Komolyzenei ajánló

[juliush]

...nálam most Sosztakovics vonósnégyesei vannak soron...

(egy bizonyos ciklus?)

[Robici]

No, ez kissé keményebb dió lesz! Általában ragaszkodom hozzá, hogy pontosan kövessem az operák cselekményét, de annak idején, mikor sok-sok évvel ezelőtt először próbálkoztam vele, csúfosan kudarcot vallottam (vagy Debussy - csupán nézőpont kérdése ). Most ismét előkerült, de ezúttal csak szól, valami időtlenül gyönyörűt mesél, nem is kell megértenem, csak hagynom, hogy a hangok elvarázsoljanak! És megint micsoda remek hangmérnöki munka!

Harold Schonberg azt írja a könyvében, hogy valójában a három leginkább "wagneri" opera, ami leginkább megfelel Wagner elméleteinek az Verdi Falstaffja, Debussy Pelléas-a és Berg Wozzeck-je.
A Pelléas-t még nem hallottam, nálam most Sosztakovics vonósnégyesei vannak soron (csak egy kis probléma miatt jelenleg pár napos zeneszünet van).

[Klaca]

Köszönöm az ajánlót!!!
Egyenesen Moszkvából. Most ezzel el leszek pár napig.

Írhatnál pár szót, hogy tetszett-e. Mostanra talán valamennyire leülepedett benned a dolog. Kíváncsi vagyok, nem pattantál-e le róla. Azért elég meredek és merész interpretáció, nem? (Én sokat merengtem rajta, hogy mit kap el, vagy pendít meg - legalábbis bennem.)

[juliush]

No, ez kissé keményebb dió lesz! Általában ragaszkodom hozzá, hogy pontosan kövessem az operák cselekményét, de annak idején, mikor sok-sok évvel ezelőtt először próbálkoztam vele, csúfosan kudarcot vallottam (vagy Debussy - csupán nézőpont kérdése ). Most ismét előkerült, de ezúttal csak szól, valami időtlenül gyönyörűt mesél, nem is kell megértenem, csak hagynom, hogy a hangok elvarázsoljanak! És megint micsoda remek hangmérnöki munka!

cover.jpg (68.14 KiB) Megtekintve 1829 alkalommal

[bitrograde]

Fura hangulatban vagyok mostanában.

youtu.be/GW8Ji4zOCZA

[PgSpa]

Egy kis jezsuita multikulti a barokkból. Ajánlom mindenkinek, jó zene, kiváló felvétel. Az Auvidis/Astrée nem tud hibázni...

R-14267508-1571084003-8874.jpeg.jpg (198.28 KiB) Megtekintve 1877 alkalommal

[juliush]

Egy újabb varázslatos felfedezés a Tidal jóvoltából! Korábban már áradoztam Paul Galbraith 8-húros gitárra átírt Bach Szonáták és Partiták lemezéről, de a francia impresszionisták talán még jobban passzolnak a hangszerhez és PG előadói attitűdjéhez. Debussy amúgy is szép lassan felkúszott kedvenc zeneszerzőim képzelt dobogójára, úgyhogy tegnap nem esett nehezemre kétszer végighallgatni egyhuzamban! Kis kedvcsináló:

youtu.be/wMy1sbqDoro

[Aszpirin]

A Rudolf Serkin-féle Goldberg Variációk fenn van a Youtube-on, ha valaki esetleg beérné ezzel (a 6., 7. és 8. variációk hiányoznak):

youtu.be/BzostVsB6js

[bitrograde]

Egy hete a requiem kapcsán akartam még még ajánlani Jeney "Halotti szertartás"-át. (Talán valamelyik korábban beidézett Kurtág interjúban említi Kurtág, mint "korszakos jelentőségű művet".) Az egész műnek, azt hiszem, nincs felvétele, szal ha az ember bukta az ősbemutatót valamikor 2004 tájékán a Müpában, akkor úgy tűnik ennyi volt. Négy tétel azonban megjelent egy BMC HUngaroton közös kiadványon (Music Colors), ami gyakorlatilag beszerezhetetlen, asszem soha nem is volt kereskedelmi fogalomban, csak valami repi kiadvány. Pedig a a Jeney darabon kívül az Új Zenei Stúdió több alakjának is igen szép szerzeményei vannak rajta. De tényleg: meglepően szép és érdekes művek. Az Eötvös és a Vidovszky, de a Kurtág darab is a 2. Cd-n nagyon szép. Szal, ha valaki belebotlik, mindenképpen csapjon le rá.
Maga a cd. is nagyon szép kiállítású. Ő az:
MC.jpeg

Ez a lemez sincs fent sztem egyetlen streamelő oldalon sem, úgyhogy be kell fizikailag szerezni, ha szertnénk meghallgatni. (A Jeney darabot pl. sehogy másként más felvételen nem is tudjuk)
Összegyűjtöm még itt azokat a lemezeket, amiket korábban ajánlottam, és hasonlóan elérhetetlenek. Ezek egyike sem azért ilyen mert elkapkodták őket a népek, mint a sültkrumplit (nem voltak soha felkapott darabok), hanem mert obskurus kis kiadók adták ki őket. Ettől függetlenül sztem mind nagyon jó.
1: Rudol Serkin Goldberg Variációk (+1 Schubert szonáta +3 Chopin etűd) Ez a Goldberg első "felvétele", amit egy átalakított Steinway-en vettek fel valamikor 1928 körül, amibe bele volt buherálva valamiféle henger, ami egészen pontosan rögzítette a játékot, és vissza tudta játszani (Welte Mignon recording Piano). Erről vette fel CD-re a archiphon nevű kiadó.
2: Volt Balog József dupla Lajta zongora Lemeze ami az CCM kiadónál jelent meg. ( Amásik itt megjelent érdekes Balog lemez, a way of folk songs, amikor Bartók zongoráján játszik, és amolyan muzsikás szerűen fel vannak véve a darabok népdal forrásai is, de ez fent van pl. a spotify-on. (Máshol nem tudom.)
3: Aztán volt Btagaov Kunst def Fuge-ja, ami ugye megint nincs fent sehol, de mint janesz példája is mutatja beszerezhető
4: Music Colors: Hungarian Contemporary Music (1999-2004) BMC-Hungaroton-CEU Dupla CD
Mintha lett volna még egy, de most nem jut eszembe...
Ha tudtok még ilyeneket, amik jók, írjátok meg!

Nagyon szép ajánló. Igazi ritkaságokat sikerült feltúrnod. Én szívesen hallgatnám meg őket. Egyetlennek rendelkezem magam is - hála neked -, az pedig a Lajtha dupla-lemez. Ha valaki kéri, biztosan tudok belőle kölcsönpéldányt keríteni.
A primephonicon én ezt találtam: válogatáslemez, és jobb mint a semmi. Illetve ott megvan a korábbi Lajtha-lemez Körmendi Klárától (a Balog-féle feldolgozás kapcsán emlegették a Bartók lemezkritikai rovatában, mint talán egyetlen előzményt). A Jeney Halotti szertartás egy gyönyörű részlete is megvan ezen a lemezen, és a tubuson is vannak belőle részletek.
A Balog-féle Bartók-lemez a Deezeren is elérhető.
Ha valaki lel még ilyet, esetleg megosztana, én nagyon szívesen venném.

[juliush]

Manapság a díjesővel bőségesen öntözött hollywoodi sztárzeneszerzők ragyogása (dübörgése ) mellett hajlamosak lehetünk elfeledkezni arról, hogy olyan nagyságok is, mint John Williams nagy elődök vállain állnak, nem utolsósorban külföldre szakadt hazánkfia, Rózsa Miklóséin is. Akinek nevét ráadásul sokan csupán a "Ben Hur" remek zenéjével társítják, holott - legalábbis számomra- tudott ő bizony még annál is jobbat! Az "El Cid" hamisítatlan kasztíliai(-szerű) hangzásával, remek indulóival vagy épp elbűvölően lírikus epizódokkal talán még nagyszerűbb kikapcsolódás, mint nagyhírű elődje. Nem hiszem, hogy valaha is sikerült az "El Cid March"-ot légvezénylés nélkül végigülnöm!
Igazán nem értem, miért nem gyakoribb vendég a hangversenytermekben, különösen itthon! A Tidalon is megtalálható az alábbi lemez, ha valaki kedvet kapott hozzá!

cover.jpg (51.25 KiB) Megtekintve 1992 alkalommal

[Robici]

Most hallgattam meg:

Image1.jpg (8.29 KiB) Megtekintve 2078 alkalommal

Az előadás is tetszik, de hifis fórum lévén leginkább azt emelném most itt ki, hogy elképesztő dinamikatartománnyal rögzítették ezt a 2 lemezt. Szerintem a gyűjteményemben az első 5 legnagyobb dinamikatartományú felvétel között van. Emellett természetesen a kiadó többi felvételéhez hasonlóan nagyon szép teremhatása van, szépen megmutatja az akkor éppen még frissen elkészült MÜPA akusztikáját. (Én a CD réteget hallgattam meg.)

[Klaca]

Egy hete a requiem kapcsán akartam még még ajánlani Jeney "Halotti szertartás"-át. (Talán valamelyik korábban beidézett Kurtág interjúban említi Kurtág, mint "korszakos jelentőségű művet".) Az egész műnek, azt hiszem, nincs felvétele, szal ha az ember bukta az ősbemutatót valamikor 2004 tájékán a Müpában, akkor úgy tűnik ennyi volt. Négy tétel azonban megjelent egy BMC HUngaroton közös kiadványon (Music Colors), ami gyakorlatilag beszerezhetetlen, asszem soha nem is volt kereskedelmi fogalomban, csak valami repi kiadvány. Pedig a a Jeney darabon kívül az Új Zenei Stúdió több alakjának is igen szép szerzeményei vannak rajta. De tényleg: meglepően szép és érdekes művek. Az Eötvös és a Vidovszky, de a Kurtág darab is a 2. Cd-n nagyon szép. Szal, ha valaki belebotlik, mindenképpen csapjon le rá.
Maga a cd. is nagyon szép kiállítású. Ő az:

MC.jpeg (4.73 KiB) Megtekintve 2035 alkalommal

Ez a lemez sincs fent sztem egyetlen streamelő oldalon sem, úgyhogy be kell fizikailag szerezni, ha szertnénk meghallgatni. (A Jeney darabot pl. sehogy másként más felvételen nem is tudjuk)
Összegyűjtöm még itt azokat a lemezeket, amiket korábban ajánlottam, és hasonlóan elérhetetlenek. Ezek egyike sem azért ilyen mert elkapkodták őket a népek, mint a sültkrumplit (nem voltak soha felkapott darabok), hanem mert obskurus kis kiadók adták ki őket. Ettől függetlenül sztem mind nagyon jó.
1: Rudol Serkin Goldberg Variációk (+1 Schubert szonáta +3 Chopin etűd) Ez a Goldberg első "felvétele", amit egy átalakított Steinway-en vettek fel valamikor 1928 körül, amibe bele volt buherálva valamiféle henger, ami egészen pontosan rögzítette a játékot, és vissza tudta játszani (Welte Mignon recording Piano). Erről vette fel CD-re a archiphon nevű kiadó.
2: Volt Balog József dupla Lajta zongora Lemeze ami az CCM kiadónál jelent meg. ( Amásik itt megjelent érdekes Balog lemez, a way of folk songs, amikor Bartók zongoráján játszik, és amolyan muzsikás szerűen fel vannak véve a darabok népdal forrásai is, de ez fent van pl. a spotify-on. (Máshol nem tudom.)
3: Aztán volt Btagaov Kunst def Fuge-ja, ami ugye megint nincs fent sehol, de mint janesz példája is mutatja beszerezhető
4: Music Colors: Hungarian Contemporary Music (1999-2004) BMC-Hungaroton-CEU Dupla CD
Mintha lett volna még egy, de most nem jut eszembe...
Ha tudtok még ilyeneket, amik jók, írjátok meg!

[bitrograde]

Ha Valaki átküldené megköszönöm

Tubuson is van, én a primephonicról hallgattam meg.

[ajkamici]

Ha Valaki átküldené megköszönöm

Látom, benned van egy kis ellenkező irányú elfogultság, de sztem próbáld ezt levetkőzni, csukd be a szemed, és úgy hallgasd meg a Requiem lemezét. ...elém került ez a felvétel, elkezdtem hallgatni, és minden kis résznél a "na ez az" érzésem volt. Ennyi. Sztem nagyon jó mind a kórus, mind a zenekar, amivel Currentzis általában dolgozik. Itt az általad emlegetett bombasztikusságra törekvést vagy különcködést, egyáltalán nem találom, vagy pont jól el van találva, nem tudom. Az is lehet, hogy éppen ez az a mű, ahol Currentzis régizene tudása, és "kortárskodása" még éppen jó elegyet tud alkotni. Mindegy. Hallgasd meg, szetm tetszeni fog neked.

Épp ma délelőtt ültem le meghallgatni, és igyekeztem félretenni minden előítéletemet. Nem nagyon kellett igyekezni. Kiváló értelmezés (az előadás szó itt kevésnek tűnik), ha nem éppen a legjobb, amit eddig hallottam. Ugyanez a "na ez az" érzésem volt végig: hogy eltalálták az arányokat, a dinamikát, a tempót és a megszólalás mikéntjét (talán csak a "Tuba mirum" esetében véltem felfedezni egy csöpp megingást). Örülök, hogy rávettél, adjak ennek a felvételnek egy esélyt. Köszönöm.

[bitrograde]

Látom, benned van egy kis ellenkező irányú elfogultság, de sztem próbáld ezt levetkőzni, csukd be a szemed, és úgy hallgasd meg a Requiem lemezét. ...elém került ez a felvétel, elkezdtem hallgatni, és minden kis résznél a "na ez az" érzésem volt. Ennyi. Sztem nagyon jó mind a kórus, mind a zenekar, amivel Currentzis általában dolgozik. Itt az általad emlegetett bombasztikusságra törekvést vagy különcködést, egyáltalán nem találom, vagy pont jól el van találva, nem tudom. Az is lehet, hogy éppen ez az a mű, ahol Currentzis régizene tudása, és "kortárskodása" még éppen jó elegyet tud alkotni. Mindegy. Hallgasd meg, szetm tetszeni fog neked.

Épp ma délelőtt ültem le meghallgatni, és igyekeztem félretenni minden előítéletemet. Nem nagyon kellett igyekezni. Kiváló értelmezés (az előadás szó itt kevésnek tűnik), ha nem éppen a legjobb, amit eddig hallottam. Ugyanez a "na ez az" érzésem volt végig: hogy eltalálták az arányokat, a dinamikát, a tempót és a megszólalás mikéntjét (talán csak a "Tuba mirum" esetében véltem felfedezni egy csöpp megingást). Örülök, hogy rávettél, adjak ennek a felvételnek egy esélyt. Köszönöm.

[janesz]

IMG_3026.JPG (2.5 MiB) Megtekintve 2139 alkalommal

IMG_3024.JPG (2.03 MiB) Megtekintve 2139 alkalommal

Köszönöm az ajánlót!!!
Egyenesen Moszkvából. Most ezzel el leszek pár napig.

[Klaca]

Azt hiszem, értem, amit mondasz. A gond az, hogy hajszál választja el egymástól a kortárs komolyzene eme enfant terrible-jeit, meg azt, hogy a kortárs kultúra szinte csak a szenzáció és a rajongás móduszában képes működni: hogy szükség van rájuk, meg arra az érzésre, hogy valami újat, addig soha nem hallottat produkáljanak. És hogy helyenként eldönthetetlen - legalábbis számomra -, hogy mennyi ebből a piac logikája, és hol kezdődik a minőség. Mert ezt nehéz az egyébként általában konzervatív hajlamú, az ismertek közé az újat beillesztő ízlés segítségével eltalálni. (Currentzis Requiemjét még nem hallottam, talán pont azért, mert ha valaminek az "elrontását" nehezen tűri a fülem, akkor az ez a mű. De fenn van a primephonicon, így meg fogom (tudni) hallgatni. A Batagov sajnos sem ott, sem a deezeren nem található.)

Hát igen, ahhoz, hogy ezt biztosan meg tudjuk ítélni, ahhoz nagyon kellene érteni a zenéhez, e nélkül marad a tapasztalataink és az alkatunk által meghatározott ízlésünk. Most kicsit megnéztem a csávót magát is, és értem, hogy miért látod amolyan excentrikus, artsy-fartsy valakinek (eddig nem tudtam róla semmit, Batagov honlapjáról jutottam el egy-két általa ajánlott felvételéhez, így eleve egy kis elfogultsággal kezdtem el hallgatni). Mondjuk nekem nincs eleve bajom az excentrikussággal , de annyira nem is "égettem még át" magamon a felvételeit, mint mondjuk Batagovéit (az nekem nagyon hosszú idő), így nem is fogok foggal körömmel ragaszkodni a rá vonatkozó véleményemhez (ezt írtam is). Látom, benned van egy kis ellenkező irányú elfogultság, de sztem próbáld ezt levetkőzni, csukd be a szemed, és úgy hallgasd meg a Requiem lemezét. Ez nekem is egy olyan mű volt, amiből nagyon rég óta kerestem egy olyan előadást, ami minden szempontból bejön nekem. A feleségem minden közeli halálesetnél ezt hallgatja, és akármilyen előadást választott, nem jött be nekem. Elkönyveltem, hogy valszeg egyszerűen nem tudom levetkőzni a népszerű művekkel szembeni értelmetlen előítéleteimet, és én ilyenkor inkább mindig a Mária királynő temetésére írt zenét hallgattam különvonultan a kis odúmban.
Aztán elém került ez a felvétel, elkezdtem hallgatni, és minden kis résznél a "na ez az" érzésem volt. Ennyi. Sztem nagyon jó mind a kórus, mind a zenekar, amivel Currentzis általában dolgozik. Itt az általad emlegetett bombasztikusságra törekvést vagy különcködést, egyáltalán nem találom, vagy pont jól el van találva, nem tudom. (A Purcell lemezn mondjuk leginkbb még a szolisták közül zavar egy-kettő) Az is lehet, hogy éppen ez az a mű, ahol Currentzis régizene tudása, és "kortárskodása" még éppen jó elegyet tud alkotni. Mindegy. Hallgasd meg, szetm tetszeni fog neked.
Most minderről hirtelen eszembe jutott egy másik temetési zene. Majd esetleg még írok arról is. Egy hasonlóan megszerezhetetlen CD, mint néhány, amiről már írtam (talán kellene egy ilyen "sorozat" itt: streamelhetetlen és nehezen hozzáférhető cd-k. Ha jól számolom az idők során már ajánlottam vagy 4 ilyet. Akkor majd jön az ötödik.) Na majd még valamikor befejezem a reakcióimat, de most abba kell hagynom.

[bitrograde]

batagov_kdf.jpg

A fórummotor ismét kiválóan működik, elnézést a dupla posztért.

[bitrograde]

Fiúk, azt hogy ki zseniális (jobb híján maradjunk ennél a szónál, bár már ez is teljesen értelmét vesztette: (ld A tulajdonságok nélküli ember felütését)), természetesen nem az dönti el, hogy csinált e sok szart, hanem hogy csinált e legalább egy olyat, amit senki más nem. (Üssünk fel egy Ady összest, igen valószínű, hogy egy szar versnél nyílik ki, pedig én nem tudok most hirtelen zseniálisabb magyar költőt.) Az általatok említett barokk zenészek nekem nem ugranak ki, még akkor sem, ha igen szép lemezeket produkálnak stb. Mondom, itt a teljesítmény számomra az egész mozgalom. Ettől még persze azok is szépek maradnak, de egy kicsit számomra ki- vagy felcserélhetőek szinte bármelyik másik hasonló minőségűvel a "mozgalomból". Persze Currentzisnek is vannak gyengébb pontjai, de pl. a Requiemjénél nem tudok jobb felvételt, és még van egy-két ilyenje. (Az lehet, hogy nem a Purcell a legjobbja, bár én még azt is megveszem tőle, valszeg épp azért, mert olyan: valamilyen, felismerhető, van egy saját alakja a csávónak (amitől persze lehet viszolyogni, de a valamilyenségét még ezzel is elismerjük). Nem véletlenül vannak pl. Batagovval egymás sejhajában (meg talán Kopachinskayaval is. Persze valahol mindegyikük kvázi orosz. Egy akol.) Aztán persze kinek mi. Meg nem vagyok zenetudós sem, lehet, egyszerűen tévedek. (Tul. kép., ha jobban belegondolok, már a biblia megmondta: non est volentis, neque currentzis ... )
Ha már legalább Batagovban megegyezünk, ideteszem nektek a kunst der fuge fantasztikus poszt minimalista "art work"-jét (kb úgy kell elképzelni, hogy nyomtatópapír minőség a CD "könyvecske".) Látom, hogy ez a CD nincs fent semmilyen megosztón. Botrány! Szerezzétek be, biztos lehet kapni. (Bár, mint említettem, kell hozzá némi meditatív elkötelezettség: amit Kocsis vagy Sokolov letud másfél óra alatt, ahhoz neki két és fél kell.)
batagov_kdf.jpg

Azt hiszem, értem, amit mondasz. A gond az, hogy hajszál választja el egymástól a kortárs komolyzene eme enfant terrible-jeit, meg azt, hogy a kortárs kultúra szinte csak a szenzáció és a rajongás móduszában képes működni: hogy szükség van rájuk, meg arra az érzésre, hogy valami újat, addig soha nem hallottat produkáljanak. És hogy helyenként eldönthetetlen - legalábbis számomra -, hogy mennyi ebből a piac logikája, és hol kezdődik a minőség. Mert ezt nehéz az egyébként általában konzervatív hajlamú, az ismertek közé az újat beillesztő ízlés segítségével eltalálni. (Currentzis Requiemjét még nem hallottam, talán pont azért, mert ha valaminek az "elrontását" nehezen tűri a fülem, akkor az ez a mű. De fenn van a primephonicon, így meg fogom (tudni) hallgatni. A Batagov sajnos sem ott, sem a deezeren nem található.)
Azt is értem, miért írod azt, hogy a mozgalom egy húrra pendül, bár ez szerintem nem állja meg a helyét. Itt is vannak egészen elképesztő különbségek, ellentétek belül: Gardiner, Kuijken, Koopman, Christie vagy Harnoncourt konzervatív hozzáállása nehezen hozható közös nevezőre az újabb generációk akarásával és annak termékeivel (az olaszok között az Il Giardino vagy az Il Pomod'Oro), ahogy Carmignolát, a franciákat, a spanyolokat, a L'Arpeggiatát is nagyon különbözőnek hallom a közös gyökerek ellenére. Ettől még lehet egy "akol" persze.
Olyan mértékű "újítást", mint amilyet te Batagovnak és Currentzisnek tulajdonítasz, tényleg ritkán hallani, ha egyáltalán, és részben ez is magyarázható lehet az eltérő zenei gyökerekkel. A kérdés az, hogy ezek megmaradnak-e idioszinkratikusnak, zavarnak a rendszeren belül, és csak és kizárólag így emlékeznek majd rájuk, vagy képesek olyan hatást kifejteni, ami magát a mezőt - vagy annak kisebb-nagyobb részterületét - megváltoztatja. És itt nem az epigonok lehetséges számára gondolok. (Amúgy Ady szerintem jó példa: szemben József Attilával, aki a korabeli közköltészet toposzaiból épít valami minőségileg mást, Adyt - nyilván mert felületesebbek róla az ismereteim - én inkább az ajtót berúgó költőnek látom.) Ezért írtam, hogy részben az általad emlegetett előadók vállán állnak a mostaniak, mert az ő hatásuk tagadhatatlan. Kérdés, Currentzisnek, Batagovnak lesz-e ilyen hatása. Batagovról el tudom képzelni, Kopacsinszkajáról is - bár ő nagyon fel van építve, mondom ezt többek közt a fb-oldala alapján. (Én, azt hiszem, egy lehetséges új irányról adtam hírt itt, a Bartókon hallott Quator Aron-féle Schubert-vonósnégyesek kapcsán.)
Bocs a csapongásért.

[juliush]

Én Currentzist hallottam a müpában a saját zenekarával, de hogy mit játszott az sajnos már kiment a fejemből...

2018 decemberében adtak a Müpában egy Mahler-koncertet, zenekari dalokkal és a 4. szimfóniával. Én is ott voltam, és nem voltam elájulva tőle, de mivel élőben és lemezen is a Fischer Iván vezényelte Fesztiválzenekaron kupálódtam (sok más remek felvétellel egyetemben), talán nem meglepő. Egyébként meg az egekig magasztalt Csajkovszkij Patétikus felvételük sem volt rám olyan nagy hatással. De ezek nyilván végtelenül szubjektív vélemények a részemről!

[Klaca]

Fiúk, azt hogy ki zseniális (jobb híján maradjunk ennél a szónál, bár már ez is teljesen értelmét vesztette: (ld A tulajdonságok nélküli ember felütését)), természetesen nem az dönti el, hogy csinált e sok szart, hanem hogy csinált e legalább egy olyat, amit senki más nem. (Üssünk fel egy Ady összest, igen valószínű, hogy egy szar versnél nyílik ki, pedig én nem tudok most hirtelen zseniálisabb magyar költőt.) Az általatok említett barokk zenészek nekem nem ugranak ki, még akkor sem, ha igen szép lemezeket produkálnak stb. Mondom, itt a teljesítmény számomra az egész mozgalom. Ettől még persze azok is szépek maradnak, de egy kicsit számomra ki- vagy felcserélhetőek szinte bármelyik másik hasonló minőségűvel a "mozgalomból". Persze Currentzisnek is vannak gyengébb pontjai, de pl. a Requiemjénél nem tudok jobb felvételt, és még van egy-két ilyenje. (Az lehet, hogy nem a Purcell a legjobbja, bár én még azt is megveszem tőle, valszeg épp azért, mert olyan: valamilyen, felismerhető, van egy saját alakja a csávónak (amitől persze lehet viszolyogni, de a valamilyenségét még ezzel is elismerjük). Nem véletlenül vannak pl. Batagovval egymás sejhajában (meg talán Kopachinskayaval is. Persze valahol mindegyikük kvázi orosz. Egy akol.) Aztán persze kinek mi. Meg nem vagyok zenetudós sem, lehet, egyszerűen tévedek. (Tul. kép., ha jobban belegondolok, már a biblia megmondta: non est volentis, neque currentzis ... )
Ha már legalább Batagovban megegyezünk, ideteszem nektek a kunst der fuge fantasztikus poszt minimalista "art work"-jét (kb úgy kell elképzelni, hogy nyomtatópapír minőség a CD "könyvecske".) Látom, hogy ez a CD nincs fent semmilyen megosztón. Botrány! Szerezzétek be, biztos lehet kapni. (Bár, mint említettem, kell hozzá némi meditatív elkötelezettség: amit Kocsis vagy Sokolov letud másfél óra alatt, ahhoz neki két és fél kell.)

batagov_kdf.jpg (1.18 MiB) Megtekintve 1964 alkalommal

[Robici]

Én Currentzist hallottam a müpában a saját zenekarával, de hogy mit játszott az sajnos már kiment a fejemből. Arra az egyre emlékszem, hogy talán valami halk vége volt és utána betett egy olyan csinnadrattás ráadást aminél ordított számomra hogy ez a ráadás abszolút nem illett a műsorhoz, nem is értem, hogy neki hogy jutott eszébe betenni. A közönség persze tombolt, nekem meg bántotta a lelkemet a nagyon össze nem illő párosítás. De hallottam már olyan felvételét (asszem van is itthon Sosztakovics lemeze) ami kifejezetten tetszett.
Richter munkásságát annyira nem ismerem, Gould bennem is felemás érzéseket kelt. Van mikor nagyon más oldalát tudja megmutatni egy-egy műnek, de én még barokkban se tartom abszolút érvényesnek amit csinál. Barokktól eltérő zenén meg nagyon zavar, hogy alig játszik dinamikát. Belehallgattam a Mozart szonátáiba, egyből az jutott eszembe, hogy ennek az embernek fogalma sincs miről szól ez a zene... (Mondjuk nem is szerette) A legelső Goldbergjét se tartom nagyra, bár most megvettem az utolsó digitális felvételt egy eredeti 1982-es kiadási Sony CD-n, de ott is inkább a gyűjtői szempont vezérelt, persze azért majd valamikor meghallgatom. Modern zenén általában tetszik. Az írásait pedig általában szeretem. :-)

[bitrograde]

Sorra kerülnek elő a CD-gyűjteményem darabjai, és helyenként egyik ámulatból a másikba esem; hogy hagyhattam ezeket a remek felvételeket a polcon porosodni? Volt már ez is itt ajánlva, de jó régen. Ha valakinek kimaradt, érdemes pótolni.

youtu.be/vQyCm3YMSmA

[bitrograde]

Sok zenész, zenekar ráérzett erre, és jól beletanult, sokszor -- ahogyan bitrogarde írja -- tényleg csak leheletnyi, vagy ízlésbeli különbségek vannak. Én viszont zseniálisnak azért ezek közül egyiket sem érzem. (Az egész mozgalom együtt, en bloc persze jelentős, de a figurák egyesével, mint mondjuk egy casals, gould vagy richter, azért mégsem.)
Ahhoz valami több kell sztem. Ezt én inkább olyan figurákban találom meg, mint Batagov vagy Currentzis, akiknek persze a "régizene" előadásaik, (új)régizenész szemmel nyilván vitathatóak, de mondjuk ez engem kevésbé izgat. (Asszem pont "tudjuk ki" jól ki is akadt anno a Currentzis féle purcell dolgokon (indian queen, dido), és talán pont r2d2 barátja viszont nagyon kajálta (én is akkoriban kaptam rá). Mindegy is.

Az egyébként a beidézett Nyman lemez kapcsán elgondolkodtató vagy legalábbis érdekes jelenség, hogy a minimalizmus, meg a post-minimalizmus (Batagov) milyen könnyen utat talál és kapcsolható a régi zenéhez. (könnyebben mint mondjuk a dodekafón vagy az atonális zenéhez)

Batagov esetében egyet kell értsek, Currentzis számomra kérdéses. Azt is mondhatnám, hogy az ízlésem megakadályoz nagyságának felismerésében. Egyszerűen nem tetszik az, amit csinál. Még a korábban belinkelt koncertet is inkább Kopacsinszkaja viszi a hátán, tőle lesz az, ami, nem Currentzistől. Nyilván, szerintem.
Casals, Gould vagy Richter történeti jelentősége nehezen tagadható, ám felvételeiknek egy részétől engem kiráz a hideg, mert nyilván hallottam egy csomó, részben az ő vállukon álló zenész interpretációját. Ráaádásul az ő életművük is egyenetlen helyenként. Said egyik híres tanulmánya kapcsán egyszer talán betettem már ide azt a Liszt-féle Beethoven-átiratot, amit Gould játszik. Szerintem az például hatalmas zenei tévedés, úgy az átirat maga, mint az interpretáció.
Casals mellett vannak olyan csellisták, akik számomra jobban látszanak, a hatásuk is jelentős, ha máshogy nem tanárként, és kiváló felvételeik is vannak szép számmal. Ilyen Bylsma, a Kuijkenek, vagy Hidemi Suzuki. De akár említhetném a korábban Savall környezetében forgó Dieltenst is, akinek a már idézett Vivaldi cselló-szonátái szerintem kilépnek a régizene konvenciói közül, miközben annak eszköztárát használva hoznak létre valami egyetemesebbet (el is válnak az útjaik). Richter mellé pedig nyugodtan odatenném Koopmant, ha nem is hatásban, de kvalitásban.
Ami pedig a minimalizmus meg a régizene kapcsolatát illeti: nincsenek rá frappáns megoldásaim. Csak azt tudom, hogy az én ízlésem szerint kapcsolatuk, hatásuk, képességük, hogy megszólítsanak, teljesen magától értetődően teszi őket nálam egy polcra. Hogy ennek okai miben keresendők, tényleg nem tudom. Zenetudós-történész vagy lélekbúvár kellene ennek megértéséhez - egyik sem vagyok. Sajnos, illetve hál' Istennek.

[juliush]

A Tidal jóvoltából egy újabb nagyon szép lemez került a hallómezőmbe, ráadásul ezúttal tisztán hazai termésből, már ami az előadást illeti. Vanhal szimfóniái már jó ideje képben vannak, ez a felvétel azonban a Fesztiválzenekarból jól ismert Szabó Péter saját kutakodásai során felfedezett és leporolt gordonkaversenyekkel kényeztet minket. Remek kis darabok ezek, ráadásul újra igazolva látom a hazai produceri/hangmérnöki gárda világszinvonalú felkészültségét és igényességét. Bármelyik "nagy" kiadó büszkén vállalhatná katalógusában ezt a lemezt!