Általában a hifiről

... Szimplán vannak kérdések amelyek sokakat foglalkoztatnak és még nincsenek megválaszolva. Már csak azért is érdemes beszélni róluk mert valami konszenzusra kellene jutni különben lent maradunk a gödör alján és saját erőből nehéz lesz onnan visszakapaszkodni...
Szerintem nincsenek válaszok. Teljesen szubjektív dolog. A második felét ( "gödör alján") nem értem, de lehet jobb is.

Mondjuk a sör jó ötlet!

Vendég

Ha nincs miről beszélgetni akkor menjünk és igyunk egy sört.

...Szimplán vannak kérdések amelyek sokakat foglalkoztatnak és még nincsenek megválaszolva. Már csak azért is érdemes beszélni róluk mert valami konszenzusra kellene jutni különben lent maradunk a gödör alján és saját erőből nehéz lesz onnan visszakapaszkodni...

Vendég

itt reagálok, de azt gondolom, kicsit túl lett már tolva ez a egész....
Sztem nincs itt túltolva semmi. Szimplán vannak kérdések amelyek sokakat foglalkoztatnak és még nincsenek megválaszolva. Már csak azért is érdemes beszélni róluk mert valami konszenzusra kellene jutni különben lent maradunk a gödör alján és saját erőből nehéz lesz onnan visszakapaszkodni. Én is tudok lózungokat mondani, hogy az élet nem fekete és fehér, mindenki másképp más, minden másképp van stb.stb. Ezzel nem megyünk semmire. Addig már eljutott a csapat, hogy mindenki azt hallgat amit akar és emiatt a másikat megszégyeníteni helytelen. Az is világos, hogy az embernek élete folyamán rengeteg élménye lehet és a zene világa csak egy az egyéb alternatívák közül. Attól, hogy vki nem jártas ebben a szenvedélyes világban még lehet jártas másban és lehet annak kiváló ismerője és képviselője. De ez nem is volt vita tárgya emlékeim szerint. Azt továbbra is tartom, hogy mindenki annyit fog fel a zenéből amennyit felkészültsége és ismeretei megengednek. Akit érdekel ez a világ meg is fogja tenni a szükséges lépéseket, akit nem az pl elmegy hegyet mászni vagy beül egy könyvtárba. Engem a zene választott és nem én a zenét. Talán furcsán hangzik, de ált. iskola 3. osztályában bukásra álltam ének-zenéből...hogy mi idézte elő a 180 fokos fordulatott azt nem tudom. Egy nap arra ébredtem, hogy zenét akartam tanulni és anyám teret adott vágyaimnak. Köszönet ezért. Mint ahogy ostorral nem lehet senkit bilire szoktatni úgy ez a zeneszeretettel sem fog menni. És különben is sohasem a mester keresi a tanítványt hanem fordítva. A zene világa szerencsére még nem szektásodott el. Az érzelmi nyomor pedig létezik és a művészetek számára kiapadhatatlan forrásul szolgál. Nagy kedvenceim a filmművészet örök darabjai közül e témában: Fliegauf Benedektől a Rengeteg és a Dealer; Michael Haneke A zongoratanárnő c. filmje. Ez utóbbi ráadásul egy kiváló zongoristáról szól.

Szvsz. mindenki szereti a komolyzenét, csak sokan nem találják meg azokat a műveket, amelyikeket szeretnék.

A "Remény Rabjai" című film jutott eszembe ennek kapcsán, az részlet, amikor Tim Robbins magára zárta az ajtót, feltett egy hanglemezt és kihangosította azt a rabok számára.

A magával ragadó érzelem dús szerzeményt mindenki döbbenten hallgatta. A börtönfalakon túl repítette őket...

Evés közben jön meg az étvágy. A távoltartáshoz lenne pár szavam. Jó régen egy nagyon jó beszélgetést sikerült folytatnom egy hegedűművész hölggyel arról, hogy hogyan lehetne vkit rávenni arra, hogy elmenjen egy komolyzenei koncertre. És ő azt mondta, hogy fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy időnként a zenekar hangosan, időnként halkan játszik és hogy az illető ne ijedjen meg ha érzelmeket vált ki belőle az adott zenemű mert ennek pont az a célja. Nem tudom ki hogyan van vele de én sok érzelmi nyomorékkal találkoztam életem során akik nem hogy a társuk érzelmével nem tudtak mit kezdeni, de még saját belsőjüket sem ismerték. Ekkor értettem meg a langyos zenék iránti olthatatlan közönségigényt.

itt reagálok, de azt gondolom, kicsit túl lett már tolva ez a egész.

sok boldog ember van a maga szintjén, akinek nincs igénye rá, hogy feljebb lépjen, sőt, lehet meg is zavarodna, hiszen kizökkenne az adott életéből, mégis nagyszerű gyereket nevel fel, van baráti köre, akikkel jól érzi magát, és az is lehet gazdagabb az élete, mint azoknak akik koncertekre járnak, és nagyon komolyan próbálják érteni, és megmagyarázni azt amit esetleg szavakkal sem lehet kifejezni, viszont egész életük egy burokban zajlik.

nincs senkinek joga bírálni, megjegyzéseket tenni, vagy megmondani mit szeressenek.

az utóbbi pár évben kiderült számomra az, hogy emberek, akikre azt gondoltam, hogy érzelmi nyomorékok, vagy valamiért mások mint a nagy átlag, furán viselkednek, nem a "megszokott" módon reagálják le a világot, sokkal nagyobb empátia kell megérteni a reakciókat. (mindez családi vonatkozásból fakadóan: talán több empátia)

hogyha utat mutatsz és megfelelően állsz hozzá, akkor az embertársad sem lesz lelki nyomorék, mert segíthetsz neki, persze az előítélet mögé könnyű elbújni....

azt gondolom sokkal bonyolultabb a képlet, mint itt klaviatúrát ragadunk és megmondjuk a "tutit".

párkapcsolat:
természetesen ha két ember együtt él hatnak egymásra, formálják a másik világképét addig a pontig, amíg úgy érzik, hogy másik nem lépett egy határt, nem erőszakos és adott esetben úgy érzi egy idő után, hogy sok neki a másik.

Az emberek zöme úgy nő fel, hogy a fiatalkori bulikon túlhaladva nem ideje, sem indíttatása nincs a zenével foglalkozni.

Az időtényező emlegetése nekem ilyen esetekben mindig sántít. Lehet, hogy egyre gondolunk, ha úgy érted, hogy fiatalkorban a fősodort kedveli, de nem elégíti ki igazán és ezt nem csak a későbbiek viszonylatában érti és érzi, hanem fiatalon is, akkor oké. De én amit tapasztaltam zömében eddig, az az volt, hogy aki akkor slágert szeretett, az alapvetően később is azt fog. Az ember a fiatalkorában megszerzett szinteket és irányokat keresi viszont később is. Nem feltétlenül lineárisan vagy vagy folytonosan, meg ugyanazon irányban, de szintjét tekintve legalább annyit vár el. Szerencsés kitörések, kivételek, szép ívek, sztorik, fejlődések persze akadhatnak, ezek jók, de ritkák. De hogy ellent is mondjak magamnak: érdekes, mert aki később találkozik bizonyos stílusokkal és bejön neki, annál rendre kiderül, hogy eleve is fogékony volt és lett volna rá, aki pedig érzéketlen ezekre, annál visszamenőlegesen megfigyelhetők egyéb, ezzel egybecsengő fásultságok is. Ez így, egyben ambivalens gondolatmenet, de mindig az jön ki, hogy aki kicsiként megkínálódott értelemmel, értelmes zenével, abban visszaköszön később, aki meg érzelmileg nem megy mélyre, az is visszaköszön a zenében. Vice versa, ahogy már írtam.
gt40alpha jól megfogalmazta.

Aki szereti a zenét az minden műfajban találhat olyat ami tettszik neki,(és itt most zárjuk ki lagzi lajcsit,meg az egynyári sztárokat,bár biztosan van az a mennyiségű pia )csak keresgélni kell.
Na ez így pontos. A lakodalmasban sztem van olyan, amin szénné röhögi az ember magát, meg már annyira rossz, hogy azért jó, szóval nem kell komolyan venni.

Vendég

Azt gondolom, a komolyzenével járó, amúgy nehezen indokolható körítés és lila köd tart távol sokakat. Míg Amsterdamban és Párizsban simán beülnek a fiatalok farmerben és pólóban egy szimfonikus koncertre, nálunk a naftalin szagú közönség nehezen viseli el, ha nincs rajtam minimum egy zakó. És hát a mi szemünk is megszokta, hogy a muzsikusokat frakkban, nagyestélyiben látjuk a színpadon, pedig én nem várnám el tőlük és nekik sem túl kényelmes.
Evés közben jön meg az étvágy. A távoltartáshoz lenne pár szavam. Jó régen egy nagyon jó beszélgetést sikerült folytatnom egy hegedűművész hölggyel arról, hogy hogyan lehetne vkit rávenni arra, hogy elmenjen egy komolyzenei koncertre. És ő azt mondta, hogy fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy időnként a zenekar hangosan, időnként halkan játszik és hogy az illető ne ijedjen meg ha érzelmeket vált ki belőle az adott zenemű mert ennek pont az a célja. Nem tudom ki hogyan van vele de én sok érzelmi nyomorékkal találkoztam életem során akik nem hogy a társuk érzelmével nem tudtak mit kezdeni, de még saját belsőjüket sem ismerték. Ekkor értettem meg a langyos zenék iránti olthatatlan közönségigényt.

Nem gondolnám, hogy bárkinek a kedvét szegné, hogy speciel nekem Mozart nem kedvencem. Na bumm. Egy vélemény. Nem merném gondolni, hogy én ilyen nagy hatású ember lennék! Csodagyerek volt, biztosan, elhiszem. Néha hallgatom is, de a nekem legkedevsebbekért sokkal jobban tudok lelkesedni.
Gondolom olyat is lehet találni (könnyebben) aki meg mondjuk Sosztakovicsot konkréten nem hallgat, sőt a hangverseny szünetében lelécel, ha Sosztakovics a második rész.

Szvsz. mindenki szereti a komolyzenét, csak sokan nem találják meg azokat a műveket, amelyikeket szeretnék.
Aki szereti a zenét az minden műfajban találhat olyat ami tettszik neki,(és itt most zárjuk ki lagzi lajcsit,meg az egynyári sztárokat,bár biztosan van az a mennyiségű pia )csak keresgélni kell.Mondjuk megértem azokat akik két három stílust hallgatnak nagyrészt mert nagy a merítési lehetőség azok közül is,főleg most az internet mellett,és nem éreznek késztetést más zenék után kutakodni.
Nekem egy nagy löketet egy könyv okozta még a 90-es évek elején,egy ismerősömtől kaptam.Kovács László Gábor-Zakar Zoltán Rocklegendák című könyve volt.Ebben az időszakban kezdtem a cd-lemezeket gyűjteni,és e könyv után egyszerűen nagykanállal faltam a zenét.A hifim még gyerekcipőben járt,de olyan élvezettel hallgattam a könyvben szereplő addig nem ismert zenekarok lemezeit,hogy még most is jóérzéssel gondolok vissza rá.
Olyan volt mint amikor találunk egy jó könyvet,könyvsorozatot,és szinte megszűnik a külvilág olyan átáléssel és élvezettel olvassuk.
Ez kitartott egy ideig,aztán eljött a srác aki adta a könyvet,nézte a lemezeimet,és kérdezte hogy mi van a jazz-al,az miért nincs?Mondom neki hogy nem nagyon jön be,erre azt mondta hogy figyeld csak meg,hogy ha ezek a lemezek bejönnek amiket most hallgatsz,akkor előbb utóbb a jazz is be fog jönni,igaza is lett.
Szóval csak azt akarom kinyögni ezzel,hogy nagyon sok jó zene van,és érdemes egy egy kirándulást beiktatni időnként a komfortzónánkon eddig kívül álló irányzatok felé is.

Vendég

Nem kell erőltetni, pláne mert szerintem sem kötelező komolyzenét hallgatni. Kedves páromnak is kimaradt élete első feléből, de nyitottsága miatt évekkel ezelőtt eljött velem néhány koncertre, megszerette és már rákérdez, ha pár hétig nem megyünk. Ehhez viszont az is kellett szerintem, hogy meséltem néhány dolgot neki a darabokról, a szerzőkről, az előadókról és a hangszerekről. Ha minden felkészítés nélkül bedobtam volna egy Wagner darabra, talán nem lett volna 2. alkalom.
Köszönöm értékes soraidat. Pont így vagyok ezzel én is. Bevallom neofita koromban voltak olyan ambícióim, hogy megmentem a lelkeket a komolyzene számára. Immáron negyed évszázada nem teszek ilyet. Biológia törvény, hogy az erős inger taszítást, míg a gyenge inger vonzást vált ki. És akiről írtál az nem is a te nejed hanem az enyém!

Nem is értették, hogy mit púposkodom.
Nem kell erőltetni, pláne mert szerintem sem kötelező komolyzenét hallgatni. Kedves páromnak is kimaradt élete első feléből, de nyitottsága miatt évekkel ezelőtt eljött velem néhány koncertre, megszerette és már rákérdez, ha pár hétig nem megyünk. Ehhez viszont az is kellett szerintem, hogy meséltem néhány dolgot neki a darabokról, a szerzőkről, az előadókról és a hangszerekről. Ha minden felkészítés nélkül bedobtam volna egy Wagner darabra, talán nem lett volna 2. alkalom.

Azt gondolom, a komolyzenével járó, amúgy nehezen indokolható körítés és lila köd tart távol sokakat. Míg Amsterdamban és Párizsban simán beülnek a fiatalok farmerben és pólóban egy szimfonikus koncertre, nálunk a naftalin szagú közönség nehezen viseli el, ha nincs rajtam minimum egy zakó. És hát a mi szemünk is megszokta, hogy a muzsikusokat frakkban, nagyestélyiben látjuk a színpadon, pedig én nem várnám el tőlük és nekik sem túl kényelmes.

Vendég

Az én hozzászólásom lényege éppen az, hogy ne írjuk már elő, hogy az "Egy kis éji zenét" szeretni kell, vagy akármilyen konkrét művet szeretni kell ahhoz, hogy valaki szeressen más komolyzenei műveket.
Mondhattam volna Brahms 1. szimfóniáját is. Nem az a lényeg, hogy kinek melyik szerző mely konkrét darabjától fordul ki a gyomra hanem, hogy kifordul úgy unblock minden különösebb válogatás nélkül. Te egy reményt fogalmaztál meg ami az én tapasztalatom szerint nem tükröződik viissza a hétköznapi valóságban.
Ami pedig Mozartot illeti az a te privát ügyed. Mások kedvét ne szegd a posztolásoddal. Hölgyeim és Uraim! Mozart egy csodagyerek volt, csodafelnőtt lett belőle és csodazenéket írt. Talán ez tetszeni fog tőle.

Az én munkakhelyemen ( 85 főnyi alkalmazott + gyakornokok ) kivétel nélkül olyan emberek dolgoznak akik nem, hogy magasról leszarják Brahms művészetét de még soha nem is hallottak róla. És tök jól elvannak a maguk saját kis világában. Próbálkoztam felhívni a figyelmüket a szabadidő komolyzenével történő hasznos eltöltésének lehetőségére de még azt sem mondhatnám, hogy ellenálltak. Egyszerűen nem érdekelte őket. Amikor Vivaldiról áradoztam az olyan volt nekik mintha a retek áráról beszéltem volna. Nem is értették, hogy mit púposkodom.
Ez nem mond ellent semmiben annak, amit én mondtam.

Vendég

Szvsz. mindenki szereti a komolyzenét, csak sokan nem találják meg azokat a műveket, amelyikeket szeretnék.
Az én munkakhelyemen ( 85 főnyi alkalmazott + gyakornokok ) kivétel nélkül olyan emberek dolgoznak akik nem, hogy magasról leszarják Brahms művészetét de még soha nem is hallottak róla. És tök jól elvannak a maguk saját kis világában. Próbálkoztam felhívni a figyelmüket a szabadidő komolyzenével történő hasznos eltöltésének lehetőségére de még azt sem mondhatnám, hogy ellenálltak. Egyszerűen nem érdekelte őket. Amikor Vivaldiról áradoztam az olyan volt nekik mintha a retek áráról beszéltem volna. Nem is értették, hogy mit púposkodom.

Hát, nem is tudom. Azért én találkoztam már olyannal aki okádni tudott volna az Egy kis éji zenétől.
Az én hozzászólásom lényege éppen az, hogy ne írjuk már elő, hogy az "Egy kis éji zenét" szeretni kell, vagy akármilyen konkrét művet szeretni kell ahhoz, hogy valaki szeressen más komolyzenei műveket.

Speciel nekem egyáltalán nem a kedvencem az "Egy kis éji zene", sőt Mozart sem különösebben a szívem csücske, ritkán hallgatom, elismerem, de nem kedvencem. Sőt, vannak olyan jelentősnek mondott romantikus szimfóniák, amik kb. egyáltalán nem is érintenek meg és önszántamból nem hallgatnám meg őket. És akkor mi van?

Másrészt vannak olyan komolyzenei alkotások, amik nagyon mélyen megérintenek, amiket rengeteget hallgatok.

Nagyon könnyen el tudom képzelni, hogy valaki föltesz egy random Mozart CD-t és azt mondja, hogy őt ez semmiben nem érinti meg (az okádni tudna tőle, az más tészta, de nem tudom mit értünk alatta, meg az illető mennyire kulturáltan fejezi ki magát stb...), míg ha nyitott marad és meghallgat másokat más korszakokból, akkor talál olyat, ami nagyon mélyen megérinti pl. talán egy Sosztakovics.

Vendég

Javaslom olvasd el a mondatom második felét is...
Látom felületesnek tartasz. Hidd el nekem, hogy elolvastam.

Hát, nem is tudom. Azért én találkoztam már olyannal aki okádni tudott volna az Egy kis éji zenétől.
Javaslom olvasd el a mondatom második felét is...

Vendég

Szvsz. mindenki szereti a komolyzenét...
Hát, nem is tudom. Azért én találkoztam már olyannal aki okádni tudott volna az Egy kis éji zenétől.

Szvsz. mindenki szereti a komolyzenét, csak sokan nem találják meg azokat a műveket, amelyikeket szeretnék.

Az összes eddig említett. Kár, hogy élőben borzalmasan játszanak.

Szerintem az főleg a felszippantott cucctól menyiségétől függ...

ez melyik kategeória?
Az összes eddig említett. Kár, hogy élőben borzalmasan játszanak.

ez melyik kategeória?

Tök Buli!

Szóval pénzért vagy ingyen: Nekem semmi bajom azzal, ha az alkotó nem hal éhen, egyáltalán nem látok összefüggést a tisztességes megélhetés, és az alkotói képesség között. Meg már praktikus okok miatt is, ugyanis ha éhen halt, nincs több mű, úgyszintén ha elmegy kazánkovácsnak hogy eltartsa magát, akkor sincs több mű. Az érzelmi indíttatásról nem is beszélve, miszerint, ha valakit szeretek, vagy csak szimplán örömet okoz nem kívánok neki rosszat.

Giccs, vagy remekmű: Talán giccsnek a zene esetében az olyan tömegfogyasztásra szánt darabokat, előadásokat sorolnám, melyek zeneileg túl direkt, harsány, bárki számára egyértelműen hatásvadász módon próbálnak az arcunkba tolni érzelmeket, gondolatokat, oly módon, hogy nem képesek megmozgatni a saját énünket, fantáziánkat.

Ha bármilyen zenei effektekkel, ordibálással, síppal dobbal, egy vasesztergályos produkciója alkalmas arra, hogy elvarázsoljon, ne a zenére, az énekre, a nüanszokra figyeljek, ha képes a produkció a pillanatnyi létből kiragadni, akkor a számomra remekmű. Én mitől művész vagy zseni valaki? Talán attól, hogy mindezt képes megalkotni. Vagyis a varázsolás képessége.

A másik oldalról nézve, ha én egy középszerű tehetségtelen előadó lennék, de nem értek máshoz, és ebből szeretnék megélni azt csinálnám, és úgy ahogy a kiadóm mondja, hogy megéljek. Igényeket elégítenék ki. Persze otthon már lehet hogy remekműveket hallgatnék.

Arról hogy milyen zenét hallgatsz megmondom ki vagy? Az emberek zöme úgy nő fel, hogy a fiatalkori bulikon túlhaladva nem ideje, sem indíttatása nincs a zenével foglalkozni. Nem követi az előadók felemelkedését és bukását, a stílusok változását, fel sem merül benne, hogy a zenében keressen igazi örömöt. Elmegy néhány népszerű előadó koncertjére, jól érzi magát, és ennyi. Ha egyszer úgy érzi hogy lassíthat, talán ezt az utat választja hobbiként, időtöltésként. Kezdi ott ahol fiatalon abbahagyta, rájön hogy ez már nem szórakoztatja, és útkeresővé válik. Itt kezd el szert tenni zeneéleti ismeretekre, kezd kialakulni az iránytűje.

Azt gondolom, hogy az intelligencia és zenei műveltség itt kezd el szerepet kapni, ugyanis ahhoz már gógyi, és főleg ízlés kell, hogy valaki ebben az útvesztőben eligazodjon, különbséget tudjon tenni, akár ugyanazon előadó vagy szerző remekműve, és elvetélt szemete között.

A zenészekről, a zenével egy életen keresztül komolyan foglalkozó szerencsésekről nem beszélek, az egy teljesen külön történet. Úgyszintén kár beszélni azokról is, akiknek a zene csak társadalmi, társasági alkalmat, rangot jelent, vagy azokról, akik sok milliót ölnek a hifi cuccaikba kizárólag azért hogy másokat nyálcsorgatásra ingereljenek, ezzel bizonyítva hogy ők mennyire szerencsések.

Innen alulról így néz ki a történet.

A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.