A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.
Tisztelt Fórumtársak!
Annak érdekében, hogy fenntartsuk ezt a szigetet, szükségünk van bevételre. Te is támogathatsz minket, ha azt szeretnéd, hogy sokáig és stabilan tudjunk működni. Amennyiben élsz ezzel a lehetőséggel, azt mi megköszönjük! viewtopic.php?f=100&t=199327
„Minden betegség zenei kérdés, a gyógyulás pedig zenei megoldás. Amennyivel a megoldás rövidebb és mégis tökéletesebb, annyival nagyobb az orvos zenei tehetsége"
(Novalis)
"Úgy tűnik, hogy a betegnek, ha nem ecsetelheti a baját, jóval kevesebb reménye van a gyógyulásra. A tényleges kórtani állapotnak kétségtelenül döntő a szerepe, de ha nem ejtenénk szót róla, nem lehetne teljes, sőt lehet, hogy még rosszabbodna is. Mindenképpen fontos történetet kerekíteni, hogy a gyógyszer, a történettel együtt, amely szintén orvosság, hatni kezdhessen és célt érhessen. Lehet, hogy az „igazság"-nál előbbre való a képzelet ereje. A történetben, vagyis a létezésben biztosak vagyunk, a történet itt van, az igazság meg ki tudja micsoda."
Ha már első: én a Szegedi Kortárs Balett Stabat Mater előadásán hallottam először. Olyan rég, valamikor még a kilencvenes években, hogy most hirtelen a tubuson nem találtam felvételt róla. Legyen helyette ez:
A De La Mar lemez.
Ők Portugáliában a L'Arpeggiata...
Műfajilag kissé nehéz a kockáinkba belegyömöszölni. Egyeseknek még a 'komolyzene' kategóriába sem fog beleférni.:
Valami kicsi dobon játszanak, egészen-egészen mélyre hatoló basszus az eredmény.
Nagyon szeretem ezt az énekhangot.
Nekem időrendben az Arbos c. lemez volt az első. Azóta is rajongója vagyok, én az ECM kiadásra alapozok, de a Harmonia Mundi, Hyperion is készít jó kiadványokat. Szülőhazájában építettek neki egy központot, a skandináv-balti építészet remeke: www.arvopart.ee . Én abban nem osztom véleményed, hogy nehezen emészthető, inkább az átlagember számára is jobban fogyasztható, mint Ligeti v. Kurtág. Mi, amíg a gyerekek kicsik voltak, sokszor a Für Alina-t használtuk elalvó zenének.
Arvo Pärt. Amikor először hallottam néhány művét, nem tudtam eldönteni, zseni ez az ember, vagy csak begombázott, amikor kottára vetette gondolatait. Ma azt mondom, zseni. Igaz , nem könnyen emészthető.
Csatolmányok
Arvo Pärt- Miserere
DSC_0137.JPG (1.99 MiB) Megtekintve 2957 alkalommal
Arvo Pärt - Miserere
DSC_0138.JPG (2.09 MiB) Megtekintve 2957 alkalommal
Úgy tűnik, ez a Bartók feldolgozás dolog most nagyon megy, bár ez már tavaly jelent meg. Sztem még közelebb van a Jazz-Kortárs komolyzene spektrumon az utóbbihoz, mint a Binder féle lemez. Nagyon jó, kíváncsi lennék egy klasszikus hegedűs mit szól ennek a francia srácnak a játékához...
Most egy különleges lemezt mutatnék be. Talán inkább népi zene, mint sem komoly zene, de az interpretációja talán ide sorolja.
Jean Baron francia, illetve, ne sértegessem, briton zene művész.
Életcélja a briton, gallo népzene, nyelv megörzése, bemutatása, népszerűsítése.
A bemutatott korong különlegessége, hogy e zeneanyagot 1981- ben francia nyelven már kiadták.
Ám történt 1982 - ben Franciaországban egy fordulat, hivatalos nyelvvé tették a gallot, iskolákban taníthatták, érettségizni is lehetett belőle. Fene nagy demokrácia lehetett arra is, ha 1982- ig várni kellett erre.
Ezért Baron kiadatta a lemezét 1982- ben gallo nyelven is.
Na nam a zeneanyagot, mivel instrumentális, hanem a lemez borítón szereplő szöveget . Ez akkor és ott nagy fegyvertény volt.
A zeneanyag bombarde, okarina orgona kísérettel a Rennes katedrálisból. Pazar felvétel.
A képen látható 2 fejhallgató nem öncélúan került oda .
Idén februárban a fejhallgató topicban már írtam az összehasonlításukról, a valóságos hang és a fejhalgatókból hallható hang viszonyáról. Itt nem ismételném magamat.
Mindenképp meghallgatásra érdemes darab.
Csatolmányok
DSC_0135.JPG (1.63 MiB) Megtekintve 2858 alkalommal
DSC_0136.JPG (1.89 MiB) Megtekintve 2858 alkalommal
A többi, az kissé megosztó lehet; olyan egyszerűforma előadás, az ismétlés az tényleg ismétlés, semmi meta-trükk; a vonósok enyhe romantikus színezet; énszerintem, lesz, akinek tetszeni fog.
Van egy lemez, melyet a hangszernek dedikáltak.
A csembalónak, ill. a virginálnak. Három hangszer, három megszólalás.
Meg részletes magyarázat a németalföldi billentyűsépítő dinasztiákról, a hangszer belsejéről, működéséről, hangolásról, stb.
Tallis-tól Purcell-ig tart a sor, nagyon jó zenék.
Bach is van.
A hangminőség különlegesen jó, amolyan hifi-centrikus lemez, az összes létező szentsz..r felsorolva, meg hogy DSD, meg hogy 'direktnyomás' SACD-re, meg ilyesmi.
Nálam nagyon jól szól. Nem túl technokrata, és valósághű, ici-picit mugli, de komolyan jól szól.
Az utolsó szám egy Martin Peerson szerzemény, nekem különösen tetszik. Sehol máshol nem hallottam még.
1630 körüli.
Egy másik, egy Duphly ez 150 évvel későbbi, szintén nagyon jó.
A hangszer is teljesen más.
Felhang-özön.
Meg olyan mély és leheletfinom basszus, hogy el sem hiszem...
Megint egy dobolós zene.
Egy 'March'.
Szépen hallatszik az, hogy a 'hogyan', az mekkora szereppel bír most.
Hifiileg nagyon jó - SACD, ez meg hab a tortán.
Visszatérnék egy kicsit a német korai barokk nagy mesteréhez, Heinrich Schütz-höz.
Pár napja meghallgattam és megmutattam a Symphoniae Sacrae II. 3 lemezes albumát, mely német nyelvre íródott.
Feltúrtam a hanglemez gyűjteményemet, ahol találtam is pár albumot.
A symphoniae Sacrae I, melyet még latin nyelvre írt, valamint a Karácsony és Húsvét témájában szerzett 2 művét , ezek már német nyelven.
Akit esetleg eme korszak érdekel, jó ízelítőt adnak ezen darabok.
Az amerikai Vox- os kiadvány még audiophil csemege is.
Csatolmányok
Heinrich Schütz
DSC_0123.JPG (1.85 MiB) Megtekintve 2961 alkalommal
Kortárs zene következik. Aki úgy érzi, bántódás nélkül távozhat...:)
A Lánchíd romjainál búvárok is segítették a munkálatokat. A levegőt kézzel pumpálták, mindenféle ember volt ott, a friss kommunista diktatúra miatt, tényleg vegyes volt a társaság, két volt hajóskapitány is ott nyomta...
Az egyikük, dr. Andásovits Nándor (ex)kapitány volt.
Aki az Erzsébet Királyné gőzhajó parancsnoka volt, a Dunán, amelynek fedélzetén 1939-ben egy merész mentőakcióval 900 zsidót menekítettek ki a nácik elől, lehajózva a tengerig.
A következő évben, a torkolattól visszafelé, a besszarábiai németek visszatelepítésében vett részt.
Szenvedélyes amatőrfilmes is volt, így mindkét akciót végigforgatta.
Ezek nagy része megmaradt, és Forgács Péter ezek felhasználásával készítette a Dunai Exodus c. filmjét.
Amelyhez a zenét Szemző Tibor szerezte.
A lapátkerekek hangját a 'Kossuth' gőzöstől kölcsönözték, merthogy az Erzsébet Királyné 1944 áprilisában aknára futott, és elsüllyedt.
Marin Marais 300 éve a St. Genevieve templom harangjaira írt improvizációt - Szemző a lapátkerekek hangjára...
Montserrat Figueras sok szép dolgot hagyott ránk.
Annyira különleges a hangja, hogy rendkívül nehéz olyan hifi rendszert összeállítani, hogy kedvünk legyen figyelni a belső rezdüléseit, meg pl. azt a hajszálvékony, furcsa 'akcentust', amely jellemzi a kiejtését.
Nehéz.
Mint a csembalónál. Van egy rendkívül sérülékeny terület, amely, ha valami hibát összeszed, akkora zavar lesz, hogy élvezhetetlenné válik az egész produkció. Mindig rendszerekben kell gondolkodni, de ennél az énekhangnál a CD játszó, ill. a forráskészülék minősége perdöntő.
Aztán, ha sikerül a dolog, akkor valami olyasmi történik, hogy elsőre, egy szép szoprán, aztán egyre jobban figyelve, egyre több dolog hallatszik, egyre több szín kibomlik a látszólag nem túl széles hangból, egyre jobban beszív a zene belsejébe.
Van egy régi Folia alapú dal, a du Bailly féle Yo soy la Locura, itt sok elképesztő dolog történik egyszerre, pedig az akkordok nem túl bonyolultak.
Csak figyelni kell.
Ha eddig nem volt még szerencséd Cantemirhez, egy "kontraajánló", korábban volt már itt, valószínűleg Chord fórumtárs érdeme; Montserrat Figueras emlékére tartott hangverseny (mindig megkönnyeztet a vége ):
Ezt most fedeztem fel. Többeknek itt biztosan nem újdonság, de engem annyira megragadott a története, és a zene maga, hogy bátorkodom itt megosztani.
Történt tehát, hogy egy Dimitrie Cantemir nevű román herceg (a moldovai fejedelem fia), aki rendkívül jólnevelt és intelligens fiatalember volt, és sok tehetsége és tudása mellett virtuóz tambura-játékosként is számon tartották, a kegyetlen politikai játszmák eredmenyeként a XVII. század legvégétől jónéhány évet a világ egyik meghatározó korabeli nagyhatalmának, az Ottomán Birodalomnak a fővárosában kényszerült tartózkodni, eleinte egyfajta túszként, majd hazája isztambuli nagyköveteként.
Ha már ott volt, elhatározta, hogy összegyűjti és megörökíti az utókornak a korabeli legfelsőbb oszmán nemesség “edukált” zenéjét, amelyet megannyi keleti és nyugati - de hallhatóan főleg keleti - hatás alakított. Igenám, de egyetlen általa ismert akkori kottarendszer sem tudta pontosan leírni azt a zenét, így feltalált egy saját “kottatechnikát”, az egyetlent, amivel pontosan le tudta írni minden nűanszát.
Az egészről írt egy könyvet, melyet a szultánnak ajánlott. Több mint 350 korabeli darabot örökített így meg, melyek közüll kilencet ő maga komponált.
A hálás utókor nevében pedig Savallék (ki más?) elhatározták, hogy ebből a hatalmas örökségből legalább párat bizony elő kell adni, és lőn... egy zenei album az Alia Vox kiadásában, melyet szíves figyelmetekbe ajánlok.
Lehet, hogy tetszik majd, lehet hogy nem. Ez is komolyzene, és ez is régi, csak NEM a nyugati fül által megszokott. Én mindenesetre imádom, felvettem a kedvenceim közé. Tidalon (nagyon jól szól egy tisztességes hifi berendezésen) és Youtube-on is meghallgatható teljes terjedelmében, itt álljon egy kis ízelítő:
.
Mindenre van megoldás.
Ez az óriási a régizenében.
Hogy akkor nézzünk egy másik hangszerelést, mert nem vagyunk a precíz kottába beleragadva.
Nó dob.
Van?
De még mennyire.
Pedig Pedro Estevan ütős eszközei mindig brutál jól szólnak, és nem csak Alia Vox lemezen, hanem vendégszereplésein is, pl. a Glossa-nál, pl. Gaspar Sanz művek kíséréseként.