istvan01 írta: ↑2019.11.28., csüt. 09:06
chord írta: ↑2019.11.28., csüt. 08:38
cables írta: ↑2019.11.28., csüt. 07:27
Szoktam néha gondolkodni azon, hogy alakultak ki az audió technika bődületes téveszméi, amelyek fő akadályai annak, hogy jobb hangzásban gyönyörködjenek a zenét szerető emberek. Hát valahogy így.
Valaki leír valamit, ami látszólag logikus, szinte magától értetődő és az megrögzül, tévhit lesz belőle. Aztán hallgatják a szegény hívők a rossz hangot.
Nem olyan túl régen, toroidokat keresgéltem, főleg, hogy hangra milyenek, persze, soványka eredménnyel, de valamelyik angol fórumon találtam azt az egyetlen beírást, amely elgondolkoztatott azon, hogy valóban, nem kevés hifis axióma ketrecében éldegélünk.
Arról volt szó, hogy amennyiben van hely, akkor a trafók túlméretezése az általános szokás, és ha lehet választani, mindig legyen a nagyobbik. Mert nagyobb áram, nagyobb fluxustartalék, több tartalék a vasmag telítődéséig, stb...
Ez a tag meg be merte írni, hogy igen, általánosságban megállapítható, a felfelé csere után, hogy a nagy trafókban nagyobb a lóerő, a basszus pontosabb lesz, ugyanakkor az egész hang mégis kivékonyodik és felkeményedik, a zeneiségben pedig óriási veszteség lesz.
Aztán kapott a fejére...
Én azért megjegyeztem ezt a dolgot.
Ebből te ugyan milyen tanulságot vontál magadnak?
A kisebb trafó kínlódása, vas telítődése mennyire hasznos a basszus energiák reális közvetítéséhez?
A kisebb trafó nem keménykedik a gyors tranziensek megjelenésekor, szépen lágyan, vagy ahogy bírja szusszal, kedvére laposítja?
A kisebb trafó a magas tartomány táplálásakor nem is tudja adjon-e, vagy vegyen-e le az áramkeresztmetszetből, mert idegesen csapkolódik, pláne ha közben a basszus hang igény is megjelent, annak szekunder oldali feszültség hullámzásával még modulál is a magas tartományra?
Ezt még tetézni lehet, ha az eszköz az nem "A" osztályban igényli a trafótól az áramot, hanem "AB"-ben, ezzel pillanatról, pillanatra nagy változásokat visz a kimeneti analóg jelbe is?
Ez tényleg hasznos és előre mutató, persze ha növelni akarjuk a sajáthang karakter szintjét.
Azt a tanulságot vontam le, hogy ne higgyek a fenti, mérnöki okfejtéseknek, és ne higgyek a tévesen berögzült sablonoknak, mint ez a 'nagy toroid mindig jobb' c. fél/negyedigazságnak.
Hanem gondolkozzak el kicsit.
Hogy az adott pl. végfok kapcsolástechnikája pl. nagyon beleszól ebbe a kérdésbe.
Hogy a trafó tekerése, drótja, szigetelése, magja, geometriája stb..
néha mindig fontosabb, mint az, hogy nagy legyen.
Hogy szobahangerőn, egy 300VA-es 'kicsi' trafónak egy normál AB kapcsolás meg tervezés esetén semmiféle lóerőproblémája nem lesz, nem lesz olyan beütés, amelyikre ne lenne elég a kraft, főleg, hogy egy rakás kondenzátor, fullra töltve várja az energiazabálási pillanatokat, amelyek akár 10-15W-ot előállító áramleadást jelent egy 50-80W körüli végfokban.
Hogy a 'vastelítődés' szobahangerőn nem fog bekövetkezni. Soha.
Hogy a nagy trafó nagy energiája mindig sokkal lomhábban nyerhető ki, mint a kis trafó kicsi energiája.
Hogy a kisebb trafó a tartalékjait gyorsabban adja ki, mint a nagyobb tesó.
Hogy a nagy trafó másmilyen primer/szekunder vezetékátmérője, menetszáma, magja, drámaian beleszólhat a hangképbe, akkor is, ha a gyártó ugyanaz, és úgy, hogy én annak nem biztos, hogy örülni fogok.
Most nehogy azzal gyertek, hogy a kicsi trafó mindig jobb.
Nem. Nem mindig. Van úgy, hogy a nagy sokkal jobb.
De az bizonyosnak tekinthető, hogy sokszor a hang megsínyelheti(sínylheti?? micsoda finom szó:) a mérnöki bólintással végzett, nosza-tegyünk-bele-nagyobb-trafót teóriát.