kaboca36 írta: ↑2020.12.21., hétf. 09:46
Az Airplay az Apple TV3-al teljesen jo megoldas... en szemelyszerint normalis CD lejatszott nem lattam USB-vel ..... mondjuk nem is nagyon hasznalok 30 evesnel fiatalabb cuccokat
az hogy 44,1 vagy 48Khz hidd el teljesen mindegy... nem a felbontas miatt halljuk masnak az anyagot hanem a kulonbozo tipusu dac es szuro hasznalata miatt. en egy regi Airprot express-t vettem 2gen es az is tudja az Airlplayt 5000Ft-ert.
Csak halkan jegyezném meg: remélem nem keveri össze senki a mintavételi bitmélységet/frekvenciát és a veszteséges/veszteségmentes tömörítést ill. bitrátáját.
Az AirPlay valóban 16 bit és 48 kHz mintavételezési frekvenciával dolgozik (itt van az első bökkenő, ugyanis a 44.1 kHz-es mintavételezésű zenét is újramintavételezi), de attól tartok, egyúttal veszteséges tömörítést használ az anyag átküldéséhez (az AirPlay 1 legalábbis biztosan, márpedig egy 3. gen AppleTV-ben vagy egy Airport Express-ben első generációs Airplay van).
Az mp3-ba / aac-be stb. tömörített zene is lehet 44.1 kHz mintavételezésű, de nem ez okozza az mp3 és a flac közötti igen hallható különbséget, hanem az hogy az mp3 veszteségesen tömörít (és a veszteség annál nagyobb és hallhatóbb, minél kisebb bitrátájú az mp3), míg a flac nem.
A különbség mértéke egyébként műfajfüggő is. Egy nagyzenekari klasszikus darabnál annyira nyilvánvaló, hogy bárki meghallja, a "lány egy szál gitárral" stílusnál viszont szvsz nagyon vájtfülűnek és tapasztaltnak kell lenni ahhoz, hogy valaki biztonsággal meg tudja állapítani a 320 kbps mp3 és a flac közötti különbséget, ugyanannál a - mondjuk - 48 Khz mintavételezésnél.
Ami pedig a mintavételezési frekvenciák közötti különbséget illeti, ahogy már valaki előttem leírta, a különbség hallható mértéke az alkalmazott DAC-ban dől el. De a dolog érdekessége, hogy tapasztalatom szerint minél jobb a DAC, annál elenyészőbb a különbség a mintavételezési frekvenciák /és bitmélységek/ között. Vagyis az egyre nagyobb felbontású formátumok a gyengébb képességű DAC-ok hiányosságait tudják jobban kompenzálni.
Persze mindez személyes vélemény, elméleti megfontolás és saját tapasztalat alapján, tévedés nem kizárt. Ahogyan a DAC-vonalat erősítettem (előbb DAC-cserével, majd a forrás időzítési gondjait "helyrerakó" USB-transzporttal, végül egy nagyon komoly ultraalacsony zajú lineáris táppal), úgy jelentéktelenedtek el a különböző mintavételezési frekvenciák és bitmélységek okozta hangzásbeli különbségek, és ma már nem látom semmi értelmét sem a DSD-be konverziónak, sem a PCM-(2-hatványú)-felskálázásnak. Ezek jótékony hatásai korábban érzékelhetőek voltak nálam is, de ma már leszoktam róluk (plusz erős kétségeim vannak, hogy vakteszten a résztvevők akár 1%-a is biztonsággal kihallaná a különbséget egy DSD256 és egy 24bit/192kHz között, ezért a 2-hatványú PCM-felskálázásnál nagyságrendekkel számításigényesebb DSD-konverzióról sokkal korábban lemondtam az előbbi javára).
A fentiek viszont azt is jelentik, hogy ma még mindig a High-Res használata közepes képességű DAC-kal (legen az külső DAC vagy hálózati lejátszóba épített) az olcsóbb megoldás az audiofil digitális hangzáshoz. Egy dolgot tartok igazi parasztvakítós átverésnek: az MQA-t, ami egyébként egy veszteséges tömörítés, és elég sok szó esett már róla.