Általában a hifiről

A lelkiállapotodnak megfelelőt...
Na, ez pl. egy jó tanács.

Általánosan a nagyzenekar fölvételével kapcsolatosan ez eredeti kérdés ez volt:
„Az érdekelne, hogy nagyjából melyik része a nézőtérnek az, amire hasonlítani szándékolt egy tipikus komolyzenei fölvétel? Már ha egyáltalán van ilyen...”
Alapvetően nem is klasszikus zenére, hanem speciálisan szimfonikus (nagy)zenekarra gondoltam. Erre is kaptam választ. Köszönöm.
Ezután csak ennyit dobtam föl:
„Van esetleg még valami tanácsod komolyzene hallgatásához?”
Ezt úgy értettem, hogy HÁTHA egy hangmérnöktől jön még valami olyasféle technikai tanács, vagy szempont,

amire pl. eddig nem gondoltam,

vagy esetleg eddig is tudtam és betartottam (pl. a hangsugárzók elhelyezése, szabályos háromszög),

vagy esetleg amivel nem értek egyet.

Ez végül is szándékoltan volt nyitott végű kérdés, meg túl általános. Úgy veszem a válaszokból, hogy „nincs”.
Visszavonom azt a kérdést, a lényegre kaptam választ.

Én nem szeretek halkan nagyzenekari műveket hallgatni.
Amikor nagy apparátust szerepeltető szimfonikus zenekari felvételt hallgatok, úgy állítom be a hangerőt, hogy a leghangosabb fortissimók (amennyire csak lehet, és rendszer, vagy a szomszédok engedik) valóban nagy hangnyomással szóljanak. Nálam ez alap, prüntyögéssel nem tudok mit kezdeni.
Klasszikus zenét pont ezért nem szoktam háttérzeneként hallgatni.

Általánosan a nagyzenekar fölvételével kapcsolatosan ez eredeti kérdés ez volt:
„Az érdekelne, hogy nagyjából melyik része a nézőtérnek az, amire hasonlítani szándékolt egy tipikus komolyzenei fölvétel? Már ha egyáltalán van ilyen...”
Alapvetően nem is klasszikus zenére, hanem speciálisan szimfonikus (nagy)zenekarra gondoltam. Erre is kaptam választ. Köszönöm.
Ezután csak ennyit dobtam föl:
„Van esetleg még valami tanácsod komolyzene hallgatásához?”
Ezt úgy értettem, hogy HÁTHA egy hangmérnöktől jön még valami olyasféle technikai tanács, vagy szempont,

amire pl. eddig nem gondoltam,

vagy esetleg eddig is tudtam és betartottam (pl. a hangsugárzók elhelyezése, szabályos háromszög),

vagy esetleg amivel nem értek egyet.

Ez végül is szándékoltan volt nyitott végű kérdés, meg túl általános. Úgy veszem a válaszokból, hogy „nincs”.
Visszavonom azt a kérdést, a lényegre kaptam választ.

Olvasom a diskurzust és csodálkozok, mosolygok és szörnyülködök. Már rég rossz ha tanácsot kell adni, hogyan hallgasson valaki zenét. Tegyél fel egy lemezt. A lelkiállapotodnak megfelelőt, és élvezd a zenét!

Az itt lévő válaszokból nyilvánvaló, hogy félreértés történt, félreérthetően dobtam föl egy témát. De köszönöm a válaszod.
Technikai aspektusból érdekel alapvetően, a zenehallgatás művészeti aspektusa igen szubjektív, ízlés dolga, (sőt intim dolog).

Javaslom, fogalmazd át a kérdést, mert láthatóan többünknek sincs fogalma arról, egy bizonyos zenei műfaj hallgatásához milyen technikai tanácsot lehetne adni.

Hidd el a komoly (klasszikus) zenét sem kell másként hallgatni mint a többit. Annyi eltérés azért van, klasszikus zenét ritkábban zenélünk házibulihoz. Ha eddig nem tudtál komoly zenét hallgatni, de mégis érdekel akkor keress néhány egyszerű és népszerű, többnyire barokk időből zenéket. Kóstolgasd, figyeld a dallam, ritmus világát. Ha hozzá olvasol, akkor hamarabb ismered fel az aktuális zenében érdekesebb támpontokat. Nem, szolfézs és kotta ismeret nem kell hozzá. Aztán amint kezded élvezni egyik másik másik művet, akkor szélesíts, először azonos szerzőtől majd másoktól is. Ne nagy zenekarival, inkább kamara, vagy szóló hangszeressel kísérletezz. Az is egy jó játék, ha egy mű már élvezetes, akkor keress másik felvételeket ugyanabból a műből. Kezdőknek Vivaldi 4évszak jó lehet, jelenleg ez a mű amiből a legtöbb felvétel készült mióta felvételrögzítés létezik. (emiatt nekem már viszketésem van tőle ha hallok egy újabbat, de ez az én bajom) Vivaldinak egyébként rengeteg más műve i van, operái is. Aztán a hangszeresek után a vokálisokat is hallgasd, van aki azokkal kezdte a klasszikus kostólgatást.
/Ha erre vonatkozott kérdésed, mert nagyon bizonytalan volt a kérdés felvetésed/

Az itt lévő válaszokból nyilvánvaló, hogy félreértés történt, félreérthetően dobtam föl egy témát. De köszönöm a válaszod.
Technikai aspektusból érdekel alapvetően, a zenehallgatás művészeti aspektusa igen szubjektív, ízlés dolga, (sőt intim dolog).

Ok, szerencsésebb kifejezés a klasszikus zene. Mindazonáltal nem hinném, hogy okot adtunk volna efféle gunyoros hozzászólásra. Kiváltképp, hogy én legkevésbé sem gondolom, hogy "nem klasszikus" "nem komoly" zene "komolytalan" volna...
Hidd el a komoly (klasszikus) zenét sem kell másként hallgatni mint a többit. Annyi eltérés azért van, klasszikus zenét ritkábban zenélünk házibulihoz. Ha eddig nem tudtál komoly zenét hallgatni, de mégis érdekel akkor keress néhány egyszerű és népszerű, többnyire barokk időből zenéket. Kóstolgasd, figyeld a dallam, ritmus világát. Ha hozzá olvasol, akkor hamarabb ismered fel az aktuális zenében érdekesebb támpontokat. Nem, szolfézs és kotta ismeret nem kell hozzá. Aztán amint kezded élvezni egyik másik másik művet, akkor szélesíts, először azonos szerzőtől majd másoktól is. Ne nagy zenekarival, inkább kamara, vagy szóló hangszeressel kísérletezz. Az is egy jó játék, ha egy mű már élvezetes, akkor keress másik felvételeket ugyanabból a műből. Kezdőknek Vivaldi 4évszak jó lehet, jelenleg ez a mű amiből a legtöbb felvétel készült mióta felvételrögzítés létezik. (emiatt nekem már viszketésem van tőle ha hallok egy újabbat, de ez az én bajom) Vivaldinak egyébként rengeteg más műve i van, operái is. Aztán a hangszeresek után a vokálisokat is hallgasd, van aki azokkal kezdte a klasszikus kostólgatást.
/Ha erre vonatkozott kérdésed, mert nagyon bizonytalan volt a kérdés felvetésed/

Csak nagyon komoly rendszeren szabad komolyzenét hallgatni, a szinergia miatt.
Válassz hozzá valami komolyabb vörösbort, orosz szerzőkhöz komoly vodka dukál.
Mindenképpen kellő komolysággal állj hozzá, mert a komolytalanság nem való ilyen műfajhoz, és a zene (mármint a komoly) meg fog sértődni, ha nem veszed komolyan.

Hogyan lehet válaszolni az ilyen komolytalan kérdésre komolyan? Kb. így!

Közben fapaci komoly választ írt.

Ok, szerencsésebb kifejezés a klasszikus zene. Mindazonáltal nem hinném, hogy okot adtunk volna efféle gunyoros hozzászólásra. Kiváltképp, hogy én legkevésbé sem gondolom, hogy "nem klasszikus" "nem komoly" zene "komolytalan" volna...

Csak nagyon komoly rendszeren szabad komolyzenét hallgatni, a szinergia miatt.
Válassz hozzá valami komolyabb vörösbort, orosz szerzőkhöz komoly vodka dukál.
Mindenképpen kellő komolysággal állj hozzá, mert a komolytalanság nem való ilyen műfajhoz, és a zene (mármint a komoly) meg fog sértődni, ha nem veszed komolyan.

Hogyan lehet válaszolni az ilyen komolytalan kérdésre komolyan? Kb. így!

Közben fapaci komoly választ írt.

Továbbra sem tudom, mire vagytok kíváncsiak, egy hangmérnök mit is mondhatna zenehallgatási tanácsként. Az én komolyzenei ismereteim sajnos elmaradnak a könnyűzenei tudásomtól, ezért én általában felkészülök a művekből, amiket meghallgatni készülök egy koncerten, vagy otthon. Szerintem ez meg tudja emelni a zenehallgatás élményét, egyfajta mederbe terelve a közben felmerülő gondolatainkat és persze segít rendszerezni az élményeket is. (Talán nem véletlenül adnak jobb helyeken) És hogy kapcsolódjunk a HiFI-hez is, mindenkit biztatok, hogy igenis olyan lejátszó rendszert építsen, amin mindenféle muzsika élvezetesen szólal meg. Fórumokon szokás az ilyen láncok létezését tagadni, de nekem több példám is van rá. Nagy hibának tartom, amikor valaki az alapján szelektálja a zenegyűjteményét, hogy melyik albumot tudja szépen megszólaltatni a technika. Ennek pont fordítva kellene történnie, tehát a kedvenc zenéinkhez kell megfelelő technikát választanunk. És ha valaki hozzám hasonlóan mindenféle zenét hallgat otthon, akkor neki is csak egy univerzális rendszer lesz megfelelő.

No de mi?

Hogy

Van esetleg még valami tanácsod komolyzene hallgatásához?

Pedig most itt a lehetőség, hogy megmondd, Te mit javasolsz
Ha már itt tartunk, engem is érdekel.

No de mi?

Zenehallgatáshoz tanács tőlem? Már így is túlságosan rátelepedtem a topikra.

Pedig most itt a lehetőség, hogy megmondd, Te mit javasolsz
Ha már itt tartunk, engem is érdekel.

Van esetleg még valami tanácsod komolyzene hallgatásához?
Zenehallgatáshoz tanács tőlem? Már így is túlságosan rátelepedtem a topikra.

Minden esetre érvényes választ nem lehet adni a kérdésre, hiszen helyszínenként erősen eltér a koncerttermek és a színpadok kialakítása. Általában a nézőtér 10-15. sora az a hely, ahonnan már egységesen halljuk a zenekart, de még nem keveredik túl sok visszaverődés a direkt hangzáshoz, no és az akusztikus hangszerek is úgy vannak kialakítva, hogy ilyen távolságból szólaljanak meg helyesen egy szimfonikus zenekar eredeti belső arányai. (Nem véletlen, hogy ezek a legdrágább jegyek.) Hangfelvételeknél is nagyjából az ott megélhető hangzásra törekednek az alkotók. Vannak persze kivételek, pl egy templomi kórus felvételnél szándékosan többet mutatnak meg a helyszín atmoszférájából, mert a hallgatóság így, sok zengéssel szokta meg ezeket a műveket. Egy zajos, rossz akusztikájú teremben pedig kénytelenek vagyunk közeli mikrofonozást alkalmazni és igény esetén utómunkában teremtjük meg az elvárt térhangzást.
Köszönöm!
Van esetleg még valami tanácsod komolyzene hallgatásához?

Az érdekelne, hogy nagyjából melyik része a nézőtérnek az, amire hasonlítani szándékolt egy tipikus komolyzenei fölvétel? Már ha egyáltalán van ilyen...
Minden esetre érvényes választ nem lehet adni a kérdésre, hiszen helyszínenként erősen eltér a koncerttermek és a színpadok kialakítása. Általában a nézőtér 10-15. sora az a hely, ahonnan már egységesen halljuk a zenekart, de még nem keveredik túl sok visszaverődés a direkt hangzáshoz, no és az akusztikus hangszerek is úgy vannak kialakítva, hogy ilyen távolságból szólaljanak meg helyesen egy szimfonikus zenekar eredeti belső arányai. (Nem véletlen, hogy ezek a legdrágább jegyek.) Hangfelvételeknél is nagyjából az ott megélhető hangzásra törekednek az alkotók. Vannak persze kivételek, pl egy templomi kórus felvételnél szándékosan többet mutatnak meg a helyszín atmoszférájából, mert a hallgatóság így, sok zengéssel szokta meg ezeket a műveket. Egy zajos, rossz akusztikájú teremben pedig kénytelenek vagyunk közeli mikrofonozást alkalmazni és igény esetén utómunkában teremtjük meg az elvárt térhangzást.

Kedves Fapaci!

Engem egy valamennyire közérdekű kérdés foglalkoztat, végül is azért nem pm-ben írom.

Komolyzenei felvételek esetében az akusztika. Személyes tapasztalatom, de amúgy tök logikus is, hogy élő hangversenyen meglehetősen függ a hallott hangzás a hely megválasztásától, ezzel kísérletezni is szoktam, szándékosan.

Az érdekelne, hogy nagyjából melyik része a nézőtérnek az, amire hasonlítani szándékolt egy tipikus komolyzenei fölvétel? Már ha egyáltalán van ilyen...
(Mondjuk hihetőleg nem célja a hangmérnöknek az első sor jobb szélét idéző hangzást (brumm-brumm.. ), produkálni, de lehet, hogy a karmester mögött közvetlen hallhatót (ezt kedvelem) sem, vagy gondolom nem is a 3-4-dik emeleten hallhatókat szeretné idézni.)

A dolgot nyilván tovább bonyolítja, hogy hol is mivel hallgatjuk vissza fölvételt, de induljunk ki abból, hogy mi a hangmérnök célja. Tegyük föl, hogy jó hangsugárzókkal, szabályos háromszögben, nem pedig fejhallgatóval történik a visszahallgatás, fülessel külön műfaj...

Szegény megboldogult Barátom Tóbel Béla sok anekdotát mesélt----

Nem akarok senkit megbántani, de úgy látom, hogy a hangmérnök munkája is olyan, mint a foci, vagy az orvoslás - mindenki ért hozzá!
Csak a hangmérnök nem.

Nem akarok senkit megbántani, de úgy látom, hogy a hangmérnök munkája is olyan, mint a foci, vagy az orvoslás - mindenki ért hozzá!
Bizony....ebben az országban mindenki ért mindenhez....de nagyon.....sajnos...
Példaképpen találkoztam már itt olyan fórumtárssal aki azért nem vette meg a 220-as kábelem,mert saját bevallása szerint nem tud rá tenni dugót!
Ez fájt....de ......nagyon!

Nem akarok senkit megbántani, de úgy látom, hogy a hangmérnök munkája is olyan, mint a foci, vagy az orvoslás - mindenki ért hozzá!

Szerintem ez mindent visz. Megmutatja milyen nehez egy hangmernok munkaja.

öcsém egy bizonyos mhelyen dolgozik , a háttérben van, és miután 35 éve zenél, és ért is hozzá, van rálátása, ráhallása a dolgokra.
ő szokott mesélni egyes sztárolt énekes(nők) hangbéli (nem)tudásáról, hogy mennyivel másképpen hangzik kifelé a nézők felé, mint "befelé"...

Szerintem ez mindent visz. Megmutatja milyen nehez egy hangmernok munkaja.

no komment:
https://www.youtube.com/watch?v=Se6G_Lwtxl8#t=104

Én nem ostorozom véletlenül sem a hangmérnököket. Minden szakmában van jó és rossz szakember, ez alól nincs kivétel. Amiről pl most én beszélek, ott nem is hangmérnök volt, max hangmester, de lehet még az sem. Egyébként én a kis színpadról írtam, ami egy téren volt, az épületek ennél jóval messzebb, de persze ott is visszhangzott rendesen. Viszont a fúvósok is hangosítva voltak. Én kifejezetten arra szerettem volna rámutatni, hogy mivel a rossz idő miatt alig voltak nézők, tök felesleges volt csutkára tekerni, ami valamiért a hangosításban alap?, ezen a rendszeren lehetett volna egy sokkal élvezhetőbb, egységesebb megszólalást eszközölni. És ami érdekes, rengeteg hangmestert képeznek ebben az országban, Ők hol vannak? Még egy pillanatra visszatérve az anyagi oldalhoz. Ezért a hangosításért 2Ft is sok. Viszont amiről mindenki jókat mondott, sajnos nekem nem volt szerencsém hozzá, pedig közel is lakom, az a Dzsesszmély fesztivál volt, ahol a Magyar Rádió hangosított állítólag frenetikusan, legalábbis az utolsó 2 év kivételével. Mondjuk ott a motyó se volt kutyaütő állítólag.Én is közel lakom (szomszéd falu) Neszmélyhez, ki is szoktam menni a koncertekre, legtöbbször tényleg jó volt a hangosítás, a neszmélyi borok pedig még tovább javították az élményt

A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.