Általában a hifiről

[sutemenyx]

Azt én is plusszolom, hogy előfordul olyan, hogy valaki csak megfelelő minőség esetén tud befogadni, elmerülni bizonyos fajta zenékben.
A klasszikus zene nálam is ilyen volt, nagyon sokáig nagyon nem bírtam. Viszont nem kifejezzeten minőségnek mondanám, inkább csak valamiféle X-faktornak a rendszerben, hogy a műfajhoz kapcsolódó hangzást úgy tudja visszaadni, hogy abba megfelelő mélységgel bele lehessen látni - még akkor is, ha nemhogy nem tökéletes, hanem akár csapnivaló.

Jó példa erre a városi autómban lévő hifi, ami egyébként borzalmas. Nincs csillapítva semmi, rezeg az egész ajtó, ami csak recsegős műanyagból és vékony vaslemezből áll. Egy hosszúlöketü szélessávú hangszoró van benne, és ezenkívül van 2db tweeter elhelyezve a műszerfalon. A hangkép ki van csavarodva mint állat, borzasztó az egész - elvileg. De! A klasszik rádió elbűvolően szól, és óriási térrel. Azt fantasztikus rajta hallgatni. Szóval még egy ilyen alacsony minőségű rendszeren is meg lehet szeretni, ha az az adott irányban mégis sokat tud mutatni.

[Rock60]

A felsorolt beruházások egy részén dolgoztam és a (zenei) kultúra megemelését ritkán érzékeltem a célok között.

Mi volt a baj ?
Betonozás közben a Makita work rádión nem Bach Goldberg Variációk szólt ?

[zoli73]

Én ebből azt tudtam leszűrni, hogy Te nem ismersz egyetlen hifi/high-end kereskedőt sem.

Ebben van igazság, de néha szoktam velük találkozni, jártamban-keltemben.
Kettőnél voltam is az üzletükben és egyből pofán vágott a valóság. Mindkettőben csak a kütyük (high-end is) sorakoztak egymás hegyén-hátán. Vinylt, CD-t nagyítóval kellett volna keresnem egy olyan üzletben, ahol hifi cuccokat árulnak. És a stílus, ahogyan az egyikben lenézte a tulaj az embert. Hagyjuk is, mert...

Nem kétlem, hogy ilyen is van, de ezek szerint nekem szerencsém volt.
Akiket én ismerek, jártam náluk, beszéltem velük telefonon, Őróluk csak elismerően tudok nyilatkozni. Mind inteligens úriember, figyelmes, szakmailag felkészült, segítőkész. Velem még egyik sem éreztette, hogy "mit akarok én ott, mikor nem fogok milliókat költeni". Pedig volt olyan, akihez csak egy filléres lemezjátszó szíjért mentem, és mégis szívesen látott, közvetlen volt, zenét hallgattunk, beszélgettünk.
Van olyan kereskedő is, akit nagyon jól ismerek, többször jártam az otthonában is, végletekig segítőkész még akkor is, ha olyan dologban segít, ami neki egy fillér bevételt sem generál.
Velem még egyik kereskedő sem volt rámenős, soha nem tukmáltak, ajánlgattak semmit, viszont amiért mentem, abban maximálisan kiszolgáltak.
Valahol ez a normális, elvégre neki is az az érdeke, hogy pozitív benyomást keltsen bennem.
Még valami, akiket személyesen ismerek kereskedőket, közűlük többen is irigylésre méltó zenei műveltséggel, és tájékozottsággal rendelkeznek.
Akit fentebb említettem, akinél többször vendégeskedtem, nála mindig "kötelező" zenét is hallgatni, bármiért is mentem. Nem egy előadót, albumot tőle ismertem meg, hívta fel rá a figyelmemet, pedig nem Ők árulják/forgalmazzák ezeket a lemezeket. Tehát megint csak nem érdekbő teszi.
A zenei kúltúra milyenségéért aligha okolhatók a hifi/high-end kereskedők, sőt, néhányat olyannak ismerek, aki szinte missziónak érzi, hogy tágítsa a nem oly tájékozott hallgatóság zenei érdeklődését, ismereteit. Amit részemről egy nagyon szinpatikus megnyilvánulásnak tartok.

[Rock60]

Ha a minőségi rendszer vezet el oda,hogy befogadást nyerjen el vlmilyen zene,bármi is legyen az,nagy gáz van ...az igazán "jó" zenét fel kell ismerni egy Sokol rádión,vagy egy egyszerű autórádió rendszeren is...az amihez a csúcs hifi vezet,önámitás

de szwsz 3x,magánvélemény...

Gáz, vagy nem gáz, én is a - a bevallott - kisebbséghez tartozom. Nem mintha az igazán " jó " zenét nem ismerném fel egy Sokol rádión is, de hogy élvezetet jelentsen a hallgatása, ahhoz nekem kell, ha nem is csúcs-hifi, de egy minimum minőségi szint.
Aztán, hogy ez - e a sznobság, vagy az, hogy valaki zsebrádiót hallgatva tesz úgy, mint ha élvezné Bartókot, mindenki belenézhet a magába...

[Rock60]

1. Nagyon sok olyan embert ismerek, akit a jó hifi rángatott bele a komolyzenébe. És rángatott ki az egyebekből.

2. Engem meg az élőzene, a koncerthangulat, és nem belerángatott, hanem beszippantott.
3. Ha sok csemballót hallasz koncerten, egy idő után, otthon hallgatva pont nem fog érdekelni a hifi hang minősége, ha előhozza belőled az élményt - már ha van, ugye …
4. A hifisták nagy csapdája, hogy a hifihez olyan zenéket választanak, amik nagyot szólnak. Hány sosem hallgatott kiállítás képei, fantasztikus szimfónia, 1892 ágyúlövés, zarathustra (direkt írtam kisbetűvel, mert nem a pontos címeket soroltam, hanem a jelenséget) és sorolhatnám fajta lemez hever sosem hallgatva a legnagyobb hifik mellett?

1. Például engem is. Nem szégyellem bevallani, hogy sem a jazz, sem a klasszikus zene nem vonzott különösképpen tizen - huszon évesen.
Aztán, ahogy javult a hifim és megismertem más hifi-és zenerajongót, köztük egész különleges embereket is, akik nagyon sok jó zenével ismertettek meg és segítettek a lemezek válogatásában is, egyre inkább állt rá a hallásom és az ízlésem.
2. Az egy fantasztikus időtöltés. Sajnos nagyon ritkán jutok el rájuk, mert a család többi részének nincsen rá fogékonységa, egyedül meg nincsen kedvem menni...
3. Na, az előhozott élményt én másképp éltem meg évekig.
Életem két , mondjuk jó hifivel eltöltött időszaka között, volt egy húsz éves szünet.
Életterem drasztikus beszűkülése és életformánk lehetetlenné tette az értékelhető minőségű zenehallgatást.
Mikor valami kezdetleges ketyerén szólt valami, beidéztem, hogyan is szólt ez régen a " nagy " rendszeremen. Automatikusan azt a hangot hallottam, arra konvertálta át az agyam a hallottakat.
4. Sosem gyűjtöttem ilyen lemezeket. Akad egy pár - köztük mi más, mint a Zarathustra - de azokat a zene miatt szereztem be, nem a hangzásuk miatt.
A Zarathustrát közben sikerült is megutálnom, mert minden havernál, demón, kereskedőnél avval traktáltak.

[Luxor Audio]

Ezt az állítást (vagy az ellenkezőjét) be lehetne bizonyítani indulatok gerjesztése nélkül is. Csak tudni kellene pár számot...

Előbb definiálni kellene, mit tekintünk kulturális kiadásnak, de gyanítom, ez nem fog menni, amúgy is gyorsan átcsapnánk véres politizálásba, szóval engedjük el!

A felsorolt beruházások egy részén dolgoztam és a (zenei) kultúra megemelését ritkán érzékeltem a célok között. A listán masszív kivétel a Magyar Zene Háza, ahol már az építkezést - a nagy kapkodás ellenére - is áthatotta valami jó érzés és az intézmény működésének első néhány hónapja is példamutató. Ilyen műfajfüggetlen, elhivatott, magas színvonalú ügyből (is) kellene még jónéhány és nem csak Budapestre.

[mishow]

Soha egyetlen rendszer nem fordított még akkora hangsúlyt a kultúrára, nem áldozott még annyit, mint a mostani.

Pár pillanatig azt hittem, hogy viccelsz, de aztán a felsorolásodat olvasva rádöbbentem, hogy Te ezt komolyan gondolod. De politikai felhang nélkül nem tudok rá válaszolni, így inkább nem írok semmit.

Ezt az állítást (vagy az ellenkezőjét) be lehetne bizonyítani indulatok gerjesztése nélkül is.
Csak tudni kellene pár számot.
Mennyit fordítottak kultúrára mondjuk 1983- ban, országos szinten?

Ezt MOST hagyjátok abba, az újaknak is szólok, hogy a POLITIZÁLÁS AZ AVX-EN ÉVEK ÓTA SZIGORÚAN TILOS!

És nem véletlenül!

Úgyhogy lenne válaszom, mert bizony lehet tudni nem pár, hanem nagyon sok számot, de ennek itt részemről vége!

[mishow]

Nagyon sok olyan embert ismerek, akit a jó hifi rángatott bele a komolyzenébe. És rángatott ki az egyebekből.
Konkrét példa?, nagy kedvencem a régi billentyűsök. Talán a leg-felhangérzékenyebb instrumentum a csembaló / virginál / stb...

Engem meg az élőzene, a koncerthangulat, és nem belerángatott, hanem beszippantott.
Ha sok csemballót hallasz koncerten, egy idő után, otthon hallgatva pont nem fog érdekelni a hifi hang minősége, ha előhozza belőled az élményt - már ha van, ugye …
A hifisták nagy csapdája, hogy a hifihez olyan zenéket választanak, amik nagyot szólnak. Hány sosem hallgatott kiállítás képei, fantasztikus szimfónia, 1892 ágyúlövés, zarathustra (direkt írtam kisbetűvel, mert nem a pontos címeket soroltam, hanem a jelenséget) és sorolhatnám fajta lemez hever sosem hallgatva a legnagyobb hifik mellett? Az énektanárnőnk szeme meg könnybe lábadt a hordozható Supraphonra feltett sercegősre gyilkolt bármilyen zene hallatán ….
De ha már konkrét stílus: kortárs zenét ma sem tudunk még otthon a párommal konzervben befogadni (általában együtt hallgatunk/nézünk zenét), de élőben a koncerteken egyre gyakrabban elkapjuk a hangulatát.

Befejeztem, és ezúttal nem is az élőzene mellett akartam korteskedni (azt befejeztem korábban) csak ez most pont ide passzolt, és hangsúlyosan ez a saját példám!

[Luxor Audio]

És egy nagy köpönyeg forgatást érzek a beírásodban, mivel eddig nekem mindig azzal vágtál vissza, hogy szuper a mai zenei világ én vagyok elmaradott, hogy nekem nem tetszik.

Nem tudom, mit értesz "zenei világ" alatt. Ahogy én értelmezem, az köszöni szépen, jól megvan, de nincs köze a mostani beszélgetéshez.

[ANDS]

Soha egyetlen rendszer nem fordított még akkora hangsúlyt a kultúrára, nem áldozott még annyit, mint a mostani.

Pár pillanatig azt hittem, hogy viccelsz, de aztán a felsorolásodat olvasva rádöbbentem, hogy Te ezt komolyan gondolod. De politikai felhang nélkül nem tudok rá válaszolni, így inkább nem írok semmit.

Ezt az állítást (vagy az ellenkezőjét) be lehetne bizonyítani indulatok gerjesztése nélkül is.
Csak tudni kellene pár számot.
Mennyit fordítottak kultúrára mondjuk 1983- ban, országos szinten? Mennyi volt akkor az ország éves GDP- je?
Egy osztással megkapom a GDP arányos ráfordítást.

Mennyi volt ennek a két számnak a hányadosa 2022- ben?
Bármelyik évre ki lehet számolni, ha akarjátok. Vagy akár egy évtizedre. Egy osztással meg lehet állapítani, csak kell hozzá a GDP adat ês a ráfordítás éves összege. Aztán kiderül, kinek van igaza.

Még a pénzromlással, inflációval sem kell foglalkozni, ha az éves GDP a kiindulási pont a viszonyításhoz.

[alto]

A zenei kultúra helyzetéért felelőssé tenni egy hifi kereskedőt eléggé érdekes gondolat. Szerinted nekünk mégis milyen ráhatásunk van erre a területre? Maximum annyit tehetünk az ügy érdekében, hogy a hozzánk betérő vevőknek megpróbáljuk igényes zenékkel bemutatni a készülékeinket

hm,ez nekem extrém vicces ...de biztos az én hibám

https://www.bartimexaudio.hu/blog/17-tu ... telo-zenek

öszinte leszek,nagyon sajnálom azon embereket,akik csak a fenti zenék alapján választanak rendszert..

no hard feelings

Érdekes, hogy van itt 3-4 fórumtárs, akik a kereskedők minden hozzászólásába rendszeresen belekötnek. Nem tudom, hogy miért ez az ellenszenv velünk szemben, és nem gondolom, hogy én erre személyesen rászolgáltam volna bármivel, hiszen nem is ismerjük egymást személyesen. Akkor pedig ezt előítélet hívják. De ez mindegy is végül, elég öreg vagyok már, és már rég elfogadtam, hogy nem lehetek mindenkinek szimpatikus.

Az említett ajánlott tesztelő zenék csak példák, vannak köztük kiváló zenék, és vannak, amik csak inkább technikai értelemben alkalmasak tesztelésre. Azt egy szóval sem említettem viszont, hogy "csak" ezekkel demóznék, részedről ez megint egy hamis feltételezés, így nem is "csak" ezek alapján választanak rendszert a vevőim.

[cables]

Fapaci nem idézlek, mert alább olvashatja bárki, amit írtál. Viszont politizálsz végig, ami nem helyes szerintem.
És egy nagy köpönyeg forgatást érzek a beírásodban, mivel eddig nekem mindig azzal vágtál vissza, hogy szuper a mai zenei világ én vagyok elmaradott, hogy nekem nem tetszik.

[ANDS]

Szent meggyőződésemmé vált mostanra, mióta már így X éve komolyabban is foglalkozom a hifizéssel - hogy én azért nem lettem 3X évvel ezelőtt jazz és klasszikus zene rajongó, mert nem volt ezen zenei műfajok élvezetes megszólaltatásához megfelelő minőségű - magas szinten produkáló - hifi berendezésem.

Ez szerintem inkább sznobizmus lenne, ha ezen múlna.

Nálam a jó zene, mindegy, hogy anno a mono Orion TV-n szólt, Videoton rádión (amikről a mono Grundig magnóra vettünk fel), vagy apukám Tesla orsós magnóján, a mini piros gömb Beag hangsugárzóval, vagy később a Philips music centeren. Nem ezen múlt, hogy megszerettem valamit. Ugyanúgy hallgattam ezeket TDK D, és Sony HF kazettán a Tensai kétkazettás magnóval, vagy ceruzával visszatekerve walkmannal.

És talán nem gondomom rosszul, hogy a többség is hasonlóan lehet ezzel.

A többségnek mindegy mit hallgat, csak zörögjön valami.( átlag autókban az átlag hifi…).
Nagyon sokan egy Sokol rádión is êlvezettel tudták hallgatni a komoly zenét, régen is, és ma is így van. Tableten, mobiltelefonon is rengetegen hallgatnak zenét.
Nem vagyunk egyformák. A könnyebb műfajokat én is meg tudom hallgatni szinte bármin, egy jazz vagy egy opera már nem megy, csak igényes rendszeren.
De pl. Édesanyám csak hallgatta a zenét, egy hordozható táskagramafonon, és azt mondta, hogy gyönyörű.

[fererencz]

Szerintem nem teljesen ok-okozati az összefüggés, de részben rám is igaz ez: onnantól hallgatok több klasszikus, dzsessz, stb zenét, hogy jobb minőségű eszközökön kezdtem zenét hallgatni. Viszont, valahogy úgy zajlott, hogy zeneileg (is) viszonylag korlátolt közegből jöttem, csak az ének-zene órákon találkoztam a terem sarkában kis kazettás magnón lejátszott komolyzenével. Populáris-, mulatós-, diszkós zenén, magyar nóta kívül is csak elvétve mással. Nem is nagyon tudtam feldolgozni ezeket, csak egyre jobban érdekelt minden, ami más. Felnőve, városban, az internet elerésével gyorsult a folyamat, de nem volt forrásom mindenre, csak amit haveroktól hallottam. Aztán megvettem az első, tizenpárezerforintos fejesemet, és már kezdtem kicsit nyitni a "minőségi zene" felé, de akkor indult be igazán, amikor ezen a hangminőségén felbuzdulva már volt egy hallgatható sztereó rendszerem. Innentől még többet olvasgattam, fórumoztam, egyre több műfaj került a palettára. Egyre nagyobb örömömet leltem az egyre jobb zenékben.

[pärt]

...Konkrét példa?, nagy kedvencem a régi billentyűsök. Talán a leg-felhangérzékenyebb instrumentum a csembaló / virginál / stb... Ha kicsit is rossz a hifi, vagy akár a drága HighEnd rendszer, az eredmény nem főleg a rossz hang lesz, hanem az, hogy nem lesz hallgatva ez a hangszer, sehogyan, semmilyen formában sem...

Nem hiszem, hogy ez csak a kütyü bűne lenne. Például Thomas Beecham a csemballó hangját úgy jellemezte, mintha két csontváz záporban, egy bádogtetőn dugna, de nem azért, mert pocsék rendszeren vagy gagyi hangszeren hallgatta volna - egyszerűen nem szerette, és kész. Egyebekben megette a fene azt a zenét, aminek a lelke nem szivárog át - legalább részben - akár egy konyhai rádión.
Abban viszont nagyon egyetértek, hogy egy jó rendszer képes felfedezésre hívni, olyan zsánereket megízleltetni, amik korábban semlegesek, ha nem éppen idegesítőek voltak. Jobban közvetítik a szerző, előadó szándékát, egy sokszínűbb világra nyitnak ajtót.

[PgSpa]

Az előző két ellentétes vélemény külön-külön és önmagában is igaz, és nem zárja ki egymást: a rossz minőségű hangrendszer is be tud vonni a zenébe, de bizonyos emberek a hifizésen keresztül ismerkedtek a minőségi zenékkel.
Az otthon rossz minőségű rendszereken (vagy sehogy) zenét hallgatók -azok, akik rendszeresen, bérlettel járnak koncertekre- ők azok, akiket hidegen hagy a technológia, és akár zsebrádión is élveznek egy Wagner operát. Ők szerintem többen vannak, mint azok, akik egy jó rendszeren keresztül csodálkoztak rá a minőségi zenékre.
Az első csoport általában zenét tanult, szolfézsra járt, belenőtt ebbe a kultúrába. A második csoport esetleg addig jut, hogy azt hiszi, Havasi meg Mága Zoltán már minőségi zene, és hú de jól szól a házimozin.
A Chord által megemlített réteg szerintem annyira kicsi, hogy számuk véleményem szerint száz alatt van ebben az országban.
Az első csoporthoz kapcsolható hivatásso zenészekről egy példa. kolléganőm férje egy nagy múltú vidéki régizene együttesben játszik (hát ami ennek a leírásnak megfelel, ilyen sincsen sok, talán ez az egy?), mosolyogva hallgatja a csillogó szemmel előadott lelkendezéseimet erről-arról a frissen megjelent lemezről. Kölcsönadjam? Ja, nincsen CD játszónk....

[Luxor Audio]

A felelősség természetesen megoszlik. Nyilván, hogy ez a rendszer (politikai, gazdasági, stb) amiben élünk, az sokkal inkább felelős a kulturális lezüllésért, mint a hifikereskedők, forgalmazók.

Mélyen rühellem a jelenlegi politikai rendszert, de odáig nem mennék el, hogy az általános kulturális válságot cuzámmen a nyakukba varrjam. (Te sem tetted.) Világjelenséggel állunk szemben, ami minket sem kímélt, a vasfüggönyök sem tudják megállítani. De mindenki a maga ura és senki nem parancsolhat rám, hogy mit hallgassak. Minden kornak megvolt a maga Tóth Gabija, de aki akart, mindig hozzájutott magasabb szférákhoz. Az igényt kívülről lehet szítani, trenirozni, jó példát mutatni, ami leginkább a szülők feladata lenne, emellé tenni egy hatékony oktatási rendszert, de a döntést mindig az egyén hozza meg.

Van teendő a zenekultúrával, de ez nem arról kell szóljon, hogy Coltranet és Wagnert toljunk mindenkinek, meg kötelező legyen a MÜPA-ba, pláne ne az Operaházba járni. Leginkább az általános audio kultúra hiányzik, ami magában foglalja a minket körülvevő világ minden hangzó elemét zajokkal, emberi beszéddel és zenével együtt, beleértve az audio berendezéseinket, a zenei (hangszeres) tudásunkat, a filmek, TV és rádióadások hangját, de még a reklámok hangminőségét is.

Értem Alto álláspontját, de én azért némi felelősséget mégis tennék a HiFi kereskedők vállára audio kultúra ügyében, hiszen ők testközelben vannak a zenehallgatók egy speciális és az átlagnál talán igényesebb rétegével. Ha mindenkit felmentünk, akkor ott vagyunk, hogy minden rendben, nincs itt semmi probléma. Pedig látjuk, hogy van.

Soha egyetlen rendszer nem fordított még akkora hangsúlyt a kultúrára, nem áldozott még annyit, mint a mostani.

Pár pillanatig azt hittem, hogy viccelsz, de aztán a felsorolásodat olvasva rádöbbentem, hogy Te ezt komolyan gondolod. De politikai felhang nélkül nem tudok rá válaszolni, így inkább nem írok semmit.

[cables]

ha a minőségi rendszer vezet el oda,hogy befogadást nyerjen el vlmilyen zene,bármi is legyen az,nagy gáz van ...az igazán "jó" zenét fel kell ismerni egy Sokol rádión,vagy egy egyszerű autórádió rendszeren is...az amihez a csúcs hifi vezet,önámitás

de szwsz 3x,magánvélemény...

Szerintem rosszul gondoljátok (ez is SZVSZ), mert a hallott zene minősége nagyon befolyásolja a befogadást.
Viszont nem lehet arról beszélni, hogy a drága készülékek jobban is szólnak. A tegnapi tapasztalatomról, hogy legendás angol gyártó másfél milliós AVR készüléke silány hangú - beszéltem ma Long Zsolt-al, és azt mondta ez trend. Szerintem felismerték a nagy angol gyártók is, hogy a mai vásárlók már nem a hangminőségre kíváncsiak.

[nemtomm]

Szent meggyőződésemmé vált mostanra, mióta már így X éve komolyabban is foglalkozom a hifizéssel - hogy én azért nem lettem 3X évvel ezelőtt jazz és klasszikus zene rajongó, mert nem volt ezen zenei műfajok élvezetes megszólaltatásához megfelelő minőségű - magas szinten produkáló - hifi berendezésem.

Ez szerintem inkább sznobizmus lenne, ha ezen múlna.

Nálam a jó zene, mindegy, hogy anno a mono Orion TV-n szólt, Videoton rádión (amikről a mono Grundig magnóra vettünk fel), vagy apukám Tesla orsós magnóján, a mini piros gömb Beag hangsugárzóval, vagy később a Philips music centeren. Nem ezen múlt, hogy megszerettem valamit. Ugyanúgy hallgattam ezeket TDK D, és Sony HF kazettán a Tensai kétkazettás magnóval, vagy ceruzával visszatekerve walkmannal.

És talán nem gondomom rosszul, hogy a többség is hasonlóan lehet ezzel.

Mondjuk akkor kevés embernek volt akkor jobb hifis cucca otthon….meg igen ritkán hallott az ember egy jó rendszert, mert nem volt ennyi zsé a hang rendszerekre mint mostanában…
De pl most hoztam haza egy 40 éves Panasonic kazettás rádiós magnót amit még anno édesapám vett és most került haza, de a hangja csak rádión próbáltam ki, szenzációs ….a kazetta részét még nem próbáltam ki mert keresnem kell 1-et….jó a régi hifi…

[diagnet]

Fejtsd már ki légyszíves kicsit bővebben, hogy milyen felelősséget hárítok el, kire mutogatok és kit vezetek félre! Ez egy rosszindulatú vádaskodás a részedről!

Baryll nehezményezte, hogy rétegzenére gyártanak rétegkészülékeket és szándékosan tovább szalámizzák a piacot, ahelyett, hogy a mindenre is alkalmas rendszereken lenne a hangsúly.
Erre jöttél az autós "szatírával" amellyel azt a látszatot kelted, hogy egy az egybe ráhúzható az ami a hifivel történik.
Ami nem igaz. Ennyi lett volna az észrevétel.

[dixie-chicken]

Szent meggyőződésemmé vált mostanra, mióta már így X éve komolyabban is foglalkozom a hifizéssel - hogy én azért nem lettem 3X évvel ezelőtt jazz és klasszikus zene rajongó, mert nem volt ezen zenei műfajok élvezetes megszólaltatásához megfelelő minőségű - magas szinten produkáló - hifi berendezésem.

Ez szerintem inkább sznobizmus lenne, ha ezen múlna.

Nálam a jó zene, mindegy, hogy anno a mono Orion TV-n szólt, Videoton rádión (amikről a mono Grundig magnóra vettünk fel), vagy apukám Tesla orsós magnóján, a mini piros gömb Beag hangsugárzóval, vagy később a Philips music centeren. Nem ezen múlt, hogy megszerettem valamit. Ugyanúgy hallgattam ezeket TDK D, és Sony HF kazettán a Tensai kétkazettás magnóval, vagy ceruzával visszatekerve walkmannal.

És talán nem gondomom rosszul, hogy a többség is hasonlóan lehet ezzel.

Nem tudom a többség mit gondol; én azt, amit a Baryll mondott.
Nagyon sok olyan embert ismerek, akit a jó hifi rángatott bele a komolyzenébe. És rángatott ki az egyebekből.

Konkrét példa?, nagy kedvencem a régi billentyűsök. Talán a leg-felhangérzékenyebb instrumentum a csembaló / virginál / stb... Ha kicsit is rossz a hifi, vagy akár a drága HighEnd rendszer, az eredmény nem főleg a rossz hang lesz, hanem az, hogy nem lesz hallgatva ez a hangszer, sehogyan, semmilyen formában sem.
És itt nem a politika, meg az Orbán Viktor, meg a 'kultúra mélyrepülése', meg a világtendenciák, stb... a felelős, hanem a rossz hifi, a rossz hang.
Ha ez sznobizmus, én elfogadom: akkor sznob vagyok.

ha a minőségi rendszer vezet el oda,hogy befogadást nyerjen el vlmilyen zene,bármi is legyen az,nagy gáz van ...az igazán "jó" zenét fel kell ismerni egy Sokol rádión,vagy egy egyszerű autórádió rendszeren is...az amihez a csúcs hifi vezet,önámitás

de szwsz 3x,magánvélemény...

[chord_]

Szent meggyőződésemmé vált mostanra, mióta már így X éve komolyabban is foglalkozom a hifizéssel - hogy én azért nem lettem 3X évvel ezelőtt jazz és klasszikus zene rajongó, mert nem volt ezen zenei műfajok élvezetes megszólaltatásához megfelelő minőségű - magas szinten produkáló - hifi berendezésem.

Ez szerintem inkább sznobizmus lenne, ha ezen múlna.

Nálam a jó zene, mindegy, hogy anno a mono Orion TV-n szólt, Videoton rádión (amikről a mono Grundig magnóra vettünk fel), vagy apukám Tesla orsós magnóján, a mini piros gömb Beag hangsugárzóval, vagy később a Philips music centeren. Nem ezen múlt, hogy megszerettem valamit. Ugyanúgy hallgattam ezeket TDK D, és Sony HF kazettán a Tensai kétkazettás magnóval, vagy ceruzával visszatekerve walkmannal.

És talán nem gondomom rosszul, hogy a többség is hasonlóan lehet ezzel.

Nem tudom a többség mit gondol; én azt, amit a Baryll mondott.
Nagyon sok olyan embert ismerek, akit a jó hifi rángatott bele a komolyzenébe. És rángatott ki az egyebekből.

Konkrét példa?, nagy kedvencem a régi billentyűsök. Talán a leg-felhangérzékenyebb instrumentum a csembaló / virginál / stb... Ha kicsit is rossz a hifi, vagy akár a drága HighEnd rendszer, az eredmény nem főleg a rossz hang lesz, hanem az, hogy nem lesz hallgatva ez a hangszer, sehogyan, semmilyen formában sem.
És itt nem a politika, meg az Orbán Viktor, meg a 'kultúra mélyrepülése', meg a világtendenciák, stb... a felelős, hanem a rossz hifi, a rossz hang.
Ha ez sznobizmus, én elfogadom: akkor sznob vagyok.

[dixie-chicken]

A zenei kultúra helyzetéért felelőssé tenni egy hifi kereskedőt eléggé érdekes gondolat. Szerinted nekünk mégis milyen ráhatásunk van erre a területre? Maximum annyit tehetünk az ügy érdekében, hogy a hozzánk betérő vevőknek megpróbáljuk igényes zenékkel bemutatni a készülékeinket

hm,ez nekem extrém vicces ...de biztos az én hibám

https://www.bartimexaudio.hu/blog/17-tu ... telo-zenek

öszinte leszek,nagyon sajnálom azon embereket,akik csak a fenti zenék alapján választanak rendszert..

no hard feelings

[Alex_Aston]

Szent meggyőződésemmé vált mostanra, mióta már így X éve komolyabban is foglalkozom a hifizéssel - hogy én azért nem lettem 3X évvel ezelőtt jazz és klasszikus zene rajongó, mert nem volt ezen zenei műfajok élvezetes megszólaltatásához megfelelő minőségű - magas szinten produkáló - hifi berendezésem.

Ez szerintem inkább sznobizmus lenne, ha ezen múlna.

Nálam a jó zene, mindegy, hogy anno a mono Orion TV-n szólt, Videoton rádión (amikről a mono Grundig magnóra vettünk fel), vagy apukám Tesla orsós magnóján, a mini piros gömb Beag hangsugárzóval, vagy később a Philips music centeren. Nem ezen múlt, hogy megszerettem valamit. Ugyanúgy hallgattam ezeket TDK D, és Sony HF kazettán a Tensai kétkazettás magnóval, vagy ceruzával visszatekerve walkmannal.

És talán nem gondomom rosszul, hogy a többség is hasonlóan lehet ezzel.

[pärt]

...Megpróbálom - lehet, hogy nem fog menni, hisz egyáltalán nem szakterületem a téma - megvilágítani, hogy szerintem hol az összefüggés a magas minőségű zenei kultúra befogadása, megszerettetése, fogyasztása és a hozzá passzoló minőségi hifi, high-end berendezések használata között.
Szent meggyőződésemmé vált mostanra, mióta már így X éve komolyabban is foglalkozom a hifizéssel - hogy én azért nem lettem 3X évvel ezelőtt jazz és klasszikus zene rajongó, mert nem volt ezen zenei műfajok élvezetes megszólaltatásához megfelelő minőségű - magas szinten produkáló - hifi berendezésem...

Szent meggyőződésekkel nem szívesen vitázom - nem vagyok teológus - mindenesetre személyes élményeim, emlékeim ellentmondanak mindennek. Negyvenegynéhány éve, gyerekként lemezgyilkos, kristályhangszedős NDK-s egybe-rémséggel kezdtem a klasszikusok hallgatását. Mire szembesültem a ténnyel, hogy lehet ezt jobb minőségben hallgatni, addigra már megfertőződtem.