Pár Beethoven szimfónia premier helyszíne:Sosztakovics írta: ↑2023.08.15., kedd 12:23Tudom, sokan ízlésterrornak fogják tartani ezt az előadást, de Beethoven korában már csak ilyen volt a zenekari hangzás. Ilyen "sovány". Az akkori faborítású és fapadlójú koncerttermekbe legfeljebb száz fő fért be, ebből húszat a zenészek foglaltak el. A szuhojokat megszégyenítő hangrobbanások rendre elmaradtak, cserébe viszont pontosan lehetett hallani a szólamokat, és a közönségnek sem kellett csengő füllel hazamennie a a küzdőtérről. Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert aki valós és korszerű képet szeretne kapni Beethoven zeneszerzői örökségével kapcsolatban, ne nagyon keresgéljen a 20 évnél idősebb előadások között! Currentzis, Schoonderwoerd, Immerseel, Haselböck és Savall éppen most porolták le a szimfónikus hagyatékot.
No. 3, 5, 6: https://www.theater-wien.at/de/ueber-uns
No. 8: https://www.hofburg.com/en/rooms/mezzan ... doutensaal
Haydnről és Beethovenről is úgy hallottam, szívesen dolgoztak az elérhető nagyobb együttesekkel, ha a körülmények lehetővé tették. Akár 70-80 fős zenekarokkal, amelyekkel mint a fenti pár kiragadott példa is mutatja, alsó hangon többszáz, sőt ezer főt is meghaladó befogadó képességű hangversenytermekben, színházakban tartották nagy szimfóniái premierjeit, előadásait.
Nyilván erre nem mindig nyílt lehetőség, sőt valószínűleg az előadások túlnyomó része a fenti megszorítások mellett jöhetett csak létre, de szerintem dőreség lenne "Beethoven zeneszerzői örökségével" kapcsolatban ezeket tekinteni mérvadónak, különösen egy olyan "vízionárius" zeneszerző esetén, aki kreatív időszakának túlnyomó részét belső hallására támaszkodva töltötte. Valahogy úgy képzelem, hozzáteszem, csupán lelkes laikusként, hogy például a Missa Solemnis "Glóriája" inkább szólalt meg a fejében, mint a mennyek harsonái és ezer zengő kórusa (á la Solti/Chicago Deccán), mint pár tucat vékony, éles hangú korabeli hangszer és maroknyi kórista...