Igen, az élő zene nem nagyon bír a hifiben valamiféle minőségre vonatkozó itélet meghozatalára kitalált jellemzőkkel.asebestyen írta: ↑2019.03.15., pén. 08:23Az hangosítatlan élőzene részletessége attól függ, hány hangszer és énekhang szólal meg. Felbontás az zenében nincs.
Namost hogy ebből az adott koncerten mit hallok, az függ a távolságtól a műsorforrás és köztem, illetve az iránytól is, így már élőben ugyanazon eredő hangból többféle élményt lehet összeszedni pusztán attól, hogy hová ülök, állok.
Ha ezt a koncertet rögzíteni szeretnénk, akkor mit rögzítsünk és hogy? A legideálisabb nézőtéri pozíció hangját, a karmesteri pozíció hangját vagy hangszerenként közelmikrofonozva? Az atmoszférát, az energiák megjelenítését/arányait, a vonók szálszakadásának hangját, a kotta lapozást, a lélegzetvételt, székreccsenést vagy mit?
Mit csináljunk a felvétellel miután megvan a nyersanyag? 1 dolog tuti, ne a bugyuta hifistához próbáljuk igazítani, amit úgyse lehet, mert ahány féle, annyi hülyeséget akar.
Aztán jön mondjuk végre az otthoni meghallgatás a valamilyen hifi láncon. Abszolút értelemben véve a hifi rendszerek 99%-a szar, ha az a kérdés, hogy mennyire valós.
Hifi rendszerek felbontása: javarészt egy hatalmas bullshit. Egy nagyítót tologatunk jobbról balra a frekvenciameneten. Ugyanazon rendszeren, változtatás nélkül meghallgatva egy zenei anyagot, a következő meghallgatásokkal egyre több információt fogadunk be. Pedig az ugye az első lejátszásnál is ott volt már. Aztán mikor a kedvenc zenei anyagunkat meghallgattuk már ezerszer, minden hangot ismerünk, a jó hifista megunja és elkezdi hiányolni az újabb finomságokat, részleteket. Mit csinál? Kicserél valami szart, kábelt, betesz egy alátétet, rátesz a cuccra valami csodazsákot. Ettől valami történik, ha más nem, akkor annyi, hogy egy részét a hangfrekvenciás sávnak kiemeli vagy épp elnyeleti, esetleg energiáit eloszlatja. Van ennek egy sokkal egyszerűbb és esetleg olcsóbb módja is, arrébb kell ülni 10 centit, pont ugyanez fog történni.
Nyilván vannak rendszerek közt minőségi különbségek, de messze nem annyi és nem úgy, ahogy ide sokszor leírtuk. Egyszerűen az ember szereti a számára fontos dolgokat kihangsúlyozni, akár túltolni is. Szövegnél szövegkiemelővel, képnél HDR-rel, szaturációval, autónál optikai tuninggal, ételnél ízfokozókkal, stb.
Mi értelme az egész felbontás hajhászásnak? Semmi. Az emberek többsége nem is fogja fel egy alap CD minőséggel elérhető hangcunami információhalmazának java részét elsőre, de még másodikra se. Jóval saját határaink fölé akarjuk tolni a rendszer képességeit. Minek? Ha nem értünk a zenéhez, a hangokhoz, hogy fogjuk tudni, jól csináljuk-e abszolút értelemben, amit csinálunk? Sehonnan, ezért van a sok csere-bere, ezért van a 2db fél centis kék golyónak vagy bárminek világmegváltó felbontásnövelő, valós hangszerhangok felé vivő hatása. Lótúrót. Az emberi érzékelési, információ-feldolgozási játékainak "áldozatai" vagyunk, mindannyian. Persze ki jobban, ki kevésbé. De, aki kevésbé, az biztos nem hifin szocializálódott, hanem komoly szinten műveli a zenét.
Minden megváltozik, értelmet nyer, ha a hifire másként tekintünk, mint egyfajta egyedi, a tulajdonosának élményt szerző eszközkupacra. Viszont akkor sajnos másként is kell fogalmazni, el kell felejteni a valós hangszerhangokat, a valós színpadot és a saját élményeket, érzéseket leíró szavakat kell használni.
Ez nehéz. De talán korrektebb.
Valamikor talán kb egy éve és itt is feltöltöttem egy pár perces, egy kb a 6-8 sor táján elhelyezett Royer ribbon sztereó mikrofonpárral készített vonós zenekari felvételt. Csak hogy halljuk mit hallana a mikrofon, ha a nézőtéren lenne és ha nem lenne masztering, meg dinamika processzálás. Úgy hiszem eléggé tanulságos. Ilyen felvétel, ebben a formájában soha nem jelenhetne meg mainstream kiadónál. Mert kvázi hallgathatatlan egy átlag zenehallgató rendszerén és környezetében. Miközben fakszimileként igen percízen visszaadja az elő eseményt, a néző, hallgató perspektívájából.
Itt is idéztem már Csontos István véleményét, amit nagyon sok tízmillió forintnyi hifi eszköz megvásárlása után magam is hiszek és maximálisan egyetértek vele: az eszközcserélgetés elsősorban arról szól, hogy megtanuljunk a magunk hangzásideálját, igényét, hogy megtanuljuk a hangokból kihallani a zenét és ezt nem lehet másképpen elérni, mint nagyon sok koncertre járással, akár hangosított, akár akusztikus legyen is ott a zene.
