fülelek írta: ↑2020.08.23., vas. 15:05
denesdr írta: ↑2020.08.23., vas. 10:31
Miért kell a művész művét és az ő hallását, elképzelését magunk elé helyeznünk? Még ha úgy is álmodta meg a művet, hogy az átlaghoz képest kevesebb mélyhang legyen benne, miért kellene ezt feltétlenül elfogadnunk? Tetszik a zene, de a mély-közép-magas balansz nem tetszik benne, most akkor addig kellene magunkat nyüstölni különféle hanganyagokkal amíg már tetszeni fog a kevés mélyhangú felvétel is vagy hagyjuk inkább és be se tegyük akkor a lejátszóba? Honnan tudjuk, hogy valóban (az átlaghoz képest) kevés mélyhangot akart a művész és nem csak a kreálásban résztvevő berendezések linearitásának hiánya tréfál meg mindenkit? Miért van az, hogy valaki mindig megmondja, hogyan
kell zenét hallgatni? Hadd döntse már el a hallgató, legalább az otthonában, hogy hogyan szeretne zenét hallgatni. Attól, hogy a művészek nem mély-közép-magas hangokban gondolkodnak, mi hallgatók miért ne gondolkodhatnánk abban? Nem kell mindenkinek műkritikusnak lenni, valaki csak szeretne olyan hangot (vagy balanszot) hallani amit saját maga elképzelt, miért olyan nagy baj ez?
Ha szubjektív kérdés a basszus mennyisége/aránya, akkor miért ne szabhatná azt kedvére bárki is? A kérdező lehet, hogy pont a szubjektív érzet miatt szeretné megváltoztatni egy-egy felvétel miatt a balanszot. Mi a probléma evvel végfelhasználói szinten? Szerintem semmi.
Úgy veszem észre, hogy itt sokan eleve le akarják beszélni az emberekete az EQ-ról. Miért? Végfelasználói szinten miért nem szerezhet saját tapasztalatot benne aki ilyenben gondolkodik?
Azt hiszem ilyesmiről pont nemrég volt szó egy másik topikban.
OKÉ. De akkor vegyük ki a hifi elnevezésű gyűjtőtopikból ezt az eq témát, és mindenki úgy sózza el a levesét, ahogy csak szeretné.
Ahhoz ki kell tiltani a DSP-ket és a keverőket, EQ-kat a stúdiókból is, minden ott kezdődik....
Már a monitorozásnál is félremehet sok minden....
Elhangzott itt egy olyan mondat: ahogy a "művész megálmodta".... Hát. Ha nekem a Mona Lisa 3x3 méteres faliposzteren van kitéve, művészeti törvényt szegek?
Mindenkihez: az alap elmélkedésem arra vonatkozott, mást is utolért-e már ez az érzés (sok jól szóló jó zeném van, de van pár kedvenc, ami gyenge minőségben van rossz balansszal utómunkázva került kiadásra), és ilyenkor milyen módszerekkel éltek?
(Akusztika és lánc tételezzük fel hogy szubjektíve rendben).
Azoknak a jó, akik minden felvételt és kiadott lemezt elfogadnak abban a hangbalanszban és minőségben, ahogy az létrejött.
Ok, legyen pár példa arra, tényleg csak néhány album, ami számomra klassz zene, de rossz mastering:
- Rush zenekar albumainak több mint fele
- Yes: The tales of ocean topographic
- Moon Safari zenekar legtöbb albuma
- Camel együttes régebbi albumai
- Mike Oldfield legrégebbi albumai
- Electric Light Orchestra 70 százaléka
(Ez külön érdekes....az ELO. Vajon azért nincs sem igazi mélye, sem dinamikus magasa az ő albumaiknak, hogy minden kommersz zenecuccon, hordozható magnón, konyhahifin stb. is kvázi nagyot szóljon? Régen voltak ilyen törekvések, nem is titkolták. 45 Hz alatt semmi, 50-100 Hz-en vastagítás, 14 Khz fölött semmi, és dinamika-kompresszor....)
- Marillion néhány régebbi albuma
- Jon Anderson régebbi szólólemezei
Ez csak néhány példa, és szubjektív.
ACR ISOSTATIC RP-400, 2X ClassdAudio SDS470C upgraded (biamp) , ACR RP 300 hangfalak ELADÓ!!! SMSL M300 mk2 AK4497 DAC, és nagy zeneszeretet