Digitális fényképezőgép

Pont hétfőn adtam kölcsön egy Helios 7est earformance fórumtársnak és tegnap megnéztem a képeket :-))) Talán nem haragszik meg, ha itt is bemutatom őket :-)))
És ezek Neked tetszenek? Kérdésem mögött őszinte kíváncsiság rejlik, nem véleményezés.

Nagyon jó!!!

Pont hétfőn adtam kölcsön egy Helios 7est earformance fórumtársnak és tegnap megnéztem a képeket :-))) Talán nem haragszik meg, ha itt is bemutatom őket :-)))

http://www.avx.hu/forum/index.php?/topi ... ser-hd545/

A legfelső egy Yashinon DX 50 f/1.7-essel készült (ez a fekete-fehér), a színesek pedig a Helios 7-essel 58mm f/2). Egyik esetben sincs semmi utómunka, semmi RAW-edit, a gép által készített JPEG-ek vannak lekicsinyítve a fórummotor által. Minden kép töknyitott rekesszel, készült, 1/80, 1/100-os záridőkkel, néhol ízlésesen berázva :-))) A Helios a 2/58-as Zeiss Biotar korszerű klónja. Canon EOS 30D a gép.

Én egy minolta 50mm f1,7 est használok a pana GX1en imádom ...nagyon jó rajza van.

Igazad van, nem vitatom bár igényes fotót jó minőségű optikával lehet csinálni, mégis a jó szem látszik egy olcsó géppel vagy telefonnak készült képen is, feltéve, ha az illető képes valahogy "felülírni" a gyenge technika korlátait. A kiábrándultsággal kevert nosztalgia lehet az oka annak amit írsz de azért vannak olyan dolgok, amik a digitális technika terjedésével (minden téren) elsikkadtak. Ha ismered a fotós irodalmat, akkor tisztában vagy azzal, hogy igényes, magyar szerzők által írt fotós könyvek a 90-es évek vége óta nem léteznek. A külföldi (kommersz) könyvek fordításait nem lektorálja senki, tele vannak a hibával, igénytelenek.
Nincs támpont a még olvasni tudó közönség számára, ha egy bizonyos szint fölé lépne, hogy mit is kezdjen a géppel. Ez lehet kortünet, de az is lehet, hogy csak én látom borúsan a dolgokat.

Abszolút ugyanez az én körömrágásom tárgya is. Amint írtam, Szmena Szimbollal is meg lehet csinálni a világ legjobb képét, ha épp úgy jön ki. A népszerűsítő és formában tartó irodalmat én is nagyon hiányolom. Sajnos nemcsak erről nincs igényes magyar nyelvű fordítás, de hála istennek ez ráneveli talán az érdeklődőket az angol nyelv alaposabb elsajátítására. Ez szerintem is inkább kortünet és kórtünet, sajnos nálunk egyre kevésbé számít, hogy MIT ad ki a kezéből, egyre inkább, még művészeti téren is az a legfontosabb, hogy KICSODA a Nem művészi Együttműködés Rendszerében.

Emiatt nem kell túlzottan komolyan venni a mesterségbeli tudást, ami majd esetleg áthajlik művészetbe, vagy az ösztönös művészi vénát, bőven elég egy pillantás a vezetéknévre és mááááris megvan a nyertes. :-(((((((

Szerintem senki nem temet semmit, csak elfogadjuk, hogy az analóg már történelem...
Ha holnap lesz időm, akkor csinálok majd pár képet különböző obikkal, főleg az egyiknél leszek kíváncsi, hogy bárki eltalálja-e hacsak annyit, hogy új vagy régi...

Nagyon jó!!!

Pont hétfőn adtam kölcsön egy Helios 7est earformance fórumtársnak és tegnap megnéztem a képeket :-))) Talán nem haragszik meg, ha itt is bemutatom őket :-)))

http://www.avx.hu/forum/index.php?/topi ... ser-hd545/

A legfelső egy Yashinon DX 50 f/1.7-essel készült (ez a fekete-fehér), a színesek pedig a Helios 7-essel 58mm f/2). Egyik esetben sincs semmi utómunka, semmi RAW-edit, a gép által készített JPEG-ek vannak lekicsinyítve a fórummotor által. Minden kép töknyitott rekesszel, készült, 1/80, 1/100-os záridőkkel, néhol ízlésesen berázva :-))) A Helios a 2/58-as Zeiss Biotar korszerű klónja. Canon EOS 30D a gép.

opel123

miért van az, hogy még mindig érzem a felsőbbrendűnek tartott "magas-hűségű" analóg fotózás bűzös labor leheletét? Főleg olyanoktól, akik tényleg sokat feccöltek anno bele, részben hobbi, részben amatőr művészkedés, részben mellékes kereset kiegészítésként. A csalódás a felhígulás láttán érthető, de kérdezem én, miért baj az, hogy tömegekhez eljutott a fény és a kép pillanat élménye, játszanak vele, nem tudatosan, de élvezik, főleg mert róluk szól, és nem a profi és művész világnak?

Más megközelítésben, az igényes fotózásban a technika jóval kisebb jelentőségű, mint a pl a hifiben, a látásmód, pillanat leképzésének a képessége fajsúlyosabb az eredményben, amit akár egy Pajtás géppel is elérhettünk, a komolyabb, többszázezres (milliós) cuccokkal persze könnyebb. De, attól hogy valaki begyűjt magának rahedli profi kamerát, lencsét, vakut, adaptert, attól nem válik sem fotóművésszé, sem pedig profi fotóssá.

Igazad van, nem vitatom bár igényes fotót jó minőségű optikával lehet csinálni, mégis a jó szem látszik egy olcsó géppel vagy telefonnak készült képen is, feltéve, ha az illető képes valahogy "felülírni" a gyenge technika korlátait. A kiábrándultsággal kevert nosztalgia lehet az oka annak amit írsz de azért vannak olyan dolgok, amik a digitális technika terjedésével (minden téren) elsikkadtak. Ha ismered a fotós irodalmat, akkor tisztában vagy azzal, hogy igényes, magyar szerzők által írt fotós könyvek a 90-es évek vége óta nem léteznek. A külföldi (kommersz) könyvek fordításait nem lektorálja senki, tele vannak a hibával, igénytelenek.
Nincs támpont a még olvasni tudó közönség számára, ha egy bizonyos szint fölé lépne, hogy mit is kezdjen a géppel. Ez lehet kortünet, de az is lehet, hogy csak én látom borúsan a dolgokat.

miért van az, hogy még mindig érzem a felsőbbrendűnek tartott "magas-hűségű" analóg fotózás bűzös labor leheletét? Főleg olyanoktól, akik tényleg sokat feccöltek anno bele, részben hobbi, részben amatőr művészkedés, részben mellékes kereset kiegészítésként. A csalódás a felhígulás láttán érthető, de kérdezem én, miért baj az, hogy tömegekhez eljutott a fény és a kép pillanat élménye, játszanak vele, nem tudatosan, de élvezik, főleg mert róluk szól, és nem a profi és művész világnak?

Más megközelítésben, az igényes fotózásban a technika jóval kisebb jelentőségű, mint a pl a hifiben, a látásmód, pillanat leképzésének a képessége fajsúlyosabb az eredményben, amit akár egy Pajtás géppel is elérhettünk, a komolyabb, többszázezres (milliós) cuccokkal persze könnyebb. De, attól hogy valaki begyűjt magának rahedli profi kamerát, lencsét, vakut, adaptert, attól nem válik sem fotóművésszé, sem pedig profi fotóssá.

Nincs bajom semmivel, csak azt furcsállom és valóban helytelenítem, hogy az analóg fényképezést temetjük és még fikázzuk is
Nem olvastam végig a topikot, de mostanában nem temette itt senki, maximum annyit írtunk le néhányan, hogy már nem foglalkozunk vele. A minap összefutottam egy gyerekkori barátommal és egymás hátát veregetve idéztük fel, mikor a garázsban rétegelt lemezből, lombfűrésszel és reszelővel eszkábáltuk az első gitárjainkat, mert nem lehetett normális hangszereket kapni a város egyetlen szakboltjában, a bécsi kínálatra meg nem volt pénzünk. Ez akkor volt, most más világ van és én is más lettem. Ez talán még nem jelenti a hangszerkészítő manufaktúrák temetését.

A kiállításon szerzett élményeiddel kapcsolatban jutott eszembe egy mostanában nagyon divatos őrület, mégpedig hogy okostelefonokkal készült fotókra lehet ráhúzni művészieskedő effekteket és persze gyári preset mind, tehát csak egy kattintás. A FB közönsége persze zabálja az ilyeneket, dőlnek a lájkok, hősünk meg azt gondolja, tud fényképezni. No, ebben már én is látok valódi veszélyt.

Szerintem senki nem temet semmit, csak elfogadjuk, hogy az analóg már történelem...
Ha holnap lesz időm, akkor csinálok majd pár képet különböző obikkal, főleg az egyiknél leszek kíváncsi, hogy bárki eltalálja-e hacsak annyit, hogy új vagy régi...

Megfogadom, hogy utoljára szólok hozzá ehhez az analóg vs digitális görcsöléshez, de... Ákos, amikor Te bulizol valahol, vagy éppen a családoddal nyaralsz, akkor garantáltan minden alkalommal művészi igényességgel és maximális minőségben fotózol? Ugyanis szerintem nem célszerű összekeverni a bulifotózást, a élmény dokumentálást és az alkotó fotográfiát (és még lehetne sorolni néhány műfajt). Teljesen más céllal, eszközökkel és szereplőkkel működnek ezek a világok és semmi közük ahhoz, hogy digitális-e a környezet, vagy analóg. Tehát nekem úgy tűnik, Neked nem a digitális fényképezéssel, hanem inkább a tömeges kattintgatással, meg a brutális, felhígult piaci kínálattal van problémád. Tévedek?

u.i.: Egyébként a topik címe: Digitális fényképezőgép

Tudod, én így szállok le a bicikliről :-))), de mindenki előtt vállalom.

Félretéve tényleg a tréfikézést, kérlek, h ne felületesen olvass, én is törexem a méééélységi írásra.

Teljesen egyetértünk, az analóg időkben is volt, h eldobható, előhívható "papírkamerával" kellett nyomulnom, nyilván muszáj volt megkötni a kompromisszumot.

Nincs bajom semmivel, csak azt furcsállom és valóban helytelenítem, hogy az analóg fényképezést temetjük és még fikázzuk is, mely abszolút kiforrott és foghatatlan technológia, és új királyként ünnepeljük a félkész-se digit. fotózást, amelynek fejődése során a gyártó cégek kísérleti nyúlnak néznek minket. Nyilván, ahogy írod, óriási a különbség a nyaralás és -partyfotózás, a művészi épület/portré/szocio/doksi stb. között, és ezek a különbségek már az analóg időkben is megvoltak. Filmes cuccban is volt autofókuszos üveg, sőőőőt, az akkori jók simán állvahagyják a mostani kevésbé jókat.

A digit. létjogosultsága a gyorsaság, az eldobhatóság, a digit. feldolgozás (web) kézenfekvő, sőt csaknem kizárólagos volta. Hibáiról rengeteget írtunk, hadd ne ismételjem magam. Digitális világunkban, ahol már gyakran hamarabb megy az ember a koponyeg.hu-ra, minthogy kinézzen az ablakon, nyilván ez lehet szükséges és elvárható, de akkor tegyük nyilvánvalóvá, hogy korszerű pótlékot keresünk a tökéletes, de már lassú és körülményes analóg fotózás helyére. A kompromisszumot (gyorsaság, és itt nem a kattintás gyorsaságára, hanem a kész kép rendelkezésre állásáig és a kefelenyomatban történő megjelenéséig eltelt időre gondolok) a minőség árán kötjük. Ezt sokan nem tudják, vagy próbáljnak máshova nézni.

Ahogy máshol felmerült, a megrendelőt TÖKRE nem érdekli, milyen cuccal nyomod, gyakorlatilag f.ngjuk nincs semmiről, majd' mindegyik (sarkítok, vigyázat :-))) ) megvette volna Stadler Józseftől az Utolsó Vacsorát, VÁSZNON. Ez viszont szabad kezet és rengeteg szabadidőt ad a fotósnak, gyorsan letudja, jó cuccal sokkal több időt spórol és a képek zöme is "jó" lesz. Stadleréknál a "jó" kép egyetlen attribútuma az ÉLESSÉG, ami sztem pl. egy kommersz újságban elmegy, de pl. egy HVG szintjén már kevés. Igen, Stiller Ákos, igen. :-))) És, mivel a munka időre megy, a szitu köddé válik, muszáj gyorsnak lenni és megkötni a kompromisszumokat.

Én se szeretnék sokat gurgulázni ezen, pont jól megcukroztuk már ötvenszer.

A brutálisan sok kattintgatás nem zavar, ha látom a képen, h a mennyiség kényszerül kompenzálni a minőséget, akkor viszont sírok. A minap (hónapokkal ezelőtt) volt 1 Széchenyivel kapcsolatos fotópályázat és ki is voltak téve a "díjazott" pályamunkák a Westendben. Hömpölygött a fhos, kb 3 kép volt, amit nem gyűrt maga alá, a vége felé már zúgott a szemem és önvédelemből törtem volna el a kezét a zösszesnek (pont, mint a Z'Z TOP-lemezek hangmérnökeinek). Közhelyes, azonnal fejthető, nulla mögöttes tartalommal, gondolkodásra, befogadásra késztetéssel. És mindegyik alatt ott, hogy 1Dx meg ilyenek, meg Tarlós István különdíja meg a Városháza különdíja meg ilyenek. No comment. Biztos irígy vagyok nagyon és csak savanyú a szőlő.

A felhígult piaci kínálat alatt a bóvli gépeket, obikat, állványokat stb érted? Ha igen, akkor tényleg, ezektől is megmegyek. Részben STXnek szerettem volna a köv.-re, de most ide teszem be a következőt. Szóval régi obik jönnek...

Mint nyilvánvalóan tudjátok, a Holdraszállás alkalmával az Apollo 11ben és a Lunar Module-ban Hasselblad EL 500at használtak, Zeiss Planar ƒ/2.8 / 80 mm és Zeiss Sonnar ƒ/5.6 / 250 mm -repertoárral. A felszínre is ilyet vittek.

Igen, biztos nem mikropontosak már, 50 év focizás még a legjobb obin is meglátszik, de nekem is van egy Sonnarom, a klasszikus 3.5 135mm, de teljesen elégedett vagyok vele. Erről a szintről van hova bukni bőven. :-)))

U.i: Sose mondtam, h nem jó a digit. fotózás, én is benne élek, a polcon heverő 10 db filmes gépemet x éve meg se mozdítottam. Az obik viszont, AMIK CSINÁLJÁK A KÉPET, ahonnan ugye beszélgetésünk elindult, még ma is technikai csúcsteljesítmény-kategória, ellentétben pl. a napjainkban ránksózott 1 max. 2 év garis cuccokkal. (OK, Sigma UK gari 3 év.) :-)))

Peace, Respect.

Én ezt nem így látom. A megrendelők többségét nem érdekli, milyen technikával dolgozol, nem is értenek hozzá.

Iskolából nyilván sokféle létezik, nekem eddig elég jók a tapasztalataim. Mindenkinek egyformán tetsző oktatás nyilván nem létezik. Amúgy a leghatékonyabbak számomra a workshopok, öreg szakikkal közös fotózások voltak.

Így van egy szint felett már szőrszálhasogatás, hogy milyen technikával készültek a képek.
Egy jól összeválogatott szettel ami nem horror drága bármilyen képet el lehet készíteni, úgy, hogy ember meg nem mondja, hogy mivel készült.
Ott van például a kötelezőnek kikiáltott 50-es obik... Persze van különbség, de ha a peremsötédés miatt megvágja az ember és semmi mást nem utómunkázik, akkor is az esetek döntő többségében meg nem mondod, hogy milyen árú cuccal készült a kép, persze bele lehet nagyítani irreális szinten és keresni a chromát meg a hibákat, de átlag felhasználásnál ezek nem jönnek ki.
Egy jó állapotú régebbi olcsó obival, ha nem 1.4-en fényképez az ember, mert ott ezek azért nagyon lágyak, hanem mondjuk 5-8 körül, akkor baromi jó képeket lehet csinálni.

Persze sajnos ez is lutri már, nekem is volt több régi 50-esem és sajnos azért hiába fém meg "akkor még volt bennük anyag" hozzáállás, de azért öreg obik ezek már, mechanikus szerkezetekről beszélünk, sok köztük már a kopott lötyögő, és pláne 1.4-nél ahol az élesség hangyafasznyi állításokon múlik, ez már kritikus...

Eldobható. Úgyis, mint disposable. Nyilván nem fotóművészeti igénnyel készülnek a képek, hanem villogni, hogy megint Dubajban vagyok, és erre beteszi a kis nyüvedt képet, mert úgyis TÖKMINDEGY a minőség, csak gűljön a lájk.

Néha kétségbe esek, hogy "ugye nem erről szól csak a digit. kor?", mármint arról, hogy tökmindegy a minőség...

Megfogadom, hogy utoljára szólok hozzá ehhez az analóg vs digitális görcsöléshez, de... Ákos, amikor Te bulizol valahol, vagy éppen a családoddal nyaralsz, akkor garantáltan minden alkalommal művészi igényességgel és maximális minőségben fotózol? Ugyanis szerintem nem célszerű összekeverni a bulifotózást, a élmény dokumentálást és az alkotó fotográfiát (és még lehetne sorolni néhány műfajt). Teljesen más céllal, eszközökkel és szereplőkkel működnek ezek a világok és semmi közük ahhoz, hogy digitális-e a környezet, vagy analóg. Tehát nekem úgy tűnik, Neked nem a digitális fényképezéssel, hanem inkább a tömeges kattintgatással, meg a brutális, felhígult piaci kínálattal van problémád. Tévedek?

u.i.: Egyébként a topik címe: Digitális fényképezőgép

analóg szerelmeseknek Hasselbladok a Holdon hagyva, eredeti negatívokat meg féltve őrzik -18C fokon

http://www.fotomagazin.hu/cikkek/az-apo ... gram-fotoi

Ja, indikátor, de a net átlaga alatt teljesít a tömeges vacakkal. Nem regisztráltam, de amit látok, nem tudom, találhatnék-e ezer képből 1-2-t, ami valamennyire azt mondhatnám, hogy megtervezett és mondanivalóban és technikailag is rendben van.

Psix végű Biometarhoz van psix-Sony Alpha átalakítóm. Még nem volt igazán időm tesztelni, de amint sikerül, beszámolok róla.

Eldobható. Úgyis, mint disposable. Nyilván nem fotóművészeti igénnyel készülnek a képek, hanem villogni, hogy megint Dubajban vagyok, és erre beteszi a kis nyüvedt képet, mert úgyis TÖKMINDEGY a minőség, csak gűljön a lájk.

Néha kétségbe esek, hogy "ugye nem erről szól csak a digit. kor?", mármint arról, hogy tökmindegy a minőség...

Biztos van m42-es átlakítód is az Alphához. Mit szeretsz az Alphában? Még nem volt a kezemben, de nagyon jó váznak hallottam. Próbáltál már m42es obikat is vele?

Bocs, h ennyi "privátot" kérdezek, ha akarod, jöhet priviben is... ELőre is köszi.

Igényes fotós remélem több lesz a sulik tevékenységének hála, de sajnos nagyon sok esetben tökmindegy, kihez, hova jártál, ha jobb cuccod van, mint a többieknek, akkor a képeid is jobbak, vagyis te kapod a munkát, hiába nyer valaki gyengébb cuccal Cannesban például... :-(
Én ezt nem így látom. A megrendelők többségét nem érdekli, milyen technikával dolgozol, nem is értenek hozzá.

Iskolából nyilván sokféle létezik, nekem eddig elég jók a tapasztalataim. Mindenkinek egyformán tetsző oktatás nyilván nem létezik. Amúgy a leghatékonyabbak számomra a workshopok, öreg szakikkal közös fotózások voltak.

A Facebook szépen megmutatja a közízlést, szerintem nem is érdemes többet várni tőle. Vannak szakmai oldalak, ahol viszont nagyon tanulságos a hozzászólásokat, kedveléseket követni.

Nincs bennem félelem a fotózás jövőjét tekintve. Igen, most mindenki kattintgat mindenre és mindennel, de szerintem nincsenek kevesebben az igényes képalkotók, mint pár évtizede, sőt... a jobb budapesti fotóiskolák dugig vannak, soha ennyien nem akarták mélységében is megtanulni a fényképezést.

Szerintem a digitális fotózás, mivel demokratizálta a fotózást és valóban majd' mindenki számára lehetővé teszi a bekapcsolódást, növeli a merítést. Ez nagyon jó dolog. Más kérdés -nem muszáj reagálni- , hogy (melyik) fotósulik mennyire lovagolják meg a trendet, mit ígérnek és a végén mit adnak a résztvevőknek.

Igényes fotós remélem több lesz a sulik tevékenységének hála, de sajnos nagyon sok esetben tökmindegy, kihez, hova jártál, ha jobb cuccod van, mint a többieknek, akkor a képeid is jobbak, vagyis te kapod a munkát, hiába nyer valaki gyengébb cuccal Cannesban például... :-(

Valamiért imádod ezeket a negatív általánosításokat.

Neeeeeeeeeeem iiiis... :-)))

Hozzászólás Szerző: **stx** » 2015.06.02., kedd 15:35

Nyilván, adott lehetőségek esetén a kompozícióhoz idő kell, ritkán azért lehet szerencséje az embernek, de vagy üzen valamit a kép, vagy nem. SZvsz.

Igen, a Facebook egy indikátor, jelzi, mire és mire nem figyel oda a következő (pár) generáció. Én nem félek, lesznek hívei az igényes fotózásnak, és nyilván lesz 100x több ember, akinek se érzéke, se motivációja a fotózásra, mindössze felhívja magára a figyelmet egy strandon lőtt képpel, amit 10 perc alatt 300-an "meglájkolnak". Az ő célja a fényképezéssel csak ez, de lám, a fényképezés még az ő vágyait is teljesíti :-))))

Bocsi, P six géppel használod a múltkor említett manuális obit, vagy psix/eos vagy psix/m42 vagy milyen átalakítóval?

Ja, indikátor, de a net átlaga alatt teljesít a tömeges vacakkal. Nem regisztráltam, de amit látok, nem tudom, találhatnék-e ezer képből 1-2-t, ami valamennyire azt mondhatnám, hogy megtervezett és mondanivalóban és technikailag is rendben van.

Psix végű Biometarhoz van psix-Sony Alpha átalakítóm. Még nem volt igazán időm tesztelni, de amint sikerül, beszámolok róla.

Igen, a Facebook egy indikátor, jelzi, mire és mire nem figyel oda a következő (pár) generáció. Én nem félek, lesznek hívei az igényes fotózásnak, és nyilván lesz 100x több ember, akinek se érzéke, se motivációja a fotózásra, mindössze felhívja magára a figyelmet egy strandon lőtt képpel, amit 10 perc alatt 300-an "meglájkolnak". Az ő célja a fényképezéssel csak ez, de lám, a fényképezés még az ő vágyait is teljesíti :-))))
A Facebook szépen megmutatja a közízlést, szerintem nem is érdemes többet várni tőle. Vannak szakmai oldalak, ahol viszont nagyon tanulságos a hozzászólásokat, kedveléseket követni.

Nincs bennem félelem a fotózás jövőjét tekintve. Igen, most mindenki kattintgat mindenre és mindennel, de szerintem nincsenek kevesebben az igényes képalkotók, mint pár évtizede, sőt... a jobb budapesti fotóiskolák dugig vannak, soha ennyien nem akarták mélységében is megtanulni a fényképezést.

AF-es zoomokkal nincs ez a "pöcsölés", AF, expo, kép!!! :-))))

Valamiért imádod ezeket a negatív általánosításokat.

Nem csak a nagyformátum. A közép- és a leicaformátumnak is erről kell(ene) szólni a fotózásban - és főként a művészi fotografálásban...
Van egy fotóművész barátom, aki nagyon sokszor elmondta már, hogy - egyetlen kivétellel - az összes képét előkészítette, a környezetet, a modellt, a világítást, mindent elrendezett. Az expogombot akkor nyomta meg, amikor minden és mindenki a helyén volt. "Az utcasarkon körbe forogva nyomkodni a gombot lehet, de az nem művészet."

De ami végbement/megy a zene területén, az ugyanúgy sikerült megcsinálni a fotografálásban is. Csak meg kell nyitni a facebookot - amiről elmondhatjuk, hogy az internet igényszintje alatti minőséget képes mutatni.

Nyilván, adott lehetőségek esetén a kompozícióhoz idő kell, ritkán azért lehet szerencséje az embernek, de vagy üzen valamit a kép, vagy nem. SZvsz.

Igen, a Facebook egy indikátor, jelzi, mire és mire nem figyel oda a következő (pár) generáció. Én nem félek, lesznek hívei az igényes fotózásnak, és nyilván lesz 100x több ember, akinek se érzéke, se motivációja a fotózásra, mindössze felhívja magára a figyelmet egy strandon lőtt képpel, amit 10 perc alatt 300-an "meglájkolnak". Az ő célja a fényképezéssel csak ez, de lám, a fényképezés még az ő vágyait is teljesíti :-))))

Bocsi, P six géppel használod a múltkor említett manuális obit, vagy psix/eos vagy psix/m42 vagy milyen átalakítóval?

Hozzászólás Szerző: **stx** » 2015.06.02., kedd 14:18

Furi, hogy a manuális obik és a nagyformátumú fényképezés mind az önmérsékletről is szól. Tényleg kivárod a pillanatot, tényleg komponálsz, lépkedsz, próbálod variálni a perspektívát, érdekességből direkt meghágsz néhány tabut is esetleg (elméleti része a hobbinak), és amikor ott a keresőben a CSODA, akkor jól megtekergeted a megtekergetnivalót (itt púpozod meg a hobbizást) és CSATT! :-))))

Nem csak a nagyformátum. A közép- és a leicaformátumnak is erről kell(ene) szólni a fotózásban - és főként a művészi fotografálásban...
Van egy fotóművész barátom, aki nagyon sokszor elmondta már, hogy - egyetlen kivétellel - az összes képét előkészítette, a környezetet, a modellt, a világítást, mindent elrendezett. Az expogombot akkor nyomta meg, amikor minden és mindenki a helyén volt. "Az utcasarkon körbe forogva nyomkodni a gombot lehet, de az nem művészet."

De ami végbement/megy a zene területén, az ugyanúgy sikerült megcsinálni a fotografálásban is. Csak meg kell nyitni a facebookot - amiről elmondhatjuk, hogy az internet igényszintje alatti minőséget képes mutatni.

A Contax G2-höz az alap a Planar 2/45-ös volt. Jobbat még nem fogtam a kezemben.
A látószöggel félreértettél. Az érzékelőhöz és az alapobjektívhez tartozó látószög egy dolog. Még a 24x36-oshoz tartozó alapobjektív, ami kb 45mm lenne, az sem közelíti azt a perspektívát, amit a nagyformátum nyújt és szerintem a szeméhez közelebb áll. Ugyanis az alapobjektívek gyújtótávolságával a gép és alany távolsága is változik, ezzel pedig a dolgok aránya és egymáshoz viszonyított helyzetük a kétdimenziós képen azonos látószög mellett. Olyan, mintha ugyanannál a látószögnél a nagyformátumnál a teleobjektív összepréselt perspektíváját látnád.

Az analóggal rég felhagytam. Két-három éve még vettem vegyszert, hogy előhívok és majd szkennelek, de a FF filmjeim ott vannak csak a hűtőben. Már nem izgat annyira a dolog. Ellustultam, fölöslegesen meg nem akarom szaporítani a Picasa foldereimet. Az Olymus E1-es volt az utolsó beruházásom 2005-ben, annak az alapzoomja kitűnő, de a váz a CCD miatt eléggé lerontja a lehetőségeket 200-as ISO felett, úgyhogy most már csak szappantartót viszek ha nem felejtem el. :-) Ez viszont azzal az előnnyel jár, hogy nem a keresőn keresztül látom ahova megyek.

Igen, amit a perspektíváról írsz, az igaz, és az is, hogy a szemünk is sokal jobban fogadja, ami hasonlít/egyezik a természetes perspektívájával. Nagyformátumban sajnos kevés lehetőségem van/lesz fotózni egyelőre, de ki tudja, régi Mamiyák már 120-150-ben megállnak, és sokféle obi is van hozzájuk. Ha megcsömörlök a digittől, lehet, hogy egy nap belemélyedek :-))).

PLanar 2/45-ös...most csekkoltam, csak az üveg kb 400 dodó, jobb ritkán kell. A poén tényleg az, hogy ki van a gép "árnyékos" oldalán. :-))) Ezzel a (műszaki) színvonallal simán lehet világbajnok képet csinálni, már csak egy jószemű fotós és egy jó pillanat kell hozzá.

Furi, hogy a manuális obik és a nagyformátumú fényképezés mind az önmérsékletről is szól. Tényleg kivárod a pillanatot, tényleg komponálsz, lépkedsz, próbálod variálni a perspektívát, érdekességből direkt meghágsz néhány tabut is esetleg (elméleti része a hobbinak), és amikor ott a keresőben a CSODA, akkor jól megtekergeted a megtekergetnivalót (itt púpozod meg a hobbizást) és CSATT! :-))))

AF-es zoomokkal nincs ez a "pöcsölés", AF, expo, kép!!! :-)))) A telefon meg azonnal előugrik...

Emiatt, ha manuális obi van fent, a józan lustaság (amit fapaci úgy is írt, hogy csak akkor csináljunk képet, ha az tényleg "valami") miatt létre sem hozom az eleve recycle binbe való hulladékbájtokat, tényleg csak akkor ragad el a hobbi, amikor látok valami érdekeset vagy jópofát.

Emiatt én sem keresőn kersztül élek, volt, h a SZigeten fotóztam még az analóg időkben (Nikon 801x és F4), és azt vettem észre, h "hoppá, vége a Szigetnek, én meg végig fényképeztem, de mikor jön a buli?" :-))))

Megélni a pillanatot mára fontosabb lett, mint a körülményeit kitenni a falra :-)))

opel123

A Contaxhoz 1.4-es Planar (vagy 1.7-es?) jött KITobinak... Ehhez csak a Rollei volt fogható, ami szintén a Planart tolta, persze saját bajonettel. Sokak szerint az Ultron (a konkáv első lencsetagos) után a Planar a legjobb Zeiss-üveg, nekem még nem volt, pedig a Zeiss-univerzum is nagyon vonz, kicsit hüvösebb, mint a Takumarok vagy a szovjetek, azt is hallottam, hogy van, akinek túl telítettek a szovjet obik színei.

http://www.pentaxforums.com/userreviews ... ltron.html

Canon digitálisról tudok nyilatkozni, a fehégyensúly gyakorlatilag inkább magentaegyensúly, a nagy kontrasztú egymás melletti részek kromatikusan aberrálnak durván, ez nyilván nem volt probléma analógban. A digitális technológia még igencsak gyerekcipőben jár, a szenzorok nyilván egyre tökéletesebbek lesznek, de a baj, hogy a digitális pixel 3 színből áll és nem találja el az analóg 1 pont színét. Sokan azt gondolják, hogy VÉGRE el lehet felejteni az analóg dolgokat, ismereteket, objektíveket, egyéb kellékeket, beleértve Newton Opticks-c. művét, mert a digitális technológia majd jól megmondja a fénynek, mit tegyen és hogy :-)))). Nekem az a meggyőződésem, hogy a digitális technológia manapság az a ló, amelyikről x bőrt kell lehúzni a cégek profitja érdekében. Az analóg időkben filmre, fotópapírra költöttél, nagyításra, hívásra. Ez a film és papírgyártó cégeknek nagy üzlet volt, de a processzorok és a számítástachnika atomi szintűre való zsugorodása miatt simán belefér egy gépnyi térbe minden, még a hajtogatható érintőképernyő is :-))), a digit. szenzor pedig, olyan, amilyen (a vásárló majd megköti a kompromisszumot, mert így posztolhat azonnal a Fészre), de az SD-kártyára ráfér x albumnyi kép, az otthoni vinyóra meg milliószor annyi még. Emiatt aztán elterjedtek a digit. gépek, amit a user eddig papírra stb. költött, annál kevesebbért vehet minden más kütyüt és frincfrancot, leírtam korábban, akksik, kártyák, szoftver, monitor, stb. Ezzel sokan eltemették az analóg korszakot, minden vonatkozásával együtt és most "előre" nézve ünneplik az "újat", a "jót".

Nincs rendes papír a normális nyomtatáshoz, ahogy írtam, a digit. rendszer 256 szürkeárnyalatban (16M színben) gondolkodik, és ehhez a skálához "korrigálja" az analóg kép szürkeárnyalatait. Nincs fekete-fehér fotópapír az országban, mindent színesre nagyítanak...

Én a nekem legkedvesebb képeket kiteszem a falra. Pár úti emlék, pár gyerekekkel töltött játszótéri marhulás képei, nem szükségszerűen borotvaélesek és címlapra valók. Albumokat nagyon untam gyerekkoromban, de valóban szükségesek :-))).

A digitális fényképezést én a fényképezés egy rendkívül demokratikus, önmegvalósító formájának tartom, ami a digitális adatkezelés miatt rendkívül népszerű, használata kényelmes. Minőségben, képalkotásban természetesen nyomába sem ér az analógnak, nincs igazi színhűség, igazi kontraszt, a digit. szenzor kifejezetten rosszul kezeli a fénytörési anomáliákat (croma, diffrakció, stb.). Fekete-fehér képet pl. csak masszív utómunkával lehet "csinálni", de az is leginkább szürke-szürke lesz. Az egész hasonlatos a golyóstoll elterjedéséhez, a töltőtoll fegyelmet és tervszerűséget követelő használata után itt a kifogyás után eldobható, a forgatható, a jól megnyomható, könnyű, nem pacázó, olcsó és mindenhol kapható BIC. Kinek ne lenne szimpibb, mint a töltőtoll, pedig pl. szép kalligráfiát csak töltőtollal lehet írni (vagy ecsettel), satöbbi.

Igen, a látószög. Egy analóg rendszer alapobija a szem természetes perspektívája. Ezt nyújtja pl. a Canon dslr-rendszer 1.6-ra. Emiatt kell nagylátszögű obi a "normál" perspektívához, de az meg persze hordótorzít, de azt meg kikorrigálod. :-))))

Ebayen néztem egy Leica R4-est, 99 Euro... Bécsben pl. térdig lehet járni ezekben a cuccokban, Berlinben hónaljig. Én csak néha posztolok Fészre, eddig Flickr albumot sem csináltam magamnak, de nem ráz meg havi 3-4 tekercs film előhívatása, pár kocka kinagyíttatása. Régebben egy ilyen gép ára sokszorosa volt ennek. Az obi, ami hozzá való, a Summicron R f/2, a valaha volt egyik legjobb 50mm-es, olyan rajza van, (még digin is), hogy sírva fakadsz és nem is gondolsz arra, hogy nekiállsz utómunkázni, mert kizárólag ronthatsz rajta :-)))).

Szóval, kicsit hálás is vagyok a digit technológiának, mert lementek a Leica filmes gépek árai :-)))

A Contax G2-höz az alap a Planar 2/45-ös volt. Jobbat még nem fogtam a kezemben.
A látószöggel félreértettél. Az érzékelőhöz és az alapobjektívhez tartozó látószög egy dolog. Még a 24x36-oshoz tartozó alapobjektív, ami kb 45mm lenne, az sem közelíti azt a perspektívát, amit a nagyformátum nyújt és szerintem a szeméhez közelebb áll. Ugyanis az alapobjektívek gyújtótávolságával a gép és alany távolsága is változik, ezzel pedig a dolgok aránya és egymáshoz viszonyított helyzetük a kétdimenziós képen azonos látószög mellett. Olyan, mintha ugyanannál a látószögnél a nagyformátumnál a teleobjektív összepréselt perspektíváját látnád.

Az analóggal rég felhagytam. Két-három éve még vettem vegyszert, hogy előhívok és majd szkennelek, de a FF filmjeim ott vannak csak a hűtőben. Már nem izgat annyira a dolog. Ellustultam, fölöslegesen meg nem akarom szaporítani a Picasa foldereimet. Az Olymus E1-es volt az utolsó beruházásom 2005-ben, annak az alapzoomja kitűnő, de a váz a CCD miatt eléggé lerontja a lehetőségeket 200-as ISO felett, úgyhogy most már csak szappantartót viszek ha nem felejtem el. :-) Ez viszont azzal az előnnyel jár, hogy nem a keresőn keresztül látom ahova megyek.

Nem akarom misztifikálni az analógot, mert régóta nem csinálom és a digitális fotózásnak sokkal több az előnye, mint a hátránya de néhány dolog eszembe jutott.

Ákos:
Jópár éve eladtam de volt egy darabig egy Contax G2-esem. Azzal lőttem pár sorozatot 50-es Velviára és az A2-es nagyításig el lehetett menni vele , de tovább nem. Szerintem az analógnál a szemcseméret egy kitőnő optikával, mint a Zeiss a contaxnál max eddig elég, ha jó a labor és a papír. A 6X6-ossal persze jóval tovább lehet menni de a végtelen nagyíthatóság nem létezik sem itt sem ott.

Ami a filmesnél egyelőre még előny egy átlagos pénztárcájú de jó szemű fotós számára, az a 24X36 vagy a középformátum olcsósága. Nem véletlenül mondom és nem azért amire elsőre gondolhattok. A digitális gépek esetén az APS méret az egyik legelterjedtebb az SLR-ek között, relatíve olcsó. Egy filmes gépnél egy középformátumú szett nagyjából ugyanennyiért beszerezhető. Hiába érünk el ugyanolyan látószöget egy digi géppel a kisebb gyújtótávolsággal, a tárgytávolság teljesen más, mint egy alapobjektívnél egy 6X6 netalántán egy még nagyobb formátum esetén. A tárgytávolság pedig nagyon befolyásolja a perspektívát. És itt a lényeg. Szerintem az emberi szem (agy) perspektívájához sokkal közelebb van mondjuk egy 8'x13'-as kihuzatos gép által készített kép perspektívája nem beszélve a mélységélesség problémájáról és kihuzatok által nyújtott előnyökről, bár ezt ugye korrigálni lehet utómunkával.

Ha nézegettetek már régi tájképeket, utcafotókat, volt egy, legalábbis nekem, megmagyarázhatatlan természetesség érzésem, még a FF anyag ellenére is, sőt ez sokszor előny. Talán ez a perspektíva élmény lehet a magyarázata. Tudom nagyformátum elérhető digitálisan is na de ki tudja azt megfizetni?

Emellett a színhűség egy átlag felhasználó számára megint csak kérdéses. Amíg anno egy jó labor gond nélkül szűrőzte az elterjedt film típusokat és színhű levilágítást tudott csinálni, addig a mai felhasználó, ha nem akarja magát a végletekig beásni a nyomtatás rejtelmeibe, akkor elcseszett bőrszíneket és irreális tónusokat kap, de még a legtöbb laborban is ugyanez van, ha vannak egyáltalán laborok. A hozzáértés, legalábbis itt a környéken eltűnt, de ez már nem ide tartozik.

A fentiek miatt pedig a legfontosabb dolog ami ma nincs (mármint nálam), a fotóalbumok. Én utoljára 4-5 éve csináltam a képeimből albumot. Nagyon szerettem nézegetni a képeket, nem csak gépen hanem inkább papíron. Ami 15 éve természetes volt, azt ma már nem csinálom, pedig jó lenne, de körülményes és az eredmény kétséges. Akkor évente 3-4 albumnyi képet raktam a polcra és sokszor nézegettem őket, kézről kézre jártak. Ma nem csinálom, mert a nyomtatás nem tud olyan képet csinálni, mint amit szeretnék és nem tudok, vagy nem is akarok annyira belemélyedni a nyomtatóm lelki világába, hogy olyat legyen, mint a mit szeretnék. Van egy hőnyomtatóm is, az kiváló képeket ad, de ahhoz meg az alapanyag méregdrága. Sajnos leszoktam az albumokról majd pedig a fényképezésről. Odáig jutottam, hogy elfelejtek gépet vinni a nyaralásra...:-(

Ti hogy vagytok ezzel?

A Contaxhoz 1.4-es Planar (vagy 1.7-es?) jött KITobinak... Ehhez csak a Rollei volt fogható, ami szintén a Planart tolta, persze saját bajonettel. Sokak szerint az Ultron (a konkáv első lencsetagos) után a Planar a legjobb Zeiss-üveg, nekem még nem volt, pedig a Zeiss-univerzum is nagyon vonz, kicsit hüvösebb, mint a Takumarok vagy a szovjetek, azt is hallottam, hogy van, akinek túl telítettek a szovjet obik színei.

http://www.pentaxforums.com/userreviews ... ltron.html

Canon digitálisról tudok nyilatkozni, a fehégyensúly gyakorlatilag inkább magentaegyensúly, a nagy kontrasztú egymás melletti részek kromatikusan aberrálnak durván, ez nyilván nem volt probléma analógban. A digitális technológia még igencsak gyerekcipőben jár, a szenzorok nyilván egyre tökéletesebbek lesznek, de a baj, hogy a digitális pixel 3 színből áll és nem találja el az analóg 1 pont színét. Sokan azt gondolják, hogy VÉGRE el lehet felejteni az analóg dolgokat, ismereteket, objektíveket, egyéb kellékeket, beleértve Newton Opticks-c. művét, mert a digitális technológia majd jól megmondja a fénynek, mit tegyen és hogy :-)))). Nekem az a meggyőződésem, hogy a digitális technológia manapság az a ló, amelyikről x bőrt kell lehúzni a cégek profitja érdekében. Az analóg időkben filmre, fotópapírra költöttél, nagyításra, hívásra. Ez a film és papírgyártó cégeknek nagy üzlet volt, de a processzorok és a számítástachnika atomi szintűre való zsugorodása miatt simán belefér egy gépnyi térbe minden, még a hajtogatható érintőképernyő is :-))), a digit. szenzor pedig, olyan, amilyen (a vásárló majd megköti a kompromisszumot, mert így posztolhat azonnal a Fészre), de az SD-kártyára ráfér x albumnyi kép, az otthoni vinyóra meg milliószor annyi még. Emiatt aztán elterjedtek a digit. gépek, amit a user eddig papírra stb. költött, annál kevesebbért vehet minden más kütyüt és frincfrancot, leírtam korábban, akksik, kártyák, szoftver, monitor, stb. Ezzel sokan eltemették az analóg korszakot, minden vonatkozásával együtt és most "előre" nézve ünneplik az "újat", a "jót".

Nincs rendes papír a normális nyomtatáshoz, ahogy írtam, a digit. rendszer 256 szürkeárnyalatban (16M színben) gondolkodik, és ehhez a skálához "korrigálja" az analóg kép szürkeárnyalatait. Nincs fekete-fehér fotópapír az országban, mindent színesre nagyítanak...

Én a nekem legkedvesebb képeket kiteszem a falra. Pár úti emlék, pár gyerekekkel töltött játszótéri marhulás képei, nem szükségszerűen borotvaélesek és címlapra valók. Albumokat nagyon untam gyerekkoromban, de valóban szükségesek :-))).

A digitális fényképezést én a fényképezés egy rendkívül demokratikus, önmegvalósító formájának tartom, ami a digitális adatkezelés miatt rendkívül népszerű, használata kényelmes. Minőségben, képalkotásban természetesen nyomába sem ér az analógnak, nincs igazi színhűség, igazi kontraszt, a digit. szenzor kifejezetten rosszul kezeli a fénytörési anomáliákat (croma, diffrakció, stb.). Fekete-fehér képet pl. csak masszív utómunkával lehet "csinálni", de az is leginkább szürke-szürke lesz. Az egész hasonlatos a golyóstoll elterjedéséhez, a töltőtoll fegyelmet és tervszerűséget követelő használata után itt a kifogyás után eldobható, a forgatható, a jól megnyomható, könnyű, nem pacázó, olcsó és mindenhol kapható BIC. Kinek ne lenne szimpibb, mint a töltőtoll, pedig pl. szép kalligráfiát csak töltőtollal lehet írni (vagy ecsettel), satöbbi.

Igen, a látószög. Egy analóg rendszer alapobija a szem természetes perspektívája. Ezt nyújtja pl. a Canon dslr-rendszer 1.6-ra. Emiatt kell nagylátszögű obi a "normál" perspektívához, de az meg persze hordótorzít, de azt meg kikorrigálod. :-))))

Ebayen néztem egy Leica R4-est, 99 Euro... Bécsben pl. térdig lehet járni ezekben a cuccokban, Berlinben hónaljig. Én csak néha posztolok Fészre, eddig Flickr albumot sem csináltam magamnak, de nem ráz meg havi 3-4 tekercs film előhívatása, pár kocka kinagyíttatása. Régebben egy ilyen gép ára sokszorosa volt ennek. Az obi, ami hozzá való, a Summicron R f/2, a valaha volt egyik legjobb 50mm-es, olyan rajza van, (még digin is), hogy sírva fakadsz és nem is gondolsz arra, hogy nekiállsz utómunkázni, mert kizárólag ronthatsz rajta :-)))).

Szóval, kicsit hálás is vagyok a digit technológiának, mert lementek a Leica filmes gépek árai :-)))

Egy jó géppel még senki sem lesz fotóművész

"– Mitől lesz egy kép emlékezetes és jó?
– Mitől jó egy mondat? Attól, hogy az ember elolvassa, és megérti. A jó kép, egy jó mondat. Az ember megnézi, és megérti. Mert minden „mondatrész” a helyén van, pontos, és összefüggéseiben is érthető. De, mert ma mindenki fényképez, a milliónyi képből azért a nagy számok törvénye alapján csak születik néhány jó színvonalú."

A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.