Itt pl mindkét szólamot ő fújja. Jó ropogósra sikerült.
youtu.be/nCdwzgjPVHI
Akármit mondasz, a hifizés egyik célkitűzése a sok közül, az, hogy pl. a zongora élethűen, vagyis felhanghelyesen szólaljon meg. És egy, akár nem túl nagy lemezgyűjtemény, ha igényesen van összeválogatva, nagyságrendekkel több hangszerhangot megmutathat, mint amit élőben valaha is hallhatunk. Akár zongorából is.L5S1 írta: ↑2019.06.05., szer. 12:34Hogy ti miért gályáztok azt nem tudom. Én csupán arra az apróságra hívtam fel a figyelmet hogy zongorahang és zongorahang között úgy általában kicsi a különbség ha az építésük azonos, .....
......... Bezzeg a magyar hifista az tudja és csukott szemmel tízből tízszer ráhibázik egy DG kiadványon. Hát hogyne.
Ehe ich noch vom stein seiner arbeit etwas gesehen habe, waren mir die spättischen Clavier die liebsten. Nun muß ich aber den steinischen den vorzug lassen; denn sie dämpfen noch viell besser, als die Regensburger. wenn ich starck anschlage, ich mag den finger liegen lassen, oder aufheben, so ist halt der ton in dem augenblick vorbeÿ, da ich ihn hören ließ. ich mag an die Claves kommen wie ich will, so wird der ton immer gleich seÿn. er wird nicht schebern, er wird nicht stärcker, nicht schwächer gehen, oder gar ausbleiben; mit einem wort, es ist alles gleich. […] seine instrumente haben besonders das vor andern eigen, daß sie mit auslösung gemacht sind. da giebt sich der hunderteste nicht damit ab. aber ohne auslösung ist es halt nicht möglich daß ein Piano forte nicht schebere oder nachklinge; seine hämmerl, wen man die Claves anspielt, fallen, in den augenblick da sie an die saiten hinauf springen, wieder herab, man mag den Claves liegen lassen oder auslassen. wen er ein solch Clavier fertig hat, (wie er mir selbst sagte) so sezt er sich erst hin, und Probirt allerleÿ Pasagen, läuffe und springe, und schabt und arbeitet so lange bis das Clavier alles thut. Denn er arbeitet nur zum Nuzen der Musique, und nicht seines nuzens wegen allein, sonst würde er gleich fertig seÿn
Hogy ti miért gályáztok azt nem tudom. Én csupán arra az apróságra hívtam fel a figyelmet hogy zongorahang és zongorahang között úgy általában kicsi a különbség ha az építésük azonos, ugyanakkor aki játszik rajta a saját technikájának köszönhetően sokat tud alakítani a hangszerhang élvezhetőségén. Van olyan hogy valaki szép zongorahangon játszik.chord írta: ↑2019.06.05., szer. 10:12A hifin??
Igen, a hifin ezt meg kell hallani. Vagy kellene.
Nem ezért gályázunk itt...?
A lemezeken azért vigyáznak, hogy milyen hangszerek szerepeljenek, szóval, egy leharcolt hangú emlék, az valóban nem korrekt, ha eldönti a zongora-márka-prioritásokat.
Glenn Gould meg Yamaha mániás volt.
Az a Gavrilov-Richter felvétel meg olyan, hogy kissé nehéz eldönteni, hogy a hangszer színezete annyira jellegzetes, vagy a felvételé, gyaníthatóan mindkettő ludas, de akárhogyan is, az ember felkapja a fejét rá, nem egy átlag megszólalás.
Nem szeretem Debussyt. Lipattitól sem vagyok elalélva, de ezt már írtam. Ha megnézed a zongoristákat bánják is ők csak kapjanak egy jó hangszert kizárólagos használatra. Bechstein, Yamaha, Petrof, Kawai, Steinway, Steingraeber, Fazioli...mindegy nekik csak az övék legyen és akkor püfölhessék amikor csak nekik tetszik. Egy átlag módon eleresztett zongorista csak álmodhat ezekről a hangszerekről. Aki ma beül egy koncertre az a legritkább esetben kapja fel a fejét arra hogy éppen egy Bösendorfer szól. Ez a hangszerhangosdi szigorúan a szakmának szól. Egyedül ők képesek érdemben különbséget tenni közöttük, erre van beállva a fülük. Meg ahány zongorista annyi eltérő hangszín ugyanazon a hangszeren, ezt se felejtsük el! Élőben még csak-csak érzékelni némi különbséget na de hifin...?juliush írta: ↑2019.06.04., kedd 21:35Köszönöm a kioktatást, nyilván megérdemeltem. Sajnos számomra csak annyi jött le, hogy egy nem megfelelően karbantartott hangszer okozta traumádat vetíted ki nagy általánosságban egy olyan gyártóra, melynek hangszereit használta Liszt Ferenc, melyről vélekedett Debussy oly módon, hogy zongora muzsikát csak Bechsteinre szabadna írni, vagy amelyen a tragikusan korán elhúnyt, zseniális Dinu Lipatti vette fel stúdió felvételeit.
Köszönöm a kioktatást, nyilván megérdemeltem. Sajnos számomra csak annyi jött le, hogy egy nem megfelelően karbantartott hangszer okozta traumádat vetíted ki nagy általánosságban egy olyan gyártóra, melynek hangszereit használta Liszt Ferenc, melyről vélekedett Debussy oly módon, hogy zongora muzsikát csak Bechsteinre szabadna írni, vagy amelyen a tragikusan korán elhúnyt, zseniális Dinu Lipatti vette fel stúdió felvételeit.L5S1 írta: ↑2019.06.04., kedd 21:04Most akkor mi is van? Játszanak páran ezen a hangszeren. És? ...juliush írta: ↑2019.06.03., hétf. 22:54https://www.bechstein.com/en/the-world- ... /pianists/L5S1 írta: ↑2019.06.03., hétf. 22:12Ez most egy kicsit felvágós volt. Bechstein...nekem csak a lehangolódott, fos hangú Bechstein van meg a régi zenedémből. Azon játszottam zongora kötelezőn az Olasz dalocskát meg a Bach kis preludiomokat. Azt a nyűves hangszert...
A leharcolt zongorát bárhogy is híjják attól az még katasztrofális marad. Akkor most ki is ismeri jól a hangszerhangokat?
Most akkor mi is van? Játszanak páran ezen a hangszeren. És? Ez is csak egy termék amelyet próbálnak nagy kínkeservvel eladni világszerte és ennek érdekében igyekeznek begyűjteni egy-egy jó nevet a potenciálisan vásárló országokból. Fontos hogy olyanokat találjanak meg akik a tűz közelében vannak, akiknek ráhatásuk van a beszerzésekkel megbízott, zenében kevéssé jártas döntéshozók vásárlói döntéseire. A Bechstein 3 magyart talált magának, ebből kettő nem hazánkban él (!) a harmadik viszont az akcsin is tanít. Ha mondjuk Várjon D. a miskolci szakiban tanítana tuti hogy nem támogatná a hangszergyártó. Ez itt kőkemény üzlet és senki se gondolja azt hogy ez a több tucat zongorista mind hozzá tud tenni a zongorák technikai fejlesztéséhez. Nem, arra egy ember bőven elég.juliush írta: ↑2019.06.03., hétf. 22:54https://www.bechstein.com/en/the-world- ... /pianists/L5S1 írta: ↑2019.06.03., hétf. 22:12Ez most egy kicsit felvágós volt. Bechstein...nekem csak a lehangolódott, fos hangú Bechstein van meg a régi zenedémből. Azon játszottam zongora kötelezőn az Olasz dalocskát meg a Bach kis preludiomokat. Azt a nyűves hangszert...
A leharcolt zongorát bárhogy is híjják attól az még katasztrofális marad. Akkor most ki is ismeri jól a hangszerhangokat?
https://www.bechstein.com/en/the-world- ... /pianists/L5S1 írta: ↑2019.06.03., hétf. 22:12Ez most egy kicsit felvágós volt. Bechstein...nekem csak a lehangolódott, fos hangú Bechstein van meg a régi zenedémből. Azon játszottam zongora kötelezőn az Olasz dalocskát meg a Bach kis preludiomokat. Azt a nyűves hangszert...
A leharcolt zongorát bárhogy is híjják attól az még katasztrofális marad. Akkor most ki is ismeri jól a hangszerhangokat?
Ez most egy kicsit felvágós volt. Bechstein...nekem csak a lehangolódott, fos hangú Bechstein van meg a régi zenedémből. Azon játszottam zongora kötelezőn az Olasz dalocskát meg a Bach kis preludiomokat. Azt a nyűves hangszert...juliush írta: ↑2019.06.03., hétf. 21:30Ja, pont ezért döntött Schiff András a Bösendorfer mellett - ami hallhatóan máshogy szól! Vagy döntenek egyre többen mondjuk egy Bechstein vagy nagy aktuális kedvencem, Louis Érard zongorái mellett, ha Debussyt játszanak...és sorolhatnánk napestig.chord írta: ↑2019.06.03., hétf. 17:27...De én a mai korról beszéltem, a mai zenehallgatókról.
Ez a 'pipiskedés'-nek tartó gondolkodás pont ebből jön, ebből az enyhén igénytelen ráközelítésből, hogy szó szerint, nincs igény a különleges hangszerhangokra, jó az a Steinway zongora, nem kell kérdezgetni meg elájulni a hangszerhangtól, mert a zongorista a lényeg amúgy is, a Steinway meg amúgy q..va jó zongora, tehát, mi a baj?...
Maradjunk annyiban, hogy más korszakra fókuszálsz...
Ja, pont ezért döntött Schiff András a Bösendorfer mellett - ami hallhatóan máshogy szól! Vagy döntenek egyre többen mondjuk egy Bechstein vagy nagy aktuális kedvencem, Louis Érard zongorái mellett, ha Debussyt játszanak...és sorolhatnánk napestig.chord írta: ↑2019.06.03., hétf. 17:27...De én a mai korról beszéltem, a mai zenehallgatókról.
Ez a 'pipiskedés'-nek tartó gondolkodás pont ebből jön, ebből az enyhén igénytelen ráközelítésből, hogy szó szerint, nincs igény a különleges hangszerhangokra, jó az a Steinway zongora, nem kell kérdezgetni meg elájulni a hangszerhangtól, mert a zongorista a lényeg amúgy is, a Steinway meg amúgy q..va jó zongora, tehát, mi a baj?...
Nem mellékesen kib@...ott jó "hifi"! :)Klaca írta: ↑2019.06.02., vas. 13:57Ha esetleg valakit nem csak a hangszerek és a hangszerhangok minősége, illetve mennyisége izgat, hanem a zene, mint történetileg folyamatosan alakuló és ható, s így saját kultúránkat is folyamatosan meghatározó kultúralakzat, annak ajánlom ezt a lemezt:
csalog.jpg
Cs. G. rendszeresen készít olyan felvételeket és CD-ket, tart olyan előadásokat, amelyek megpróbálják ezekre az összefüggésekre ráirányítani az érzékenységet. Igen érdekes a Szőllősy és a Csapó darab is, és hogy ezeket hallgatva, retroaktív módon miként alakulnak át a késői Beethoven darabok is. Asszem, semmiképpen nem valamiféle sztenderd Beethovent hallunk. (A fülszöveg is nagyon jó, megtudjuk pl. hogyan szövődik bele az op 110-be Bach (nem csak a fuga témába). Ennyit arról, hogy Bach hatása Mendelssohnnal kezdődik. Asszem Beethovennek még Bachtól voltak Bach saját kezével írt kottái is.)
Ezt akár éppen fordítva is lehet látni: a barokk és korábbi zenéknél kevésbé egyetlen kor sem volt rákunkorodva erre a problémára. Ezt az egész bélhúr és eredeti hangszer körüli pipiskedést könnyen amolyan posztmondern tündérkedésnek is lehet látni. Épp a barokkban nem volt még annak sem nagy jelentősége sokszor, hogy milyen hangszeren adnak elő valamit. Amit lehetett furulyán azt játszották simán pl fuvolán és fordítva. Van olyan egyértelműen fuvolára írt sorozat, aminek az egyetlen korabeli nyomtatott kottáján hegedűdarabokként vannak feltüntetve a művek. Amit meg nem lehetett, azt meg gyorsan átírták (btw: azt, ha ma egy csembalódarabot zongorán adnak elő, nem hívják "átiratnak", merthogy nem kell átírni). Aztán van sok mű, aminél nem egyértelmű, hogy egyáltalán valamilyen hangszerre íródtak, vagy éppen semmilyen korabelin nem nagyon lehet előadni őket. Ettől persze tényleg szép a bélhúr, meg a csembaló, de akkor meg lehet, hogy a fémhúrtól és a zongorától lett volna elájulva a közönség.chord írta: ↑2019.06.03., hétf. 09:36a későbbi zenék nincsenek annyira ránőve erre a dologra, ott szabadabb a vásár, szélesebb az anyaghasználat, meg a zenészeket jó részét sem érdekli ez a dolog annyira. A közönséget, meg a zenehallgatókat, aztán főleg nem, őket, ha minden jól megy, inkább csak a zene, legyen egy jónevű Steinway & Sons, az elegendő ...:)
Itt, ez még nagyon jelentős kérdés.