Cher Julien,juliush írta: ↑2019.11.08., pén. 15:05Érvelésedben az élő és a reprodukált zenét ruházod fel a "Gestalt koherenciával", illetve annak hiányával, holott a "Gestalt koherencia" inkább a psziché interpretáló reakciója a zenére, mint auditív ingerre, ha jól értem. A kérdés ebből a szemszögből már az, hogy a műszaki eszközeinkkel reprodukált zene kevésbé alkalmas-e a "Gestalt koherenciával" jellemezhető élmény kiváltására, mint az élő.Klaca írta: ↑2019.11.08., pén. 14:15Az élő zenének van egyfajta koherenciája, amit a pszichológában leginkább Gestalt koherenciának szoktak hívni, vagyis az egy olyan egész, ami megelőzi a részeit, nem előzetesen adott atomszerűen elkülöníthető részekből tevődik össze, és részeket csak külön erőfeszítés vagy a figyelem másirányú fókuszálása révén lehet belőle kiemelni. Amikor élő zenét hallgatunk, akkor egy efféle sajátos 'egészt' hallgatunk. Bár nincs nagyon sok tapasztalatom, de mintha egy hifi valahogy, isten tudja hogyan, képes volna arra, hogy a részeket ne egy ilyen sajátos gestaltszerű egészben, hanem együtt, ám mégis egymástól elkülönítve és csak külsődlegesen összekapcsolva jelenítse meg.
De lehet hogy tévedek.
Kontribúcióját köszönöm, inger helyett ingerület, amennyiben túllépi az ingerküszöböt, de egyébként 10/10.
A folyamatban pedig nemcsak tévedhető érzékszerveink, hanem néha határozottan önbecsapásérdekelt pszichénk/agyunk is benne van...
Legyen a skála egyik oldalán a belső hallás, minden külső zenei élmény nélkül, másik oldalán pedig mondjuk egy először hallott, magas színvonalú zene (hogy élő vagy konzerv, jelenleg mindegy). Van, akinél a belső hallás is összeáll a pszichében/fantáziában zenei élménnyé, és van, akinél a 2148 csatornás felvétel is kevesebb lesz, mint a részei összege, mert akármi miatt fákat fog látni és nem az erdőt.
Sokmindentől függ szvsz, hogy kinél hogy van ez odabent, de azt gyanítom, messze nemcsak a lejátszórendszer meg a felvétel sajátosságai a mérvadók.
Még egyszer köszönöm, ez nagyon értékes volt nekem.