Közben (visszakanyarodva kicsit a T1-hez) érdekes felfedezést tettem.
Több teremben sikerült a múlt héten installálnom a PA szettem, felfedezni, hogy városkámban milyen hangosításokat vállalhatnék - hova érdemes menni, ahol nem csak küzdök az akusztikával. Natúr és digitális room EQ-val korrigált, nagyon körültekintően beállított verziókat fülelve arra lettem figyelmes, hogy ahol korrekt volt a terem, ott a T1 hangjához nagyon hasonló a megszólalás. Mivel vittem magammal a fülest is, könnyű volt visszaellenőrizni: és tényleg
Érdekes, hogy a mikrofonos korrekció mindig ugyanolyan arányokat állított, mint a T1. Holott magamnak kicsit dúsabb hangképet lőttem be kis hangerőn - ami bizony nagyon rossz volt jól meghajtva. Fura párhuzam, tudom. De az van, hogy nagyon, igazán nagyon komoly karakterbeli hasonlóság jött elő. És bizony a T1 volt a jó támpont.
Kis hangerőn kellemesebb volt a topokat full range-ben, a szubokat fentebbi vágási frekvenciával hallgatni. Viszont üzemi körülmények között ez egy massza lett és 80Hz-es cut off, illetve aluláteresztő szűrő volt a megfelelő, akkor ért össze hibátlanul a 2 sáv. És akkor ott van minden. Előbbi felállásban kellemes, de egyre tömörebb, ahogy megyek fentebb dB-ben. Utóbbiban ott van minden, tisztán, súllyal - meg tud ám indulni az a 2x18", de korrektül beállítva akkor csak, ha kell.
A T1 utóbbi hangkarakter - csak épp hangerőtől függetlenül és nem állítható módon
Valódi dinamika, nem kiemelés. Szóval lehet, hogy "kényelmesebb" hallgatni valamilyen húsosabb (kiemelőbb) hangú eszközt, mégis, ami kevésbé hazudik, az a Beyer lesz. Volt nálam egy HD600 és egy Sony MDR-Z7. Utóbbiak nem nagyon voltak a kinti hang szomszédjában. Ez önmagában nem jelent semmit, még csak nem is mondom, hogy melyik jó, melyik nem. Pusztán most értettem meg Alto szavait, miszerint a legtöbb fejhallgató loudnesses - még olyanok is, amiket jómagam inkább vérszegénynek éreztem. A T1-et pedig sokan kellemetlennek ítélik, pedig megfelelő forrással egészen parádés.
A Beyernél ott lehet elrontani, ha közvetlenül hasonlítgatom. 10-ből szerintem 9 ember nem őt választaná, ha másik is lenne mellette. Pont azért, mert a fentebb említett kényelmes hangot nem mindig hozza. Bevallom, jópár napja a Sonyt hallgatom, mert otthon, kis hangerőn, a legvegyesebb zenei spektrumot tekintve nem válogatós, mosolyogtat. A T1 jó, ahol jó az alapanyag, rossz, ahol rossz. Ez a tuti, vita nincs. Csak épp nem erre vágyik az ember fáradtan, hogy egy másik fórumtársunk idézzem. Illetve a zenei repertoire is adott, van, amin nem lehet javítani :) Azonban azt vettem észre, hogy egy-egy összetettebb zenénél ott motoszkál, hogy vágyok vissza
És olyankor tényleg mindig mutat valami pluszt a német! Érdekes ez..
Marad hát az MDR-Z1 és a T1 is. Ha bármelyiket eladom, lehet törölni - a többi modinak mondom, komolyan
Tudom, hogy gyerekesnek tűnhet ez a fajta összehasonlítás, de annyira mélyre hasító egyezés és felismerés volt, hogy meg kellett osszam.
(A PA hangsugárzók egyébként PreSonus ULT15 és ULT18 páros, nagyon korrekt, nem low budget szintis hangfalak.)
