Lemezjátszó

[Rotox]

...szétnéznék a csövesek körül is.

viewtopic.php?f=32&t=116236&p=2384162&h ... a#p2384162

[iistván]

[/quote]

Az Obeliskben lévő phono kártya egy belépő megoldás, mégha jóféle is. Kérjél Zsolttól egy külső phonót egy jó táppal próbára.
[/quote]

Erre én is gondoltam, de szétnéznék a csövesek körül is. Persze esélyes, hogy végül Zsoltnál kötök ki.
Ahogy ez lenni szokott...

[asebestyen]

Üdv. Mindenkinek!
A témához: a zenészeket tényleg kevésbé érdekli az otthoni zenehallgatás minősége.
A gitár tanárom (manapság igen felkapott és tehetséges rock bandában játszanak minőségi zenét) otthon Yamaha HS8-asokat hallgat... Ő sem a hangminőséget figyeli első sorban, hanem az előadó játékát.

Más téma: az aláírásomban szereplő rendszerem van, jelentősen változtatni nem kívánok rajta, de mégis csak egy hobbi a zenehallgatás mellett a hifizgetés is.
Jelenleg az Obelisk-ben phono kártya van, így is minden szép és jó, de megfordult a fejemben, hogy az LP-hez illően esetleg egy csöves phono-val próbálkoznék.
Tudtok valamit ajánlani, amivel érdemes próbálkozni?
Vagy hagyjam az egészet, úgysem lesz lényegesen jobb?
LP-n alapvetően klasszikus / jazz zenéket hallgatok, a digitális világra marad a metal és az LP-ne meg nem lévő klasszikus

Az Obeliskben lévő phono kártya egy belépő megoldás, mégha jóféle is. Kérjél Zsolttól egy külső phonót egy jó táppal próbára.

[iistván]

Üdv. Mindenkinek!
A témához: a zenészeket tényleg kevésbé érdekli az otthoni zenehallgatás minősége.
A gitár tanárom (manapság igen felkapott és tehetséges rock bandában játszanak minőségi zenét) otthon Yamaha HS8-asokat hallgat... Ő sem a hangminőséget figyeli első sorban, hanem az előadó játékát.

Más téma: az aláírásomban szereplő rendszerem van, jelentősen változtatni nem kívánok rajta, de mégis csak egy hobbi a zenehallgatás mellett a hifizgetés is.
Jelenleg az Obelisk-ben phono kártya van, így is minden szép és jó, de megfordult a fejemben, hogy az LP-hez illően esetleg egy csöves phono-val próbálkoznék.
Tudtok valamit ajánlani, amivel érdemes próbálkozni?
Vagy hagyjam az egészet, úgysem lesz lényegesen jobb?
LP-n alapvetően klasszikus / jazz zenéket hallgatok, a digitális világra marad a metal és az LP-ne meg nem lévő klasszikus

[kaef2]

Annak idején, kb 13 éve indult egy sorozat a Gramofonban, ahol zenészek használtak komolyabb hifi rendszereket pár hétig és mondták el véleményüket egy cikk keretein belül. Az eszközöket és az installációt a Penna biztosította, anno

Ez volt az első cikk a sorozatban.
---------------------------------

„Ha ilyen készülékünk lenne, biztosan többet hallgatnánk zenét”

„Csak akkor törd meg a csendet,
ha mondanivalód szebb a csendnél.”
(indián mondás)

A 2006. tavaszi lapszámban ígéretet tettünk rá, hogy a következő, azaz a mostani megjelenéstől kezdve ismert, kitűnő magyar muzsikusokat szólaltatunk meg, akiket arra kértünk, hogy a Naim cég által összeállított – a Gramofon tavaszi számának 109. oldalán felsorolt elemekből álló – high-end berendezést fogadják otthonukba, használják, hallgassák, majd mondjanak el róla mindent, amit a készüléken való zenehallgatás közben éreztek, észleltek, megfigyeltek. Nagy örömünkre szolgált, hogy elsőként sikerült a Klukon Edit–Ránki Dezső zongoraművész-házaspárt megnyerni „ügyünknek”, akik szoros programjuk ellenére készséggel vállalták, hogy a májusi hetekben egy kicsit másképp hallgatnak zenét.

Bércesi Barbara



Rendkívül nyíltan, érdeklődően fogadta felkérésünket a házaspár, hogy ők legyenek az elsők, akikhez beköltözik a Naim cég által összeállított rendszer (CD-játszóval, integrált erősítővel, háromutas hangsugárzókkal és eredeti kábelekkel). Bár kértek egy kis gondolkodási időt, mert éreztek némi ijedtséget amiatt, hogy olyasmiről kellene véleményt mondaniuk – a zene megszólaltatásának módjáról –, aminek másfajta értelemben nevezhetők mestereinek, ráadásul sűrű gyakorlási rendjük, fellépéseik nehézzé teszik számukra a nyugodt, több órás zenehallgatást, mégis kötélnek álltak – s ahogy mondták, nem bánták meg döntésüket.

Hangzásélményeit eddig

egy teljesen hétköznapinak mondható, bár hi-fi minőségű berendezésen szerezte a művészházaspár. Túlnyomó részt CD-t hallgatnak, korábban DAT-ról hallgatták vissza koncertjeiket. Ahogy mondják, nem fordítottak különös gondot az eszközeik minőségére, mert a mesterségbeli tudást tartják fontosabbnak a hangzással szemben. Rengeteg feketelemezük is van, de azoknak az esetében is az volt mindig mérvadó számukra, hogy milyen zenemű milyen előadásban található a korongon.
„A hangversenytermek akusztikájával is hasonlóképp van az ember” – mondja Ránki Dezső. „Legyen bár kifogásolható a terem hangzása, egy idő után hozzászokik a fül, és kiszűri magának a lényeget, a művészi minőséget.” Klukon Edit hozzáteszi, hogy nagymértékben függ egy koncerttermi élmény és azon belül az akusztikus tér észlelése egy sor szubjektív tényezőtől. „A hallgatásban nem csak a fülünk vesz részt, minden zsigerünk «jelen kell legyen», teljes lényünkkel az előadásra kell tudnunk hangolódni, az előítéleteinket, előzetes elvárásainkat háttérbe kell tudnunk szorítani.”

„Érzelmi és intellektuális élmény volt annak idején a Kurtág György vezette nyírbátori zenei táborban Pablo Casals játékát hallani magnószalagon” – emlékszik vissza Klukon Edit. „Ott sem a hangminőség volt a mérvadó, hanem hogy a technika egyáltalán képes jelentős zenei eseményeket megörökíteni, és a jelen nem lévők számára élvezhetővé tenni azokat.”
Már 1970-től készültek lemezfelvételeik– idézi fel Ránki Dezső –, így a stúdióban használatos berendezések hangminősége ismert volt számukra, de akkoriban még szóba sem jöhetett, hogy az otthoni zenehallgatás hasonló színvonalat érjen el, így a két helyzetet az ember füle teljesen kettéválasztotta.

Manapság ritkán

és igen rendszertelenül hallgatnak zenét, leginkább akkor, ha egy új kiadvány felkelti az érdeklődésüket, vagy egy megtanulandó darabhoz keresnek illusztrációt – most épp A csodálatos mandarin négykezes változatának felvételét hallgatták ilyen céllal. Csak elvétve fordul elő, hogy egy lemezt kétszer is betegyenek a lejátszóba. „Négy-öt olyan előadó van, akinek a felvételei másodszorra még több élményt nyújtanak, nem pedig csalódást okoznak” – vallja be Ránki Dezső. „Valószínűleg a lemezhallgatásban is azt az egyszeri és megismételhetetlen élményt keressük, ami egy koncerten érhet bennünket, ezért is számottevőbb számunkra, hogy mi az a zene, ami szól, s az milyen hatást gyakorol ránk.” Soha nem hallgatnak semmit háttérzeneként, még ha karácsonykor az alkalomhoz illő művet tesznek is fel, arra sem tudnak nem odafigyelni.
Május első napjaiban

érkezett a készülék

Ránkiék otthonába, Dankó Péter és a Penna-Poor Kft. kollégái üzemelték be abban a tágas, fából készült helyiségben, amelyben a két művész gyakorol. A két gyönyörű hangversenyzongorán kívül kényelmes karosszékek állnak itt, előttük egy puha szőnyeg, egy hosszú polcon kották, összkiadások, a földig érő ablakokon át zöldellő borostyánlevelek tekintenek be. „Már az első perctől kezdve azt éreztük, hogy a készülék, ami beköltözött hozzánk, nem valamiféle akadály. Inkább olyan, mint egy jó zongora, ami segít abban, hogy azt halljuk, amit szeretnénk” – osztja meg velem érzetét Ránki Dezső. Klukon Edit hozzáteszi: „Ez a készülék kitűnően érzékelteti, milyen nagy szerepe van a zenehallgatásban a csendnek – mely sokszor értékesebb minden hangnál. Nagyon fontos, hogy csendet tud teremteni, illetve segít, hogy én magam csendben lehessek zenehallgatás közben.” Klukon Edit

első meghatározó élménye

az volt, amikor a Celibidache vezényletével előadott Bruckner-szimfónia hallgatása közben kipillantott az ablakon az esőáztatta borostyánlevelekre. „Úgy éreztem, hogy a leveleken megülő esőcseppek tükörszerű csillogása tökéletesen illeszkedik ahhoz a hangzáshoz, amely a muzsika lényegét tükrözi a hallgató felé. Nincs lehetőség a mellébeszélésre. Kiemeli és megsegíti azokat a minőségeket, amelyeket élőben és hangfelvételeken egyaránt megismertünk például Celibidachénál.” Nem elhanyagolható Ránki Dezső szerint az sem, hogy az általa megszokottnál nagyságrendekkel jobb hangzás előidézése mellett a készülék külső megjelenése is kellemes. Épp annyi funkció, s ennek megfelelően épp annyi gomb van rajta, amennyi feltétlenül szükséges. Nemes és egyszerű.
A bő két hét során, mialatt a készülék a házaspárnál vendégeskedett, csak klasszikus zenét hallgattak rajta – különböző előadóktól, műfajokban, apparátussal. Véleményük szinte teljesen egybehangzóan az volt, hogy akár Debussy zongoraműveket, akár Bruckner-szimfóniát, akár Dukay Barnabás-darabokat, akár kórusműveket hallgattak, mindenre egyaránt kitűnőnek bizonyult a rendszer. „Szinte”, mert Klukon Editnek az énekhangot egy árnyalattal kevésbé esett jól hallgatni a készüléken. Abban – mint annyi másban is – tökéletesen egyezett a vélekedésük, hogy

a zongorahang hihetetlenül jól szólt

a készüléken, kiváltképp Michelangeli zongorajátéka. Ránki Dezső még hozzátette: úgy érezte, hogy a szimfonikus zenekari művek szólamarányai világosan érzékelhetőek voltak, anélkül hogy kemény, analizáló hangzáskép állt volna elő.
Ezen a ponton kezdtünk el rajta elmélkedni, hogy vajon milyen etalonnak is kéne hogy megfeleljen egy „zenereprodukáló” készülék. Ránki Dezső így fogalmazta meg elvárását: „Az igazán fontos az, hogy az előadóművész rendelkezzen egy benne megérlelt mondanivalóval a megszólaltatandó műről, legyen képes azt átadni, s egy viszonylag semleges, ám kitűnő minőségű közegen keresztül ez meg tudjon érkezni a befogadóhoz. Ez a készülék tökéletesen megfelel ennek a célnak. Biztos, hogy egy ilyen jellegű berendezést tartanék megfelelőnek hosszú távra.” „Magyarul: itt maradhatna…” – nevet Klukon Edit. „Kinyitotta a fülünket egy másfajta minőségre. Varázslat van benne.”

ránki_naim_gramofon.jpg (100.76 KiB) Megtekintve 1879 alkalommal

Kb egy évvel később aztán vissza is jöttek és meg is vették a náluk teszten lévő rendszert. Ha jól emlékszem.

[kaef2]

Valóban a legtöbb zenészt nem igen érdekli a lejátszó rendszer.(Azért van kivétel is bőven!)
Ámde akkor miért akar minden zenész egyre jobb hangszert("highend hangszert?")???
Gyuri

A zenészek ( könnyű és komolyzenészek egyaránt ) egy része kurvára igénytelen magával és a közönségével szemben, sokuk zenét egyáltalán nem hallgat ( gyakorlásról inkább ne is beszéljünk ) mondván minek ( James Galway is azért hagyta ott a Berlini Szimfónikusokat (!) mert nem akart közöttük hangszeresen leépülni ). Én már annak is örülök ha Mozart nevét nem c-vel írják. Viszont az igényes és jól képzett előadó néha bekapcsolja otthon a Videoton hifit. Néha, mert aki egész nap a zene bűvöletében él annak már nem sok kedve van este is zenét hallgatni pláne ha egy jó nagy család várja haza sok extra munkával. Az ilyen ember minek venne magának drága letapogató rendszert ha nincs rá ideje bekapcsolni?

Azt azért vegyük észre hogy az élő zene teljesen más minőségi színvonalat képvisel egy aktív zenész számára mint a konzervzene mindennapi felmelegítése egy hifistának, legyen bár az adott album előadója a világ egyik legkeresettebb művésze is. A zenehallgatás valóban jó arra hogy sok felvételt és zenei koncepciót megismerhessünk. Mi. Mi akik nem konyítunk hozzá. Így lesz min csámcsogni a kocsmában a pultos kisasszonnyal, viszont a zenész általa nem megy elöbbre mert ezeket az interpretációkat leutánozni hallás után nem lehet. Youtube-ról sem lehet hangszert tanulni sem pedig stílusismeretet elsajátítani. Én csak nevetem azokat akik Bill Evans szaxofonos instrukcióit inhalálják nap mint nap annak reményében hogy egyszer majd ők is úgy fognak fújni mint ő mert a mester most végre elárulja nekik a nagy titkot és fellebbenti a sötét fátylat az elhallgatott nüanszokról. Ugyan. El kell menni hozzá tanulni, pár évet lehúzni mellette és akkor talán valami valóbán átsugárzik majd rájuk is.

Minden zenész egy pakkal érkezik a munka világába és abból fog dolgozni amit a tanulmányai során belepakolt. Ha sikeres zenésszé válik meg lesz majd a lehetősége hogy a világ legjobb zenekaraival és zenészeivel dolgozhasson és rengeteg új dolgot sajátíthasson el. Ezáltal zeneileg gazdagodni fog és nőni fog a munkapiaci értéke. Ez működik. A zenehallgatás viszont legfeljebb puszta szórakozás a részükre és amikor meghallják hogy a legtutibb rendszer is milyen fos módra szól egy félresikeredett fuvolás tanszaki koncert "aurájához" képest is egyből elröhögik magukat és gyorsan visszateszik a pénztárcájukat a zsebükbe.

A hangszerről meg annyit hogy én még nem találkoztam olyan értelmes zenésszel akinek nem csorgott volna a nyála a legtutibb gyártmányra és kifejezetten büszkék rá ha az egyiket magukénak tudhatják.

A zenészek világát a hifizéssel bármilyen összefüggésbe hozni egyszerűen egy nagy félreértés eredménye. Őket ez a dolog rohadtul nem érdekli. Aki nem hiszi számolja össze hogy hány hifizős zenész ismerőse van. Statisztikai hibahatár alatti lesz a számuk.
[/quote]
Én például 35 évig profi énekes voltam az Operett Színházban és az Operaházban,(napi átlagban 6-8 órát aktív élő zenével töltöttem.)Ennek ellenére még egy délelőtti 4 órás próba és egy esti 6 órás Parsifal előadás után is leültem otthon zenét hallgatni!
Természetesen ez nem általános.
Üdv. Gyuri
[/quote]

Egy kivétel.

https://youtu.be/Q2cV4aUOJEQ

[cables]

Érdekes ez a zenészek és a Hi-Fi témakör, de inkább az Általában a Hifiről topikba kívánkozik. Nekem is van jópár közvetlen élményem a témakörben, mert voltam pár zenésznél láttam, hogy próbálnak koncert előtt és otthon. Beszélgettem velük erről a hangminőség témáról. Summázva a hallottakat én azt mondanám, hogy nemigen foglalkoznak ezzel. Költeni meg tényleg nem költenek rá. Erről egy jellemző történet. Hálózati kábel áráért mentem el egy pub koncertre jónevű jazz zenészhez. Ő jazz bőgős, akkor épp egy gitáros zenekarában játszott. A gitáros a beállás közben hallotta, hogy miről beszélünk és odaszólt, hogy egy jó három méteres gitár kábel őt is érdekelné. Megkérdezte mennyibe kerülne. Jó árat akartam mondani ... 15 e. Rámnézett. Ne viccelj, ez amivel játszok 7 ezer volt. Szóval annál olcsóbb és jobb érdekelte volna. Ha most valaki azt hinné, hogy ez egy kutyaütő zenész volt, az nagyon téved. Nem akartam ott maradni a koncerten, de végül ott ragadtam annyira jól játszottak.

[vidor2009]

Valóban a legtöbb zenészt nem igen érdekli a lejátszó rendszer.(Azért van kivétel is bőven!)
Ámde akkor miért akar minden zenész egyre jobb hangszert("highend hangszert?")???
Gyuri
[/quote]
A zenészek ( könnyű és komolyzenészek egyaránt ) egy része kurvára igénytelen magával és a közönségével szemben, sokuk zenét egyáltalán nem hallgat ( gyakorlásról inkább ne is beszéljünk ) mondván minek ( James Galway is azért hagyta ott a Berlini Szimfónikusokat (!) mert nem akart közöttük hangszeresen leépülni ). Én már annak is örülök ha Mozart nevét nem c-vel írják. Viszont az igényes és jól képzett előadó néha bekapcsolja otthon a Videoton hifit. Néha, mert aki egész nap a zene bűvöletében él annak már nem sok kedve van este is zenét hallgatni pláne ha egy jó nagy család várja haza sok extra munkával. Az ilyen ember minek venne magának drága letapogató rendszert ha nincs rá ideje bekapcsolni?

Azt azért vegyük észre hogy az élő zene teljesen más minőségi színvonalat képvisel egy aktív zenész számára mint a konzervzene mindennapi felmelegítése egy hifistának, legyen bár az adott album előadója a világ egyik legkeresettebb művésze is. A zenehallgatás valóban jó arra hogy sok felvételt és zenei koncepciót megismerhessünk. Mi. Mi akik nem konyítunk hozzá. Így lesz min csámcsogni a kocsmában a pultos kisasszonnyal, viszont a zenész általa nem megy elöbbre mert ezeket az interpretációkat leutánozni hallás után nem lehet. Youtube-ról sem lehet hangszert tanulni sem pedig stílusismeretet elsajátítani. Én csak nevetem azokat akik Bill Evans szaxofonos instrukcióit inhalálják nap mint nap annak reményében hogy egyszer majd ők is úgy fognak fújni mint ő mert a mester most végre elárulja nekik a nagy titkot és fellebbenti a sötét fátylat az elhallgatott nüanszokról. Ugyan. El kell menni hozzá tanulni, pár évet lehúzni mellette és akkor talán valami valóbán átsugárzik majd rájuk is.

Minden zenész egy pakkal érkezik a munka világába és abból fog dolgozni amit a tanulmányai során belepakolt. Ha sikeres zenésszé válik meg lesz majd a lehetősége hogy a világ legjobb zenekaraival és zenészeivel dolgozhasson és rengeteg új dolgot sajátíthasson el. Ezáltal zeneileg gazdagodni fog és nőni fog a munkapiaci értéke. Ez működik. A zenehallgatás viszont legfeljebb puszta szórakozás a részükre és amikor meghallják hogy a legtutibb rendszer is milyen fos módra szól egy félresikeredett fuvolás tanszaki koncert "aurájához" képest is egyből elröhögik magukat és gyorsan visszateszik a pénztárcájukat a zsebükbe.

A hangszerről meg annyit hogy én még nem találkoztam olyan értelmes zenésszel akinek nem csorgott volna a nyála a legtutibb gyártmányra és kifejezetten büszkék rá ha az egyiket magukénak tudhatják.

A zenészek világát a hifizéssel bármilyen összefüggésbe hozni egyszerűen egy nagy félreértés eredménye. Őket ez a dolog rohadtul nem érdekli. Aki nem hiszi számolja össze hogy hány hifizős zenész ismerőse van. Statisztikai hibahatár alatti lesz a számuk.
[/quote]
Én például 35 évig profi énekes voltam az Operett Színházban és az Operaházban,(napi átlagban 6-8 órát aktív élő zenével töltöttem.)Ennek ellenére még egy délelőtti 4 órás próba és egy esti 6 órás Parsifal előadás után is leültem otthon zenét hallgatni!
Természetesen ez nem általános.
Üdv. Gyuri

[vidor2009]

Ámde akkor miért akar minden zenész egyre jobb hangszert("highend hangszert?")???

nem minden zenész,akad olyan amely évtizedeken keresztül ugyanazon ütött,kopott gitárját és amplifikációját használja

lásd csak egy példának Rory Gallagher (közismert ) esetét..de nincs egyedül..

https://en.wikipedia.org/wiki/Rory_Gallagher

Bocsánat!Én komolyzenészre gondoltam!
Gyuri

[Luxor Audio]

Azt kötve hiszem,hogy minden jól szólna a kezében.

Pedig Gilmour sokszor elmondta, hogy sajnálatosnak tartja a vásárlási őrületet, amiben emberek mindenféle kütyüket vásárolnak a tökéletes hang céljából, ami sokkal inkább múlik a zenészen, mint a cuccokon. Abszolút osztom a véleményét, sőt még a HiFi-re is igaznak gondolom.

[arzachel]

David Gilmournal van az 1-es sorozatszámú Stratocaster (ami ugye nem az első Strató, csak az első amely sorszámot is kapott)... 1954-es... és eléggé viseltes az is. De az ő kezében bármi jól szólna, még egy préseltlemezből készült 30ezer forintos “tescogazdaságos” is, hidd el...

Azt kötve hiszem,hogy minden jól szólna a kezében.Ezért is szerzett magának jó gitárokat.Azóta már elárvereztette az egész gyűjteményt.
Ezt érdemes meghallgatni:

https://www.youtube.com/watch?v=PBwsV4qlbsM

[Aszpirin]

és az eredeti 58-as Stratocastereket ma már 25ezer dollár körüli áron árulják. Hogy jobban szólnak-e, mint mondjuk egy 3 éve készült amerikai Strato? Hát aki annyit fizt érte, annak a kezében remélhetőleg igen, ugyanis mint tudjuk a hang a kézben van, nem a hangszerben De ez már tényleg nagyon off itt... Csak azért tettem be, mert jó példa arra, hogy a sznobéria milyen groteszk módon is képes megnyilvánulni.

Jobban szólnak a régiek egyérteműen,ezért is kerülnek annyiba.A jó fülű zenész ezt hallja.pl:Dave Gilmour.

David Gilmournal van az 1-es sorozatszámú Stratocaster (ami ugye nem az első Strató, csak az első amely sorszámot is kapott)... 1954-es... és eléggé viseltes az is. De az ő kezében bármi jól szólna, még egy préseltlemezből készült 30ezer forintos “tescogazdaságos” is, hidd el... Persze, azt nem kétlem, hogy jól szolnak azok a régi Stratók, viszont azt is tudom, hogy az eredeti hangszedők/elektronikák baromi zajosak, ahogy fapaci is írta.
Viszont így részben idézve a hozzászólásomat, az utolsó mondatom félreérthető, mert a groteszk sznobizmust nem a 25ezer dolláros régi Stratókra ítam, hanem a gyárilag mesterségesen koptatott és emiatt jó drágán eladott újakra.

[LIMAR]

Azért, ha publikus szabad tudni kik azok a hifizős zenészek? Pusztán kíváncsiságból.

Egy kis történetet mesélnék erről.
Konkrét nevet most én sem írok le, de könnyen utána lehet járni (nem sok magyar hegedűművész játszik Stradivarin).
A művész becsengetett hozzánk, hóna alatt a 1.5 milliárd Ft-ra biztosított Stradivari hegedűjével, hogy egy egyszerűbb rendszert vásárolna, amivel legalább meg tudja közelíteni a hangszere hangját, amikor hallgatja a saját felvételeit otthon.
Elkezdett játszani egy kicsit (hátborzongató élmény volt, hogy ott és neked játszik az egyik legnagyobb élő hegedűművész a Stradivariján), majd kérte, hogy tegyük be az egyik CD-jét és elkezdte hallgatni. Majd megszólalt: ez az, ez az a hang, amit keresek. Már mi voltunk a hatodik kereskedés, amit végig járt (akkor még volt annyi Budapesten).
Akkor egyszerűbb Martin Logan és Linnek voltak bekötve. A Martin Logan hangja annyira megragadta, hogy meg is rendelte a Linnekkel együtt. Majd évekkel később, a hálózati audio lejátszók elterjedésével kicsit feljebb lépett. Egy komolyabb Martin Logant, Lumint és egy Linn LP12-őt vett. Az elektronikában is Anthem-re tért át a Linnekről. Azóta azokat hallgatja boldogan.

[Kellnerművek]

Azért, ha publikus szabad tudni kik azok a hifizős zenészek? Pusztán kíváncsiságból.

Sajnos nem publikus. Néha beszélgetek velük HiFi-ről is, szándékosan nem akarják felfedni magukat a hifisták előtt és meg is értem őket. Némelyikük itt az AVX-en is jelen van, de nem szeretnék tudálékosan titokzatoskodni. Ők döntik el, fel akarják-e fedni magukat, de nem is ez a lényeg, hanem hogy bizony léteznek olyan muzsikusok, akik otthon is hallgatnak zenét kimondottan jó minőségben.

Ellenpélda az én volt apósom, aki a pécsi Pannon Szimfonikusok igazgatója és karmestere volt. Több ezres lemezgyűjteményét egy 70-es évekből származó félgagyi csehszlovák pörgetőn játszotta le, de igazából csak mankónak, sokkal inkább a partitúrából "hallgatott" zenét és persze vezényelt is hozzá. Mikor ezt először megláttam, nehezen döntöttem el, miként reagáljak rá, aztán megszoktam és meg is értettem. Egyszer próbáltam hifizésre rávenni, mikor megmutattam neki az akkori rendszeremet egy általa is ismert felvétellel. Elismerően bólogatott, de éreztem, hogy nincs lenyűgözve, csak túl kedves volt ahhoz, hogy leszólja a hangzást.

Van egy nagyon jó barátom, aki a madridi operában zenél, már nagyon sok éve.
Kértem, hogy spanyol zeneszerzőktől , ha küldene néhány audiofil lemezt, vagy cd-t. Ott él, ismerheti a helyi zene palettát.
Úgy nézett rám a kamerán keresztül , mint ha ufót látna.
" hülye vagy, minek neked lemez, vagy cd, ott van a ... Megosztó, én is ott hallgatom a zenéimet, fillérekert, és vég nélkül sorolta a jobbnál jobb előadokat, zeneműveket.
Nem is értette, mit akarok.
Számára a zene, előadás minősege nem a hangzás minősége, hanem az előadó kvalitása, a mű összhangzata jelenti.
Kijelentette, hogy barom vagyok, ha ilyenre költöm a pénzemet.
Na erre varrjatok gombot !
Nem is küldött semmit

[zoli73]

Azért, ha publikus szabad tudni kik azok a hifizős zenészek? Pusztán kíváncsiságból.

Sajnos nem publikus. Néha beszélgetek velük HiFi-ről is, szándékosan nem akarják felfedni magukat a hifisták előtt és meg is értem őket. Némelyikük itt az AVX-en is jelen van, de nem szeretnék tudálékosan titokzatoskodni. Ők döntik el, fel akarják-e fedni magukat, de nem is ez a lényeg, hanem hogy bizony léteznek olyan muzsikusok, akik otthon is hallgatnak zenét kimondottan jó minőségben.

Ellenpélda az én volt apósom, aki a pécsi Pannon Szimfonikusok igazgatója és karmestere volt. Több ezres lemezgyűjteményét egy 70-es évekből származó félgagyi csehszlovák pörgetőn játszotta le, de igazából csak mankónak, sokkal inkább a partitúrából "hallgatott" zenét és persze vezényelt is hozzá. Mikor ezt először megláttam, nehezen döntöttem el, miként reagáljak rá, aztán megszoktam és meg is értettem. Egyszer próbáltam hifizésre rávenni, mikor megmutattam neki az akkori rendszeremet egy általa is ismert felvétellel. Elismerően bólogatott, de éreztem, hogy nincs lenyűgözve, csak túl kedves volt ahhoz, hogy leszólja a hangzást.

Köszönöm, elfogadom.
A volt apósodhoz hasonszőrű embert én is ismerek, apósom egyik szomszédja, az utcabeliek úgy hívják, a "nyugdíjas operaénekes", kissé furcsa titulus nem mondom. Egyszer jártam nála, az anyósom beszervezett nekem egy csaptelep cserét. Mikor ott jártam, akkor is szólt a zene, opera természetesen. Kicsit bekukkantottam a szobába, egy régi Panasonic minihifi-ről szólt a zene, Ő pedig nagy átéléssel énekelt vele/hozzá, míg én a csaptelepet cseréltem.

[arzachel]

és az eredeti 58-as Stratocastereket ma már 25ezer dollár körüli áron árulják. Hogy jobban szólnak-e, mint mondjuk egy 3 éve készült amerikai Strato? Hát aki annyit fizt érte, annak a kezében remélhetőleg igen, ugyanis mint tudjuk a hang a kézben van, nem a hangszerben De ez már tényleg nagyon off itt... Csak azért tettem be, mert jó példa arra, hogy a sznobéria milyen groteszk módon is képes megnyilvánulni.

Jobban szólnak a régiek egyérteműen,ezért is kerülnek annyiba.A jó fülű zenész ezt hallja.pl:Dave Gilmour.

[Tctronic]

Egyszer valaki feltette azt a kérdést: "Ha hamarabb találják fel a CD-t, akkor utána is kitalálják az LP-t ?" Amiket itt előzőleg leírtatok, külön-külön mind igaz. Minden formátumnak van előnye hátránya. Nálam jól megfér a Tidal, CD, LP is. Van olyan zene amit LP-n hallgatok meg szívesebben, van olyan amit CD-n. A Tidal-t inkább csak felfedezésnek, szörfölésnek, háttérzenélésnek használom.

[Luxor Audio]

Azért, ha publikus szabad tudni kik azok a hifizős zenészek? Pusztán kíváncsiságból.

Sajnos nem publikus. Néha beszélgetek velük HiFi-ről is, szándékosan nem akarják felfedni magukat a hifisták előtt és meg is értem őket. Némelyikük itt az AVX-en is jelen van, de nem szeretnék tudálékosan titokzatoskodni. Ők döntik el, fel akarják-e fedni magukat, de nem is ez a lényeg, hanem hogy bizony léteznek olyan muzsikusok, akik otthon is hallgatnak zenét kimondottan jó minőségben.

Ellenpélda az én volt apósom, aki a pécsi Pannon Szimfonikusok igazgatója és karmestere volt. Több ezres lemezgyűjteményét egy 70-es évekből származó félgagyi csehszlovák pörgetőn játszotta le, de igazából csak mankónak, sokkal inkább a partitúrából "hallgatott" zenét és persze vezényelt is hozzá. Mikor ezt először megláttam, nehezen döntöttem el, miként reagáljak rá, aztán megszoktam és meg is értettem. Egyszer próbáltam hifizésre rávenni, mikor megmutattam neki az akkori rendszeremet egy általa is ismert felvétellel. Elismerően bólogatott, de éreztem, hogy nincs lenyűgözve, csak túl kedves volt ahhoz, hogy leszólja a hangzást.

[pärt]

Emlékeim szerint Kocsis Zoltán ( R.I.P.) is. Úgy emlékszem, Goodmans fan volt.

[zoli73]

A zenészek világát a hifizéssel bármilyen összefüggésbe hozni egyszerűen egy nagy félreértés eredménye. Őket ez a dolog rohadtul nem érdekli. Aki nem hiszi számolja össze hogy hány hifizős zenész ismerőse van. Statisztikai hibahatár alatti lesz a számuk.

Nekem most gyors fejszámolással 8 ember ugrott be. Nem tudom, mi a statisztikai hibahatár, de szerintem egyikük sem tekinti annak magát.

Szerintem bőségesen van párhuzam a zenészek hangszerekhez viszonyulása és a hifisták rugói között. A hangszerek hangzási különbségei is nehezen mérhetőek műszerekkel, ahogy a HiFi eszközök közötti hallható eltérést sem mindig sikerül mérésekkel alátámasztani. A zenészek között is sok legenda és előítélet terjed, illetve ott is megvannak a divathullámok, meg azok, akik imádnak ezeken szörfözni és persze megvan a konzervatív csoport is, akik kezéből vontatóhajóval sem lehet kivenni a Fender Telecastert, Stratocastert és Jazz Basst, mert szerintük minden csak száraz tűzifa, amit az elmúlt 30 évben gyártottak. Jelen vannak és uralják a piacot a patinás hangszergyártók, de mellettük sok kisebb cég és apró manufaktúra is levegőhöz jut. Egy nagy eltérést látok, mégpedig hogy szerintem egyetlen muzsikus sem vett magának hangszert műszaki adatok alapján.

Azért, ha publikus szabad tudni kik azok a hifizős zenészek? Pusztán kíváncsiságból.

[L5S1]

Azért érdemes megnézni hogy néz ki egy "vérbeli" rocker gitárja...

OK, nézzük példának ezt a két tulkot:

Konkrétan nem ők jutnak az eszembe ha hangszerrombolásra gondolok amely sajnos időről-időre előfordul egy-egy extravagánsra sikerült koncerten. Pl. a Nirvana-nál. Vagy ott van Jerry Lee Lewis aki szintén szerette a lábával kényeztetni a klaviatúrát. Úgyhogy kár úgy tenni mintha a rock szakmától életidegen volna a hangszerek koncerten történő leamortizálása. Tudok olyat akinek 13 helyen van eltörve a gitár nyaka és mégse cseréli le. Tévében mutogatták az ipsét és próbálták úgy beadni a dolgot hogy annyira jó a Fenderje hogy még így is ragaszkodik hozzá és nincs az a pénz amiért lecserélné. Na, most mindenki játszon el azzal a gondolattal hogy hogyan lehet eltörni egy gitár nyakát 13-szor. Szóval van aki szarba se nézi a hangszerét, üti-vágja, odabassza minden sarokhoz, ráhamuz, lekávézza, belerúg, rálép, az állvány mellé rakja meg van olyan is aki vigyáz rá. Ok, ezeket is érheti baleset de nem 13-szor.

[Aszpirin]

Dehogy kell felújítani, minél ütöttkopottabb, anál menőbb...

Nem is a testet újítják fel, hanem a bundozást, húrlábat, mechanikát és az elektronikát, ami ma már vállalhatatlanul zajosnak mondható.

Jaja, tudom, persze. Volt abban, amit írtam, szarkazmus, bőven.

[Aszpirin]

Azért érdemes megnézni hogy néz ki egy "vérbeli" rocker gitárja meg egy szólamvezető arany fuvolája. Érdekes, a Muramatsu miért nem horpasztja és görbíti a fuvoláit mielőtt eladja? Talán mert nem tulok parasztoknak készíti.

Nem feltétlenül tulok parasztságról van szó, a gitár már csak olyan, hogy ahol a kar meg kéz érintkezik vele, ott hosszú időnyi használat után lekopik a lakkozás, kikopnak a bundok, kisúrolódik a fogólap, stb. A vicc nem ebben van, hanem hogy ez már kifejezetten menő lett, és a kishülyéknek gyárilag koptatott gitárokat készítenek (mint a farmernadrágoknál, ahol már a szakadt a menő). Olyan limitált szériás Fendert is láttam, amit számítógépes modellezésses módszerrrel gyárilag hajszálpontosan olyanra koptattak-koszoltak-színeztek el, mint ahogyan X.Y. nagynevű rockgitáros gitárja kinéz, és emiatt ötször annyiba is került, mintha nem lenne koptava. Ilyesmikre (sajnos) van kereslet.

Mellesleg hegedűt is láttam egyébként már olyant, amelynek a nyakáról lekopott a lakk, illetve a pallónál a húrok alatt letörölhetetlenül beleette magát a gyantapor a lakkba/fába, pedig a hegedű sem tulkoknak készül. Minden kopik és öregszik, amit használnak. Alighanem az arany fuvola is, csak azon nem (úgy) látszik. Gondolom én.

[Luxor Audio]

Azért érdemes megnézni hogy néz ki egy "vérbeli" rocker gitárja...

OK, nézzük példának ezt a két tulkot:

[Luxor Audio]

Dehogy kell felújítani, minél ütöttkopottabb, anál menőbb...

Nem is a testet újítják fel, hanem a bundozást, húrlábat, mechanikát és az elektronikát, ami ma már vállalhatatlanul zajosnak mondható.