A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.
Tisztelt Fórumtársak!
Annak érdekében, hogy fenntartsuk ezt a szigetet, szükségünk van bevételre. Te is támogathatsz minket, ha azt szeretnéd, hogy sokáig és stabilan tudjunk működni. Amennyiben élsz ezzel a lehetőséggel, azt mi megköszönjük! viewtopic.php?f=100&t=199327
A belinkelt New Yorker-cikk szerzője Oroszország-szakértő...
Nem olvastam a cikket, hanem a fórumokon visszatérő, az alábbihoz hasonló, a film hitelességét dicsérő kijelentésekre reagáltam:
"...megdöbbentő hitelességgel, és szívszorítóan autentikus módon mutatja be az 1986 áprilisában történt atomkatasztrófa minden mozzanatát."
No ezt mégis milyen módon ítéli meg bárki is, aki nem volt közel a tűzhöz?
Akik kritizálják, hogy nem teljesen hű a valósághoz a története, azok azért gondolják végig. Ha doku filmet csinálnak, fele ennyien nem nézték volna meg...
Talán érdemes lenne végiggondolni, miféle "igazságot" várnak el néhányan. Ha csak a történések mutatnánk be kronológiai sorrendben, abból felvállalható, sajnálható, utálható szereplők, emberi érzelmek nélkül nem lesz film és ahogy írod, néző sem. Nekem természetesen fogalmam sincs, a filmben bemutatott események mennyire valóságosak, pedig már bőven éltem annak idején, de információt persze akkoriban nem kaptunk, internet sem volt, csak kétes pletykákból és ismeretlen eredetű találgatásokból próbáltunk kiszotyolázni valamit az eget kémlelve, aztán pár héttel később már nem foglalkoztunk a témával. Akik most hitelességet emlegetnek a film kapcsán, talán párttagok voltak a 80-as években, vagy éppen atomfizikusok, mert szerintem más nem képes megítélni a hitelességet, így hát lényegtelennek gondolom ilyen dicséreteket/kritikákat. A film elérte céljait, beszédtémává tette az atomenergia erejét és ebből eredő veszélyeit, amiket az emberi gyarlóság négyzetre emelhet, az eddigieknél sokkal több információt szolgáltatva megvilágította életünk egyik legsötétebb történetét, no és persze komoly bevételt is hozott, hiszen a filmgyártás legfőbb célja még mindig a profit, nem a nyers igazság megmutatása.
A belinkelt New Yorker-cikk szerzője Oroszország-szakértő, két könyvet is írt: az egyiket Putyin hatalomra jutásáról, a másikat a totalitarianizmus újabb keletű fejleményeiről Oroszországban. Talán tudhat a hatalom természetéről egyet mást. Talán nem annyit és úgy, mint mondjuk Politkovszkaja tudott. De nem kellett sem atomfizikusnak lenni, sem párttagnak a nyolcvanas években, hogy ezekről a kérdésekről elmerengjen az ember. Bár az ismeretek hiteles forrásból történő beszerzése nyilván nem árt. Azt, hogy egy történelmi témát feldolgozó film kapcsán a hitelesség kérdése teljesen irreleváns, szerintem védhetetlen állítás.
Akik kritizálják, hogy nem teljesen hű a valósághoz a története, azok azért gondolják végig. Ha doku filmet csinálnak, fele ennyien nem nézték volna meg...
Talán érdemes lenne végiggondolni, miféle "igazságot" várnak el néhányan. Ha csak a történések mutatnánk be kronológiai sorrendben, abból felvállalható, sajnálható, utálható szereplők, emberi érzelmek nélkül nem lesz film és ahogy írod, néző sem. Nekem természetesen fogalmam sincs, a filmben bemutatott események mennyire valóságosak, pedig már bőven éltem annak idején, de információt persze akkoriban nem kaptunk, internet sem volt, csak kétes pletykákból és ismeretlen eredetű találgatásokból próbáltunk kiszotyolázni valamit az eget kémlelve, aztán pár héttel később már nem foglalkoztunk a témával. Akik most hitelességet emlegetnek a film kapcsán, talán párttagok voltak a 80-as években, vagy éppen atomfizikusok, mert szerintem más nem képes megítélni a hitelességet, így hát lényegtelennek gondolom ilyen dicséreteket/kritikákat. A film elérte céljait, beszédtémává tette az atomenergia erejét és ebből eredő veszélyeit, amiket az emberi gyarlóság négyzetre emelhet, az eddigieknél sokkal több információt szolgáltatva megvilágította életünk egyik legsötétebb történetét, no és persze komoly bevételt is hozott, hiszen a filmgyártás legfőbb célja még mindig a profit, nem a nyers igazság megmutatása.
Chernobyl:
Miért Csernobilban volt a tárgyalás?
Még most is radioaktív, pár óránál többet nem is szabad/lehet ott tartózkodni.
Tavaly ment a Natgeo-n az Urán c. sorozat, abban is volt róla szó.
De azt is hozzá kell tegyem, hogy amint megszoktam, elkezdtem figyelni arra, hogy hogyan játszottak finoman az akcentusokkal, és azt kell mondjam, rendkívül ízlésesen csinálták.
Igen egy angol nyelvű filmnél mindig nagy szerepe van a dialektusnak, amit a magyar szinkron már nem képes visszaadni.
Szerintem itt kimondottan van létjogosultsága a dramatizációnak, és nem fair azt mondani, hogy aki kritizálja, az gondoljon bele, milyen dokumentumfilm lett volna belőle. Itt épp az a lényeg, hogy ez dramatizáció, vagyis a valós eseményekre épülő történetről van szó, mely mindazonáltal nem dokumentumfilmként van elmesélve. És persze, hogy lehet kritizálni, miért ne lehetne, de nyilván nem feledve az érdemeit.
Ami az angolt illeti: az elején engem is idegesített, pontosan a tárgyi kultúra nagyon precíz rekonstrukciója ellenében. Persze, hogy meg lehetett volna csinálni orosz-ukrán szinkronosra, ha már történeti hűségről van szó. De azt is hozzá kell tegyem, hogy amint megszoktam, elkezdtem figyelni arra, hogy hogyan játszottak finoman az akcentusokkal, és azt kell mondjam, rendkívül ízlésesen csinálták. Ez itt nem sok-sok Sean Connery, aki minden szerepét ugyanazzal a dialektussal nyomja, legyen éppen James Bond vagy orosz tengeralattjáró-parancsnok.
Engem speciel kimondottan idegesít, hogy egy (volt) Szovjetúnióban játszódó, orosz (ok, ukrán) anyanyelvű, hús-vér emberek történetét az HBO képes volt angolul "hagyni". Kénytelen vagyok magyarul nézni.
az orosz trekkeren kellene megnézni, van-e hozzá "szinkron"
Az első részt megtaláltam annak idején orosz "szinkronnal" (egy monoton női és egy férfi hang az összes szerepben), de nézhetetlen volt. Náluk olyan a szinkron, amit nálunk a 80-as években a hang alámondásos agyonmásolt VHS kazettákon élvezhettünk.
Engem speciel kimondottan idegesít, hogy egy (volt) Szovjetúnióban játszódó, orosz (ok, ukrán) anyanyelvű, hús-vér emberek történetét az HBO képes volt angolul "hagyni". Kénytelen vagyok magyarul nézni.
az orosz trekkeren kellene megnézni, van-e hozzá "szinkron"
Engem speciel kimondottan idegesít, hogy egy (volt) Szovjetúnióban játszódó, orosz (ok, ukrán) anyanyelvű, hús-vér emberek történetét az HBO képes volt angolul "hagyni". Kénytelen vagyok magyarul nézni.
Akik kritizálják, hogy nem teljesen hű a valósághoz a története, azok azért gondolják végig. Ha doku filmet csinálnak, fele ennyien nem nézték volna meg...
Nekem is nagyon tetszett a Chernobyl, de éreztem, hogy hasonló reakció is érkeznek előbb-utóbb a sorozatra.
"Mivel a minisorozat Oroszországban is pont olyan sikeres lett, mint mindenütt, ahol bemutatták, és elég jó sajtója volt a független médiában, Putyinék két dolgot tehettek: vagy beállnak mögé, és azt kockáztatják, hogy a szavazóbázisuk ezt gyengeségnek látja, vagy igyekeznek elbagatellizálni a széria jelentőségét, kiemelik a hibáit, esetleg szimplán hazudoznak róla.
PUTYINÉK A MÁSODIK MEGOLDÁST VÁLASZTOTTÁK." https://index.hu/kultur/media/2019/06/0 ... wrib0lFuJs
s némileg háttérbe szorult a rendszer, meg az áldozatok, hozzájuk képest.
A szomorú igazság ( amit írtam, és ez is általánosságban értem nem csak konkrét erröl a minisorozatra) hogy valójában is a rezsim oldaláról ihattérbe szorultak sokan.
Szerintem a kritika annyiban érhetné ezeket a fél dokumentum, fél tudományos filmeket hogy annyira jók hogy az ember elhiszi hogy így van, volt. Nem tudatosítják hogy ez részben a képzelet szüleménye, fikció, stb.
Mert mint film rendben van, és az ember kíváncsi ia feldolgozott esemenyekre, dolgokra, csak azt nem tudja hogy valójában mennyi is igaz belőle, mi is igaz belőle, mennyi az alkotói szabadság.
Itt ez megtörtént, a feliratok révén a film végén, ld.: Komjuk alakja. Inkább csak azzal van probléma, hogy a történet az nyugati maradt: hősnarratíva, az igazsághoz ragaszkodó, azt kereső tudósokkal, s némileg háttérbe szorult a rendszer, meg az áldozatok, hozzájuk képest. Ezzel együtt is elképesztő alkotásról van szó, persze.
Szerintem a kritika annyiban érhetné ezeket a fél dokumentum, fél tudományos filmeket hogy annyira jók hogy az ember elhiszi hogy így van, volt. Nem tudatosítják hogy ez részben a képzelet szüleménye, fikció, stb.
Mert mint film rendben van, és az ember kíváncsi ia feldolgozott esemenyekre, dolgokra, csak azt nem tudja hogy valójában mennyi is igaz belőle, mi is igaz belőle, mennyi az alkotói szabadság.
Angol tudás hiányában nem tudom elolvasni. Mindazonáltal felhívnám a figyelmet arra a jelenségre, ha valami sikeres a világban. Akkor az egy kisebb csoportot erősen irritálni szokott. Legyen ez bármi, azonnal elkezdik ízekre szedni, bizonyítván, h nem is olyan jó az. A csernobil sorozat számomra történelmet ír, egy ütős sorozat, ami nem a szokványos mai Halálos Iram féle tulajdonságokkal kápráztatta el a nézők millióit. Egy ilyen eseménynél rettenetes nehéz, sőt lehetetlen a 100% pure igazságot kideríteni, vászonra vinni. Gondoljunk csak bele, a Hableány katasztrófáját, hányféle kamu fogja megszínezni. A felelősök mindig kamuznak, ködösítenek, homályosítanak. Ilyen mértékű tragédiánál számomra megengedettek azok a filmes eszközök, amik tapinthatóvá teszik számunkra, h érzelmileg átéljünk egy ilyen eseményt. Kiváló példa erre Cameron szerelmi szála a Titanicban. Szóval megengedettek ilyen eszközök, még ha némiképp csúsztatás, esetleg olyan szereplő, aki nem is létezett. A filmes célja a fontos. Azt mondom kritizálni a világ legkönnyebb dolga, készítsék el jobban, mutassák meg, h nekik jobban megy ez. A Youtube-n fent lévő sok részes dokumentum film, eredeti felvételekkel, érdekes, de megmarad dokumentum filmnek. Nem tudja beszippantani a nézőt, tárgyilagos, nincs meg az a hatása, ami egy nagy vásznas filmnek van, ha az nagy ritkán jól sikerül. Az Oroszokról meg szinte mindent elhiszek, nemrég volt egy tengeralattjárójuk, mondanom sem kell tisztán megcsinálták ugyanazt a viselkedési formát. Pedig a két dolog közt eltelt majdnem két évtized. A mentalitásuk egy kicsit sem változott. Legyen titok, kamu ide, kamu oda, nehogy trébe maradjunk, emberek mehetnek a lecsóba, hozzátartozóknak hallgass, nekik is kamu. Aztán a végén magukat járatják le, x áldozattal a hátuk mögött. Ahelyett, h az elején engednék a nemzetközi segítséget...................
Sokat töprengel a Csernobil című sorozaton, és bár alapvetően tetszett, vannak/voltak dolgok vele kapcsolatban, melyek zavartak, és nagyon nehezen fogalmaztam meg őket. Ha valaki hasonló cipőben jár, vagy csak egyszerűen érdekli, mit csinált jól és mit rosszul a sorozat, akkor érdemes elolvasni ezt az angol nyelvű cikket.
Elolvastam a cikket, köszi a linket.
Bevallom, irigyellek, hogy - még ha nem is tudtad megfogalmazni, mi az - érzékeltél valamit, ami miatt nem tetszett annyira. A korunk azonos, én viszont Erdélyben, vagyis a szovjethez hasonlítható totalitárius diktatúrában töltöttem életem első 18 évét, és tényleg nem tűnt fel semmi “zavaró” a sorozatban, akárcsak több helyen is, a Szovjetunióban felnőtt emberek “tollából” született kommentek szerzőinek, akik ömlengve méltatják a sorozatot a korhűsége miatt - minden szempontból.
Igen, a cikk írójának minden bizonnyal igaza van, viszont egy kicsit túl sokszor használja a “lie” (hazugság) szót, véleményem szerint inkább filmes csúsztatásokról van szó, és ha jól tudom, ez a játékfilm-minisorozat nem állítja magáról, hogy a százszázalékos dokumentarista igazságot mutatná be. Amit valószínűleg (talan) amúgy is nagyon nehéz megállapítani.
Szerintem még így is elképesztően minőségi teljesítmény ez egy nyugati filmes stábtól, nyugati színészekkel.
(mit mondana pl. ugyanez a szerző az oroszok által készített Szaljut-7-re? Még az összehasonlítás is méltatlan lenne, pedig a Szaljut-7 sem egy rossz film...). “Terribly wrong”? Ez azért talán túlzás. De legyen bármilyen jó egy film, úgyis akadni fog egy-két szakértő, aki lehúzza a sárga földig.
Ebben nagyjából egyet is értünk. Viszont ha a cikk túlzásaival nem is lehet egyetérteni, arra azért rámutat, hogy hogyan esik áldozatul a történet egyfajta hősnarratívának (pl. hogyan sikkad el a tűzoltó feleségének a történe), és hogy mennyire félrevisz helyenként a hatalmi viszonyok ábrázolása szempontjából (ki mindenki nem mondhatta-tehette volna azt, amit a film fikciója szerint).Csak azért linkeltem be a cikket, mert ha valami tetszik, és ha valami ennyire fontos, mint ez a sorozat (hiszen jó eséllyel tölti be a Csernobilról való gondolkodás eddigi űrjét), akkor muszáj rajta el is gondolkodni.
Sokat töprengel a Csernobil című sorozaton, és bár alapvetően tetszett, vannak/voltak dolgok vele kapcsolatban, melyek zavartak, és nagyon nehezen fogalmaztam meg őket. Ha valaki hasonló cipőben jár, vagy csak egyszerűen érdekli, mit csinált jól és mit rosszul a sorozat, akkor érdemes elolvasni ezt az angol nyelvű cikket.
Elolvastam a cikket, köszi a linket.
Bevallom, irigyellek, hogy - még ha nem is tudtad megfogalmazni, mi az - érzékeltél valamit, ami miatt nem tetszett annyira. A korunk azonos, én viszont Erdélyben, vagyis a szovjethez hasonlítható totalitárius diktatúrában töltöttem életem első 18 évét, és tényleg nem tűnt fel semmi “zavaró” a sorozatban, akárcsak több helyen is, a Szovjetunióban felnőtt emberek “tollából” született kommentek szerzőinek, akik ömlengve méltatják a sorozatot a korhűsége miatt - minden szempontból.
Igen, a cikk írójának minden bizonnyal igaza van, viszont egy kicsit túl sokszor használja a “lie” (hazugság) szót, véleményem szerint inkább filmes csúsztatásokról van szó, és ha jól tudom, ez a játékfilm-minisorozat nem állítja magáról, hogy a százszázalékos dokumentarista igazságot mutatná be. Amit valószínűleg (talan) amúgy is nagyon nehéz megállapítani.
Szerintem még így is elképesztően minőségi teljesítmény ez egy nyugati filmes stábtól, nyugati színészekkel.
(mit mondana pl. ugyanez a szerző az oroszok által készített Szaljut-7-re? Még az összehasonlítás is méltatlan lenne, pedig a Szaljut-7 sem egy rossz film...). “Terribly wrong”? Ez azért talán túlzás. De legyen bármilyen jó egy film, úgyis akadni fog egy-két szakértő, aki lehúzza a sárga földig.
All-in-one Hifi: NAD M33 → Audio Physic Classic 20
Sokat töprengel a Csernobil című sorozaton, és bár alapvetően tetszett, vannak/voltak dolgok vele kapcsolatban, melyek zavartak, és nagyon nehezen fogalmaztam meg őket. Ha valaki hasonló cipőben jár, vagy csak egyszerűen érdekli, mit csinált jól és mit rosszul a sorozat, akkor érdemes elolvasni ezt az angol nyelvű cikket.
Utolsó epizódját tekintettem meg a Csernobil c.sorozatnak, mely megdöbbentő hitelességgel, és szívszorítóan autentikus módon mutatja be az 1986 áprilisában történt atomkatasztrófa minden mozzanatát, és utóéletét. Korhű lenyomata az akkori korszaknak, az impotens politikai vezetésnek, valamint az elhibázott döntéseknek, mely a sok millió ember életét érintő és megpecsételő vonatkozásban mutatja be a történeti szál segítségével, hogy milyen intő jelként emlékezzünk vissza.
Megdöbbentő, súlyos, helyenként gyomorba vágó. Nincsenek szavak, csak néma csend, és torkomat fojtogató gombóc...
Utolsó epizódját tekintettem meg a Csernobil c.sorozatnak, mely megdöbbentő hitelességgel, és szívszorítóan autentikus módon mutatja be az 1986 áprilisában történt atomkatasztrófa minden mozzanatát, és utóéletét. Korhű lenyomata az akkori korszaknak, az impotens politikai vezetésnek, valamint az elhibázott döntéseknek, mely a sok millió ember életét érintő és megpecsételő vonatkozásban mutatja be a történeti szál segítségével, hogy milyen intő jelként emlékezzünk vissza.
Megdöbbentő, súlyos, helyenként gyomorba vágó. Nincsenek szavak, csak néma csend, és torkomat fojtogató gombóc...
61403361_3145086205521052_4613113897484812288_n.jpg (96.68 KiB) Megtekintve 2111 alkalommal