Milyen gyönyörű, csakugyan, ez a két hangdoboz.
Nem tudom, mikor kezdte az Altec a képen látható, házi hifi-hangsugárzók gyártását. A Voice of the Theatre (VOTT) kis modelljéből, az A7-esből kifejlesztett otthoni változat csak annyiban különbözött az eredetitől, hogy mindkét hangszórót és a tölcsért is belerakták a dobozba, a doboz pedig finom keményfa-furnért kapott a mattszürke festék helyett, sőt még hangszóró-selymet is. (Tényleg, hogy nevezik manapság azt a textilt – már sok évtizede nem selyem ez –, amellyel a hangszórókat védeni szoktuk?) Ilyenek a hangdobozok a fényképen. Az általam felrakott, ősi, zöld prospektus végén is ilyen látható, de hangszóró-selyemmel burkolva: az A7W. Nem tudom, milyen szót takar a W, de jelentése bizonyára: de luxe. Az A7W tetején, mint a sima A7-esén, 811B tölcsérre dolgozó 806-os, nyomókamrás hangszóró volt (a nagyobbik fajta A7-esen 511B/802), az alsó 416-os pedig előre, a középtölcsérbe sugárzott, azt az energiát pedig, amelyet hátrafelé sugárzott, mélyreflex-doboz hasznosította. Egyszer aztán ráébredtek, hogy hiába rakják díszes hangdobozba, egy pár VOTT, még ha csupán A7-es is, az átlagos lakószobában nehezen fér el. A rendszer egyetlen elhagyható eleme a középtölcsér volt. Középtölcsér nélküli, tiszta mélyreflex-doboz a 60-as években kihozott, otthoni A7-tömörítvény, a 846A Valencia. Hangossága persze meg sem közelíti a középtölcséres A7-esét, de még mindig nagyon hangos, és hangja is hasonló jellegű, ami nem meglepő, hiszen hangszóró-készletük teljesen azonos. A 70-es évek közepén jött ki a 846B Valencia (kisebb módosítások), aztán a 19-es (előkelően: Nineteen). Ebben alul nem 416-8Z vagy 416-8A van (ezek azonosak, csak a Z-n nincsen díszfelirat, és ezért nem is vaskalapos), hanem a szintén AlNiCo-mágnesű, kissé szerényebb fluxusú 416-8B. (Ahogy a divatot figyelem: mintha Amerikában és Németországban inkább a B-t, Franciaországban és Japánban inkább az A-t (Z-t) részesítenék előnyben.) A 19-es felül sem azonos a Valenciával: a 811B tölcsérbe itt nem 806-8A nyomókamrát szereltek, hanem az erősebb 802-es nyomókamra egy korszerűbb változatát. A korszerűsítés még hagyján, de a mélyhangszóróhoz már a 806-os is aránytalanul hangos volt (tölcsér). A 802-est még jobban le kell szabályozni, hogy a hangsugárzót hallgatni lehessen.
Ez lenne tehát a VOTT (a kis A7-es) szalonváltozatának története. Először az A7W (a prospektusban, aztán a Stokowski-képen), aztán a Valencia, aztán a Model 19. Tulajdonképpen van még egy állomása a történetnek. A 90-es évek közepén kihoztak még egy ilyen kétutas, otthoni zenehallgatásra is alkalmas VOTT-ot, az akkori Mantaray-tölcsérrel, az akkori, ferritmágneses hangszóró-készlettel. Pompázatos nevet kapott: M500 Maestro. De ez már a bukás idején történt; alig forgalmazták, és lehet, hogy ebből már csak Altec-szürke példányok készültek.
Ha egy kicsit vártok, bemutatok nektek egy szép 846B Valenciát. Pontosabban 846U Unfinished-et. Így hívták, Befejezetlennek, mint Schubert 8., h-moll szimfóniáját. Nem kapott szép dió-, csak nyírfafurnért, nem kapott szép előlapot sem. Olyanoknak készült, akik a lakásuk vagy stúdiójuk színére maguk fogják befesteni, a hangszóró-selymet meg úgyis leveszik. Először egy prospektus.