chord_ írta: ↑2024.02.22., csüt. 13:13
A 2. ponthoz egy apróság.
Nem fog ugyanúgy szólni. Nem. Egy pihi-puha műanyag, egy olyan tűnyomással, ami egy féltenyérnyi helyen pár tonna lenne? Mire a lemezoldal végére érsz, már másmilyen lesz a minőség. Itt az érintkezés nélküli CD kiolvasás / digitális jel-folyamozás egy másik kategória.
Észszerű ellenérv, természetesen, a dolgok mértéke, meg az észlelhetőség határai, meg a gyakorlati tapasztalat, meg hogy a CD műanyagja hamarabb kuka lesz, mint a vinil műanyagja, emezek tükrében helyes a megállapítás, de amúgy meg nem, és ez nem ezotéria, hanem sima fizika.
Jópárszor leírtam már, hogy szemben a közhiedelemmel, amely az "analógot" a "folytonossággal" teszi egyenértékűvé, az "analóg" szó szerint azt jelenti, hogy a zenei információt hordozó médium fizikai jellemzőinek változása minden pillanatban többé-kevésbé közvetlenül reprezentálja a zenei történés változásait. Az LP esetében a változó fizikai jellemző a lemezfelszínén kialakított barázda geometriája. Amennyiben a kiolvasás által okozott fizikai behatás a geometria módosulását okozza, abban az esetben óhatatlanul módosul a rögzített információ, következésképp annak megszólaltatása is. Az LP-nél az egyes lejátszások ilyen hatása megfelelően kialakított, beállított és karbantartott kiolvasó mechanizmus esetén rendkívül csekély, mindazonáltal a nem ismert előéletű, régi, használt lemezek esetén már hallható lehet.
Innentől kezdve a használt piacon keringő, nagy becsben tartott korai kiadások akár jóval nagyobb szórást is mutathatnak, mint a digitális verziók, hiszen az ugyanarról a matricáról készített sorozat különböző életutakat bejárt példányai is eltérően szólhatnak, míg ez egyes digitális kiadások (megjelenések, nevezzük, ahogy akarjuk...) összes másolata tökéletes kópia.
A digitális médiumok esetén a fizikai hordozón rögzített információ többszörösen kódolt, robusztus hibajavító algoritmussal biztosított viszonylag nagy biztonságú kiolvasása, illetve bithelyes másolat készítése. Ráadásul az LP-hez hasonló egyszeres kiolvasási sebességű, "izokrón" megoldásokat is már rég meghaladta a technika, a médiumot sokszoros sebességgel, akár ismétlődéssel is olvasni képes meghajtók még pontosabbá tették a kiolvasást, már a lejátszás közben is észrevehetetlenül, de egy másolat készítésénél meg végképp.
A digitális médiumok esetén tehát ott a lehetőség, hogy a hordozó életciklusa végén az első naptól változatlanul rendelkezésre álló információról tökéletes kópia készüljön merevlemezre, írható CD-re, ki tudja, mire.
Az LP esetén jó megoldás lehet az aktuális állapot transzferje valamilyen nagyobb felbontású digitális formátumba, ezzel konzerváljuk a transzfer pillanatában az állapotát, amely a fentiek értelmében már közel sem biztos, hogy megegyezik azzal, ami a lemezgyárat elhagyta.