júl. 22. Orlando énekegyüttes: A Vég és a Kezdet
júl. 23. Recercare Régizenei Műhely: Sire Roi, c’est ma fémme"Francia balladák kora
júl. 24. Les Basses Réunies: D. Scarlatti - Boccherini: Conversationes intimes
júl. 25. Csalog Benedek - Pétery Dóra: J. S. Bach fuvolaszonátái
júl. 26. Virág Mátyás - Nagy - Szokos: Csellószvitek, gambaszonáták
júl. 27. Cserményi Zsombor: J. S. Bach szólókantáták
Gyorsjelentés,
Orlando -
Reneszánsz polifónia, Lassus, Tallis, Byrd, gyönyörű előadás, sűrű és komoly zenék, nagyon jó akusztika, volt a végén egy kortárs, azt meg sem tudom ítélni a saját dolgaim szerint sem, annyira más volt minden porcikája, nem volt gáz, a közönség megette kicsi csuklásokkal.:)
Recercare - fenomenális, kedvenc zenéim, plusz Machaut meg pár Ars Subtilior, nagyon merész, nagyon, hogy egy francia ballada a 18.sz.-ból, a 'legvastagabb' Barokkból, egy lélegzettel folytatódik egy Solage átiratba, aztán egy borzongtató Un Jeune Fillette, két énekes, uniszónóban, tökéletes, majd vége, és az akkordok szétválnak, és lesz belőle egy polifon (mise?)betét, jó bonyolultan, szóval, volt mit hallgatni, a Márki története konkrétan jobb lett, mint a lemezen.
Bruno Cocset - magas előadói színvonal, vérprofik, egy csomó tökhosszú Scarlatti szóló szonátával, a lady játszotta, volt vagy öt, ők hárman meg üldögéltek addig, én kedvelem a régi billentyűsöket, de ez, itt kényszer, hogy mindig mind a tíz ujj nyomjon valamit azon a nyomorult hangszeren, ez nekem kiakasztó kissé, aztán jó sok Boccherini, a felállás az nagyon jó, két cselló, egy bőgő meg a csembaló, jól is szólt minden, jó bonyolult is olykor, de nekem igen komolytalan, valami nagyon fontos hiányzott, arra gondoltam, hogy a klasszika hűvös rendje mekkora felüdülés lett ezután a bohóckodás után, szóval, csúcs előadók, nekem üres zenékkel, vagy inkább olyan 'csinált', ott ült a Vashegyi az első sorban, ette nagyon, sose rosszabbat, a ráadásban egy finom, komoly, lassú tétel, az de jó volt, de kár, hogy minden tételt le kell játszani mindig...
A közönség megoszlott, volt, akinek tetszett, a többség a tegnapi dalok meg a gambaszó után sóhajtozott.
Az tisztán lejött, hogy a cselló hangereje az minimum duplája a viola da gambának, de inkább több, ugyanott ültem, azt sem mondom, hogy rossz hang, mert nagyon szépen szólt, kicsit keskenyebb, direktebb hangzás, a basszusok hifisen szólva feszesek, a gambán meg inkább teltek, lifegősebbek, olyan BBC-s-ebbek:), mindkettő szép hang.
