Audiolife. Így szól a blog neve, vagy Halfnote, de az megint egy másik, a kettőt kevered. Ez a srác oda is ír, meg még más is az avx-ről. Lapul itt jópár halló, látó, író...Klaca írta: ↑2019.11.14., csüt. 11:38...b_t írta: ↑2019.11.14., csüt. 09:43Na. Én arra reagáltam, amit írtál. Hogy nincs üzelti érdek nélküli blog.
De van. 10 éve írok egyet üzleti érdek nélkül.
Szabad azért megemlítenem?
Hogy tetszik-e, vagy nem, hova sorolod magadnak, te dolgod. Nem is gondolom, hogy fontos, nagyjából 5-en olvassák.
De az állításod akkor sem igaz általánosságban.
2: Lehoakonak nem a Te blogod irodalmi színvonala jön nagyon be, hanem az audionote nevű bloggeré, és ennek kapcsán kezdtünk erről vitázni.
3: nem gondolom, hogy a korábban beidézett regényrészlet illetve regény biztosan nagyon jó (nem olvastam), csak azt akartam mondani, hoyg mint irodalmi szöveg szerintem nem biztos, hogy rosszabb, mint pl. az audionote blog (vagy bármely másik, ez most nem lényeg), még akkor sem, ha a helyesírással mérjük az irodalmat.
Audiolife, érdemes olvasni, ZENÉRŐL is van szó benne, és igen, kifejezetten jótollú újságírónak tartom a készítőjét.
Arról, h Neked melyik szöveg mennyire jó v rossz és mihez képest, arról nem tudok nyilatkozni, ebből az idézett "könyvből" is csak a befotózott oldalt olvastam, és be is sokalltam a felsorolásszerű, null mélységű, rohanósan story-based, Biti szerint amerikai mester tanítványától. Ez Biti asztala, nem fogok vele amerikanisztikán kötekedni, amit mond, az az igazság. Ha azt mondja, hogy nem annyira tré, sőt, akkor az a hivatalos álláspont. A posztmodern után úgysincs hivatalos álláspont a művészetben, meg úgy egyáltalán... Ha egy Rothko ugyanannyi, mint egy Dali, v egy Picasso, akkor ugyanakkora a művészeti/kultúrális jelentőségük? És kinek? Ki tudja?
Csekkoltam közben ezt a Köttert... Kötőjeles szerző, ügyvéd-író... Innen nekem kb az a kaliber, mint dr Gonzo karaktere a Félelem és Viszketésből (Benicio del Toro személyesítette meg.) Óriási fun vele lógni, biztos, a csomi tele van higítótól tobozmirigyig mindennel, de nem hiszem, h a szépirodalom, mint olyan, és ő valaha egy szinten lesz. Amcsi szerzőktől sajna csak fordításban olvastam, és általában igényes fordításban, emiatt már emiatt túldobta az élmény Köttert.
Nekem pl most került a kezembe Veres Attila: Odakint Sötétebb, és KI-FE-JE-ZET-TEN Camus utánérzés, rövid, krakkolós, egyszerű kijelentő mondatok, múlt időben az egész, még csak az első 50 oldal volt meg, kifejezetten üdítő, h semmi szájbarágás vagy kedélyeskedés, pengés, ütős ahogy van. Sztori és stílus nem diszkrepáns, szögletesen szúr. Jó, h legalább a trashponyva farvízén, de végre az irodalomnál vagyunk.
Most, h a képet kerestem, megtudtam, h Veres a magyar Jeff VanderMeer... Biti, ez jó nekünk vagy rossz?
Az irodalmat nem a helyesírással mérjük, de ha eltér a leírt szó a helyesírási szabálytól, akkor az árnyalja, módosítja az eredeti jelentést. Hangulatát, komolyságát, stb. Hozzáad v elvesz belőle. Itt nekem határozottan elvett a komolyságból, ennyi.