Na, akkor most az esti nyugiban locsogok kicsit a korábban feltett kérdésről.
Leginkább azért dobtam be, mert gondolom nem vagyok egyedül, ha azt mondom, a Sony már nem cseng olyan jól, mint az MD-s, SACD-s időkben. Nekem a QS/ES készülékek 2000-es évek körül modelljei jelentették az arany éveket a gyártónál. És álmomban nem gondoltam, hogy szépen csendben ennyire jó cuccokat csinálnak néha.
MrCollector ajánlására próbáltam ki és meg kell mondjam, meglepett.
Egyrészt a hangja, másrészt a megépítettsége, az anyagai. Kényelmes és nagyon komolyan van összerakva. Fém és bőr. Valami olyan kellemes állítómechanikával, hogy az eddigi összes fejhallgatóm csak álmodott ilyenről (Oppotól Sennheiseren át Audeze-ig.).
Nekem most nagy kedvencem lett a T1 2nd gen. Köszönet érte Altonak - miatta motoszkált már benne régen, hogy ki kéne próbálni. A Questyle-lal párban tényleg nagyon jó, lendületes, cseppet sem mélyhiányos a produkció. Amivel nem minden zenén tudok megbarátkozni, az a 10KHz körüli peak, amit az első próba után le is írtam itt. Hangszeres, énekes zenéknél semmi nem jön át belőle, de diszkósakat hallgatva tud csattogni. (Hazudtam, mert pont az előbb ment egy magas hangú női énekes száma, ahol az S, SZ, T eléggé szúrós volt.) Sőt, popon a mélyei is kicsit idegenek - pedig ahogy említettem, egy Hans Zimmernél olyat tud dübörögni, hogy az ember álla leesik. Az igazi hangszereket remek hallgatni, a szintetikusakon meg érezni a műviséget. Kb. bármilyen valódi hangszert megmutatva döbbenet. Amiben nagyon ott van és nem fogom tudni elengedni, az a zongora és a hegedű. Annyira kellemes, tiszta, ízes, de nem karcos. Tisztára úgy érzem, mintha a fülem lenne a mikrofon helyett a hangszer húrjai alatt.
Egy szó, mint száz, nagyon bírom a T1-et. Viablue EPC-4-gyel, Furutech csatival hallgatom, szimmetrikus meghajtással.
Na és akkor ehhez képest a Sony? Hajmeresztő, de nem rosszabb. Picit más, de a legnagyobb ámulat akkor ért, mikor többedszerre is kénytelen voltam megállapítani: ez nem szól fátyolosabban, mint a T1. Pedig azt hittem, azután minden kicsit tompa lesz. Hát nem.
A középtartomány karaktere nagyon hasonló, a legtöbb hangszer és énekhang ugyanabban a tónusban szólal meg, ami cseppet sem várt eredmény az eddig füleseim különbözőségeit alapul véve. Amiben nagyon más: nincs a 10KHz-es peak, így nem olyan fényes, mint a T1, illetve mélyben sokkal dúsabb. Ez utóbbi az egyetlen pont, amiről még nem tudom eldönteni, hogy jó-e, vagy rossz. Néha kicsit sok, de szerencsére nem az a puffogós fajta, hanem valódi mély, kellemes, gyors. A gyári kábelét lecserélve a sötétség eltűnt. (Én azért megjegyezném, hogy szerintem a sötétség nem itt - sokkal inklább a HD650-nél kezdődik. Ez inkább erősen mélydús, de semmiképp sem fakó.) A Viablue és a Kácsás ezüst közül utóbbinál maradtam. Bár nagyon minimális különbséget érzek közöttük, a Kácsás picit szikrázóbb, ami jót tesz a Sonynak (míg az EPC húsosabb, ami pedig segít a T1-nek). Hogy a gyári brossúrában megénekelt 7cm-es driver szórási karakterisztikája teszi-e tényleg, azt nem tudom, de olyan kellemesen rendezi a zene rétegeit, az egyes hangszereket, hogy öröm hallgatni. Nagyon szépen különíti el a térben szétválasztott elemeket.
Összességében megint ott tartok, hogy bár egyet akartam, két fejhallgatót tartok meg. Alto és MrCollector is remek termékeket ajánlottak.
- IMG_20200229_085502.jpg (2.73 MiB) Megtekintve 2007 alkalommal
- IMG_20200229_085510.jpg (1.99 MiB) Megtekintve 2007 alkalommal
- IMG_20200229_085524.jpg (2.14 MiB) Megtekintve 2007 alkalommal
- IMG_20200229_085549.jpg (2.02 MiB) Megtekintve 2007 alkalommal
)
cd2.JPG
