Tisztelt Fórumtársak!
Annak érdekében, hogy fenntartsuk ezt a szigetet, szükségünk van bevételre. Te is támogathatsz minket, ha azt szeretnéd, hogy sokáig és stabilan tudjunk működni. Amennyiben élsz ezzel a lehetőséggel, azt mi megköszönjük!
viewtopic.php?f=100&t=199327

Házimozi Erősítők Tesztje

Avatar
merrick
Lefelé a lejtőn
Lefelé a lejtőn
Hozzászólások: 77
Csatlakozott: 2008.01.04., pén. 11:53
Értékelés: 3

Házimozi Erősítők Tesztje

Hozzászólás Szerző: merrick »


Üdv. Merrick!Úgy látom meg kell tanulnom gyors és gép-olvasni.


Szia KÉTBÉ!
Nem szabad elaprózni a dolgokat!!!
 
HARMAN/KARDON AVR 247


Avatar
merrick
Lefelé a lejtőn
Lefelé a lejtőn
Hozzászólások: 77
Csatlakozott: 2008.01.04., pén. 11:53
Értékelés: 3

Házimozi Erősítők Tesztje

Hozzászólás Szerző: merrick »


Ujságokban,vagy más fórumon megjelent tesztek kerülnek majd ide.
Hifipiac nemsokára teszteli az új YAMAHA A-S2000/CD-S2000 párost!Az bekerülhet majd ide?

A topicot még csak előkészítettem az uj főszerkesztőnknek.
Az ujságokban megjelenő tesztek jöhetnek ide mindenkitől.
Még lesz egy pár altopic,így még ne írkáljatok ide egyenlőre semmit.
Az uj főszerkesztőnk hivatalból évek óta tesztelésekkel és cikkírással foglalkozik.

 
 
MEGBÍZHATÓ ERŐSÍTÉS
 
 
 
 
 
Az a/v receiverek világa a létrejöttük óta óriásit változott. A kezdetekben még azon csodálkoztunk, hogyan is lehet öt darab ötven Wattos végfokot belepakolni egyetlen készülékbe, és nem értettük, hogy a magnókról megismert Dolby logó mit keres rajta, ráadásul valami ismeretlen rövidítést is raktak utána. Aztán elkezdtünk örülni neki, pedig még csak a VHS magnónkat köthettük rá, amely csak jobb esetben felelt meg a hifi szabványainak. Aztán jött a DVD, amely először világmegváltó hadjáratba indult, és a kezdeti nehézségek és bizonytalanságok után nagyon szép sikereket ért el. Persze már nyakunkon vannak az újabb trónkövetelők, de ez most más lapra tartozik. A lemezeken először csupán sztereó hangsáv szerepelt, ami ugyan ma is előfordul, de az 5.1, majd ezeknek újabb és újabb változatai mindenkit arra sarkalltak, hogy ha már egyszer adott a lehetőség, és az árak is egyre barátságosabbak, ugyan miért ne lehetne bárkinek othon igazi mozija. Az "igazi mozi" kifejezés persze mindíg is relatív lesz, hiszen egy kis töprengés után az elvakult analógpárti cégek is fantáziát láttak az újdonságban, viszont egy Mark Levinsontól furcsa lett volna egy százezres termék piacra dobása, ezért a házimozi területén is csak a legfelsőbb régiókba kacsingató cégek rendesen feladták a leckét a kishalaknak. Ebből viszont mi, vásárlók csak profitálhatunk, hiszen a nagy multikat is arra sarkallták ezzel, hogy a baráti árakból is kihozzák a maximumot, és mindíg a magasabb régiókból merítsenek ötleteket. Évről-évre nő a teljesítmény és a beépített dekóderek száma, mostanában pedig arra is nagy figyelmet fordítanak, hogy a házimozi effektjei mellett a sztereó zenéből is egyre többet hozzanak ki. Megjelent e zónafunkció, amellyel a szomszéd szobát is ki tudjuk hangosítani, sokszor pedig még a frontsugárzók bikábelezésére is lehetőségünk van. A DTS és Dolby Pro Logic számtalan konfigurációja mellé a cégek is megpróbálnak saját szabadalmat hozzátenni, így már csak idő kérdése, hogy megtaláljuk a nekünk legjobban tetsző megoldást. A mérőmikrofon még újdonságnak tűnik, pedig szinte már nem is található olyan a/v receiver, amelyikbe ne építenék bele valamelyik változatát. A 150-200 ezer közötti kategóriától még nagy csodákat nem várhatunk, azt viszont teljes joggal, hogy az igényeinket kiszolgálja, és hosszú évekig megbízható partnerünk legyen. Kicsit kritikusabban is álltunk hát a készülékekhez, hiszen úgy gondoljuk ez az a régió, amelynek potencionális vásárlói többnyire nem az ingujjukból veszik elő laza mozdulattal a kért összeget, hanem hosszú hónapok gyűjtögetése, és bemutatótermekben való keresgélés után szánják magukat a végleges döntésre, majd a vásárlásra. A készülékek többsége Japánból érkezett - Yamaha, Marantz, Pioneer, Onkyo, Panasonic, Denon- , egyedül a Harman/Kardon származik az újvilágból, és mindegyikük hétcsatornás. Filmek közül ezúttal a Transformers-t, és a Straight story-t választottam, zenékből pedig a Toto koncert DVD-jét, valamint Mark Knopfler, Tori Amos, Flower Kings, Chopin és a Beautiful South albumát vettem górcső alá. A meghallgatásban a társam a Tannoy ARENA HIGHLINE 500 volt, amiről csak annyit árulok el, hogy az idén EISA díjat kapott, és a közeljövőben közelebbről is megismerkedünk majd vele.
 
 
HARMAN/KARDON AVR 247 AJÁNLOTT VÉTEL
 
A Harman/Kardon vadonatúj a/v erősítője másodikként szerepel a termékpalettájukon, ez azonban nem jelenti azt, hogy bármi oka lenne szégyenkeznie. A 247-es 7.1-es rendszerű, csatornánként 65 Wattal, 5.1 esetén pedig zónafunkcióként egy másik szobában sztereóban hallgathatunk még zenét is. A külsejét tekintve most is a jól bevált és egyéni megoldásokkal operál az amerikai cég, gondolok itt a fekete/szürke előlapra, a robosztus felépítésre, és a védjegynek tekinthető kék színű hangerő gyűrűre. A kijelző is ismerősként köszön vissza, kétsoros pontmátrix rendszerű, minden információt megjelenít, és távolról is tökéletesen olvasható. Az előlapján az elengedhetetlen alapvetőbb funkciógombok mellett még digitális bemeneteket, audio és video aljzatot találunk, és még a fejhallgatónknak is jut hely, méghozzá Dolby változatban. A hátlap tele van pakolva minden földi jóval, de az elrendezés teljesen logikus, a hangsugárzó aljzatok is különböző színűek, a bekötésükkel nem lehet probléma. A H/K dekóderek terén sem szűkmarkú, DTS Neo 6, ES, 96/24, Dolby Digital EX, PL II X és a saját fejlesztésű Logic 7 is beépítésre került. A 247-es már HDMI csatlakozókkal is fel van vértezve /kettő be és egy kimenet/ , a beépített Faroudjától származó DCDi ezek segítségével érheti el a 720p szintű videojelet. Az EzSet/EQ és a mellékelt bemérőmikrofon segítségével az optimális térhatások beállítása gyerekjáték, a 24 bit/192 kHz-es D/A konverterek pedig a zenerajongók elvárásainak is könnyedén eleget tesznek, újdonságként pedig az iPodunkat is rá tudjuk kötni. A mellékelt távirányító is ismerős lehet a vastagodó kivitelével, és a gombok hadával, de nem kell megijedni tőle, nagyon egyszerű kezelni. A H/K a hangját tekintve sem tagadja meg önmagát, hiszen sokáig hallgathatóan muzsikál, a hangképe barátságos és rögtön megszerethető, említésre méltó hibákat nem produkál. A magasak csilingelnek, ahogyan azt egy jó receivertől elvárhatjuk, a mélyek is állandóan kitesznek magukért, de mindezek mellett a közepek is dominánsak maradnak. Egyik téren sem mutat igazán kiemelkedőt, de azt hiszem ebben rejlik az igazi erőssége. Ha akarjuk, el tudjuk vele kápráztatni a vendégeinket, de monogám zenehallgatásra vagy hétvégi szimpla mozizásra is tökéletes társunk lehet. Apropó zene! A Harman/Kardon ezen a téren is teljesen korrektül viselkedett, és bár nem érte el egy sztereó integrált szintjét, átlag körülmények között elégedettek lehetünk a teljesítményével. Komoly, akusztikus vagy összetettebb progresszív zenéket azért ne nagyon erőltessünk rá, hiszen megbírkózik velük ugyan, de maradandóat biztosan nem fog alkotni. A beépített hangképek közül kedvünkre válogathatunk, de újra megemlíthetjük a Logic 7-et, amely talán egy kicsit többet nyújt a társainál. Persze a többiekre sem lehet panasz, hiszen sok társával ellentétben a 247-es dekóderei között valóban észrevehető különbségek vannak, már csak ízlés és adott műfalyú film illetve hangulat kérdése, hogy melyik mellett döntünk. Mindent egybevetve egy remek kis a/v erősítőt készített újból a H/K, sem felszereltség, sem minőség terén nem fog csalódást okozni nekünk.
 
YAMAHA RX-V 861
 
A Yamaha készüléke sem rejt forradalmi újításokat a külsejét nézve, de ez még nem is az a kategória, ahol számolnunk kéne vele- nem mintha a felsőbb körökben olyan nagy lenne a kísérletező kedv. Ez egyébként nem kritika, hiszen a 861-es egyáltalán nem néz ki rosszul, és már távolról meg lehet ismerni. Az előlapon ezúttal is központi szerepet kapott a narancssárga kijelző, amelynek társaságát csak a hangerő illetve néhány funkciógomb jelenti, valamint az alapvető csatlakozási lehetőségek. A receiver teljesítménye csatornánként 155 Watt, ami valljuk be, nem kis szám, ha már a fele igaz, az is bőven elég. A zónafunkcióval ő is rendelkezik, tehát a zenehallgatás kihasználása mellett mozira még mindíg marad öt csatornánk. A hátoldaláért a Yamaha sem szégyenkezhet, minden megtalálható rajta, amire szükségünk lehet, ráadásul a HDMI-n keresztül a beépített scalere segítségével még a 1080p-t is el tudjuk érni. Az audio részlegbe Burr-Brown féle 192 kHz/24 Bit-es D/A konvertert helyeztek, a Digital Top-Art és a nagy energiafelvétel segítségével pedig tényleg reálisnak tűnhet a brutális teljesítmény valós leadása. Beépített dekóderek terén a DTS és Dolby ProLogic IIX számtalan változatával találkozhatunk /Cinema DSP/ , de a Yamaha az éjszakai vagy csendes mozizást/ Night Listening Enchancer-Silent Cinema/ is pártolja. Ha ezekkel mégsem elégednénk meg mérőmikrofont is bevethetünk a tökéletes térhatás érdekében, zenehallgatásnál pedig a vájtfülű zenehallgatók mellett a csatlakoztatható iPoddal a tömörített formátumok kedvelői is kiélhetik vágyaikat. A mellékelt távirányítón nem maradt sok szabad felület, viszont az eltérő alakú és színű gombokkal a vezérlés könnyen elsajátítható, a számtalan kényelmi és beállítási funkció így könnyen megtalálható majd aktiválható. A Yamaha már a bemelegedése alatt is nagyon szép hangokat hallatott, ez pedig a későbbiekben csak fokozódott. Kettő vagy töbcsatornás zenéken először a nagyszerű részletezőképessége, felbontása tűnik fel, amelyet személyre szabhatunk, hiszen a készülék mindkét téren számos alternatívát kínál. Audiofil mélységekbe persze nem kalauzol el minket, de ötletesen, színesen tálalja a pop vagy rock dalokat, az élőzene hangulatát is megmenti, csak egy kicsit felszabadítja, könnyedebbé teszi azt. A 861-es mindenek előtt azért mégis csak egy a/v erősítő, ezért elsősorban itt kell helyt állnia, és lényegében sikerül is neki. Fiatalos, kissé nemtörődöm jellege itt is remekel, a hangjegyekkel szinte felelőtlenül dobálózik-persze ez tudatos, és a kellő térhatás része. Az effekteket kedveli, ezért ki is használja azokat, a szobánk egy centijét sem hagyja üresen. A mélyekből viszont ritkán hozza ki a maximumot, valahogy nem foglalkozik igazán azzal, hogy mélyen a gyomrunkban érezzük őket. Jelenlétük persze van, de nem az a mindenáron uralkodó típus, inkább az a jellem amelyik feleslegesen nem ereszti ki a tüdejét. A Yamaha erősítője tudatos produktum, de ezt elfeledteti velünk a nagyon is mozis jellege, amely szimpla zenehallgatásnál is szerzett ugyan néhány plusz pontot, de nem ez a fő erőssége.
 
PANASONIC SA-XR700 AJÁNLOTT VÉTEL
 
A Panasonic készüléke egy kicsit kilóg a sorból, hiszen ő az egyedüli, aki a digitális technológiát alkalmazza, mégpedig teljes válszélességgel. A pár évvel ezelőtti hasonló erősítői még gyerekcipőben jártak, ezért joggal nem kaptak az elvárásaiknak megfelelő elismeréseket. Azóta viszont eltelt bizonyos idő, és a "pana" sem ült tétlenül a fenekén. A design nem sokat változott, de ez nem baj, nagyon is mutatós a tükörszerű előlapjával, amelynek síkját csak a hangerő és a bemenetválasztó tárcsa tör meg. Alatta még egy lenyitható előlap is van, amely néhány gombot/ menü, surround.../ és csatlakozót takar. A megoldás a cég egyéb termékeit idézi, és parányit a nyolcvanas évekbe is visszaköszön ezáltal-nekem nagyon tetszik. Hátul ebben a kategóriában nem általánosítható minőségű aranyozott aljzatok vannak, minden logikus, felesleges, pazarló megoldások nincsenek, egyszerűen jó ránézni. A HDMI sem maradhatott le, amelyekből kettő be és egy kimenetet találunk, általuk a 1080p jelszint is konvertálható, de megtaláljuk a cég szabadalmaként a HDAVI Control funkciót is. A házimozi rajongók rendelkezésére a Dolby Digital és DTS számtalan alternatívája áll, és még a hangsugárzók beállításával sem kell fáradozniuk. A sztereó zenehallgatók a frontsugárzókat duplán, sőt triplán is erősíthetik, mindezeket válogatott alkatrészekkel oldották meg, a teljesítmény csatornánként 100 Watt 8 Ohmon. A mellékelt távirányító is sokkal kellemesebb, mint a csoporttársaié, hiszen mérete révén egy kézzel is könnyedén elbánunk vele, és minden létező Panasonic készülék vezérelhető vele. Az audiofil irányultságot mutatja még a cserélhető hálózati kábel is, amely az erősítő letisztult külsejével, és digitális felépítésének köszönhető visszafogott súlyával és méreteivel sokkal jobban beilleszthető a lakószobánkba, és a hozzá illő komolyságot sugallja. A Panasonic a/v erősítője bizony minden tekintetben vállalja teljesen digitális mivoltát, annak összes pozitívumával, és sajnos negatívumával együtt. Házimozi terén ezek nagyon jól jönnek, hiszen biztos, hogy nem fogunk majd elaludni egyetlen film alatt sem, mert a hangkép ugyan már jóval kimunkáltabb, mint korábban, azért a kihegyezett effektek még mindíg megvannak. Ezek akciódúsabb filmeknél nagyon is jól jönnek, teljes mértékben növelik az élvezeti szintet, viszont egy Bergman opusznál már zavaróak lehetnek. A subwoofert nagyon megdolgoztatja a Panasonic, dörgedelmes mélyeket, eleven energiákat szabadít fel belőle, jobb talán nem is lehetne. A beszédhangok abszolút tiszták, minden teljesen érthető, csak halkabb részeknél érezni némi fakó színezettséget. Zenehallgatásnál sem találhatóak egetverő hibák, a populárisabb dalokkal előszeretettel és lazán eljátszadozik, csak a klasszikus integrált erősítők nyugodtabb stílusát hiányolhatjuk esetleg. Hétköznapi szinten viszont nagyon jó és megbízható társunk lehet, csak óriási, és minden kritériumnak megfelelő elvárásaink ne legyenek. Mindent egybe vetve, hálás készülékkel van dolgunk, könnyen meg lehet barátkozni vele minden tekintetben.
 
 
Pioneer VSX-1017AV-s
 
A Pioneer cirkálójában van anyag rendesen, tankszerű megépítése sikeresen elegyíti a jelent és a dicső múltat. Az előlapja határozott, lényegretörő és sallangmentes, felesleges cicomának nem jutott hely, az egyetlen említést érdemlő designelem egy vájat a display alatt. Két masszív tárcsa /hangerő és multi jog/ , közöttük bemenetválasztó és alap funkciógombok, fejhallgató kimenet, csatlakozók kis panel mögött, és egy nagyméretű pontmátrixos kijelző. Az elődöknél ezeket még nagyméretű lenyitható ajtó takarta, de ezt a megoldást úgy látszik meghagyták a felsőbb köröknek. Az összkép ezáltal már nem annyira elegáns, inkább dicsekvő, de annyi baj legyen. A hátoldalon minden megvan, amit ettől a kategóriától elvárhatunk -komponens, kompozit, s-vhs, standard hangsugárzcsatlakozók stb- , a tripla HDMI aljzattal sem maradtak adósaink. Dekóderek terén szintén a DTS és PL II X variánsait használták, de egyedüliként a THX szabványainak megfelelő szintet is elérik, amivel kiszolgálják előzetes bizalmunkat. A Pioneer a virtuális tér kreálásában saját szabadalmaként az MCACC advenced áramkört vetette be, amely rövid idő alatt optimalizálja a hangerőt és a hangszínt a hangsugárzók között. A készülék 120 Wattot teljesít 8 Ohmon, ami azt hiszem több, mint elég, ezek után már csak a minőség terén kell bizonyítaniuk. A távirányító az évek során semmit nem változott, továbbra is jól megtermett darab, a gombok száma több tucat, és a felső részére még egy kijelző is került. A hálózati kábel fix, de ezen a szinten ez még bőven belefér.
A Pioneer-nak úgy látszik sikerült átmenteni az a/v területére azokat a sajátos előnyöket, amelyekkel a hifi erősítőikben már évek óta sikereket aratnak. Arról van ezesetben szó, hogy semmilyen téren nem nyújtanak kiugró teljesítményt, hanem minden egyes hanggal megpróbálnak egyformán bánni. Ez a módszer úgy látszik jól bevált nekik, és kár is lenne rajta változattni. A megszólalás kiegyensúlyozott, kellően izgalmas, de ha kell andalító is tud lenni. Megfelelő energiamennyiséget szabadít fel ahhoz, hogy egy akciófilm lehengerő effektjeit, és mennydörgő puskalövéseit átmentse, de a film végére érve nem fog a túlzásba vitt hangoktól megfájdulni a fejünk. A párbeszédek kontrolláltak, minden egyes szó tisztán kivehető, megállja a helyét. A Pioneer még a sokszor elhanyagolt surroundokra is kellő hangsúlyt fektet, kellően precízek, pontosak a háttérből előtörő hangok. A mélyek terén mindíg is erős volt a cég, szerencsére erről a szokásukról most sem mondtak le, azonban minden körülmény között megmaradnak a józnság határain belül. Sztereó zenéken is az átlag fölött teljesít, populáris dalokat egyszerűen jó vele hallgatni, de komolyabb próbatételekbe sem törik bele teljesen a bicskája, ugyan nem teljes magabiztossággal, de megküzd velük. A készülék mindent egybe vetve abszolút megéri az árát, és a bár a vendégeinket nem tudjuk majd vele elkápráztatni, a családunk minden elvárását sikerül neki teljesíteni, erőlködés nélkül.
 
 
ONKYO TX-SR705
 
Az Onkyo készüléke első ránézésre kicsit becsaphat minket, hiszen a külseje maximum annyira hivalkodó, mint egy fekete alaknak az éjszakában, Alumínium váz, masszív kasztni, kicsinek tekinthető kijelző, visszafogott előlap a legszükségeseb kezelőszervekkel és frontoldali aljzatokkal. A felszereltség terén viszont meg akar előzni mindenkit, és ez sikerül is neki. Hátul a megszokott dolgok mellett trigger, RI és plusz hálózati aljzat is van, és HDMI-ből is kapásból hármat nyújt. Az erősítő teljesítménye brutális 7x160 Watt 6 Ohmon, és még a zónafunkcióval is rendelekzik. Ínyencségek vannak, csak győzzük őket felsorolni! A DTS dekóder önmagában már nem lehet meglepő, viszont ezesetben a HD Master Pro változatával van dolgunk. THX terén a Pioneert sikerült megelőzni, hiszen itt már a Select2 továbbfejlesztése szerepel, de a Dolby-tól is a True HD chipet alkalmazták, sőt a Neural Surround dekóderét is beépítették. Helyet kapott még a Theater Dimensional, a saját fejlesztésű RIHD áramkör is, valamint igazi ínyencségként az AUDYSSEY redukált MULTEQ XT változata is. Ha valaki annyira telhetetlen, hogy nem elégszik meg ezekkel, használhatja még a mellékelt bemérő mikrofont, vagy a beépített számtalan hangkép valamelyikét is. Viszont még így sem teljes a kép, hiszen az audió szekciót még erősíti a Faroudja DCDi EDGE valamint az Onkyo WRAT is. Az utóbbiakkal a gyártó a természetes és lineáris reprodukció mellé tette le a voksát, tehát a sok "kütyü" mellett joggal várhatunk el első osztályú minőséget is. A távirányító megtermett darab, de gyorsan ki lehet igazodni rajta, bár kisebb kezűeknek bizonyára szokni kell majd. A hálózati kábel ebben az esetben cserélhető, és a kijelző relatív kisebbsége sem jelent hátrányt, hiszen mindent láthatunk rajta, ami csak létezik.
A 705-ös mindennel, és egyszerre sokkal többel is fel van szerelve, mint a társai, szolgáltatások terén ebben a kategóriában verhetetlen. A jóval magasabb kategóriákból átmentett dekóderek és megoldások leegyszerűsített változatai azonban nem teljesítették a hozzá fűzött reményeket, elvárásokat. Az Onkyo mindent egybevetve nem szól rosszul, de bármelyik jellemzőjét is nézzük, nem lehetünk vele elégedettek. A mozifilmek esetében meg tudja dolgoztatni rendesen a hangsugárzókat, de nem jobban, mint a többiek, és az igazi karakter hiányával is számolnunk kell. Kissé száraz és jellegtelen a hangja, nem tud bevonni az előadásába, pedig javára legyen mondva próbálkozik töretlenül. Mélyekből, magasakból is van elég, és a párbeszédeknél sem fogy ki a szuszból, mégsem tudja igazán kifutni magát. Szimpla zenén sem lesz rózsás a helyzet, minden dal picit kihegyezetté válik, közben pedig még a kiegyensúlyozottságáról is le kell mondanunk. Bízzunk abban, hogy az Onkyo a rendelkezésükre álló számtalan nagyszerű vivmány pozitívumait a nívósabb készülékeiben már jobban ki tudja majd használni-sajnos a jelen esetben erről még nem beszélhetünk.
 
MARANTZ SR5002
 
A Marant a zenehallgatók körében mindíg valami megbízhatót, kézzelfogható minőséget jelentett. A hifiben már rég megmutatták, hogy a felsőbb szegmensben mindíg számításba kell őket venni, de a megfizethető kategóriában sem bíztak semmit a véletlenre. A házimoziban a kezdetektől jelen vannak, aminek köszönhetően az eleinte még gyakran kritizálható hozzáállásuk évről évre javult, és egyre jobb és exkluzívabb termékekkel rukkoltak ki a piacon ezen a téren is. Az SR5002-es a/v receiverük egyéni külsőt kapott, így már távolról fel lehet ismerni, hogy kitől is származik. Az ő esetében is a hangerő és bemenetválasztó potméterek között található a navigációs pult, amelyben a menü által szinte mindent elérhetünk- természetesen csak akkor, ha muszály, ugyanis a távvezérlő nagyon mutatós és felhasználóbarát, példát lehetne venni róla! Az előlapi csatlakozókat hátul még rengeteg követi, összesen négy darab HDMI-t találhatunk- hogy csak az extrákat említsük- , plusz hálózati aljzatot, IR-t és triggert, és mindezt logikusan, szépen elrendezve. A 7.1 csatornás receiver teljesítménye csatornánként 90 Watt, és mindegyik 192 kHz/24 bites D/A dekódert kapott. Multiroom funkcióval őt is ellátták, és a bemérőmikrofonos megoldást is megtaláljuk rajta, amelyet ezesetben MCAC-nak neveztek el. A Dolby PL IIX és a DTS Neo6-os itt is fellelhető, de az SRS Circle Surround vagy az audiofileknek kedvező HDCD eljárás csak náluk szerepel. Ki kell még emelnem az ő esetében a 32 DSP-t, és a 7.1 milticsatornás PCM dekódolást is, amelynek segítségével már a HD DVD vagy Blue-ray készülékünk is üzemeltethetjük általa. Visszafogott külsejével a Marantzot joggal tekinthetjük báránybőrbe bújt farkasnak, hiszen minőségi védjegyei okozhatnak problémákat a többieknek.
Egységes és visszafogott a készülék hangzásvilága, és egy olyan jelző is illik rá, amely a többiekre ilyen szinten nem. A természetességről beszélünk, ami a házimozi virtuális világában először talán idegennek is tűnhet, aztán pár óra ismerkedés után rájövünk, hogy ez nagyon is remek dolog. A Marantz a Pioneer-hoz hasonlóan a hifi erősítőiből merített, és ismerve az ottani kvalitásait, ezt nem tette rosszul. Az általa létrehozott színpadkép nagy, de valódi értékkel nem tudja az egészet megtölteni. a dallamok és a hangok finomak, picit lágyak, házimozi téren néha jól jönne valamivel nagyobb összetartó erő. Színezettségről az ő esetében nem beszélhetünk, ahhoz viszont, hogy ezt igazán kamatoztatni tudja, nagyobb energiamennyiséget kellene felszabadítania. Így viszont nem tudjuk teljesen átadni magunkat a filmek sodró hangulatának, lendületének, csak egyszerűen nézzük, hallgatjuk azt, de nem történik semmi. A zenékhez is hasonlóan viszonyul, a ritmust nem tudjuk teljesen átvenni, mindíg visszafog valami láthatatlan erő. Pedig minden apró részlet elénk tárul, levegőből is jut rendesen, csak a lelkesedést, a vehemenciát lehet hiányolni, ami nélkül ugyan lehet zenét hallgatni, de a katarzis soha nem fog bekövetkezni.
 
DENON AVR-1908 TESZTGYŐZTES
 
A Denon azon ritka kivételek közé tartozik, akik amellett, hogy az a/v készülékek világában példátlan sikereket érnek el folyamatosan, a zeneszeretőket is állandó megújulással kápráztatják el, és nem restek ebből a két különböző keretből újra meg újra meríteni, a másik javára. A külső szempontjából megtartották az eddig jól bevált stílusjegyeket, amelyek apró finomításokon estek át. A csatornánként 6 Ohmon 120 Wattot leadó 1908-as alumínium előlapja a töbiekkel rokonságban az elmaradhatatlan kezelőszerveket tartalmazza- hangerő és bemenetválasztó potméter, funkciógombok, és kellően informatív pontmátrix kijelző- , amelyek némelyikéhez még apró LED is tartozik, de nem maradtak le az elmaradhatatlan videó és audio bemenetek sem. A hátlapot talán ebben az esetben is felesleges részletezni, hiszen minden ismert aljzatot megtalálunk, amire szükségünk lehet, a Denonhoz méltó logikus elrendezésben és számban. A beépített dekóderekbe azonban érdemes kicsit belemerülni, hiszen a Dolby ProLogic II és DTS variánsok mellett az Audyssey MultEQ Auto Setup és Auto Room rendszerét is magába foglalja, hatállású mérőmikrofonnal kiegészítve. A készülék a SHARC-DSP 32 Bites változatát is nyújtja, az 1.3-as HDMI-vel pedig még a 1080p is konvertálható. A mellékelt távirányító ugyan nem kis darab, de a többiekéhez képest kevesebb gombbal oldja meg ugyanazokat a funkciókat- ügyes megoldás, nagyon egyszerű a kezelhetősége.
A Denon 1908-as a/v receivere az a készülék, amely ebből az árból házimozi és zene területén is a legtöbbet kihozza. Ő sem az a fennhéjázó fajta, egyszerűen csak elvégzi a dolgát, de azt a tudásához mérten a legjobban. Elsősorban ez a darab is a filmek kedvelőit fogja lenyűgözni, de nem szabad elvadult wattorgiára, vagy kihegyezett, magamutogató hangjegyekre gondolni, hiszen minden a helyén van, és pont ez benne a jó. Ha azért akarjuk ezt a Denont birtokolni, hogy az ismerőseinket irigykedésre késztessük nem fog sikerülni, hiszen ő hosszú távon tudja igazán magát kifutni. Nem fog meggyőzni minket a tudásának a legjaváról már az első percekben, de amikor elszakadunk tőle, érezni fogjuk a hiányát. Természetesen az ő esetében sem kell lemondanunk a kristálytiszta magasakról és a kőkemény mélyekről, de ezeket csak akkor halljuk, amikor szükségünk van rá, pontosabban azt a film megkívánja. Zenei téren sem találtunk semmi különöset, és ez benne a jó, mert azt jelenti, hogy nincs fellelhető hibája. Egyszerűen csak zenél, popon vagy rockon hozza a denonos energiatöbbletet, és nyugodtan, lazán velünk él. Sajnos a komolyzene neki sem áll igazán jól, de ahogyan a többiektől sem , így tőle sem vehetjük ezt zokon, úgy látszik ez a kategória még nem felel meg ezeknek az elvárásoknak- telhetetlenek viszont ne legyünk, hiszen sok integráltnak is fájó ez a terület. Házimozin, és normál kritériumú zenék hallgatásánál viszont megelőzte a társait, viszont nem az óriási teljesítményével vagy dekóderei hadával- mondjuk ezek is vannak bőven-, hanem összefogottságával, simulékonyságával.
 
 
Az a/v receiverek úgy látszik ebben a kategóriában is ki tudnak tenni magukért, azonban a cégek filozófiájának különbsége nagyon is meglátszik, hiszen szinte minden egyes darabot másért lehet szeretni. A mezőny végén a Marantz és az Onkyo végzett, a helyezésük viszont magyarázatra szorul. Az Onkyo egy példátlanul felszerelt készülék, rengeteg olyan ínyencséget pakoltak bele, amelyről más cégek még sokkal magasabb kategóriában is csak álmodoznak. Viszont ezeket az ő esetében sajnos nem támasztja alá stabil és kiegyensúlyozott minőség, valószínű nekik is csak a felsőbb köröknek szánt termékeikben sikerül ezeknek a nagyszerű vívmányoknak a létjogosultságát bebizonyítani. A Marantznak egyáltalán nem kell szégyenkeznie, hiszen minden téren jól teljesített, együtt is lehet vele élni, hiszen a mozi mellett zenét is lehet vele hallgatni, de az a bizonyos plusz nem került bele, amely szükséges lett volna ahhoz, hogy kiérdemelje az ajánlott vételt. A Pioneer és a Yamaha is egy külön egységet alkot, ők már szinte fej-fej mellett haladtak és értek célba, és kirívó hibát nem produkáltak. Bármelyik kiérdemelhetné az ajánlott státuszt, hiszen remekül fel vannak szerelve, szerethető és izgalmas hangjuk van. A Pioneer kiegyensúlyozott darab, a leendő tulajdonosa büszke lehet rá, de sem a gazdájának, sem a vendégeknek nem okoz majd adrenalinrohamot. A Yamaha már lelkesebb produktum, minden tekintetben szórakoztató és színes a hangja, ez azonban csak filmeknél jelent pozitívumot, sztereóban visszafogottabb az előadása. Az ajánlásunkat elsősorban a Harman/Kardon érdemelte ki, mert ugyan ő sem büszkélkedhet óriási dolgokkal, de minden kritériumnak eleget tett, és ha még azt is hozzá tesszük, hogy ő volt a legolcsóbb a mezőnyben, akkor igazán nincs is mit tovább magyarázni. A Panasonic a másik végletet képviseli, hiszen ő már a 200 ezres határt is túl lépte egy picivel, de még így is megéri az árát. Nagyon szépen néz ki előlről és hátulról is, nincs rajta felesleges sallang, jól szól, és bebizonyította a full digitális erősítő technológia létjogosultságát. A tesztgyőztes viszont mindenkit megelőzve a Denon AVR-1908-asa lett. A készülék dekóderek és csatlakozók terén is tartalmaz néhány extrát, rendesen össze van rakva, a hangja pedig olyan amely a többiekből így együtt hiányzott: lelkes, energikus, részletező, és ami a legfontosabb, kiegyensúlyozott.
Mindent egybevetve ez sem volt könnyű menet, de bebizonyította azt, hogy már nem kell olyan mélyen a zsebünkbe nyúlnunk, mint pár évvel ezelőtt, ha egy már komolynak nevezhető a/v receiverhez jussunk. Válogatni persze itt is lehet bőven, hiszen 130-tól egészen 210 ezerig tartalamaz készülékeket ez a csoport, bízzunk benne, hogy ezúttal is sikerült biztos alapokat nyújtanunk azoknak, akik ilyen készülékeket keresnek a közeljövőben ilyen, vagy ehhez közeli árakon.


Avatar
oriza triznyák
V.I.P.
V.I.P.
Hozzászólások: 2543
Csatlakozott: 2006.12.06., szer. 00:13
Értékelés: 10

Házimozi Erősítők Tesztje

Hozzászólás Szerző: oriza triznyák »


Ujságokban,vagy más fórumon megjelent tesztek kerülnek majd ide.
már majdnem beírtam, hogy mi ez a sok üres topic

tv: PANA 42S30
erő: YAMI RXV-750, PANA SA-XR15, SONY TA-FE370
dvd: YAMI DVD-S2700, PANA DVD-S47, MILLENIUM MN-9504
kéksugár: SAMU BD-D5500
hangfal: PIO CS301, SONY SS-MF-600, JAMO E8 CENTER.2, JAMO S 602
lemez: TECHNICS SL-BD20
média: ASUS HDP-R1 O!PLAY

Vendég

Házimozi Erősítők Tesztje

Hozzászólás Szerző: Vendég »


ONKYO TX-SR705


Vendég

Házimozi Erősítők Tesztje

Hozzászólás Szerző: Vendég »


MARANTZ SR5002


Válasz küldése

Vissza: “Készülék tesztek, találkozók”