Valahogy éppen Bachhal úgy vagyok, hogy még a legrosszabb (élő) előadás sem tudja úgy elrontani, hogy ne tudjam szeretni. :)
Bach Transcribing Vivaldi—Lisel Mueller
One remembered the sunrise, how clearly it gave
substance and praise to the mountains of the world;
the other imagined twilight, the setting in blood,
and a valley of fallen leaves where a stranger might rest.
One avoided the forest and made his way through fields
where the sky was constant and clouds rang in his ears;
the other cut through the thicket, the thorns and vines
and was not touched, except by the dying of men.
One asked the road to the land of the golden lion
whose eyes never weep, whose lifted hand scepters
the seasons of stars and the grafting of generations;
the other searched from the kingdom of the lamb
with the trembling fleece, whose live unreasoning heart
consumes the mortal treasures of his loves.
Still, at one point of the journey one must have seen
the afternoon dip and drop away into shade
and the other come to a place where the forest cleared
into white and violet patches of stars.
(a BFZ művésznői előadásában egyébként átütőbb volt szvsz. 
):
Nekem a klasszik Christie féle változata jobban bejön az Artúrnak, de ez is szép.bitrograde írta: ↑2020.01.18., szomb. 13:42fülelek emlegeti őket folyton, és én is rajtuk tartom már egy ideje a szemem. Érdemes.
youtu.be/Z75bx8tZUa4
Ha elolvastam, megmondom. Nagyjából Vivaldi halála egyébként.Klaca írta: ↑2020.01.22., szer. 18:53Oszt mi vót akkor?bitrograde írta: ↑2020.01.22., szer. 16:44"Célom az volt, hogy a zene eredetét valósághűen mutassam be, és hogy valamivel hozzájáruljak történetéhez nagy katasztrófájának koráig bezárólag, amely az 1740. évben kezdődött." (Johann Samuel Petri)
IMG_20200122_163918.jpg
Oszt mi vót akkor?bitrograde írta: ↑2020.01.22., szer. 16:44"Célom az volt, hogy a zene eredetét valósághűen mutassam be, és hogy valamivel hozzájáruljak történetéhez nagy katasztrófájának koráig bezárólag, amely az 1740. évben kezdődött." (Johann Samuel Petri)
IMG_20200122_163918.jpg
bitrograde írta: ↑2020.01.18., szomb. 13:42fülelek emlegeti őket folyton, és én is rajtuk tartom már egy ideje a szemem. Érdemes.
youtu.be/Z75bx8tZUa4
Hú, ez nagyon official volt. Vajh a hazai kocsmákban milyen eredményre jutottak volna a kérdezőbiztosok? De valamit ajánljál is mert megyünk mindjárt az OFF-ba.juliush írta: ↑2020.01.20., hétf. 15:31Ha ennyire szereted a rangsorolgatósdit, akkor talán érdemes lenne elgondolkodni azon is, hogy a BBC klasszikus zenei magazin által tavaly év végén megkérdezett 174 (!) kortárs zeneszerző (inkl. John Adams, Kalevi Aho, Gavin Bryars, Michael Daugherty, Steve Reich, John Rutter, Eric Whitacre vagy épp John Williams) véleménye alapján J.S. Bach kiemelkedően 1. helyezett lett, szóval így 3 évszázad távlatából az utókor más véleményt fogalmazott meg. És talán inkább ez számít.
bbc_bach.jpg
Asszem félreérted a dolgot: ezek csak zeneszerzők, ők nem értenek ahhoz, amihez Chord és tanítványai. Az a tudomány nem ennyire egyszerűen, mechanikusan kitanulható, az alapelveit nem lehet iskolapadokban elsajátítani, sőt az csak árt. Titkos csatornákon terjed.juliush írta: ↑2020.01.20., hétf. 15:31Ha ennyire szereted a rangsorolgatósdit, akkor talán érdemes lenne elgondolkodni azon is, hogy a BBC klasszikus zenei magazin által tavaly év végén megkérdezett 174 (!) kortárs zeneszerző (inkl. John Adams, Kalevi Aho, Gavin Bryars, Michael Daugherty, Steve Reich, John Rutter, Eric Whitacre vagy épp John Williams) véleménye alapján J.S. Bach kiemelkedően 1. helyezett lett, szóval így 3 évszázad távlatából az utókor más véleményt fogalmazott meg. És talán inkább ez számít.
bbc_bach.jpg
Ha ennyire szereted a rangsorolgatósdit, akkor talán érdemes lenne elgondolkodni azon is, hogy a BBC klasszikus zenei magazin által tavaly év végén megkérdezett 174 (!) kortárs zeneszerző (inkl. John Adams, Kalevi Aho, Gavin Bryars, Michael Daugherty, Steve Reich, John Rutter, Eric Whitacre vagy épp John Williams) véleménye alapján J.S. Bach kiemelkedően 1. helyezett lett, szóval így 3 évszázad távlatából az utókor más véleményt fogalmazott meg. És talán inkább ez számít.
Isten tudja miért, de az jut erről eszembe ifjú padavan, amikor mesteredtől, Vader nagyúrtól megkérdezte itt valaki (talán violinist), hogy mi jut eszébe arról a számsorozatról, hogy 1, 5, 4, 2, mire azt írta, hogy ez biztosan valami ritmus. (De ha már a ritmusnál vagyunk, akkor volt olyan is, hogy egy 4/4 -es ritmust nem tudott felismerni). Szóval az érveid meggyőztek (talán épp az érveitek hasonlósága okozta az emlékbetörést), hogy valójában te nem is C3PO valamelyik reinkarnációja vagy - csak elnagyolt genuszában egyezel vele, s ez volt a megtévesztő. Egyszóval rájöttem: te valójában Grievous admirális vagy!L5S1 írta: ↑2020.01.20., hétf. 15:01" Bach amúgy a saját korában csak a 7. zeneszerző volt a népszerűségi rangsorban és Lipcsében is elsősorban egy olyan embert kerestek a Collegium Musicum élére aki a közismereti tantárgyakban volt erős nem pedig komponálásban. Ezért mondták azt a kinevezése kapcsán, hogy ha nincs jobb jelölt jó lesz Bach is. Ez volt a korának az ítélete."
Először azt hittem azért írsz vissza, hogy kijavítsd az első sor ordító tárgyi tévedését. Nem a Collegium Musicum hanem a Tamás iskola élére. De nem.
Mindazonáltal jobban örültem volna ha ott reagálsz a szavaimra ahol találtad őket. Ott jóval kevesebben olvasták volna a szerintem kínos soraidat.
" Bach amúgy a saját korában csak a 7. zeneszerző volt a népszerűségi rangsorban és Lipcsében is elsősorban egy olyan embert kerestek a Collegium Musicum élére aki a közismereti tantárgyakban volt erős nem pedig komponálásban. Ezért mondták azt a kinevezése kapcsán, hogy ha nincs jobb jelölt jó lesz Bach is. Ez volt a korának az ítélete."Klaca írta: ↑2020.01.19., vas. 13:42Most találtam ezt a hozzászólást, illetve személyes "befogadástörténetet" Bachról. Mivel egy teljesen oda nem illő topicban van ezértmégis itt reagálnék rá:
viewtopic.php?f=100&p=2459775#p2458924
Én éppen fordított utat jártam be. Amikor évekig németalföldön éltem, akkor "vallottam" azt a filozófiát, hogy csak kis korhű zenekarok, kevés szép hangú hangszer, és kb a Bachig tartó periódus zenéi horribilis indokolatlan mennyiségben. (Mondjuk nekem Bach akkor is a korszak csúcsa volt.) Valahogy azt gondoltam, hogy volt a Bachig tartó korszak, aminek ő volt a záróköve, aztán elöntötte a zenét valamiféle megalomán nyáladzás, nagy feszültségek és feloldások különféle rendszerei, amíg végül a XX. sz-ban ebből elege lett mindenkinek, de ekkor már csak absztrakt kísérletek jöhettek, arra vonatkozóan, hogy a korábbi rendszerekből, milyen formában lehetne kilépni. Persze ugyanezt úgy is lehet akár látni, hogy Bach meg a korábban még meglevő "egyszerű" "transzcendens szépség" agyonbonyolítása volt csak.
Aztán, ahogyan egyre inkább a zene mint egy organikusan és történetileg fejlődő "kultúrproduktum" kezdett érdekelni, ebből kinőttem: lassan elhagytam a korábbi kvázi vallásos, esztétizáló attitűdöt.
Szal az ilyen személyes jellegű preferenciák OK-k, jöhetnek-mehetnek, ide-oda mindenféle irányban megváltozhatnak, de ha azt nézzük, hogy mi a zene, és ezen belül ki, milyen jelentős dolgot alkotott, ki mit tett hozzá a dolgohoz, függetlenül attól, hogy lelki beállítottságunk és egyéb személyes meghatározottságaink miatt éppen ki a mi kis "kedvencünk", akkor sajnos azt kell mondanunk, hogy Bach talán A zenetörténet legfontosabb alakja. Ezt inkább az alapján mondom, ami az évek során számos zenéhez, összhangzattanhoz stb értő emberrel társalogva alakult ki bennem (mivelén magam nem vagyok ilyen hozzáértő). Aki értett a zenéhez az ezt mondta, függetlenül attól, hogy, szerette e Bachot, vagy nem.
Szal ebből a szempontból nevetséges lenne azt mondani hogy Bach ne lett volna kiemelkedő jelentőségű (mondjuk nem csupán olyan nevekhez képest mint Ortiz, Marais vagy stb, hanem olyanokhoz képest is, mint mondjuk Vivaldi), akár szeretjük, akár nem. Ilyen szempontból irreleváns, hogy a korban elsimert volt-e, később mikor vált elismertté, vayg az, hogy mi, akik nem látjuk és értjük az egész fejlődés részleteit, amatőr zenehallgatóként (vagy amatőr zenészként), mit érzünk, gondolunk, preferálunk. (Az már lényegesebb, hogy az összes utána jövő zeneszerzőre hogyan hatott, hatott e, ismerték e és hát ez Bach esetében nem kérdéses.)
Persze a másik oldalról, a zenehallgató nézőpontjából meg a "szakértői" nézőpont teljesen irreleváns. Ha egyszer a zenekedvelő egyénnek, tömegnek valami túl bonyolult, nyálas, hallgathatatlan, stb, akkor neki tök érdektelen lesz az, hogy zenetörténetileg és elméletileg mi a fontos és mi a lényeges... Ez is OK, ám az a forma, ahogyan megfogalmazzuk (és tényként próbáljuk tálalni) a véleményünket, akkor is árulkodni fog arról, hogy amit magunkról gondolunk, az mennyire helytálló...
