Komolyzenei ajánló

[Vendég]

Gondoltam, szólok, ha már ennyire rajongtam Biberért, hogy a MIMIC-en Rózsafüzér szonáta OVERKILL van: 26 különböző változatból lehet válogatni. És így hallatlanul is van néhány ínycsiklandozó: én biztosan benevezek a következőkre, aztán majd szép lassan elmorzsolgatom őket: Alice Pierot - Les Veilleurs de Nuit (Alpha), Sepec-Perl-Santana-Behringer, Minas-Bizarrie Armoniche, Goebel - Musica Antique Köln, Manze-Egarr, Hugget - Sonnerie. De biztosan mindenki talál ízlésének megfelelőt.
Kicsit rákattantam Biberre. Most is ez szól, igen remek előadásban, kelet-európai fülnek nagyon ismerős hangszerelésben és ízekkel.
 

[chord]

 
Opus6 No.7.
 
Egy igazi 'olasz stílusú' előadás.
Könnyed, temperamentumos, hihetetlenül virtuóz.
Handel - aki német zeneszerző, Angliában olasz stílusú műveket írt - nagyon sok jó zenét csinált; ez is közéjük tartozik.
 
A lemez egy 2008 -as L'Oiseau Lyre, nagyon jó minőség.
Kicsit világos hangszín, de akkora dinamika, ami szerintem CD -ről ritkaság.

[chord]

Még Savall.
 

 



 
Savall lemez - jó sok van. Aki esetleg még csak most kóstolgatja, és túl van pár régi 'kötelező' darabon,előfordulhat, hogy megriad a legújabb felvételektől, melyek az európai kultúrkört sokszor elhagyják. Ilyenkor megint érdemes visszább menni, és megnézni/hallgatni, mi a helyzet egy szál hangszerrel, a viola de gambával.
 
Tobias Hume egy katonaember volt, meg még skót is. Életéről sok furcsaság olvasható.
Zenéje különleges, nagyon jó.
 
A lemez szerintem egyike a létező legjobb gamba szólólemezeknek.
Finom, dallamos, néhol kissé kusza vagy inkább furcsa, de végig rendkívül harmonikus.
A hangminőség egészen rendkívüli; a hangszer is, azt hiszem; kb 5milliószor több felhang jön le, mint egy jó csellólemezről...
 
Feltétlen ajánlott.
Van egy 1982 -es eredeti kiadás, meg annak egy 'Heritage' újrakiadása is; ez 2004 -es. Talán a legjobb.

[suprnova]

A Vol. II. kevésbé friss, komorabb valamivel, de kellemes időtöltés
 

Savall lemez, talán még nem volt.
 
Volt egy pazar korszak a reneszánsz Angliában: az 1500 -as évek második fele, ami egyértelműen Queen Elizabeth -hez köthető.
 
Elképesztő fejlődés, szerzők jöttek-mentek, műfajok keletkeztek, sok nagyon jó zene maradt ránk innen.
Byrd; Bull; Dowland; Gibbons; Taverner. - és még sok-sok.
 
A lemezen régi, javarészt Anonym táncok váltakoznak consort darabokkal.
Dallam, harmónia, zseniális hangszerelések, gyönyörű hangszerekkel és különleges hangulatokkal.
A táncoknál érdemes figyelni, van egy kis portativ orgona, néha continuo -nak, néha meg 'csak úgy'; nagyon nagyon illeszkedik ide. Azóta számos régizenekar alkalmazza, szerencsénkre..

[stx]

Érdemes meghallgatni Bartókot, ahogyan a saját darabjait játssza!
Nagy segítség az elsőre bonyolultabbnak tűnő művei befogadásához.
Letisztult, őszinte, sallangoktól mentes ZENE:
 
http://www.youtube.com/watch?v=uE7Naw7A ... ure=fvwrel


 
Hmmm, ez tényleg nagyon jó. Nem néztem még utána, de adtak ki mostanában CD/LP-t, amin Bartók játszik?

[chord]

Savall lemez, talán még nem volt.
 




 
Volt egy pazar korszak a reneszánsz Angliában: az 1500 -as évek második fele, ami egyértelműen Queen Elizabeth -hez köthető.

Elképesztő fejlődés, szerzők jöttek-mentek, műfajok keletkeztek, sok nagyon jó zene maradt ránk innen.
Byrd; Bull; Dowland; Gibbons; Taverner. - és még sok-sok.
 
Savall - aki katalán, és az ibériai régizenét oda-vissza kutatta/játssza/ismeri - , igazi úriember módra nyúlt ehhez a területhez; beleadott mindent, kicsit fel is rázta Angolhon amúgy nagyon nívós előadóit.
 
A lemezen régi, javarészt Anonym táncok váltakoznak consort darabokkal.
Dallam, harmónia, zseniális hangszerelések, gyönyörű hangszerekkel és különleges hangulatokkal.
A táncoknál érdemes figyelni, van egy kis portativ orgona, néha continuo -nak, néha meg 'csak úgy'; nagyon nagyon illeszkedik ide. Azóta számos régizenekar alkalmazza, szerencsénkre..

[Shinagawa]

Én Bartóktól zaklatott leszek, valószínüleg még nem nőttem fel a zenéjéhez.


 
Érdemes meghallgatni Bartókot, ahogyan a saját darabjait játssza!
Nagy segítség az elsőre bonyolultabbnak tűnő művei befogadásához.
Letisztult, őszinte, sallangoktól mentes ZENE:
 
http://www.youtube.com/watch?v=uE7Naw7A ... ure=fvwrel

[suprnova]

Itt hallgattam bele http://www.allmusic....ne-mw0001807159 , ez az album kell

Akkor lássunk egy példát.
 
A zenéje ÓRIÁSI.
Senkinek sem volt előfutára - Bach -nak semmi esetre sem, akinél kb 100 évvel később néhány ilyen akkordváltás egyszerűen elképzelhetetlen.
Szabadabb zene, szigorú rendszerben; furcsa, de így van.
 
Feltétlen ajánlott, 'kötelező' darab.

[chord]

Akkor lássunk egy példát.

 



 
Kapsberger - német származású, Itáliában telt élete, javarészt Rómában publikálták műveit
Innen nézve meglehetősen excentrikus dolgokat is művelt, szokatlan ritmus és furcsa hangszerelés is jellemezte. Meg hogy olykor teli volt ellenpont-hibával...(stb...
A zenéje ÓRIÁSI.
Senkinek sem volt előfutára - Bach -nak semmi esetre sem, akinél kb 100 évvel később néhány ilyen akkordváltás egyszerűen elképzelhetetlen.
Szabadabb zene, szigorú rendszerben; furcsa, de így van.
 
I. toccata
Már a kezdés kicsit furcsa. Aztán nagyon finom harmóniák - de óriási feszültséggel. Sok helyen a lezárás helyett egy fölé- vagy alácsúszott akkord, folytatva egy más hangnemben az alaptémát; néhány szinte-kibicsaklás, megint direkt ál-lezárás. Intenzitás és dráma ezerel. Pedig csak egy lantdarab.
A végére kiderül egy szép nagy ív, megint valahogy furcsán, egy-egy félhanggal megzavarva.
Harmonikus? Jobbára igen, de...
Szép? Elképesztően gyönyörű.
A boldogság? Hát nem tudom, inkább nem annyira...
 
Még a felvételhez. Lislevand játéka fenomenális; a zenének a jazz -hez semmi köze, de az látszik, hogy számára kitűnő iskola mégiscsak.
A dinamika óriási, a hangminőség meg...én spec. látni/hallani vélem a teremben még a padló csillogását is...
 
Megjelenésekor az év régizene lemeze volt Európában (1993) Páran persze ledobták a szíjat, most meg már sokan így nyomják.
Most ott az amazonon, cirka 140 USD.
 
Feltétlen ajánlott, 'kötelező' darab.

[Vendég]

Szó nem volt "felhőtlen boldogságról", főleg nem mai értelemben...
A boldogságfogalom változásai a kezdetektől a XVIII. századig
Egyébként (bizonyos műfajok, pl. opera, mise, oratórium... kivételével) nem szeretem, amikor egy-egy zeneműbe a legszubjektívebb fogalmakat próbálják beleerőltetni, mint "mondanivalót".


Mégis mintha az sugalltad volna, hogy a barokk túltengése a témában azért lenne, mert az ide irkálgató emberek ebben keresik "a megnyugvást, a szépséget, a harmóniát". Utána pedig azt állítottad, hogy "a barokk zene fénykorában (még?) erősen hittek a zene által okozott boldogságban, és mindenki ezt tartotta a legfontosabbnak". Külön-külön talán igaz is lehetne a két állítás, de szerintem így együtt - a korabeli hallgatóságot és az egyszeri komolyzenei ajánlatot posztolót összemosva - már semmiképpen sem állja meg a helyét. Ami pedig a hivatkozást illeti: részben a tézisemet támasztja alá, amennyiben a felvilágosodás (és a belőle kinövő romantika) teremti meg az egyéni, individuális boldogság (vagy talán inkább "boldogulás") eszméjét. Ez jár azoknak azoknak a filozófiai rendeknek a felbomlásával, melyeknek - mint arra chord is utalt - vannak (legalábbis részben, s a zene történetéből is adódó történeti csúszkálásokkal) zenei megfelelői. Ennek ellenére a historikus barokk a kortárs fül (és lélek) számára nem feltétlenül "megnyugvást, szépséget és harmóniát" jelent, hanem - és ez az én személyes véleményem már - olyan valódi intenzitást, mely nem fogható a későbbi korok sokszor mű-vész-i-nek ható grandiózus hatásvadászatához a mannheimi iskolától a klasszikán át a romantikáig és tovább. Nekem ugyanezt az intenzitást csak bizonyos kortárs szerzők képesek újra megteremteni (leginkább Arvo Part, néha Glass és Reich, Gavin Bryars és még néhányan).

[Vendég]

Egyébként én nem is nagyon tudnék hirtelen olyan "komoly zeneművet" említeni, se régről, se közelebbről, amiben az általad emlegetett "boldogság" felhőtlen lenne.
Szó nem volt "felhőtlen boldogságról", főleg nem mai értelemben...
A boldogságfogalom változásai a kezdetektől a XVIII. századig
Egyébként (bizonyos műfajok, pl. opera, mise, oratórium... kivételével) nem szeretem, amikor egy-egy zeneműbe a legszubjektívebb fogalmakat próbálják beleerőltetni, mint "mondanivalót".

[Vendég]

Volt már róluk szó, Vivaldi csellószonátáit ajánlgattam tőlük, de egyszerűen ezt is muszáj: nekem ajánlani, annak, akit pedig egy kicsit is érdekel Vivaldi (engem nagyon), annak meghallgatni. Ígérhetem, ez helyenként nem kicsit lesz más, mint a megszokott.
 

 
Most inkább nem ágyazok be videót, tele vele a tubus, tessenek rákeresni.

[Vendég]

Szerintem a legkifejezőbb megfogalmazás, hogy a barokk zene fénykorában (még?) erősen hittek a zene által okozott boldogságban, és mindenki ezt tartotta a legfontosabbnak.


Csak úgy mellesleg: én nagyon sokban egyetértek chord válaszával, és csak annyit tennék hozzá, hogy a "boldogság" meglehetősen romantikus, mi több, individualista találmány, bár a művészet akkor - és azóta - is a fenségest preferálná a széppel szemben, amennyiben az magasabb rendű esztétikai minőség lenne, épp azáltal, hogy benne foglaltatik a rémület és a csodálat érzése is.
Ami pedig a régebbi korok zenéjét illeti: hát jutott belőle a "boldogtalanságból" rendesen. Szinte akármelyik egyházi darab jó példa erre. Egyébként én nem is nagyon tudnék hirtelen olyan "komoly zeneművet" említeni, se régről, se közelebbről, amiben az általad emlegetett "boldogság" felhőtlen lenne. Miért nem ajánlasz egyet? Én tényleg nagyon szívesen hallgatnám.

[chord]

Azért ettől kicsit bonyolultabb a téma...
Nem kifejezetten a boldogságot keresték a zenében, és sokszor nem is okozott boldogságot.
Hittek abban, hogy odafönt a planéták az isteni Rend szerint forognak éppúgy, mint ahogyan idelent a dolgok működnek. Az elképzelt 'szférák' (gyakorlatilag koncentrikus gömbök, melyeknek átmérője az akkor ismert bolygók keringési pályája) súrlódása hangot ad ki, megadja a nagy 'Hexachord' alapját, vagyis az alaphangközöket, melyekkel már Püthagorasz is foglalkozott. (ebből persze még akkortájt egy bonyolult szisztéma lett)
 
(Így talán érthető, mit is csinált Pachelbel a lent idézett műben: variációkat írt ezekre az alapakkordokra. És a Sebaldina ária azért hírhedt, mert láthatóan egy hetedik akkord, egy oda nem illő variációsor; azóta is megy az agyalás, hogy Pachelbel nem figyelt/direkt ellenkezett/meghülyült/nőzött/stb. pedig szerintem csak a templomának védőszentjének - Szent Sebaldina - akart kedveskedni:)
 
Vagyis így a zene egyenesen égi természetű, hihetetlen erős (úgymond hangtani) szabályokkal; a szerzők nagyjából Bach -ig ehhez igen szigorúan tartották magukat; az előadók tényleg csak közvetítettek, nem nyomták magukat a 'zene belsejébe', csak pl. a gyönyörű hangjukkal szolgálták a Művet. (Opera.. )
Tehát ez kb. olyasmi, mint egy szertartás, és akkoriban ebben mindenki benne volt a saját dolgaival együtt, boldogsággal/boldogtalansággal/mindennel.
A világi vonalon, furcsa mód pl. a sok táncdallam ugyanúgy tartotta magát a 'szisztémához', pedig itt sokszor nagyot formálódott akár a dallam is a rég elfeledett szerző óta.
 
Aztán innentől jön az individuum meg az önkifejezés, kipottyanás a Rendből, stb...
A hardcore régizenefanok szerint innentől kezdődik a zene máig tartó lejtmenete...

[Vendég]

Az is igaz, hogy a barokk az utolsó erős 'harmóniatanos' zene, valóban a szépség kiemelt helyen szerepel, a megnyugvás az mondjuk pont nem - erre kapásból nagyon sok példa jut az eszembe.

Szerintem a legkifejezőbb megfogalmazás, hogy a barokk zene fénykorában (még?) erősen hittek a zene által okozott boldogságban, és mindenki ezt tartotta a legfontosabbnak.

[istvan01]

5. 6.
 


 
befejezés 7.
 
 
http://www.youtube.com/watch?v=imGaKu0IURk

[istvan01]

3. 4.
 


 
5. 6.
http://www.youtube.com/watch?v=zo3v5P8M ... ure=relmfu
 
http://www.youtube.com/watch?v=Ecn0HAw9 ... ure=relmfu

[istvan01]

Ez tényleg szép, akkor legyen a teljes előadás, 7 részletben:
 
 


 
3. 4.
http://www.youtube.com/watch?v=z3k14Zv_ ... ure=relmfu
 
http://www.youtube.com/watch?v=GROL1lWv ... re=related

[istvan01]

Illusztrálva az előző gondolatmenetet.
Buxtehude: ötmillió lemez megjelent, ezt a művét amúgy is szeretik.
Itt egy koncert; nem lemez, csak egy koncert valahol, épp ráértek, amúgy erősen mostanában.
A kezdés: elképesztő.
Zenekar pazar, a szólisták meg húha. Meg vezényel és énekel...?!!!
 
Messze-messze a legjobb, amit hallottam eddig...kár, hogy CD ebből nem lesz.
Szóval, ez megy 'kint', ez egy 'átlagos' régizene előadás.
 
Egyszerűen ez után nem tudok semmit belinkelni a saját Buxtehude lemezeim közül, pedig azok sem rosszak...


 
Ez tényleg szép, akkor legyen a teljes előadás, 7 részletben:
 
http://www.youtube.com/watch?v=m9vRNlaR ... ure=relmfu
 
http://www.youtube.com/watch?v=r-Vs7BeX ... ure=relmfu

[chord]

Illusztrálva az előző gondolatmenetet.
Buxtehude: ötmillió lemez megjelent, ezt a művét amúgy is szeretik.
Itt egy koncert; nem lemez, csak egy koncert valahol, épp ráértek, amúgy erősen mostanában.
A kezdés: elképesztő.
Zenekar pazar, a szólisták meg húha. Meg vezényel és énekel...?!!!
 
Messze-messze a legjobb, amit hallottam eddig...kár, hogy CD ebből nem lesz.
Szóval, ez megy 'kint', ez egy 'átlagos' régizene előadás.
 
Egyszerűen ez után nem tudok semmit belinkelni a saját Buxtehude lemezeim közül, pedig azok sem rosszak...

[chord]

Az talán elég érdekes - és ide tartozik - hogy lemezek terén a régizenében gyakorlatilag paradicsomi állapotok uralkodnak; az utolsó húzóágazat volt a halódó CD kiadásban.
Egy híres Chopin vagy akár Beethoven előadásért olykor az LP világába kell visszamenni, ahol igazi legendák vannak.
Egy igazi jó Vivaldi vagy Monteverdi felvételnek még ideje sem volt porosodni; új együttesek jönnek, de leginkább az új régizeneelőadó-generáció, 'Harnoncourt gyermekei' már 20-30 évesek, nyüzsögnek, kavarnak, koncerteznek, zenélnek, felvételeket adnak ki - bár 'lekésték' a CD -t, mint hordozót, de még mindig nyomják, sokszor kibújva az összeroskadó nagy cápák alól, pici kiadókhoz menekülnek, vagy beállnak az utolsó talpon maradókhoz.
 
Valóban előfordul, hogy ortodox régizenések új vizekre merészkednek; bár akiket én nagyon kedvelek, azoknál ez erősen ritka.
 
Az is igaz, hogy a barokk az utolsó erős 'harmóniatanos' zene, valóban a szépség kiemelt helyen szerepel, a megnyugvás az mondjuk pont nem - erre kapásból nagyon sok példa jut az eszembe.
 
Itt, a hifisek közt aki a későbbi korszakot szereti, nem ír ide; jómagam azért ismerek annyit, mint régizenekedvelőt, szóval mégiscsak a súlypontot mi hárman-négyen toljuk el, ez könnyedén változhat.

[akvapark]

Nem hinném, hogy a régizene csak erről szól, mint ahogy suttyomban a "régizenésekről" is kiderül, hogy mást is hallgatnak. Én egyébként nem zárkózom el a környezet és az ízlés/tetszés viszonyának taglalásától, de az elméleted elég "eccerű".


 
Valamint ma már sok ortodox régizenés ősatya játszik klasszikus ill. romantikus zenét.

[Vendég]

Nem hinném, hogy a régizene csak erről szól
Nem általában véve régizenéről beszéltem, hanem a barokkról, és ez a két mondat nyilván nem állja meg a helyét elméletként, pusztán egy összefüggés...

[Vendég]

Szimpla véletlen.
Véletlenek márpedig nincsenek;)

[Vendég]

...a zenehallgatók többsége a megnyugvást, a szépséget, a harmóniát keresi. Azt hiszem, nem véletlen a topikban a barokk elsöprő népszerűsége...


Nem hinném, hogy a régizene csak erről szól, mint ahogy suttyomban a "régizenésekről" is kiderül, hogy mást is hallgatnak. Én egyébként nem zárkózom el a környezet és az ízlés/tetszés viszonyának taglalásától, de az elméleted elég "eccerű".