Komolyzenei ajánló

[chord]

Na ez tényleg jó csembaló felvétel, minden összejött, szerző-előadó-hangszer-felvétel.
Szerintem is a hölgyek játéka egész más, a jobb nem jó kifejezés, inkább emocionális többletet ad, és kerüli a túlzott dinamika hangsúlyozást. persze oda-vissza van kivétel, de így érdekes...

Igen, majdnem, a szerző, igen, vagyis nem, az nekem azért nem tartozik ide, valahogy a régi billentyűsöknél elsöprő többségű olyan volt, aki teljesen mást gondolt a planéták forgásáról; ezek tükrében a felvétel tényleg jó, de nagyon 'csinált' zene, olyan akadémikus, és végletesen struktúra-orientált...

Aki esetleg tovább akar lépni, annak már ez az Alpha kiadó is egy kincsesbánya.



Fogták ezt a régi karmestert, aki, korát illetően gyakorlatilag egy vénember volt, már akkor, és felvettek vele egy lemezt, ami egyszerűen zseniális. Tökéletes, érzékeny játék, olyan dolgot ad át, hogy utána rá lehet tapadni a netre, hogy miez, miez, ki is volt ez a Byrd? Azt képzelem, hogy ő, aki millió koncertet adott, ill. végigvezényelt, és igazi hardcore Bach szakértő volt, aki az 1950-es években már nyomult a csembalóműveivel, ő valami fontosat át tud adni ezen a lemezen.



Az új kiadás. Jaj, az az artwork, jó lenne szegényem, ha nem lenne a kezünkben a régi...




Aki meg Bachot isteníti, meg 99%, meg ilyesmi, azzal sincs semmi gond, hiszen igaza van, hallgassa a kedvencét énfelőlem, ő már úgy marad.

Aki viszont most ismerkedik a régi billentyűsökkel, az nézelődjön minél szélesebb sávban, van miből, a felhozatal csodás, aztán majd kialakul a személyes preferencia, elég hamar saját lábra fog állni ízlésileg.
A hifivel meg ügyesen, ennél a műfajnál nagyon fontos.

Szerintem.


youtu.be/HlHym716E5U

[fülelek]

Na ez tényleg jó csembaló felvétel, minden összejött, szerző-előadó-hangszer-felvétel.
Szerintem is a hölgyek játéka egész más, a jobb nem jó kifejezés, inkább emocionális többletet ad, és kerüli a túlzott dinamika hangsúlyozást. persze oda-vissza van kivétel, de így érdekes...

[chord]

Tegnap, még előttetek, hangsúlyozom, tehát önszántamból, ez a lemez bekerült a lejátszóba, mert pont régi billentyűsöket mutogattunk egymásnak valakivel,


youtu.be/5gawVbpTVOY

Alpha, tehát a hang az egyszerűen zseniális, aztán én persze elég rövid úton kikötöttem a Chaconne-nál,


youtu.be/4R3nbM-dkdI

de jó a felvétel, szerintem.
Aztán haladtunk tovább, és érdekes volt megfigyelni, hogy pl. a hölgyek játéka mennyivel másabb, általában, majdhogynem szerzőtől függetlenül.

[chord]

Az ajánlott zene kitűnő -nem lehetne ezt szurkálások nélkül ajánlani? Muszáj sértegetni, Bachra utalásokat tenni negatív értelemben? Bach műveinek 99%-ba nem lehet belekötni, ha tudjuk, hogy milyen körülmények között, milyen céllal írta. Te csakazértis dafkeseegroß belekötsz,
Hát a qrva életbe bele, csak ezt tudom mondani. Így, kijelentő módban. Te az egyetemes zene egy keskeny szeletét ismered jól, miért kell piszkálni, amihez nem értesz? Ráadásul amit ajánlasz, abba is bele lehetne kötni elég gyakran, mert süt a zsenge amatőr hozzáállásod, ami a struktúrákat illeti. De nem tesszük, mert a lényeg, hogy érdekes zenéket ajánlasz, ami mellett legtöbbünk simán elsiklana. Semmit nem szólnék, ha csak a blogod hangvételét ismételnéd, de valahogy az avx közönség minden egyes alkalommal kap még egy taslit, hogy tudja, hol a helye, milyen fajankó társaság.
Hát bassza meg a jegesmedve a Horn-fokon, ha értem, hogy miért kell ezt csinálni!
Amúgy meg peace, vagy mia lóf@ß...

Úgy hiányoztatok, jóreggelt, BÚÉK, meg minden...:)
Jót nevettem rajtad, ne haragudj.
Fú-de-komolyan-veszünk-mindent.
Mondtam, hogy bemenekültök, meg hogy hová, futva, vágtázva a Solage elől...:))

[zenta]

Akkor BACH! (kicsit másképp)
A digitális booklet innét letölthető pár napig:
https://www.dropbox.com/sh/ttf7q77gm9lo ... pYIna?dl=0
Érdemes elovasni is.
Tidal-on, Qobuz-on elérhető.

Batagov_Bach.jpg (116.63 KiB) Megtekintve 2834 alkalommal

[fülelek]

Idei első ajánlat.
Valami kedves dolog kellene.
Tessék, itt van.:)

Amúgy sem 'követő' az ajánló, tehát közönségigény, az nem lesz most sem, mint ahogyan eddig sem volt, amit mások írásaitól én szintúgy nem várok.
Akkor mi jön?, hát, valami, ami, garantálom, a legtöbbeteknek tortúra lesz, igazi gyötrelem és hangi perverzitás, a sok rossz hifi rendszer összeomlásának robajával fűszerezve... És pusztulás lesz, és átgörgetés, és fejcsóválás, és visszamenekülés lesz valamelyik biztonságos szonáta vagy szimfónia szárnyai alá, de minimum a lipcsei Mester szépenszerkesztett mű-műveihez…
A kevés számú túlélő viszont imádni fogja, ez egészen és teljességgel és valósággal bizonyos.

Középkor.
Ars Subtilior.
Ahol a harmóniaépítkezés teljesen más irányú volt.
Ahol a ritmikai és a polifóniai alkalmazások a végleteket kerülgették. Annyira, hogy 100 évvel később, a többszólamúság mesterei is erősen leegyszerűsített zenei világban találták magukat. A szerzők, Avignon, Foix és Berry udvarainak komponistái, akik simán ledobták magukról a régi skolasztikus karaktert, és mindenfajta akadémiai kötöttséget, tudatában voltak különleges helyzetüknek, minden álszerénységet félretéve, így hívták magukat, ill. a zenéjüket, hogy Ars Subtilitatis, amely célzottan a legjobb művészek által hangolt finomság volt a magas elitnek; a képzetlen közönséget nem is negligálták, hanem egyszerűen átnéztek rajta, levegőnek, semminek, nemlétezőnek tekintették.
A uralkodó, ill. az akkor divatos, de inkább kötelező egyházi módusokból simán kiléptek a kromatikus építkezés szabadságába.



Én azt mondom, hogy egy igazi, teljes és totális zenei avantgarde volt.

A lemez egy nagyon jó Sony felvétel, 1991-ből. Igen-igen jó hanggal.
A Solage-féle Fumeux Fume kapcsán már egyszer szóba került.
Ide az kicsit erős lenne, azt majd otthon, biztonságos körülmények között, szóval, elég most az 5. szám.


youtu.be/7MQoay_RsD8

Ismeretlen lejegyzés, egy izoritmikus micsoda-csoda, óda, vagy motetta, vagy mi, két cantussal. (olyan ima-féle, célzottan Gaston Phoebus politikai sikereit elősegítendő.:)) Mit is jelent ez?, hát, egy egészen meghökkentő dolog: két szólam, két hang, és egyszerre, totálisan különböző szöveggel, egymás alatt, fölött, közben, és, ráadásul, különböző ritmussal, de úgy különböző, hogy nem egymásból képződnek, nem egymás törtjei vagy többszörösei, hanem igazi önmaguk….csak úgy, mennek bele a Világba... azt már alig merem említeni, hogy teli kromatikus oldalazásokkal…
És akkor, ebből, egy hatalmas zagyvaság kerekedik ki?, hát nem, nagyon nem. Egy különleges egész épül fel, nagyon merész ívekkel, és, ami a meglepő, hatalmas-óriási harmóniaérzettel.

Az előadás egyszerűen tökéletes.

Az ajánlott zene kitűnő -nem lehetne ezt szurkálások nélkül ajánlani? Muszáj sértegetni, Bachra utalásokat tenni negatív értelemben? Bach műveinek 99%-ba nem lehet belekötni, ha tudjuk, hogy milyen körülmények között, milyen céllal írta. Te csakazértis dafkeseegroß belekötsz,
Hát a qrva életbe bele, csak ezt tudom mondani. Így, kijelentő módban. Te az egyetemes zene egy keskeny szeletét ismered jól, miért kell piszkálni, amihez nem értesz? Ráadásul amit ajánlasz, abba is bele lehetne kötni elég gyakran, mert süt a zsenge amatőr hozzáállásod, ami a struktúrákat illeti. De nem tesszük, mert a lényeg, hogy érdekes zenéket ajánlasz, ami mellett legtöbbünk simán elsiklana. Semmit nem szólnék, ha csak a blogod hangvételét ismételnéd, de valahogy az avx közönség minden egyes alkalommal kap még egy taslit, hogy tudja, hol a helye, milyen fajankó társaság.
Hát bassza meg a jegesmedve a Horn-fokon, ha értem, hogy miért kell ezt csinálni!
Amúgy meg peace, vagy mia lóf@ß...
ÉS csakazértis Bach:
youtu.be/WljfpY6ymaA

[chord]

Idei első ajánlat.
Valami kedves dolog kellene.
Tessék, itt van.:)

Amúgy sem 'követő' az ajánló, tehát közönségigény, az nem lesz most sem, mint ahogyan eddig sem volt, amit mások írásaitól én szintúgy nem várok.
Akkor mi jön?, hát, valami, ami, garantálom, a legtöbbeteknek tortúra lesz, igazi gyötrelem és hangi perverzitás, a sok rossz hifi rendszer összeomlásának robajával fűszerezve... És pusztulás lesz, és átgörgetés, és fejcsóválás, és visszamenekülés lesz valamelyik biztonságos szonáta vagy szimfónia szárnyai alá, de minimum a lipcsei Mester szépenszerkesztett mű-műveihez…
A kevés számú túlélő viszont imádni fogja, ez egészen és teljességgel és valósággal bizonyos.

Középkor.
Ars Subtilior.
Ahol a harmóniaépítkezés teljesen más irányú volt.
Ahol a ritmikai és a polifóniai alkalmazások a végleteket kerülgették. Annyira, hogy 100 évvel később, a többszólamúság mesterei is erősen leegyszerűsített zenei világban találták magukat. A szerzők, Avignon, Foix és Berry udvarainak komponistái, akik simán ledobták magukról a régi skolasztikus karaktert, és mindenfajta akadémiai kötöttséget, tudatában voltak különleges helyzetüknek, minden álszerénységet félretéve, így hívták magukat, ill. a zenéjüket, hogy Ars Subtilitatis, amely célzottan a legjobb művészek által hangolt finomság volt a magas elitnek; a képzetlen közönséget nem is negligálták, hanem egyszerűen átnéztek rajta, levegőnek, semminek, nemlétezőnek tekintették.
A uralkodó, ill. az akkor divatos, de inkább kötelező egyházi módusokból simán kiléptek a kromatikus építkezés szabadságába.



Én azt mondom, hogy egy igazi, teljes és totális zenei avantgarde volt.

A lemez egy nagyon jó Sony felvétel, 1991-ből. Igen-igen jó hanggal.
A Solage-féle Fumeux Fume kapcsán már egyszer szóba került.
Ide az kicsit erős lenne, azt majd otthon, biztonságos körülmények között, szóval, elég most az 5. szám.


youtu.be/7MQoay_RsD8

Ismeretlen lejegyzés, egy izoritmikus micsoda-csoda, óda, vagy motetta, vagy mi, két cantussal. (olyan ima-féle, célzottan Gaston Phoebus politikai sikereit elősegítendő.:)) Mit is jelent ez?, hát, egy egészen meghökkentő dolog: két szólam, két hang, és egyszerre, totálisan különböző szöveggel, egymás alatt, fölött, közben, és, ráadásul, különböző ritmussal, de úgy különböző, hogy nem egymásból képződnek, nem egymás törtjei vagy többszörösei, hanem igazi önmaguk….csak úgy, mennek bele a Világba... azt már alig merem említeni, hogy teli kromatikus oldalazásokkal…
És akkor, ebből, egy hatalmas zagyvaság kerekedik ki?, hát nem, nagyon nem. Egy különleges egész épül fel, nagyon merész ívekkel, és, ami a meglepő, hatalmas-óriási harmóniaérzettel.

Az előadás egyszerűen tökéletes.

[chord]

Igazi, meditatív, majdhogynem metafizikus zene.
Felszentelt egyházi embertől egy különlegesség.


youtu.be/fV_xrw5GGP8

Akkoriban, inkább így nézett ki Hopkinson Smith:



A hangminőség pont olyan, mint amilyen a zene, meg az előadás. Michel Bernstein hifis gondolatai, 1990-ből...:)
Van rendes áron is.
Meg rendetlen áron is.

[PgSpa]

Így karácsonyi időben nekem mindig a Harmonia Caelestis jut eszembe. A Capella Savaria kettő karácsonyi LP-n, és a néhány éve készült CD-n is közöl részleteket. Az inkább érdekes, mint zeneileg különlegesen értékes gyűjteményt teljes egészében 1969-ben vették fel lemezre, Pannonhalmán a Boldogasszony kápolnában. Nekem is van belőle egy példány, de annyira görbék a lemezek (mintha felhajtották volna a szélüket), hogy nem lehet lejátszani.

R-7457643-1441883277-9142.jpeg.jpg (67.93 KiB) Megtekintve 2780 alkalommal

A Hungaroton 1991-ben készített egy teljes kiadást, szintén a Capella Savaria előadásában. Ma délután meghallgattam a birtokomban lévő CD verziót és bevallom, hogy kellemes időtöltés volt. A zene kellemesen hangszerelt, nem virtuóz darabok gyűjteménye, hanem inkább a népénekek köszönnek vissza belőle, egyik dallamot pl. tegnap is hallottam magyar szöveggel nálunk. A hangzás nem rossz, a Savaria Múzeum nagyterme szép templomi atmoszférát teremt, csak valahogy a szólisták vesznek el a térben és Zádori Mária tudása mögött...

[PgSpa]

Köszönöm! A nyakamat visszahúztam már! :-)

[chord]

Nem akart befordulni sehogyan sem...

Van a vége felé egy Für Elise.
Az mekkora jó zene.
A 'szörnyűséges szimfóniákkal', ég és föld...

[PgSpa]

Hát igen. Így adjunk el jó zenét cuki macskákkal...
Tudnál küldeni egy tracklist-et ? A kiadó honlapjára nem tették fel...

[chord]

Pastime with a good company.




Szóval, híres darab, a lefejezős király VIII. Henrik remekműve, aki maga is lantos volt.



Ez most egy Alpha lemez címe. Ami egy válogatás.
Nem szeretem a válogatásokat. Ezt meg nagyon.



Hogy miért?, mert ez a kiadó 5. évfordulója volt, és csak erre alkottak a zenészek, csak erre a lemezre. Így pl. az első kettő, az két L'Arpeggiata szám, amelyik sehol máshol, egyetlen lemezükön sem fellelhető. És hihetetlenül jók, és úgy szól, hogy Úristen, demennyirejó...



youtu.be/VwQatscpmmg

Meg főleg azért, mert Jean-Paul Combet, aki az egész kiadót kitalálta, írt bele egy jó hosszú szöveget, a bookletbe. Amit a sztrímelők megint nem olvashatnak... vagy hátha.... pedig lényeges. Mármint, van, akinek, jópárunknak biztosan, a többieknek most kispad, mert ez rémuncsi lesz nekik,..., ők görgessenek... :)

2003-ban írta.



Az Alpha kiadó, hogy hogyan is alakult.
Kinek az ötlete volt.
Hogy mekkora szorítás volt '97-ben a konvencionális lemezkiadás.
Hogy jött egy fiatal lantos/theorbajátékos, hogy lenne egy anyaga, egy Castaldi nevű ismeretlen 17.sz-i szerző, és szerinte nagyon jó, meg kellene csinálni, ő volt Vincent Dumestre, és Jean Paul azt mondta. OK, akkor legyen ez az Alpha001,
Hogy mennyire zavarta a CD tok plexije, amibe a booklet beszorul, és cibálni kell, és eltépi... és hogyan találta ki azt, amit ma úgy hívunk, hogy 'digipack',
hogy van egy művészettörténész barátja, aki azt mondta, hogy legyen kép is, de ne úgy, hogy csak illusztráció, hanem valami több, sokkal több,
hogy jött egy fiatal hangmérnök barát, és boroztak, és aki azt mondta, hogy egyetlen pár mikrofonnal akarja felvenni majd, és nem lesz 'mixing', és mindenki az mondta, hogy ez baromság, ő meg két napig csak üldögélt a templomban, ahol fel akarták majd venni, és nem csinált semmit, csak ült...
és ő Hugues Deschaux, és megcsinálta, és azóta is így veszi fel, és Franciaországban csak úgy mondják most, hogy 'Alpha-hang', és elismerően csettintenek, mint a legfinomabb boroknál...,
hogy egy párizsi lakás volt évekig a kiadó irodája, és volt úgy, hogy 15e lemez volt ott halomban,
meg jött egy hosszúhajú nő, úgy hívták, hogy Christina, és azt mondta, hogy csak bátran, szerinte jó lesz,
meg hogy Leonhardt, az micsoda kifogástalan úriember,
meg a fotósuk hogy került be a körbe, mert a borok,
meg, hogy 'zongora' és az Alpha, az egy külön sztori,
meg 'Bach' és az Alpha, az is,


és még sok-sok minden,
és azzal zárta, hogy ki tudja, mit hoz a jövő, lehet, az emberek majd nem hallgatnak CD-t, csak szg-ről, és az Alpha-t meg majd egyszer megeszi valami nagyvállalat...

[chord]

Erről még annyit, hogy 2005-ben jelent meg, Norvégiában, én akkor kaptam, Karácsonykor, norvég baráttól.
Booklet csak norvégul, semmilyen más élő vagy holt nyelven semmi, pár évig nem is bukkant fel külföldön, Lislevand ezt amolyan szülőföldnek-ajándéknak tekintette...

Különleges improvizációk sora, karácsonyi protestáns korál-népénektől pár laza akkordigazítással olasz reneszánsz táncig eljutni, úgy, hogy alig vesszük észre...

[chord]

Boldog Karácsonyt!


youtu.be/n004dSuXiEs

[Shinagawa]

Áldott ünnepet kívánok az erre járóknak!



youtu.be/TaOGqEadTsM

[Klaca]

Karácsony, boldogság, stb. stb.


youtu.be/UtM4pV6eS4A

[chord]

Van egy olcsó Naxos lemez, amelyik furcsa módon csembaló etalon lett. Néhány helyen legalábbis...



Több hangszer is szerepel rajta, írás itt.

Ez rögtön az első szám,


youtu.be/oLIpbPm84P0

zeneileg lehetne mondani még sok-sok dolgot, de most hifizés jön.
Miért szól ez ennyire brutál jól?
A Naxos sok fájdalmasan sz@r dolgot kiadott, jó zenéket azért lehet találni, csak-csak, de hogy a hangminőségen megakadjunk, úgy, hogy ott vannak az SACD-k meg a hangmérnök-zsenik műalkotásai a polcon, az majdnem érthetetlen.
A videón nálam, laptopról kb. semmi sem hallatszik, mire fel ez a lelkesedés.
A hangszer egy lantcsembaló, új építés, semmi sokszázév beszívódott zene. Hogy mennyire közelmikrofonozott, azt én nem tudom, sem azt, hogy a felvevőoldali elektronikák milyenek voltak.
A 'nagy' rendszeren aztán jön a csodálkozás.
Az hallatszik, hogy szép a tónus, rengeteg felhang, igen komoly basszushúrok, az egész finom, telt, gördülős. És ahogyan kissé odafigyelünk, a legtetején a hangnak, a leges-legtetején, valami alig hallható ciripelés, ici-pici kattogással, de tényleg alig hallható, ahogyan a mechanika dolgozik - ez egy egészen hihetetlen életszerűséget kölcsönöz az egész megszólalásnak.

Szóval, sok helyen jól szól; a BBC monitorok itt, meg ebben a csembaló műfajban általában, egészen zseniálisak.
A hangzás nyomán simán bele lehet szeretni ebbe a zenébe.:)

[chord]

Tegnap koncert,



L'Homme Arme misék, kórusra, a Reneszánsz 'nagyjai' közül konkrétan mindenki komponált erre a dallamra; ez az enyhén militáns majdnem induló-féle, nyilván, belebonyolítva a polifónia szövevényébe, mint Cantus Firmus, azért nagyon nehezen bogozható ki, de érdekes volt hallani, hogy ki mit csinált ebből a témából.
Nekem különösen tanulságos volt Palestrina és Josquin egymásutánisága. Palestrina, ő az igazi szupersztár a Reneszánszban, lenyomata a mai napig él a zenész- meg a komponista fejekben, a létező összes tankönyv őt harsogja, nyilván nem ok nélkül.
Aztán, ahogy megszólalt Josquin, 70 évvel korábbról, egy perc alatt kiderült, hogy egy teljesen más minőség, egy másik zenei galaxis, egy sokkal mélyebb és bonyolultabb és gyönyörűbb dolog.
(Nekem, szigorúan csak nekem, óhatatlanul Bach és Monteverdi jutott az eszembe...:))

Erről a zenéről van szó, főleg, 3.22-től.


youtu.be/kn0SF3O1raY

[chord]

Ez nem egy 'követő' ajánló, mint nagyban a fidelio vagy a Bartók. Itt nem kell a közönségre tekintettel lenni. Én sem teszem.
Én pl. nagyon gyorsan tudok olvasni.
(:))

[Klaca]

Persze, jól látod, direkt hergelés is volt, ennyi szórakozás csak kijárt...
Mindenki pont úgy reagált erre a provokáció-sorozatra, olyan színvonallal, stílusban, ahogyan személyisége engedte; ki így, ki úgy.... mondjuk sok újdonság ilyen téren nem jött le.
A tesztsorozat számítógépes kiértékelése folyamatban... kellett egy study-hoz...:)

az írásai most ott landolnak a Dunaudio kereskedelmi cég saját topikjában...

...mindenki annyit és akkor ír ide, amikor akar...

Szerintem is, és ha valaki máshova akar írni, írhasson oda. Mindenki oda ír, ahova szeretne.
Egyrészt felesleges itt beidézni, mert igen-igen kicsi esélyü, hogy az érdeklödö nem találja meg ott.
Söt: talán tapintatlanság, hergelés, ilyesmi is folyton itt beidézni (ha akarna ide [is] írna, tehát valószínü szándéka nem ez)

Most látom csak, hogy nélkülem is milyen szépen ment itt az aratás.
1) Én viszont most Chorddal értek egyet. Ahogyan korábban írtam: nyugodtan írhat és idézhet ide bárkitől bármit, amíg nem durva a dolog (felőlem durva is lehet, de azt a házőrzőkutyák úgyis gyorsan anullálják.), csak ne pipiskedjen ha néha beszól neki valaki, bár persze akár pipiskedhet is, az sem baj egy fórumon. Rossz lenne, ha bárki, bármiről csak úgy letiltana itt bárkit is.

Viszont most, hogy átestem megint néhány zenével komolyan foglalkozó emberrel való társalgáson, hirtelen ide tévedve elég világos lett, hogy nekem mi is a problémám ezekkel a tömeges, elnyújtott bejegyzésekkel (már azon felül, hogy a hosszukhoz képest elég gyenge írások, (ami persze egy efféle topikban, ízlésesen kimért mennyiség és hossz esetén nem lenne amúgy probléma)). Szal az én fő gondom velük, szemben a többiekkel, hogy valamiért porrá unom/unnám magam rajtuk, ha végigolvasnám őket. Ezzel persze nyilván jórészt egyedül vagyok.

2) Ja, és visszaolvasva, abban is egyetértek Chorddal (ezek szerint Péter), hogy a teuton Brünnhilde sokkal jobban pikulál, mint a másik. Lehet, hogy az barokkosabb, ezt én nem tudom megítélni, de hát mit bánom én, hogy a barokk hogy csinálta, hogy tempóz Arany, s Petőfi hogy istenül...

[chord]

Az új lemezükről már lehet olvasni a "zenei élet" ben. :

Nagyon jó lemez. Teljesen odavagyok.
Persze, a korai barokk opera szeretete, az itt előny.:)

Az artwork is szóba kerül a bookletben, Domenico Zampieri képe, aki maga is készített hárfákat; ezen pont egy három húrsoros 'kromatikus' hárfa látható.

Christina is hárfás, persze.
És hogy Luigi Rossi is az volt, ez még szorosabbá szövi a szálakat.

Christina egy lemezen három kontratenor nagyágyút is szerepeltet: Jaroussky, Orlinski és Sabadus.







Tökfura, ahogy így nézem a képeket, a hangjuk pont ilyen, mint amilyenek a képeken...

A hifis szempontok is felmerülhetnek; három CD, három különböző felvétel, három helyszín, két hangmérnök.
Minden hallatszik szépen, nyilván, ki-ki megtalálja majd, melyiken mi az ábra.

[Klaca]

Hétvégén voltam egy amolyan 'workshop' szerűségen, a századforduló szellemi életéről voltak előadások, festészet, zene, filozófia. (Persze s XIX-XX-ról van szó, akkor jóval érdekesebb dolgok történtek, mint a legutóbbin.) Zenéről egy nagyon szimpatikus fiatal zongorista beszélt, tök érdekes volt pl., amit Szkrjabin-ról mondott. Nála lépésenként követhető, miként fordul át a dolog az 'új zenébe' (nem olyan hirtelen váltással, mint mondjuk Scönbergnél vagy más kortársaknál.)
Érdemes végigkövetni a műveit.
Van ilyen is:

youtu.be/SFSunXYyPF4
meg ilyen is:

youtu.be/mQyP-6X8nrs
aztán meg ilyen:

youtu.be/70MgAry0g0o

[ajkamici]

Az új lemezükről már lehet olvasni a "zenei élet" ben. :

" A korszakot zenetörténetileg meghatározó hatású kora barokk itáliai komponista: Luigi Rossi vokális műveiből kínál remek merítést Christina Pluhar a L’Arpeggiata korhű együttesével és napjaink komolyzenei sztárénekeseivel felvett három CD-s gyönyörű albumán.

Azok a bizonyos malmok lassan őrölnek – de azért a jó dolgok is előre haladnak általuk: így aztán közel tizenöt esztendő elteltével mégis csak megvalósulhatott Christina Pluhar nagyszabású projektje. Mindannyiunk szerencséjére: tehetjük hozzá – hiszen az Erato/Warner karácsony előtti nagyszabású megjelenése egyszerre gyönyörködtet és kínál zenei felfedezéseket és csemegéket.

A háromlemezes album középpontjában Luigi Rossi kivételes személyisége és zeneszerzői hagyatéka áll. Az 1597 körül született és 1653-ban elhunyt alkotó személye a mai napig egy olyan hivatkozási alap, mely a számos, műveit megjelenítő lemez ellenére még mindig inkább szócikk a tankönyvekben, semmint feldolgozott zeneszerző. Nem lehet eléggé méltatni Christina Pluhar kutató, hárfaművész és karmester kitartását, hogy ezt az albumnyi anyagot felkutatta és hangzó formába hozta Rossi levéltárakban és könyvtárakban fennmaradt operáiból és oratóriumaiból.

Luigi Rossi személyének fontosságát ugyanis nem csak az adja, hogy egy zeneileg változó, új stílust teremtő kor egyik legjelentősebb géniusza volt – de egyben egy születő új univerzális műfaj: az opera egyik első mesterét és megteremtőjét is tiszteljük benne. Túlzás nélkül állítható, hogy a kedvezőtlen vallásideológiai környezet ellenére, 1642-ben Rómában bemutatott Il palazzo incantato, majd 1647-ben Párizsban színre vitt Orfeo operáival egy új műfaj megteremtésében vett részt.

Mint ahogyan az opera- és oratóriumrészleteket rekonstruáló Christina Pluhar – úgy Luigi Rossi is hárfaművész volt – eredeti hangszerére utal az album címében szereplő Orfusz lírája és a Dávid hárfája is. Ahogyan a görög mitológia ismert hősszerelmese, úgy az ószövetségi király is híres hárfásként él tudatunkban – talán ez az Orfeusz témát megzenésítő egyik első opera megszületésében is szerepet játszhatott.

A három CD-s, könyvszerű formátumban megjelent album első lemezén Lugi Rossi két operájának részletei kaptak szerepet Veronique Gens előadásában. A 2005 nyarán felvett anyagon a barokk specialista francia szoprán ereje teljében, a legmagasabb színvonalon mutatja be ezeket az áriákat Christina Pluhar – illetve a kora barokk zenei hagyományra specializálódott együttese: a L’Apreggiata kíséretében.

Az osztrák hárfaművész, teorbás és karmester megragadó interpretálásában a szinte vele egyidős Gens-szel felvett hangzó anyag aztán dobozba került, és várt a sorsára – mígnem idén az Erato/Warner is beállt a projekt mögé, és 2019 tavaszán a lemezkiadó korunk kiemelkedő fiatal barokk énekes specialistáinak közreműködésével felvették a Rossi kantáta-részleteiből összeállított két lemezt Arpa Davidica címmel.

Luigi Rossi több mint háromszáz kantátájáról van tudomása a zenetörténetnek – de kantátáinak jelen kori felfedezése és rekonstrukciója is jelentős részben Christina Pluhar érdeme, aki kutatásai során 21 kantátát lelt fel és tett hangzó anyaggá. A merítést ezekből végül Pluhar és L’Arpeggiata nevű, minden tételben egyenletesen remeklő együttese Celine Scheen szoprán, Giuseppina Bridelli mezzoszoprán, valamint három kiváló kontratenor: Philippe Jaroussky, Jakub Jozef Orliński, és Valer Sabadus énekhangjával rögzítették.

Az áldozatos, kitartó kutatómunka, és a pazar művészi tartalom révén, a három CD-n így aztán egy olyan kivételesen magasan megvalósított speciális művészi környezetben halljuk több, mint háromszázötven év távolából felelevenítve Luigi Rossi méltán híres vokális művészetét, mely a mában is lenyűgözi a hallgatót.

Komlós József JR "

[chord]

Amíg a profilok mögött rejlő személyiségeket értékelik az ELTE-s diákok, addig azért egy új lemez talán befér.
Az új L'Arpeggiata felvételről van szó.


Tripla lemez, az artwork igen gusztusos, meg 100 oldalas booklet, benne a szokásos miniesszé arról, hogy mi miért történt, mármint a lemezen is, ezt most digit formában is biztosan szépre megcsinálták.
A zenei megformálás az most a 'konvencionális', nincs jazzklub, nincs közönség-kiakasztás.
Igazi, finom, míves dolog.


youtu.be/Le8sPQks0xE