A Bostoni Szimfonikus Zenekar jelenlegi sikerét óriási részt a 2001-ben hozzájuk került szólamvezető oboistának, John Ferrillonak köszönheti.
youtu.be/HALbfdYE3hM
Ezt a bejátszást feltétlen ajánlom végighallgatni mert tele van a hangszerirodalom legemblematikusabb állásaival és ahogyan Ferrillo játszik az maga a csoda. Nekem ő Az oboista. Fantasztikus hang, határtalan zenei képzelőerő és nagyon erős karizmatikus jelenlét jellemzi játékát. Már az első hangtól nem ereszt, végig odatapaszt a felvételekre, valósággal vibrál körülötte a levegő és ez a lenyűgöző mesterségbeli tudás, ez a hangszeres káprázat egészen bizonyosan a zenésztársaira is jótékonyan kihat. Mert olyan nem fordulhat elő, hogy valaki bénán játszik előtte vagy utána, vagy ha mégis hát az olyan kontrasztos lenne, hogy a különbséget mindenki azonnal észrevenné. Ferrillo tudását alaposan meg is fizeti a zenekar.
https://444.hu/2018/12/13/beperelte-a-b ... furulyasuk
Amikor belevágtam Sosztakovics 4. szimfóniájának meghallgatásába egyértelműen Ferrillo játékára voltam kiváncsi, maga a mű cseppet sem érdekelt, nem is olvastam utána. Azt azért reméltem, hogy hifis szempontból jól fog szólni a felvétel és a zenekar is kitesz majd magáért, de, hogy ennyire bombasztikus lesz a végeredmény arra egyáltalán nem számítottam. Kicsit meg is lep a vele kapcsolatos fanyalgó hang de hát ez van. Az akusztikai tér tényleg nagyon jó. A lecsengések, az utózengések mind-mind abszolút hihetők, a hangszerhangok autentikusak és a különböző hangszercsoportok közötti hangerőbeli arányok is azt mutatják, hogy egyáltalán nem vagy ha mégis hát nagyon ügyesen játszott a potikkal a hangmérnök. Külön dícséretet érdemel a bőgők és az ütőssor, azon belül is a nagydob, a marimba és a vibrafon hangjának rendkívűl pontos, abszolút élethű visszaidézése. A jelszintet ennél az albumnál is magasra kell állítani, de ha megvagyunk vele többé már nem kell többé a szabályzógomb felé kapkodni. De nem csak ez a hiperrealista megszólalás teszi felejthetetlenné az előadást hanem a zenei mondanivaló kifejtésének kompromisszumokat nem ismerő vágya is. Az előadás a zenei anyag nehézsége ellenére rendkívül könnyed. Amikor azt olvasom, hogy a Bostoniak luxus zenekar akkor egyet kell értsek mert valóban luxus körülmények között és luxus fizetésért dolgozhatnak. Viszont a zenekarba való bekerülés esélye nagyjából egyenlő a nullával és aki bent van annak is nap mint nap nagyon keményen meg kell dolgoznia a sikerért. Az elvárások borzasztóan magasak egy ilyen együttesben és erre Ferrillo az egyik legjobb példa. Az All Star Orchestraba is őt hívták meg szólamvezetőnek és hát jobban nem is dönthetett volna Gerard Schwarz.
https://www.youtube.com/watch?v=ciiYabcHYYA
A Bostoniaktól jogosan elvárható a nagyszerű teljesítmény és ők vannak is annyira rátartiak, hogy ne adják alább a tökéletességnél. A szimfónián végig azt érezni, a zenészek nem csak a saját szólamukkal vannak tisztában hanem az egész művel. Mintha partitúrából tolnák. Mintha ők maguk írták volna a művet. Mintha egy olyan organizmus játszana amelyben az egyes sejtek a többi sejttel is egyidejű összeköttetésben lennének. Valóságos életjelenségeket produkál a zenekar. Lüktet, pulzál, lélegzik, emberi módon reagál. Engem őszintén lenyűgöz ez a fajta szakmai elkötelezettség és nagyot akarás. Mindemellett borzasztóan tisztán is játszanak, ráadásul koncertkörülmények között!
A zene. Hát az nagyon egyéni. Állítólag Mahler hatása érezhető rajta és ami a tételek hosszúságát, összetettségét, hangulati és tempóváltásait illeti efelől kétségünk sem lehet. De ettől ez még nem Mahler. Akinek sietős dolga van az ne fogjon bele a mű meghallgatásába. Aki nem bírja a terjengősséget, a látsztólagos zenei szófosást az se. Itt át kell állni egy másik időzónába ahol egy nap nem 24 óra hanem 72 és akkor egyből élvezhetővé válik a dolog. Én már az első meghallgatáskor odáig voltam a darabért és vissza és hát féltem, hogy a második alkalommal már nem jön elő a varázs. Tévedtem. Minél többet hallgatom a felvételt annál jobb. Hogy Sosztakovicsnak van ennél a negyediknél is jobb műve? Még ennél is jobb? És ezt csak így, ilyen hanyagul, mindenféle szemrebbenés nélkül le merik páran írni? Hmmm. Én már ettől is bokán fostam magam.
Nem könnyű a mű éppen ezért első körben az utolsó tétel meghallgatását javaslom vagy legalább 55:20-tól. Akit az nem fog meg az a többit sem fogja megszeretni. A hangerővel pedig ne bánjunk szűkmarkúan. Jó zenehallgatást!
Apropó. A Neeme Jarvi féle Chandos kiadvány nem valami nagy szám.
youtu.be/DzcoxMEJRmw