Akkor mégegyszer egy kis magyarázat,ami tény és nem vélemény: Dragonweed fórumtárstól idézek. “ A legdrágább D osztályúak kivételével mindnél lesz valami oda nem való a legfelső oktávban (már annak aki hallja
), ezzel sokat nem lehet tenni. Mint ahogy a CD hangban is sokan hallják ezt a többletet (vagy hiányt), de megtanultak együtt élni vele.
Az említett probléma a D osztálynál a következő okok miatt van.
Az ilyen erősítők kimenetén -működési elvükből következően- egy LC szűrőtag található, egyszerűbbeknél egy, drágább gépeknél több tagú. Ennek feladata, a nagyfrekvenciás (PWM) hordozójel kiszűrése, eltávolítása a hangfrekvenciás jelről. Ez nagyságrendileg a pár száz kHz-es tartományt jelenti.
Ezt a szűrőt viszont -elvileg- minden egyes hangdobozhoz külön kellene méretezni, behangolni, mert az adott dobozban levő váltó nagyfrekvenciás impedanciája minden típusnál más és más.
Komoly eltérésekről van szó, gyártótól, váltótípustól függően 4-30 ohm között lehet (tipikusan), az erősítő kimeneti szűrője pedig általában 8 ohmra van optimalizálva.
Belátható, hogy egy ilyen szűrő változó terheléseknél más és más karakterisztikával (vágási pont, meredekség, impulzusátvitel, túllövés) fog rendelkezni, lesz ahol túl sokat, lesz ahol keveset csillapít, így a hordozófrekvencia "maradéka" előre nem jósolható interferenciákat produkál a felső oktávban.
Hogy a helyzetet tovább rontsuk, a hangszórókábel hossza, annak kapacitása, induktivitása további malacságokat generál az ilyen erősítők komplex reaktív nagyfrekvenciás impedanciájával kombinálódva.....
Ez az a bizonyos "szignatúra" ami a legtöbb ilyen erősítőre jellemző, és azt a bizonyos hiányt, vagy oda-nem-valót okozza azok hangjában.”