Gary Cole hangmérnök, aki a Chandos producere, meg Sophie, isszák a kávét, az asztalon ott az Elizabethan Virginals Music előzetes borítóterve. Gary nyomja a szöveget, hogy ez egy spéci 24 bit 96kHz-es felvétel, Sophie kicsit üres szemmel nézi, Gary megint, hogy ez képzeld, 48 dB plusz dinamikát jelent ám, Aha, tényleg, nyöszörgi Sophie, Gary tovább, hogy ezt a hátsó borítón, elég nagy betűmérettel ki fogjuk majd írni, mert ez fontos, jó, Sophie?, - Az én finom virágmintás hátteremre, amin egy hetet dolgoztunk a grafikussal???, Sophie szeme szikrát hány, Na azt már nem, egy nagy frászt az egész kib@szott hifizésetekre, és sutty, benyomja a maradék kávét Gary arcába, a kávé csurog Gary szakállán, az ajtót Sophie úgy becsapja, hogy kireped a fal körben...
Másnap.
Chandos stúdió.
Ülnek a lehallgatószobában.
BBC monitorok, (mert Angliában vagyunk), megy a 17. track, a Chromatic Pavan.
Gary, a szakálla még ragad egy kicsit, odanyújtja az új tervet, ahol a virágminta is maradt, meg a hifis szöveg is, csak egészen kicsi betűkkel, beleszőve a mintába... egész éjszaka ezen gondolkoztak a grafikussal.
Sophie megnézi, és közben megy a zene, hallja azt a végtelen finom csusszanást, azt az alig hallható kattanást, ahogy a pengető toll leválik a húrról, és valahogy azt érzi, hogy már nem is haragszik....
Nagyon szeretem ezt a lemezt.