Komolyzenei ajánló

[chord]

Még valamit a lenti Dowland lemezhez.
Az, hogy a Galiard -okhoz dobok, csörgő, stb. társul, már eleve különleges. Az igazi különlegesség azonban a díszítésekben keresendő. Figyelmesen hallgatva pl. az első 'Lachrimea Antiqua' darabot, amellett, hogy gyönyörű, valami alig észrevehető furcsaság figyelhető meg. A szólam megy az egyik vagy olykor több gambán, a kíséret viszont olykor szándékoltan nem egyszerre lép be az összes hangszerrel. Van egy nagyon-nagyon kicsi csúszás. Hifis nyelven 'direkt jitter'. Néhol pont egyszerre, néhol egy töredék ütemmel az egyik gamba előbb, a többiek később. Vagy fordítva. Emiatt az egész egy igen különleges hangulatot kap, érdekes módon a harmóniát nagyon kiemeli.
 
Hasonlót eddig furcsa módon az erdélyi népzenében hallottam néhány lemezen. Itt észrevenni nem egyszerű - ott merészebbek; a kontra elkezd késni, gyakorlatilag kiesik az ütemből, majdnem felet késik, szinte ráül az alapütemre, de csak majdnem, elkezd 'lebegni', mint a régi zongorahangolók mondanák, aztán egy húzással vissza a helyére.
Egy valamennyi ritmusérzékkel megáldott fülnek - perverz gyönyörűség...

[Vendég]

Biztos mindenki tudja már, kommentár se nagyon kell hozzá, de azért legyen nyoma:
 
 
Kronos a Kodályban

[chord]

Dowland - majdhogynem felforgatta a korabeli lantzene-kultúrát; hatása óriási.
Élete: kavarás, menekülés, zsíros állás idegen földön, állandó reménykedés az otthoni komoly kinevezésre, amit csak 50 évesen kapott meg nagy nehezen, és persze állandóan a zene.
Franciaország - Anglia - Itália - Dánia, sok helyen élt, egész Európában ismerték virtuóz lantjátékáról, kivéve, természetesen szülőföldjét, Angliát.
A 'melankólia' kifejezés valahogy hozzá kötődött, talán nem ok nélkül.
Híresek és hihetetlenül népszerűek lettek a lantkíséretes dalai és lantművei, mai 'újrafelfedezése' aránylag könnyen ment, sok dallam folyamatosan élt.
 
Ilyen a méltán híres '

' 
Lemezek. Van sok, és számos köztük nagyon jó.
Paul O'Dette csinált egy komplett kiadást - bármelyik lemeze ajánlható, majdhogynem a legjobb.
Hopkinson Smith 'Dreams' - szintén zseniális.
Van egy erős Emma Kirkby - Fretwork rajongótábor - tényleg jók.
Meg még sok.
Még Sting is hozzányúlt...szerintem nem annyira szörnyű.
 
A konkrét ajánlat nyilván a személyes kedvenc.
 

 
Kicsit frissebb, szabadabb előadás; gyönyörű hangszerelés, majdnem végig ritmuskísérettel - ritkaság.
youtube link nincs, még képet is alig találni hozzá...
A lemez.

[Vendég]

Érdekes, amit a hangszerek fejlődéséről mondasz, és bizony nem érdektelen, hogy egy-egy darabot milyen változatban, hangszeren játszanak. Az általad ajánlott szviteknek is van például karviolás interpretációja, mert állítólag arra íródtak. Egészen furcsa, nyers hangzása van így, ezen a hangszeren, különösen a Casalshoz, Yo-Yo Mához, stb. szokott fülnek:
 
http://www.youtube.com/watch?v=081JUQ7f6Yo
 
Megjelent egyébként lemezen is:
 

[gyuszmo]

Bár nem szoktam ide írni, de mindig kiváncsian várom a hozzászólásaitokat, az egyik legszínvonalasabb topic részemről a fórumon, köszönöm.
 
Reggel miatta nem tudtam elindulni az irádából munkaterületre :
 
http://www.youtube.com/watch?v=PvvumBKywDM

[chord]

A régizene különösen alkalmas eddig ismeretlen szerzők ízlelésére; Fesch -től visszafelé, a reneszánsz/korabarokk irányában ez még kiegészül azzal a varázslattal, hogy a lejegyzések erősen hiányosak lesznek, olykor egy név marad és egy mű/dallam, meg az a tudat, az adott szerző mesterei pl. hogy a 16.sz. elején ma teljesen ismeretlenek.
Se név, se mű, sem feljegyzés...csak annyi, hogy bizonyosan léteztek, olykor nagyon erős iskolateremtő stílussal, zseniális tanítványokkal.
Van egy lemez, ahol a régi velencei/nápolyi iskola dallamai tűnnek fel, különlegesen szépen tálalva.
Különösen felhívnám a figyelmet Trabaci 1603 -as, Nápolyban kiadott gyűjteményére. Valami olyan szabadság és friss lélegzet árad, ami sajnos a későbbi évszázadokban elvész, ill. beszorul a szintén később 'létrejött' formák kereteibe.. Ugyanakkor szigorú rendszer szerint, ezerrel a harmónia felé orientálódva szólalnak meg.
Az egész lemezt végigkíséri a 'violone' furcsa-sejtelmes kísérete, egészen különleges hangulatot varázsolva.
Talán itt érthető/hallható, hogy a gambák, meg a hegedű teljesen más eredetűek, az előbbiek a vihuelából (gitár-ős), az utóbbi a viola da braccio -ból (karviola) fejlődött ki. Vagyis a gambák olyan pengetősök, hogy vonósok...
 
A hangminőség nagyon jó; kis rendszereken príma, nagy rendszereken húha..
 

 
Seconde Stravaganze

[Vendég]

Irodalmár kollégáim körében azzal szoktuk egymást heccelni, hogy milyen könnyű a régebbi korszakokkal foglalkozóknak. Szerzőik többsége halott, műveik száma együttesen is viszonylag csekély, s még ha elő is kerül néhány eddig ismeretlen kézirat, könnyű beilleszteni őket az addigi rendbe. Ezzel szemben a modern vagy kortárs irodalmi termés olyan mértékben meghaladja mennyiségben a tizenkilencedik század előtti anyagot, hogy sokszor még a speciális területtel foglalkozó szakemberek tudása is erősen korlátozottnak mondható. Négy-öt angol romantikus költőt mindenki ismer (segítek: Wordsworth, Coleridge, Shelley, Keats, no meg persze Byron), de ki olvasta vajon a romantika korában az Egyesült Királyságban megjelent ötezer önálló verseskötet mindegyikét?
A zene területén mintha kicsit más lenne a helyzet, már ami a régizenét illeti. Én például rendszeresen kapom magam azon, hogy van még mit tanulni, ahogy újabb és újabb zeneszerzők és előadók kerülnek fel a mentális térképemre, épülnek be az érzelmi életembe és fokozatosan formálják az ízlésemet. S nincs ez nagyon másképp az előadókkal sem. Pedig a ma esti ajánlat egy olyan műfajból való, amit unásig hallgatok.
Egy Willem de Fesch nevezetű holland zeneszerzőről szól, aki zenei szempontból nehezen tekinthető hollandnak, mert bár ez idő tájt (a tizennyolcadik század elején járunk) országa a zenei kiadás egyik fellegvára, az uralkodó ízlésnek megfelelően concertói az itáliai mintát (Corellit, Vivaldit) követik, ő pedig igazi világfi (vagy inkább eurofi), aki hegedistaként és zeneszerzőként bejárja és belakja az öreg kontinenst Antwerpentől Amszterdamon és Londonon át Weimarig. És persze gazdag életművet hagy hátra, szóló szonátáktól az oratóriumig. Meg persze concertókat, melyekből az Op. 5 hat darabját tűzte fel egy CD-re az Musica ad Rhenum. Nem tévedtek vele:
 

 
Mint ahogy az se nagyon téved, aki az ő felvételeiket hallgatja, és nem csak a vezetőjük, Jed Wentz miatt, hanem mert ezen a lemezen Manfredo Kraemer a másik szólista. Részlet ebből a lemezből most nincs, mert nem igazán lehet elmondani, hogy a csapból (a tubusból) is Flesch folyik, de aki keres, az biztosan talál, és nem veszi meg szíre-szóra nagyon drágán az egyébként erősen ajánlott CD-t.

[chord]

 



 
Bach -ot rendkívül ritkán ajánlok - nem vagyok hatalmas kedvelője.
Ez a lemez kivétel. Jó régi, 1993 -as Astrée. Legtöbb dallam ismert, főleg más lemezekről/más hangszerekkel való kínlódás formájában, amikor a szögletesség, a nehezen játszhatóság, meg a szépívű harmóniák hiánya váltakozva keserítik a zenehallgató életét, megtetézve pl. egy rossz/gyenge előadással.
Itt minden működik. Zseniális játék, szinte 'gurulós', könnyed és nagyon-nagyon szépen díszített. Egy-két tényleg darabos, ill. szögletes darab is életre kel, H.S. szinte kicselezi.
Jól hallgatható, a bonyolultabb dolgot is átcsúsznak, minden rossz érzés nélkül.
 
A hangminőség egészen különleges. Átlagos tér, átlagos felbontás. Viszont akkora élethűség, hogy ritkaság. A mélyfelbontás elképesztő; szólóhangszernél, - ahol a basszushúrok csak kicsit mélyebbek, mint egy normál gitárnál - nem nagyon gyakori. Gyönyörű lecsengések, szép visszhangok. Nagyon jó 'fa-test-feeling'.
 
Highly recommended.

[Vendég]

.
 
Szöveg nélkül.
 
http://www.youtube.com/watch?v=YFOeIkUxCW8
 
 
.

[chord]

 

 



 
 
A csellószvitek átirata gambára.
Rendkívül jó lemezek léteznek csellóval; ez a hangszer viszont valami nagyon különlegeset visz bele Bach zenéjébe; Pandolfo előadása pedig még a nem-Bach-rajongókat is megakasztja.

[Vendég]

ajánlom Gábornak, gaborka8x8


 
Köszönöm!
 
 
.

[istvan01]

ajánlom Gábornak, gaborka8x8
 
http://www.youtube.com/watch?v=613nUS1m ... re=related

[chord]

 



 
Aki szereti az angol 'consort music' műfajt, ill. a viola-fantáziákat, nem lesz csalódás.
Aki még nem, feltétlen ízlelje meg.
 
Hangminőség remek.

[Vendég]

Zeneszüret van Pécsett, sok-sok zenei programmal, ami talán nem is említésre méltó önmagában (kivéve a korábban ajánlott Bilson-koncertet), de nem állom meg, hogy ne számoljak be róla, hogy ma késő délután, amikor a gyereket "legeltettük" a belvárosban, hogy jól aludjon, rábukkantunk egy hangszerkészítő standjára a Színház téren, és életemben harmadszor láttam élőben viola d'amorét (először 1997-ben egy hangszerkiállításon Brugge-ben, aztán 2009-ben Bostonban az MFA-ben). A héten még itt lesznek, és meg is fogja a mester szólaltatni. Ehhez persze be kell hangolni, ami nem egyszerű feladat, és mivel pakoltak, már a szerszám sem volt kéznél (nem olyan egyszerű a művelet, hogy kézzel meg lehetne oldani, különösen, hogy ez a példány hét+hét húros változat volt). A nagyon kedves és készséges mester pedig éppen egy orphariont készített. Azt hiszem, fogunk még arra sétálni (egész héten itt lesznek, ráadásul tőlünk kb. egy percre).
Az orpharion egyébként valami ilyesmi, és William Lawes egyik kedvenc hangszere volt:
 

[chord]

 
Kicsit másképp, mint a lenti, ami amúgy nagyon lényegest mondott el.
Szól ez a CD - régi angol dallamok, a lemezt jól ismerem - gyönyörködés rögtön a hangban/hangszerekben; aztán mintha megváltozna a levegő a szobában; a gamba hangja 'kilép'; valami furcsán hihetetlen életszerűség; az előadók totálisan visszalépnek, majdhogynem érdektelen, ki játszik; a dallam, a harmónia megragadó; aránylag szigorú keret, ütem, semmi érzelgés, de finom hullámzás és hihetetlen beleérzés - a lelküket kistálcán odaadják még ráadásként ...

[Vendég]

Ajánlgatjuk itt a jobbnál jobb zenéket, és a szűkszavú hozzászólásokból nem mindig derül ki, hogy mennyire csak a zene képes kielégíteni azokat a borzasztóan bonyolult, de elemi erejű és alapvető fontosságú érzelmi - azt is mondhatnám lelki - szükségleteket, amit semmi más. Vagy nem úgy. Vagy nem annyira. Vagy csak azt hisszük, hogy azt. Az ember "edzett" zenehallgatóvá válik: sokszor csak "értékeli" a zene (és a zenehallgatás) minden csínját-bínját, és ritkán adódik számára igazi meglepetés, átütő élmény, az elragadtatás és felfedezés együttes öröme. Pedig ezért érdemes.
Bocs, ha az általános alany nem talál (nyilván magamról beszélek), ha túl sok az ömlengésből (öregszem, vagy mi), de ma egy ilyen élményben volt részem, amikor egy friss szerzeményt próbáltam gyanútlanul meghallgatni.
Erről a lemezről, méghozzá a bónusz korongról:
 

 
Annak is második szerzeményéről, A. A. Schmelzernek a törökök sikertelen bécsi ostromára írott szonátájáról van szó. Ami már csak azért is érdekes, mert egyrészt történelmi eseményre írott hangszeres programzene (én nem sok ilyet ismerek, de majd a nálam jártasabbak biztos hozzáteszik a magukét), másrészt mert - ahogy Manze a belső borítón elmagyarázza - a többi lemezen található, "fantasztikus" stílusú darabhoz hasonlóan tele van misztikus utalásokkal (alkímia, költői szójátékok az ajánlásban, stb.), harmadrészt pedig plágium: H. I. F. Biber "Rózsafüzér"-szonátájának (egy vallásos programzenei darabnak) az átirata.
Manze (hegedű), North (teorba) és Toll (orgona) kezén pedig egyszerűen mindent elsöprően szólal meg. Az egyetlen fellelt részlet még csak a kezdet, és nem igazán derül ki belőle, hová jut el a darab a végére, de ínycsiklandozónak talán jó lesz.
 
http://www.youtube.com/watch?v=naE2kjFvEiA
 
Akit az egész (mindkét lemez) érdekel, keresse Ottót.

[chord]

 
Nagyon jó felvétel, a kívülállóknak is érdemes belekóstolni.

[Speedy Gonzales]

Ez engem is érdekelne, ha esetleg meglesz, kérlek dobj egy privit
Speedy


Megoldódott, köszönet érte Salacának!
Speedy

[Speedy Gonzales]

Már kezdtem megörülni, hogy meg van ez az anyag, de csak egy I Musici Alla Rustica van ami nem ezeket a darabokat tartalmazza.
http://www.amazon.com/9-Concerti-Alla-R ... B0000040VS


Ez engem is érdekelne, ha esetleg meglesz, kérlek dobj egy privit
Speedy

[Vendég]

Ment privát üzenet.


Köszönöm , válasz is.
 
 
.

[suprnova]

Sajna nem találtam

Nézz rá az Otto's Baroque Music oldalra, hátha megleled.

[Vendég]

.
 
Mostanában cselló koncsertókban "utazom".
Legutoljára pl. ezt
 

 
a négy lemezes kiadványt hallgattam.
 
Keresgélés közben ráakadtam erre
 

 
http://avaxhome.ws/music/classical/gart ... liffe.html
ami ellenben már nem elérhető, és az általam ismert helyeken sincs fent sehol.
De mivel űz a kíváncsiság, lévén, hogy számomra a zeneszerző sem ismert, ezért érdekelne, hogy esetleg van-e köztünk valaki, aki velem ellentétben, időben rátalált, és meg van neki?
 
 
.


Ment privát üzenet.

[Vendég]

Már kezdtem megörülni, hogy meg van ez az anyag, de csak egy I Musici Alla Rustica van ami nem ezeket a darabokat tartalmazza.
http://www.amazon.com/9-Concerti-Alla-R ... B0000040VS


Nézz rá az Otto's Baroque Music oldalra, hátha megleled.

[Shinagawa]

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
 
Azt szeretném megkérdezni, a hegedű hangszerét kevéssé ismerő lévén, hogy mit gondolnak Önök Mága Zoltán képzettségéről, tehetségéről, munkásságáról. Hasonlatos ő a -szintén sekélyes ismereteim miatt így aposztrofált- giccsművész Edvin Martonhoz, vagy komolyabb szintet képvisel, vagy egykutya a kettő? (Alapvetően a művészeti színvonal érdekelne, nem az, hogy hányszor keresték magukat halálra "jótékonysági" haknikkal.)
 
Válaszaikat előre is köszönöm!


 
Hát erre elég egyszerű válaszolni. Csűry Lajos egész kitűnő hegedűs volt, a pénzkereset könnyebb útját választotta, így lett Edvin Marton.
Akinek tetszik hallgassa!
Mága egy NULLA, jó háttérrel.

[suprnova]

Ne rántsuk a mélybe ezt a topicot