tud megmondani: kinek mi tetszik. Egyszer talán oda is eljutunk, de ez már az agykutatás területe. Ám a mérések ma is nagyon meg tudják könnyítani a dolgunkat, ehhez persze nem elég a műszert beszerezni.